Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Akik először járnak Isztambulban, és meglátják a közlekedést, könnyen érezhetik úgy, hogyha beülnének egy autóba, akkor hamarosan valamelyik közeli kórházban fognak kikötni.

Szerencsére mindez csak a látszat. Bár kaotikusnak látszik az egész, valójában legalább annyira biztonságban érezhetjük magunkat, mint a világ bármelyik nagyvárosában. Sőt! Talán még kicsivel biztonságosabban. Hiszen akik napközben az utakon vannak, ők azok, akik általában az autóban töltik a napjukat. Ami azt jelenti, hogy naponta simán 300-500 km-t vezetnek. Mégpedig erős forgalomban (ennek kb. a 70%-át dudálva, és legalább 30%-át tolatva teszik.)

Így nem azért vettük témának a kórházakat, mert olyan gyakran igénybe vennénk a szolgáltatásukat. Hanem mert érdekesek.

A mai, modern kórházak alapjait valamikor az 1850-es években tehették le. Ebben az időszakban az Oszmán Birodalom igencsak el volt maradva. De szerencsére voltak olyan szultánok, akik ezt hamar felismerték, és különféle módokon próbálkoztak felzárkózni Európához. Ezen törekvéseket a lakosság (no és a palotában elkényelmesedett úri közönség) vegyesen fogadta. Ezért a reformok nem mindig úgy haladtak, ahogy kellett volna.

Az egészségügy is igencsak romlott állapotban volt, ahogy a hozzá tartozó utánpótlás képzése is. Viszont Isztambulnak volt egy nagy erőssége, ami a mai napig megvan: Ez pedig az igencsak változatos összetétele. Mind vallásilag, mind nemzetileg.

A városban nemcsak a török hagyományokat követő muszlimok éltek, hanem modernebb felfogású, és már vallású emberek is. Mégpedig nagy számban. Ők az Aranyszarv-öböl másik felén laktak (ma Beyoğlu, Şişli kerületek), ahol a szultántól távol kedvükre kísérletezhettek a sátán játékszereivel. Itt volt először villany, földgáz, villamos, stb…

Szintén az Aranyszarv túloldalán terültek el a különféle külföldi kolóniák is. A Boszporusz mind kereskedelmileg, mind katonailag stratégiai fontosságú hely volt (és az ma is). Ennek köszönhetően már a város kezdetétől fogva találhattunk “idegen régiókat”.

Mindez pedig azt eredményezte, hogy ezek az “idegenek” magukkal hozták a vallásukat, kultúrájukat és nem utolsó sorban a technikájukat is. Így az orvostudományt is.

Az 1800-as években Európa bőven lehagyta az Oszmán Birodalmat, miközben a földrajzi pozíciója egyre inkább felértékelődött. Ennek köszönhetően pedig egyre több lett az “idegen” is. Az angol, francia, orosz, osztrák és német katonák és tudósok pedig annyira nem rajongtak, ha egy lábtörés miatt egy medvebőrből készült sátorba cipelték be őket, ahol különféle ráolvasásokkal, imádkozásokkal, és furcsa ízű folyadékokkal próbálták meggyógyítani őket. Amikor pedig ez nem sikerült, előkerült a balta is. Ők e helyett inkább saját kórházakat alapítottak. És ahogy abban az időszakban szokás volt, ezek valamelyik vallási intézmény részei lettek.

Őket ma is megtaláljuk. Ilyen pl. a Galata-torony közelében álló Sans Jorj (talán Szent György lehetne magyarul) Oszták Kórház.

Neki amúgy érdekes története van, melyben magyar doktorok és Atatürk alatt dolgozó magyar apácákkal is találkozhatunk. És még ma is rendelkeznek magyar és más Monarchiabeli (pl. szlovák) gyökerekkel.

Az 1800-as évek különösen kedvezőek voltak a tudomány, és így az egészségügy fejlődésére az Oszmán Birodalomban. Európa ekkor igencsak felkavart állapotban volt. Az 1848/49-es Szabadságharc vereség után rengeteg magyar érkezett a birodalomba. Köztük 30-nál is több olyan kiváló orvos, aki Bécsbe, a kor legfejlettebb kórházában tanult, vagy dolgozott. A szultán pedig a legnagyobb örömmel és támogatással fogadta ezeket az embereket, akiket lényegében ingyen megkapott. És garantáltan nem is tudtak hazamenni.

Az ebben a időszakban érkezett külföldiek nagyon sokat segítettek az Oszmán Birodalom fejlődésében. És egyúttal ők rakták le a mai kórházat alapjait is.

Nemcsak orvosok érkeztek, hanem a legkülönfélébb emberek. Európa számtalan helyéről jöttek politikai menekültek. De olyanok is bőségesen akadtak, akik rablás vagy erőszakos cselekedet miatt keresett a rendőrség. Az oszmán hadsereg szívesen látott mindenkit. És igazándiból valakit minél súlyosabb bűnök miatt kerestek, annál nagyobb szükség volt rá a katonaságban. De azért Isztambultól lehetőleg minél messzebbre szállították őket.

Akik pedig nem a harcokban látták a jövőt, kényelmesen meg tudtak bújni valamelyik gyárban, amelyik szintén örült a nyugatról érkezett embereknek. A híres Paşabahçe üveggyárban rengeteg szökött külföldi dolgozott. A környék pedig remek búvóhelyet biztosított. Ma a Paşabahçe nevű városrészben az ő leszármazottjaik élnek.

2016-ban Törökországban 1191 kórházat tartottak nyilván. Ebből 231 volt Isztambulban. Ennek jóval több, mint a fele, 159 magánkórház. És vannak még egyetemi, és katonai kórházak is.

Az állami kórházak azok, amelyeket az állam tart fent az adóból. Itt tudni kell, hogy aki tartózkodási engedélyt kért, annak is be kell fizetnie a betegbiztosítást. Viszont mindezek mellett ott vannak a magán kórházak is, ami a lakosok jelentős része használ. Miközben ők az állami kórházak részére is befizette az adót.

Ez azt jelenti, hogy az állami kórházakra több pénz jut, mint amennyien tényleg használják. Így azért valamivel kényelmesebben tudnak költekezni, mintha mindenki oda járna. Ez pedig azoknak is kedvez, akik nem engedhetik meg maguknak a magán kórházakat. Mert azok bizony drágák.

Itt vannak kategóriák úgy, mint drága, nagyon drága, az ultra luxus, meg a….  maximumot nem igazán lehet behatárolni.

Egy ilyen magán kórházat úgy lehet elképzelni, mintha valami sci-fi filmben lennénk. A lehető legfejlettebb technológia áll a rendelkezésre. Ami még fejlettebb lehet, ha ez a magán kórház egyetemmel és kutató laboratóriummal is össze van kötve. Itt magas a technológia, magasak a szolgáltatások színvonala. De magasak az igények is! Az orvosok és a személyzetek részéről a fokozatos fejlődés (pl. kötelező publikációk), angol nyelvtudás*, stb.. Míg a vevőtől az, hogy mindezt fizetni tudja.

Valaki próbálta már, hogy ténylegesen mit is jelent az, hogy az orvosi szavakat egy teljesen más nyelven is megtanuljuk? Németül egyedül a Lungenentzündung-ot tanultuk meg. Ez azt jelenti, hogy tüdőgyulladás. Angolul sem hangzik szebben: pneumonia (amennyiben a Google helyesen fordított). Törökül pedig zatürree. Mintha valami ősi anatóliai isten lenne. Talán tényleg az.. És ez csak 1 szó.
Mi annakidején németből bőszen gyakoroltuk ezt az egyetlen betegséget, hátha külföldön pont ezt kapjuk el. Nem ám mondjuk a lábtörést, amire sokkal több esélyünk lett volna.. Ráadásul a tankönyv is egyetlen példamondattal ált elő: A nagymamámnak tüdőgyulladása van. Jobb híján ezt tanultuk meg. Az egész osztály lelkesen mondta, hogy az ő nagymamájának bizony tüdőgyulladása van! Ennél tovább nem jutottunk. Nem tudtuk meg, kié van a legrosszabb állapotban..

És akkor ugyan ezt az összes testrésszel, összes betegséggel megtanulni egy teljesen másik nyelven. Jó munka lehet!

Márpedig itt minden műveletnek komoly árai vannak. De cserébe, aki jól bírja pénzzel, extra szolgáltatásokat is vásárolhat. És mindenféle kiegészítő lehetőségek vannak, amelyek az egészséghez kapcsolódnak. Mint pl. fitnesz klub, sportcsarnok, fodrász, stb… Igaz, fodrász sok más helyen is van, mint pl. egyes önkormányzatoknál…

De mivel így elég szűkös lenne az ügyfélkör, viszont látjuk, hogy csak Isztambulban 231 magán kórház van. Ezt úgy oldották meg, hogy erre van egy speciális egészségbiztosítás (az állami mellett). Itt az ember fizeti a havi díjat, és amikor igénybe veszi a kórház szolgáltatásait, akkor annak az árai a biztosítás alapján csökkennek, vagy akár teljesen el is tűnhetnek. Ez minden embernél, és biztosításnál más és más. Ráadásul évente is változik, hogy biztosan senki se unatkozzon. Volt pl. olyan időszak, amikor a gyógyszereket fizette a biztosító (persze bizonyos határokon belül).

Ez vicces volt, mert a gyógyszertáraknak el kellett számolniuk. Ez pedig úgy történt, hogy a gyógyszeres dobozról levágták a vonalkódot, meg ezt, meg azt, és amazt. Azokat aztán felragasztották, feltűzték a receptre. Meg még 1-2-t origamiztak. Aztán odaadtak egy olyan dobozt, amivel mintha csak a Buksi játszott volna.
És persze még a maradék helyre felírták, hogy mikor és mennyit kellett bevenni…

Természetesen az egész rendszer úgy van kitalálva, hogy a biztosító járjon a legjobban. Nem a kórház, és még véletlenül sem az ügyfél (az ügyfél szó ezt is jelenti, nem??). Így a legjobb az, ha minél előbb beszállunk ez biztosításba, hiszen az évek (és extrém sportok) számával nő a kockázat, és vele az árak is. Az extrém biztosító használok éppen ezért már születésük előtt belépnek valamelyik társaságba.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Kórházak, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


145
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    .. istiyorum
    “I want ..”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek