Íme az új év!

Aki bújt, aki nem, itt az új év!

Ráadásul itt, Törökországban 2 órával hamarabb lett 2018, mint Magyarországon. És ezzel nálunk hamarabb kezdődik az új év, mint bárhol máshol Európában (kivéve Fehéroroszországot, de ennyi ez maradjon a mi titkunk)

Igen, a nagyfőnök elintézte nekünk! Legalább ennyit nyertünk az óra átállítással! Következő célpont, hogy lehagyjuk az oroszokat is!

Jó, hát Kamcsatka kicsit húzós lesz, mert ahhoz még 9 órát kell behozni. De majd megoldjuk! 🙂

A sofőr is ezt szokta mondani, amikor az emeletes busszal bement szembe az egyirányú szűk utcába…

Tehát átléptünk az új évben. És ilyenkor megpróbálunk kijózanodni általában a statisztikákkal kezdjük. Leginkább azért, mert még nehezen megy a fókuszálás, és olyan nagyon nem tűnik fel, ha hülyeségeket írunk…

Csakhogy szeptembertől a heti 5 bejegyzést lecsökkentettük heti 1-re. E miatt pedig a statisztika is felborult. Azért néhány dolog így is látszik.

Egyrészt az, hogy a blogot leginkább a régi bejegyzések miatt látogatják. A napi átlagos 250 látogató közül kb. 10-15-en vagytok, akik a friss cikkeket olvassátok. Egy új bejegyzést végül úgy 60-an olvassák el. Így pedig érthető, hogy az éves top-listába 2017-ből alig 1-2 bejegyzés került csak be.

A rekordot a A fejünkre dőlt az ég c. cikk vezeti. Őt 800-an olvasták el, és ezzel a 12. a listán. Ez végül is egy katasztrófahír, ami elég jól vonzz a látogatókat. De én nem akarok ebbe az irányba elmenni.

Sokkal izgalmasabb az isztambuli karácsony, melyet 500-an olvastak el. Köszönhetően a Határátkelővel történt közös megjelenésnek. Ő pedig ezzel a lista 24. helyére került. Őt követi a Ramadán-os írás, a 28. helyen, 450 olvasóval.

Tehát igazándiból nem lett kevesebb olvasója a blognak a kevesebb megjelenéssel. De ennek ellenére nem örülök neki, mert így pont a leghűségesebbekkel szúrtam ki. Amit azért nagyon sajnálok. Ők azért fontosabbak, mint a statisztika..

Remélhetőleg, ha rendezem a mindennapjaimat, akkor a heti megjelenések számát tudom növelni. De addig még sok mindent kell behozni.

No de ha a tavalyi(mármint a 2017-es) cikkek ennyire távol vannak a lista elejétől, akkor mégis, melyekre kíváncsiak a legtöbben?

Az első, ahogy már sokszor máskor is, a Köfte recept – Sema verzió. Igen, ez tényleg finom! Így ajánlom mindenkinek, aki még nem próbálta! 2017-ben összesen 3500-an próbálták ki (legalább elméletben). Jó étvágyat kívánunk nekik!
A 2009-es blog indítás óta, és a 2010-es cikk megjelenése óta összesen 16.500-an olvasták el a receptet. Ezzel pedig minden idők 3. legnépszerűbb írása lett!

A minden idők legjobb listájának az első helyén kitartóan az Aşk-ı Memnu (Tiltott szerelem) sorozat magyarul, ahol is a magas nézettséget az RTL-klubnak köszönhetjük, amiért a sorozat legfontosabb perceit levágták. Abban az évben 55.000-en olvasták el a cikket remélve, hogy megtalálják a befejezést. De mi ilyet nem árulunk el. A bejegyzést összesen 71.000-en olvasták el. 2017-ben 3400-an.

Minden idők második helyezettje ezek után ki más lenne, ha nem a Szulejmán sorozat (Muhteşem Yüzyıl)? Ezt a sorozatot már rendesen, végig leadták. Nem mellékesen nem is az utolsó percek voltak a legérdekesebbek benne. Ráadásul ekkorra már az internet népe is kellően aktív lett. Ők pedig sokkal többet tudtak a sorozathoz hozzáadni, mint én. Így be kellett érni 19.000 látogatóval. 2017-ben már csak 340-en voltak erre kíváncsian. Igaz, eddigre már a Kösem szultána átvette a vezetést. A blogon 2017-ben 1.000 olvasó volt rá kíváncsi.

Tehát ők nagyon visszaestek, érthető okokból.

Helyettük a 2017-ben a legtöbb embert inkább az utazással kapcsolatos írások érdekelték:

• Arany ára Isztambulban (2.200 fő)
• Mit vegyünk az isztambuli Fedett bazárban? (1.900 fő)
• Nem kell vízum a magyar turistáknak Törökországban – most már tényleg. (1.300 fő – azért meglepő, hogy ez a hír még mindig ennyire népszerű)

Ez azért jó hír, hogy kezdenek a turisták visszatérni. De még azért nagyon messze vagyunk a korábbiaktól. A mi statisztikai adatainkon nagyon pontosan mutatják, miként esett vissza a turizmus az eseményekkel dús években. 2015-ben még évente 155.000-en olvasták a blogot, míg 2016-ban már csak 85.000-en. Ez 2017-re kicsit megemelkedett, és így átlépte a 90.000-et.

