Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.

És immár a Görög-Római Birodalom örökösének, Komnénosz Jóannésznek (azaz Jánosnak) a felesége.

De tényleg! Még most is alig hiszem el, hogy eljött ez a nap!

Oké, legutóbb ott tartottunk, hogy kiértünk a hajóval a Fekete-tengerre. Itt kellett hirtelen mindent összepakolni, mert úgy tűnt, hogy András főúr nekivezeti a hajót egy sziklának. Ezért ott félbe kellett szakítanom az írásomat. De azóta szerencsésen megérkeztünk Konstantinápolyba.

El nem tudjátok képzelni, ez mekkora egy város!

Már ahogy hajóztunk a Boszporusz mentén, a jobb és a bal partokon végig kisebb-nagyobb falvak voltak. Bár őket a görögök hívják falvaknak. Egyik-másik még Esztergomnál is nagyobb volt! Inkább lehetne őket városkának nevezni. De mint írtam, volt, amelyik Esztergomnál is nagyobb. Így inkább a városainkat lehetne városkáknak nevezni. De az úgy meg fura lenne.. Ott ül az X király a Duna parti városkában..

Pedig ezek még elhanyagolhatóak voltak ahhoz a hatalmassághoz képest, ami maga volt Konstantinápoly! Ameddig a szem ellátott házak, házak és házak. És hatalmas templomok. A város 7 hegyre épült. Egyik tetején állt a császári palota. Egy másikon pedig a fórum, a piac.

Mi úgymond hátulról érkeztünk. Amikor ezt a várost építették, sok-sok száz éve, akkor még egy hatalmas birodalom állt a Földközi-tengeren. Az egyik központja Róma volt. A másik pedig Konstantinápoly. Ez a város nyugatra nézett, mert arra volt a birodalom. Így azon az oldalon épült a császári kikötő, a palota, és minden egyéb fontos dolog.

Mi viszont a keleti irányból érkeztünk. Mondhatnánk úgy, hogy a szolgálók kapuján keresztül. Itt van egy hosszú öböl, amit Aranyszarvnak hívnak. Az összes kereskedő ide érkezik. És bizony nagyon sok és távoli helyről jönnek ide a hajók: Krim, Itália, Egyiptom, Hispánia, de még az Északi-tengerről is. Éppen ezért ezen az oldalon a raktárak és az üzletek vannak.

Mindez pedig egy hatalmas fallal van körülvéve. Hiszen bármikor érkezhet támadás. Konstantinápoly kincseire már sok nép vetette a szemét: tatárok, bolgárok, gótok, normannok, arabok, szeldzsukok, meg még nem tudom kik..

Mindehhez képest a mi országunk kicsinek, és jelentéktelennek tűnik. Így megtisztelve érzem magamat, hogy mégis engem választottak a jövendő császár feleségének.

Másrészről ez még inkább elhatározottá tesz engemet. Azzal, hogy itt vagyok, lehetőségem van megmutatni, hogy a Magyar Királyság nem egy kicsi, és jelentéktelen barbár ország. Hanem, erős és büszke.

De erről majd csak az után, ha Tamás és Géza főúrak végre hazamentek… Őket nézve az ember inkább érzi kínosan magát, mint egy hatalmas ország vezetőjének, a keresztény világ egyik uralkodójának. Főleg amikor esznek…!

Miután a hajóval megkerültük a várost, megérkeztünk a nyugati kapuhoz. Szerencsére olyan fejfedőm volt, ami tartotta az államat, így az nem esett le a csodálkozástól. Micsoda helyre kerültem!

A kikötőben pedig rengeteg ember várta kíváncsian a jövendő császárnőjüket. Vagyis engemet.. Nem csoda, hogy ekkora városra van szükségük! Egyáltalán hogy tud ennyi ember élni a Földön!

De a görögöknek nem volt ismeretlen a történet, ők előre felkészültek. A birodalmi díszőrség sorfalai között, egy lefüggönyözött kocsival vittek fel engemet a palotába. Nem hiszem, hogy az éljenző tömegből bár ki is látott volna. Mégis nagyon lelkesek voltak.

A palotában 2 napot kaptam, hogy kipihenjem az út fáradalmat, és hogy ismerkedjem az új helyzetemmel. Általában többet adnak a vendégnek, az olyan fontos személyeknek pedig, mint én, még többet. De sajnos ott volt a Tamás meg a Géza főúr, akit azért már mindenki szeretett volna innen minél messzebb látni. Éppen ezért különböző programokat találtak ki nekik. Egyszer még a túloldalra is átvitték őket, de estére még így is megkerültek.

