Piroska naplója – 2. rész

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya.

És most már 12 éves.

Már 6 év is eltel, hogy utoljára a naplómba írtam. Elég zűrös időszak volt, és csak most találtam meg a titkos füzetemet. Jó kis titkos helyre dugtam el, hogy 6 éven keresztül még előlem is rejtve maradt.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy Apus meghalt. Akkor voltam 6 éves. És az ilyen eléggé rosszul tud esni egy akkora lánynak. Ráadásul Anyu még korábban meghalt, így egyedül maradtam..

Emlékszem, a kezdeti időkben reggeltől estig a templom részben voltam, és csak imádkoztam. E miatt le is maradtam egy csomó mindenről.

Mert az egy dolog, hogy ha az ember lánya elveszti az apját. De egyúttal egy ország is elvesztette a királyát. Nekem pedig nincs fiú testvérem. Azaz Apusnak nem volt örököse.

Viszont Apus testvérének, Gézának 2 fia is van. Álmos és Kálmán hercegek. Apusnak az volt a terve, hogy Kálmán legyen az utódja, a magyar király, mert ő az okosabb. Álmos pedig a frissen elfoglalt Horvátországot kormányozhatná. Ami szerintem nem olyan rossz. Szép hely, jó idő, kedves emberek, stb…stb… és micsoda szigetek vannak ott – mondják! De Álmosnak nem volt elég, és fellázadt.

Ráadásul már korábban is kimutatta, hogy nem kedveli Kálmán herceget (azaz most már Kálmán királyt), az uncsi-tesómat, aki e miatt Lengyelországban, egy templomban bújt el. Eltartott egy darabig, míg a hír eljutott hozzá, és hazajöhetett. A határnál persze a hatalmas magyar sereg várta az új királya érkezését. De addig eléggé kaotikus állapotok uralkodtak még itt, a palotában is.

Még a szakács sem tudta, melyik napra mit főzzön, kinek főzzön, meg egyáltalán, ki a főnök. Így volt, hogy egyik nap hatalmas vacsorát kaptunk. Majd másnap csak üres kenyeret. Aztán volt, hogy horvát ételeket készített két héten keresztül (gondolom Álmos herceg miatt). Majd megint 2 hétig kijevi finomságok voltak. Erre viszont senki sem tudott magyarázatot. De a még meglepőbb az volt, amikor 2 hétig német módra reggeliztünk. Ami azért így tényleg érdekes volt… sört inni mindjárt felkelés után?? Majd amikor felvetette, hogy csigából is lehetne levest készíteni, akkor másik felvetették, hogy király nélkül is lehet valakit lefejezni. Ezek után legalább az ételeink rendbe jöttek.

De mi tovább izgultunk, hogy milyen jövő vár ránk.

Végül egyik este hatalmas ünneplések közepette megérkezett Kálmán, az új király. Már akkor láttuk a seregének a fényeit, amikor még legalább 4 órányira voltak tőlünk. Azt mondják, oly sok katona vette körül, és mindegyiknek fáklya volt a kezében, hogy a nappali világosságban meneteltek.

Más ember biztosan már aznap be akart volna költözni a palotába. Kálmán viszont inkább kint maradt a kapu előtt, és csak másnap reggel lépett be az épületbe. Így végre mi is megnézhettük.

Az látszott rajta, hogy nem egy olyan harcias alkat, mint amilyen Apus, vagy Álmost herceg. De mindenki mondta, hogy sokkal veszélyesebb, mert nagyon okos, és rengeteg könyvet olvasott. Úgyhogy jaj az ellenségeinek!

És tényleg! Idővel kiderült, hogy nagyon sok mindenről tud. És mindig volt nála egy könyv. Pontosabban kettő: egy kék, meg egy piros. A kéket szokta olvasgatni, a pirosba pedig ha valami eszébe jut, akkor írni szokott.

És hihetetlen, hogy mennyi könyve van! Legalább 100 darab! Ezeket az évek alatt gyűjtötte össze, majd hozta el a palotába. Sokszor én is szoktam őket olvasgatni, mert rengeteg érdekes dolgot írnak le benne. De erről majd később írok még.

Tehát megjött Kálmán. Persze egyből még nem lett király. Ennek mindenféle ceremóniája van. És azóta már megtanultam, hogy ezt nem lehet csak úgy, akárhogy elvégezni. Szükség van az egyház áldásához. Meg külön követ jött a Német-Római birodalomból. Meg Rómából is. Meg egy Konstantinápolyból is. Utána pedig hetekig tartó egyezkedések, mert mindhárman azt akarták, hogy Kálmán nekik is hűséget esküdjön. De csak az egyiknek. Úgyhogy voltak itt ajánlatok de még fenyegetések is. De azért közben minden este ünnepi vacsorát kértek.

Mire eljött a tényleges koronázás ideje, máshonnan is érkeztek követek: Velencéből, Kijevből, de még a messzi északról is. No és persze Frank honból. Majd pont őket hagynánk ki?!

Akkor persze még csak 6 éves voltam, és sok mindent nem értettem (igazándiból semmit sem). És nem tudtam én olyanokat, hogy hol van Velence (van egy belőle itt is, Fehérvár mellett, de még Apus megtanította, hogy van egy másik, egy hatalmasabb Itáliában is. Ők ráadásul nem függnek a pápától, és ezt Apus nagyon jó fontosnak tartotta. Mindig mondta, hogy István királyunk sok fontos dolgot hozott létre, de ez az egyik legfontosabb: függetlenek maradtunk.). Ma már viszont sokkal többet tudok hála annak, hogy Kálmán komolyan vette a tanításomat. De mint mondtam, erről majd később írok bővebben.

Tehát lett újra királyunk. És úgy tűnt, minden jó is lesz. Visszaáll az élet a megszokott mederbe.

De aztán jöttek a keresztesek. Az ember azt gondolná, hogy ezek rendes emberek. Mégiscsak a Szentföldre mennek, hogy megtisztítsák a pogányoktól. De aztán egyik-másik csapat alig ért be az országba, máris rablásokba kezdtek. Pedig Kálmán király (most már tényleg király) még élelemmel is ellátta őket. Mégis Zimonynál megtámadták a magyarokat, és 4000 bátor katonát megöltek.

De Kálmán király még ezek után is sorra engedte be a kereszteseket, adott nekik ételt, és kíséretet. De újra és újra rablások, és fosztogatások lettek. Míg végül Kálmán király megelégelte őket, és megtagadta a belépést a többiektől. Erre ők mit csináltak? Naná, hogy megtámadtak minket. Szerencsére Kálmán király, és a bátor magyar katonák Moson váránál visszaverték őket.

Úgy tűnik, hogy ebből értettek, mert utána már nyugton maradtak.

De maradt más, aki nyugtalankodott.

Először Álmos herceg kezdte el, hogy mégiscsak többet szeretne, mint hogy csak Horvátországot kormányozza. Mégis inkább király lenne.  Ezen meg a horvátok sértődtek meg. Vagy talán pont hogy inkább kedvet kaptak a lázadásra. Pedig nem voltak ott olyan rossz állapotok. Álmos herceg csak kormányzott, de olyan komolyan nem avatkozott bele a ország működésébe. A horvátok autonómiában (már ilyen szavakat is tudok! Köszönhetően Kálmán király taníttatásainak) élhetnek.

Szerencsére a horvátokkal sikerült megegyezni. Az új királyuk, Péter, hozta a seregét, hogy Kálmán királlyal csatába szálljon. És már el is kezdődtek a a harcok, amikor Péter horvát király elesett.

Ez úgy elsőre még nem tűnt vészesnek, mert még csak a lováról esett le. Jó, ott volt az a néhány nyílvessző is, ami kiállt belőle, de hát az még nem olyan nagy dolog. De aztán a patakba esett. Ami a közelben egy sziklás vízesésesben folytatódott. Az már azért biztosan fájhatott! És tovább is volt még, mert jöttek a farkasok is… De a lényeg, hogy ezek után a horvátok belátták, hogy mégiscsak jobb lesz nekik Kálmán  király uralma alatt.

Egyébként kedves emberek ezek a horvátok. Ha kis szerencsénk van, még 1000 év múlva is együtt lesznek a magyarokkal.

Mint később megtudtam, a horvátok évszázadokon keresztül nagyhatalmi ütköző zóna volt. Először még csak a frankok és a görög-rómaiak között. Később pedig már a német-rómaiak és a velenceiek is beszálltak a küzdelmekbe. Majd jött Apus, és megszabadította a horvátokat ettől az állandó csatározástól. Végül pedig Kálmán király rendezte el az ügyeket.

Persze mindez nem maradt hang nélkül. A német-rómaiakkal, és a velenceiekkel még úgy-ahogy sikerült kiegyezni. A görög-rómaiak viszont kezdenek egyre inkább megerősödni, és így egyre több balkáni területet követelni. Így ők annyira nem örülnek annak, hogy Apus elvette tőlük Horvátországot. Mert ők úgy gondolják, hogy az az övéké…

Meg sok minden másról is úgy gondolják, hogy az övék. De jó lenne, ha előtte otthon is körbe néznének. Mert ott az Anatóliának nevezett területüket úgy darabolják fel a különféle népek, mint más a születésnapi tortát!

Na, mit szólsz kedves naplóm? Ugye, mennyi mindent megtanultam?

Már Apusnak is az volt a véleménye, hogy egy királyné ne csak mosolyogni tudjon, hanem írni, olvasni meg más hasznos dolgokat is. De Kálmán király egyenesen megmondta, hogy egy okos és ügyes királyné nemcsak a gyerekszoba, hanem az ország uralkodója is lehet. Hiszen megfelelő taktikázással befolyásolhatja a férjét.

Így mostanában a nyelvek mellett nagypolitikát, matematikát és sok mást is tanulok. Esténként pedig, ha Kálmán királynak van egy kis ideje, akkor valamelyik könyvét olvasgatjuk (ha meg nem ér rá, sapkát kötök). Tegnap az egyikben a szőlőtermesztést olvastunk. És bár nem hiszem, hogy valaha is kimennék kapálni a határra, Kálmán király szerint így is találok benne hasznos dolgokat. Egy művelt királynő mindig meg tudja lepni a környezetét, és ezzel átveheti a beszélgetés irányát.

Viszont nem ajánlatos az összes kártyát megmutatni. A tudást érdemes titokban tartani.

Ezért mos sok nevelőm van, és szinte a nap minden órájában tanulok. Kaptam tanárt Itáliából, Frankholból, Lengyelországból, Kievből, a németektől, de még Konstantinápolyból is. Sőt! Bár a római egyházat követjük, a konstantinápolyiból is tanítanak egy-két dolgot. Nem mintha, olyan nagyon különböznének, de van 1-2 dolog, ami más. Kálmán király azt mondja, hogy mi pont ezen két központ (mármint Róma és Konstantinápoly) között vagyunk. Így ismernünk kell mindkét fél nyelvét, kultúráját, és vallását is.

Azt hiszem, tényleg nagyon sokat tanulok.

Hopssz! Mennem kell, mert kezdődik a Világismeretei óra!

---

Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).

Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.

A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.

A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.

A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.

Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.

 

Piroska naplója – 2. rész, 10.0 out of 10 based on 3 ratings

---