Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.

És hamarosan… aj, hogy is hívták…mindjárt megvan…igen! Komnénosz Jóannész felesége leszek!

Nos, elérkezett ez az idő is. Már 16 éves vagyok! Ideje is lesz már férjhez mennem. Különben még úgy járok, mint az a normann királylány, akinek szakálla nőt. Akit bezárt a mostoha anyja egy toronyba. Ő az, aki olyan sokáig várt a férjére és megmentőjére, hogy végül kinőtt a szakálla. De nem ám valami apró kis borosta volt az, hanem olyan hosszú, hogy a torony aljáig leért. Egy arra járó bátor lovag fel is mászott rajta a toronyba (de gondolom nem páncélban…), és megmentette a királylányt. Bár azt nem tudja senki, hogy a lány hogy mászott le a saját szakállán…

Tehát házasodni fogok. Mégpedig…jaj, megint elfelejtettem a nevét… de felírtam ide egy apró agyagtáblára, amit mindig a zsebemben hordhatok…szóval Komnénosz Jóannész. De lehet úgy is írni, hogy Ióannész. Az úgy latinosabb. Bár a neve valójában görögül van, és így írják: Ίωάννης Β΄ Κομνηνός

Na, ehhez mit szóltok!? Apus meg Kálmán király jól felkészítettek engemet! Más királylányok jó, ha le tudják rajzolni a saját nevüket. Én meg itt görögül is írogatok! Ez azért még jól fog jönni az új hazámban, Konstantinápolyban. Bár Kálmán király azt mondja, hogy ezt tartsam titokban. Jobb ha mindenki azt hiszi, hogy én is csak butuska kislány vagyok, aki szépen mosolyog egész nap, meg sapkákat kötöget.

Amúgy szerencsém van. Ez a…na… Jóannész (azt hiszem, én inkább Jánosnak fogom hívni) alig egy évvel idősebb nálam. Mint királylány, nem igazán választhatom meg, hogy kihez megyek hozzá. Ez mindig sok mindentől függ, amiket mindjárt le is írok. De ezek között nem szerepel az, hogy a jövendő férjem tetsszen is nekem. Meg hogy korban összeilljünk. Simán kifoghattam volna valami távoli barbár országban egy olyan öregembert, aki még az esküvő végét sem éli meg. Utána meg pogány szokás szerint mindjárt vittek volna máglyára, még úgy…esküvői ruhástól. Hííííj!

De nem. János (Jó-an-nész… majdcsak megtanulom) fiatal. És még azt is mondják, hogy jóképű. Egy mozaikot már láttam róla… de hát azért értitek…egy mozaikon mi látszik?  Aztán ez a mozaik jó ember-e? Szereti a macskákat? Veri a feleségét? Hú…. tényleg… mi vár ott rám…

A világ végére megyek! Konstantinápolyba. Ott véget ér Európa. Onnantól már Ázsia van!

Bár Kálmán király megnyugtatott, hogy azért ott is csak emberek élnek. Ráadásul keresztény emberek, mégha kicsit mások is. Jó, szemben állnak a pápával, de ki nem? Az a német Henrik is ezt csinálta. És mi sem hódoltunk be Rómának. Csak egy picit fejet hajtottunk.

Ráadásul, mondja Kálmán király, ez egy roppant nagy megtiszteltetés, hogy a hatalmas Görög-Római Birodalom (tényleg hatalmas ám) császára pont egy magyar király lányát szeretné az unokái anyjának látni. Nem pedig egy frank, német, pláne egy itáliai lányt. Hanem én, pont én kellek neki. Én vagyok a kiválasztott!

És mindez nagyon fontos. Mondja Kálmány király. Hiszen a görög-rómaiak itt vannak a szomszédban. És az elmúlt években igencsak sok bajunk volt belőlük a Balkánon, és a Duna mentén.

Nem is olyan régen, amikor még István király ült a trónon, akkor elég nagy felfordulás volt Anatóliában. Jöttek a szeldzsukok, meg még mindenféle más pogány népek: törökök, besenyők, kunok, de még normannok is (ők hogy kerültek oda, ne kérdezzétek… elvégre nekik északon kellene lakniuk). De aztán jött János, izé… Jóánnész apja, Alexiosz császár, meg az ő apja…várjatok, ezt nem könnyű leírni… I…sza..aki..osz.., sikerült! Szóval ő császársága, és rendet tettek. Főleg Alexiosz császár, aki az Keresztes seregek segítségével űzte ki a pogányokat az ország keleti feléből. Ő lesz majd az apósom.

Ehhez az kellett, hogy az előtte lévő császárt, akik másik családból származott, berakják a szekrénybe. Csak senki sem szólt, hogy a szekrénynek nincs hátoldala. Sem alja.. így a korábbi császár belepottyant a Boszporuszba (ez egy nagy tengerszoros. Olyan, mint egy folyó, még halak is vannak benne, csak sós a vize).

Szóval ott, Konstantinápolyban is zajlik az élet. Nemcsak mi szórakozunk itt az Álmos herceggel… tényleg, róla már jóideje nem hallottunk semmit… biztos megint forral valamit..

Na tehát. Apósék elég jól összerázták a birodalmat, ami így megerősödött. Csakhogy miután rendet tettek otthon, a Balkánon akarják folytatni a takarítást. Az meg nekünk nem jó, mert ott már Apusnak is voltak érdekeltségeik. Meg Kálmán királynak is tervei vannak arra.

Így mindenki azt reméli, hogy az én házasságommal könnyebbé teszem a dolgokat. De legalább békésebbé. Úgyhogy nemcsak sapkákat fogok kötögetni, hanem közben a Jánosomat (ez így leírva de jól néz ki!) is puhíthatom. De hogy az apjával mit csinálja, arra nincs ötlete senkinek sem.. Vajon megvan még az a szekrény?

Bár mindenki azt mondja, hogy nem miatta kell majd aggódnom. Az öreg királyok, császárok rendbe szoktak lenni. Ők legfeljebb hirtelen felindulásból lefejeznek 1-2 embert. És ha már romlik a látásuk, akkor véletlenül a királylány is elveszítheti a fejét.

Nem. Sokkal inkább a jövendő anyósok szoktak a probléma forrásai lenni. Főleg ott, Konstantinápolyban. Nem is beszélve a riválisokról.

Az elmúlt időszakban felkészítettek a családfából. E szerint az anyacsászárt Eirénének hívják. De igazándiból a jövendő férjem nővére, Anna a veszélyes. Ő nemcsak hogy 4 évvel idősebb az én Jánosomnál, de úgy hírlik, hogy roppant művelt is. Ő azt szeretné, ha nem Jóannész (azaz a Jánosom) lenne majd az örökös, hanem az ő férje. Így vele mindenképpen óvatosnak kell lennem.

Szerencsére nem megyek egyedül. Hiszen egy királylánytól nem várható el, hogy ismerje a másik király, császár birodalmát, beszélje a nyelvét. Így mindenképpen kapok magam mellé tanácsadókat, tolmácsokat. No és természetesen a szolgáló lányokat is viszek magammal. Egy egész magyar szárnyat fogunk alkotni ott a palota egyik csücskében.

De ugye esküvőről van szó. Tehát nemcsak valami kisebb csapatban megyünk. Jön mindenki! Kálmán király majdnem az egész udvarát magával hozza. Sőt! Külön erre az alkalomra egy nagyon díszes hajóflottát építtetett.

Innen, Esztergomból fogunk indulni, és nem fogjuk a dolgokat elsietni. Legalább 2 hétig tart az út a Fekete-tengerig. De ha a magyar főúrak megint úgy tivornyáznak, mint a múltkor, akkor 5 hét sem lesz elég.

És ez még csak a Fekete-tenger. Konstantinápoly még további 1 hét lehet. És utána… Igen, nos… utána egy egészen új világ, egy egészen új élet kezdődik.

És egy egészen új feladat is.


Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).

Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.

A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.

A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.

A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.

Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.

Nevekről:

A Bizánci Birodalom elnevezést bőven a bukás után 1157-ben egy német történész, Hieronymus Wolf adta. Azzal a céllal, hogy az ókori, és a középkori Római Birodalmat megkülönböztesse. A bizánciak magukat egyszerűen rómaiaknak hívták, hiszen a Római Birodalom folytatásaként gondoltak az országukra. Viszont a 9. században, a Frank Birodalom kialakulásakor magukat is a Római Birodalom folytatásának gondolták. Később ezt a szerepet a Német-Római Birodalom vette át. Így a 11. század környékén 2 Római Birodalom létezett. És természetesen mindkettő magát tartotta az igazinak, az eredeti leszármazottjának.

A bizánciak erős nemzettudattal rendelkeztek, és magukat továbbra is rómaiaknak nevezték. Holott a 7-9. században hatalmas átalakuláson mentek keresztül, és az ókori Római Birodalom szinte minden tradíciója kihalt. A hivatalos nyelv is görög volt (holott a lakosság többsége nem feltétlenül volt görög, de erről megosztottak a források). A Kis-Ázsiában ma élő görögöket is rum-oknak hívják, ami rómait jelent. A keleti népek, mint a törökök, szeldzsukok, arabok, stb… a Bizánci Birodalmat egyértelműen a Római Birodalomnak tekintették.

A nyugatiak viszont meg akarták különböztetni az igazi (vagyis saját magukat), a hamis (mindenki más, de főleg a bizánciak) rómaiaktól. Így a Bizánci Birodalmat leginkább a Görögök Birodalmának hívták. Gondosan kerülve belőle a római szót. Ennek oka az is volt, hogy a császár (Imperator) szó jelentésében az is benne volt, hogy ő a legnagyobb uralkodó (minden király felett). Így belőle csak 1 lehetett. E miatt időnként komoly nézeteltérések alakultak ki, de erre volt jó a hadsereg. De még inkább, ha már semmi más ötlet nem maradt a háború kirobbantására (pedig a vallási ok az esetek 98%-ban mindenre megoldást adott), akkor még mindig lehetett az Imperator szó értelmezésére hivatkozni.


 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Piroska naplója - 3. rész, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

2 hozzászólás a(z) Piroska naplója – 3. rész bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


130
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    alti
    “6”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek