Egy nagyszerű videót találtunk, ami 7 percen keresztül mutatja be az isztambuli Theodosius-falat, és annak technikai részeit.
E mellett az angol nyelvet tanulók is 7 percen keresztül gyakorolhatják a számokat.
Ez a videó leginkább a számokról szól. No és persze a Falról. És Isztambulról (Konstantinápolyról).
Isztambul nem mindig akkor volt, mint ma. Nem mindig volt olyan hatalmas, hogy az ellenséges csapatnak elfogyna a pénze kebabra, mire beér a belvárosba. És ott pedig a szőnyegárusok várják őket….
Sőt! Volt olyan időszak is, amikor Isztambul csak egyetlen egy házból állt. Meg olyan is, amikor még az az egy ház sem volt.
Amikor még Róma volt a birodalom (és az ismert világ) középpontja, akkor ő jó messze volt minden határtól. De még a tengertől is. Ellenben Konstantinápoly a Bizánci birodalom sarkában helyezkedett el. Alig egy rövid lovaglásra a bolgár határtól. A bolgárok pedig olyanok voltak, hogyha nagyon unatkoztak otthon, akkor fogták a tüzes nyilakat, és átugrottak Bizáncba.
De másfelől, pontosabban a tenger felől is gyakran érte támadás a Róma 2.0 becenevű várost. Így abból az irányból is érdemes volt fallal körbevenni. Így végül lett egy szépen becsomagolt város. 3 oldalról a tengeri fallal körbevéve, míg egy oldalról pedig a szárazföldi fallal.
Az első, ma is ismert komolyabb védmű Konstantin nevéhez fűződik. Ő az aki egyúttal világvárost hozott létre itt, a Boszporusz partján. Ő, és az utódai alatt a városban nagyszámú átalakításra került sor. Előtte még csak egy sima provinciai városként szerepelt a térképen. Innentől kezdve viszont már az (akkor még egységes) Római birodalom központja lett. Ez pedig magával vonzott bizonyos épületek meglétét. Meg egy fal szükségletét, hogy azokat a bizonyos épületeket ne gyújtsa fel minden arra járó barbár horda. Nem is beszélve, hogy az se tesz jót a birodalomnak, ha az említett barbár horda bizonyos emberek fejével fog focizni. Tehát a falra mindenképpen szükség volt.
324-ben kezdték építeni a Konstantin-falat. Csakhogy mire készen lett (valamikor 350-360 táján), addigra a város bőven túlnőtt rajta.
Így később kellett építeni egy másik falat is (ez lesz majd a Theodosius-fal). Az már eléggé nagy területet magába zárt. Aki mégis azon kívül akart lakni, annak sok szerencsét.
Később, még évszázadok múlva is, amikor már a belvárostól igencsak jelentős távolságban is laktak emberek, a várost két részre különítette el ez a Fal. Még a mai öregek is így hivatkoznak rá: a Falon belüli, és a Falon kívüli terület.
A Konstantin-falból nem sok maradt. Miután felépült a Theodosius-fal, a köveket hamar elvitték. Talán már az új fal építésénél is felhasználták. Meg volt egy földrengés 478-ban, ami leomlasztotta a maradékot is. Meg még egy 557-ben. és 867-ben. Így ma már csak az utcák alakjaiból következtethetünk arra, hogy hol is lehetett egykoron. Legtovább az İsakapı bírta. Ő még állt a XIX. század elején..
Persze feljegyzések akadnak bőven. A bizánciak szerettek mindent feljegyezni. Így tudjuk azt, hogy 2.8 km hosszú volt, tornyokkal és kapukkal. De ő még csak sima fal volt.
Ahogy a város nőtt, meg sikerült Rómával is egyre többször összebalhézni (és ők nem csak fáklyás felvonuló lovasok voltak), egyre inkább igény lett egy új, és komolyabb falra. Ez lett az, amit Theodosius építettet. És a neve is így lett Theodosius-fal.
Az új fal, immár a Fal, kb. 2 km-el helyezkedik kívül a Konstantin-faltól. Ezzel pedig jó 10 km²-errel sikerült a várost bővíteni. És ez nagyon sokáig bőségesen elegendő volt. Sőt!
A Bizánci Birodalom ugyanis csak rövid (néhány évszázados) ideig emelkedett a Nyugat-római birodalom bukása után. Aztán lassanként őt is elmosta a történelem árja. Több, mint 1000 évnek kellett eltelnie, hogy a város annyira megteljen, hogy ne férjen el a Falak között. De addigra Bizánc már a múlté lett. A helyén felvirágzó új várost pedig úgy hívják, hogy Isztambul.
Theodosius tényleg komolyan vette a védelmet. Az új Fal 5,7 km hosszan és 69 toronnyal épült fel (ebből 57 leomlott a 448-as földrengéskor). A belső fal 4,5-6 m széles, és 12 m magas. A tornyok pedig 15-20 m magasak. A külső fal alapja 2 m széles. A magassága pedig kb. 9 m. Ez előtt hagytak még egy kis lovagias helyett, hogy az ellenség fel tudja állítani a létrákat miközben nyilazzák őket. Majd pedig következett a 20 m széles vizesárok.
Ekkora védelem elég jól megállított mindent, és mindenkit. Ténylegesen csak egyszer, 1453-ban sikerült Konstantinápolyt a falon keresztül elfoglalni. Ez előtt, és ez után is megvédte a város lakóit. De csak a külső támadásoktól. A belső cselvetésektől és árulásoktól a Fal nem védett.
Miután a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, és átkeresztelték Isztambulra, többször már nem volt szükség a Fal. Több külső támadás már nem érte a várost. Így a Fal szépen lassan elkopik. Az egykori büszke vizesárokban pedig ma répa és saláta növekszik…
Minderről láthatunk egy szép animációt
Ezen az oldalon pedig sok-sok szép illusztrációt sok-sok további érdekes adattal.
Animáció az isztambuli Theodosius-falról,
- A duda (1.000)
- Roxelána (1.000)
- Isztambul nevei (1.000)
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- Egy alternatív történelem (1.000)
- Volt egyszer egy Khalkedon (RANDOM - 1.000)
One Reply to “Animáció az isztambuli Theodosius-falról”