A turizmus mellett még a török nyelvet tanulók vezetik a statisztikát minden évben. Itt most a A török abc – ábedzse lett a legmagasabb, 1.600 olvasóval. Míg a szokásos rekorder az Internetes török nyelvtanulás – Goethe-Verlag már csak 800 embert érdekelt. Pedig az ott található link jó. Tehát vagy megtanult mindenki törökül, aki akart. Vagy pedig az emberek inkább beérik azzal, ha felismerik a török betűket, de nyelvet tanulni már nem akarnak. Harmadik lehetőség, hogy nagyon jó minőségű és könnyen elérhető török nyelvtanulási lehetőségek vannak Magyarországon. Így senki sem akar már az interneten keresgélni.

Ennyit a legjobbakról!

A legrosszabbakból egyedül a Payanda-t emelném ki. Mivel ezt a nem túl hosszú bejegyzést csak 22-en olvasták el. Pedig szerintem ebben ennél érdekesebb dolgok vannak, mint más magasabb látogatottságot elért írásokban. Így ennek csinálok egy kis reklámot. Kattintsatok rá bátran! 🙂

Szóval bye bye óév, éljen az új év!

Bár ezt így kissé nehéz felfogni, hogyha közben 15 fok van odakint, és hétágra süt a nap (meg amúgy is… ma úgy általában kissé nehezen mennek az olyan dolgok, mint a felfogás..). De legalább a térdi érő konfetti és popcorn maradványok segítenek az emlékezésben, hogy azért mégsem tavasz van

Itt, Isztambulban egyébként sem egyszerű elérni azt a bizonyos karácsonyi hangulatot, ami otthon van és oly jellemző az év utolsó napjaira. Itt nem dőlnek a karácsonyi dalok a rádióból, és december 24-25-26-án is dolgozunk. Így előbb-utóbb az ember eljut arra a pontra, amikor a szemére húzza a mikulás sapkát, és teljes hangerőn berakja berakja a Csendes éj-t. Csak hogy legalább a kollégáknak is rossz legyen.

Szóval nincs hideg. És a karácsonyi hangulat egyetlen jele a reklámokban látható mű hó. Így pedig a napok múlását sem lehet úgy érezni. Egyszer csak hipp-hopp, és már itt is van az új év, a szilveszter.

Azért persze a törököket nem kell félteni, ha bulizásról van szó. Csak indokot kell rá találni. Ha meg nincs, akkor már azért is lehet bulizni, mert Józsi (megint) találkozott Bélával. Bár ahogy a Béla kinéz, már az megérdemel egy ünneplést, hogy sikerült felkelnie.

Mi pedig itt vagyunk a dolgok közepében, Beşiktaş-ban. Ezt a helyett én mondjuk a „középmezőny” kategóriába sorolnám. Itt azért nincs akkora hacur, mint a Taksim téren és a környékén. De annál azért valamivel mozgalmasabban várják az éjfélt, minthogy órákat üljenek egy asztalnál azon versenyezve, hogy ki esik be alá hamarabb.

Beşiktaş a tinik egyik főhadiszállása. A közelben 3 nagy egyetem is van. Ami azt jelenti, hogy háromféle üzlettípus garantáltan jövedelmező a környéken: kebabos, fénymásolós és a kocsma. Mivel pedig nincs karácsonyi szünet (majd január-február találkozásakor lesz 2 hét), így szilveszterre sem igazán járnak haza a kollégiumos diákok. Meg talán jobb is, ha apu-anyu nem látja, hogyan is szórakozik a szemük fénye….

Viszont aki komolyan akar bulizni, az biztosan nem marad Beşiktaş-ban. Hanem inkább elmegy egy élő-zenés-táncos szórakozó helyre az İstiklâl Caddesi közelébe. Így Beşiktaş-ban inkább csak az marad, aki nagyon nem akar mozogni. Nekik meg itt vannak az élő-zenés-nemtáncolós szórakozóhelyek. Kisebb-nagyobb mozgásokat azért itt is el lehet érni. Éjfélkor pedig ki lehet menni a Boszporusz partjára tűzijátékozni.

Így nálunk, a környéken egy amolyan visszafogott bulizás volt. Persze a szórakozó helyeken volt ám dinóm-dánom, hangzavar, meg asztaltánc. De ahhoz képest, amint amilyen a táncosabb helyeken volt, ahol a sztárok is felléptek, ahhoz képest sokkal mérsékeltebb.

Érdekes még, hogy a TV-ben miként éltük meg mindezt.

Ugyebár a december 31-ei esti műsor kiemelten fontos a csatorna szempontjából. Egyszerre próbálja marasztalni a buliba készülőket, és átvonzani a másik csatornát nézőket. E miatt azt várnánk, hogy különleges műsorok lesznek. Nos igen… valamennyire különlegesek voltak. Mindenkin mikulás sapka volt, meg híres embereket hívtak meg. De amúgy minden ment tovább, mint a többi napokon.

Érdekesség: az egyik sorozatot úgy rakták össze, hogy amikor a valóságban és éjfélt ütött az óra, akkor a filmben a kedvenc szereplőknél is éjfél volt. Mindjárt bontották is a konfettit, meg a pattogatott kukoricát (meg titokban a pezsgőt a kamerán kívül…).

Nos… megvolt az ó év, és megvolt a buli is. Mi maradt? Ó, hát az új év! Lássuk csak..

Terv az van bőségesen. Mindenek előtt az Isztambul Enciklopédia rendbe tétele, és hogy eljusson legalább a használható szintig. Egyenlőre úgy tűnik, hogy a bejegyzések számának csökkenésével sikerül időt is energiát gyűjteni. Reméljük ez csak egyre jobb lesz, és akkor lehet majd egyre érdekesebb írásokat is készíteni.

Nos tehát: BUÉK mindenkinek! 🙂

ui: kissé elcsúsztunk a hétfői bejegyzéssel. Ezt ráfogom a sok buborékra. 🙂

Íme az új év!, 10.0 out of 10 based on 3 ratings

---