Az isztambuli AyaSofy (Hagia Szophia) egy olyan épület, ami egyáltalán nem úgy néz ki, mint ahogy azt annak idején tervezték.
Már az építésnél is toldásokra volt szükség. Később pedig további extrákkal szerelték fel az épületet, míg végül elnyerte a mai alakját.
Ezeket a változásokat pedig legjobban akkor látjuk, ha sikerül az épület fölé repülni.
De egyenlőre nincs hír arról, hogy a Török Kulturális Minisztérium olyasmit tervezne, hogy hatalmas óriáscsúzlival lövi át a turistákat az AyaSofya felett (és akkor már egyúttal a Topkapı Palota felett is, mindjárt át egészen Ázsiába). Így egyenlőre be kell érni a drónokkal készített felvételekkel.
Az AyaSofya technikai részletéről nem egy, de nem is kettő, de mégcsak nem is három könyv jelent meg. Ráadásul ezek a könyvek is olyanok, amelyeket messze elkerült a fogyókúra. Még a leginkább fitt könyv is legalább 10 kg. Egészen biztosan készült a témáról annyi könyv, amiket ha egymásra tennénk, felérne a kupoláig.
Mégsem meglepő, hogy ennyi, és ilyen részletes technikai leírás található erről az épületről. Hiszen minden szempontból érdekes, és lenyűgöző! És hogyha hozzávesszük, hogy 360-ban készült, és mindössze 5 év alatt… Szemben mondjuk azzal az utcával, ami a házunk előtt van, és már 10 éve próbálják rendesen megcsinálni, de kitartóan a legkisebb eső is komoly károkat okoz neki.
Az AyaSofya túlélte az évszázadokat, háborúkat, birodalmak összeomlásait, tűzvészeket és földrengéseket. És egy olyat is, ami még ezeknél is rosszabb, a keresztesek bevásárló túráját is. Pedig ők még a régi Galata-tornyot is magukkal vitték!
Így a tervezők méltán büszkék lehetnek magukra, amiért tényleg sikerült a világ csodáját megalkotniuk! Pedig ők akkor még nem is tudták, pontosan mire vállalkoznak, és mi minden átalakítás fog még az épülettel történni (igazándiból mi se tudjuk, mi minden vár még erre az épületre).
Amikor az épületet megtervezték, akkor olyan méretekben gondolkodtak, amiben előtte még senki sem. Ezzel pedig túllépték az ismert fizika határait, és olyan területre értek, amivel előtte még senki sem találkozott. Ezek az új fizikai törvények az építkezéskor jelentek meg. Ahogy haladtak a munkával, akkor derült ki, hogy a korábbi ismeretek nem elegendők, így mindent az építkezéskor kellett megismerni, és megoldani. Mégpedig nagyon rövid idő alatt.
Ezek egyike a boltív speciális tulajdonsága. Melyben elvileg bármekkora súlyt elbír, ha megvan hozzá a megfelelő támasztás. Ez a támasztás a kezdetben nem volt elé. Majd pedig túl sok lett, és a támasztást is ki kellett támasztani. Mire sikerült megakadályozni, hogy az épület a kupola súlyától egyszerűen szétnyíljon, addigra masszív támasztó rendszerek kerültek a templom köré. Ezzel együtt a kupola és a tetőszerkezet tömegét is igyekeztek csökkenteni ablakokkal, félköríves kivágásokkal, boltívekkel.
A végeredményt egyszer belül láthatjuk, hogy az oszlopok nem függőlegesen állnak. Másrészt pedig kívülről. Ezeket az alábbi képen kékkel jelöltem.
Miután ilyen formában sikerült az épületet stabilizálni, minden jól alakult. Több, mint 1000 év alatt összesen három alkalommal kellett hozzányúlni. Mind a háromszor a földrengés rongálta meg. Két alkalommal a statikai részeket kellett megerősíteni, egyszer pedig a kupola kétharmada is beszakadt (1344) így azt kellett helyrehozni. Viszont ellenállt az összes többi károkozásnak, amiben bőségesen volt része.
1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. Eddigre mind a város, mint a Bizánci Birodalom jelentéktelenné zsugorodott. Már csak a múltjából élt. Ha nem lett volna benne a szimbolikus AyaSofya, akkor könnyen lehet, hogy a törökök a város elfoglalása után egyszerűen porig égetik. Viszont így az Iszlám győzelmét jelentette a (keleti) Kereszténység felett. És ezzel az AyaSofya kiemelt figyelmet kapott.
Már a város elfoglaláskakor megkezdték a mecsettél való átalakításokat. Rá 3 nappal pedig megtartották az első muszlim istentiszteletet.
Az első időszakokban még inkább csak állagmegóvási munkák folytak, hiszen a Bizánci Birodalom az utolsó évben inkább csatákban volt bőven, mint pénzben. Így az AyaSofya komolyan el volt hanyagolva, és tele volt sérülésekkel. Az igazi átalakítások majd csak Sinan mester felügyelete mellett kezdődnek meg 1573-ban. Ő ezzel együtt újabb támpillérekkel erősítette meg az épületet. Ezzel együtt az előzőleg fából épült 2 minaretet is lecserélte kőre, és mellé még kettőt építettet.
Az újonnan került épületek a fenti képen pirossal (bordóval, lilával) lettek jelölve. Kiemelve a türbéket (ők meg olyan narancsosak).
1935-ben Atatürk az AyaSofya-t múzeummá nyilvánította. Így elvesztette a vallási jellegét. A mozaikokat, melyeket a mecsetté alakításkor gipszel fedtek el, most újra láthatóak lettek. Az épület most se nem templom, se nem mecset (cserébe van múzeumi belépő). Ezzel elkerülhetőek a vallási viták, kié is legyen. De azért az erre illetések (illetéktelen) erről továbbra is szeretnek vitázni…
1985 óta pedig az UNESCO világörökség része.
További képek az AyaSofya-ról a levegőből.
AyaSofya a levegőből,
Ezért a tömény történelemért érdemes bemenni – bármennyire is drága – és azért az élményért, hogy belül mennyire leszarja az egész épület a történelmet.
Tudom, hogy nem szeretsz itt politizálni, de ebben a kérdésben nehéz valamilyen „politika mentes” véleményt mondani. Szóval mi a véleményed az AyaSofya újra mecsetté változtatásáról? Mi változik a turisták szempontjából?
Akár pozitívuma is lehet, hiszen a mecsetekben nem szoktak belépőjegyet szedni. De hogy változik a látogathatóság (természetesen a járvány után)? Remélem nem tiltják ki a „hitetleneket”, mint a fanatikusabb iszlám országokban, ahol előretört az „iszlamizmus”.
Az AyaSofya kb. 1500 éve áll ott, ahol. Ez idő alatt sok mindent látott, és túlélt: több földrengést, járványt, lázadást, tűzvészt, császárváltást, de még a kereszteseket is. Pedig ők aztán tényleg értettek a dolgok elrontásához…
Az, hogy őt éppen templomnak, dzsáminak, vagy múzeumnak nevezzük, egy pillanatnyi politikai állapot. Egészen addig, míg a képek, meg a többik megmaradnak úgy, ahogy, addig szerintem megvagyunk.
Trabzonban szintén van egy AyaSofya. Őt már évekkel korábban átalakították mecsetté. Ezt úgy oldották meg, hogy felhúzható függönyöket tettek a képek elé. Teljesen kihalt volt, így felhúztuk a függönyöket és nyugodtan fotóztunk.
Sokan mondják, hogy legalább nem lesz fizetős az isztambuli AyaSofya, és ez milyen jó a turistáknak. Csakhogy az AyaSofya a leglátogatottabb múzeum volt, igencsak magas belépőkkel. Most, hogy egyébként sincs turista, sokat nem változott a helyzet, de idővel talán valaki hiányolni fogja ezt az összeget. És akkor kitalálnak valamit.
Vagy Törökországban, vagy Magyarországon (de talán másik ország volt) voltunk egy olyan helyen, ahol a belépés ingyen volt. De kötelező volt az idegen vezetés. Az pedig már pénzbe került. Nem mellékesen én azért nem szeretem az idegenvezetést, mert akkor az érdekes helyeken mindig rohanunk, az unalmasokon meg mindig állunk. Olyankor nemcsak a feleslegesnek érzett pénzt sajnálom, hanem az időt is.
Közben a Kariye Cammi (Chora) is mecset lett.
Nem látom sem a hozzászólásomat, sem a válaszodat, csak ezt: „3 hozzászólás a(z) AyaSofya a levegőből bejegyzéshez.” Egyébként a 3. hozzászólást se. Pedig kíváncsian vártam a válaszodat.
Ezt azóta sikerült kijavítani! 🙂
Köszönöm a visszajelzést! 🙂