A harmadik napon kezdődött a kiképzésem. Bő 60 éve ugyanis Róma és Konstantinápoly kegyetlenül összeveszett. Azóta pedig nemcsak gazdaságilag és politikailag vetélytársai egymásnak, hanem még vallásilag is. Erre Kálmán király többször is felhívta a figyelmemet, hogy ez mennyire fontos, és mennyi ember élete múlik rajta. A görög-rómaiak sokkal vallásosabbak, mint a német-rómaiak vagy a római-rómaiak. Pedig őket sem kell félteni. Mindkét (mindhárom) fél alig várja, hogy legyen valami indok egy jó kis vallásháború kirobbantásához.  Szerencsére a nemrég kezdődött Keresztes Hadjárat kissé lehűti az embereket. De ez úgyis csak pár évig tart, hiszen a pogányok nem nyerhetnek az igazhitűek ellen. Pár hónap, és a keresztesek visszafoglalják Jeruzsálemet, és utána az európai nagyhatalmak újra farkasszemet néznek majd egymással.

Így az én házasodásom ebben a tekintettben is fontos. Hidat képzek a két vallás között. Én leszek a Párbeszéd (aj, ez de jó szó! Meg is jegyzem magamnak).

Mindehhez viszont az kellett, hogy áttérjek a konstantinápolyi vallásra. Ehhez pedig kaptam egy öreg papot, hogy majd ő áttérítsen.

Mindjárt azzal kezdte, hogy én pogány vagyok (ééééén, aki naponta legalább 6 órát töltött a Biblia és a teológusok társaságában!?!?!). És ha bármit is tudok a Bibliáról, akkor az biztosan hazugság, eretnekség. És ha van nálam ilyen, azonnal adjam oda, hogy ő még ma este elégethesse. Hát nem kapta meg. De jó, hogy szólt, mert így legalább jól elrejtettem. Ki tudja, mi történne, ha megtalálnák nálam..!

A következő 5 napban (míg Tamás és Géza főúr az északi határon tekintette meg a bolgárok híres tüzes nyilait.) reggeltől estig biblia óráim voltak. Minden egyes mondatot bőségesen kielemeztünk, újra értelmeztünk. Nem akartam szegény öreg papot elszomorítani, ezért időnként szándékosan hibáztam. Olyankor nagy örömmel javított ki, majd magyarázott fél órát. Utána pedig hümmögött valamit arról, hogy ezek a pogányok jól képzettek, de lám-lám mégiscsak rosszul tudják a dolgokat.

Pedig valójában a két vallás (két vallás… csak két irányzat) között semmi különbség nincs. Na jó, másképpen öltöznek az egyházi méltóságok, de csak ennyi.

A kiképzésem után újra megkereszteltek. Persze ők úgy mondták, hogy most rendesen fognak megkeresztelni, hiszen az előző ceremóniát nyilván valóan hibásan végezték. Az meg annyi, mintha nem is lenne..

De a keresztelés csak a kisebbig dolog volt. Sokkal fontosabb, hogy ezzel együtt egy új nevet kellett választanom. Ami jobban megfelel az ő vallásuknak (vagyis hát most már az én vallásomnak..). Úgy döntöttem, hogy Irén leszek. Az elmúlt napokban már sikerült annyit megtudnom, hogy ez a név görögül Eiréne. És azt jelenti, hogy Béke (ez még jobb, mint a Párbeszéd!). Jánosom anyját is így hívják. Ráadásul 300 éve volt egy Eiréné császárnő, aki nagyon tudatos, és erős uralkodónő hírében áll. Így példaképnek sem rossz.

Leszámítva a végét, amikor a nép megunta őt, ládába rakta, és kitették a legközelebbi szigeten. Azt a részt azért szeretném kihagyni…

Nos így, hogy szellemileg teljesen felkészült voltam, jöhetettek a világi dolgok: 7 napon át fürdettek, kenegettek, és kozmetikáztak. Majd idővel Tamás és Géza főúr visszatért, így mindezt le kellett rövidíteni 5 napra. És utána végre…valahára… eljutottunk az esküvőhöz.

És én…végre…valahára…megpillanthattam Komnénosz Jóannészt… azaz a Jánosomat!

Ööö… nos.. az esküvőre nem igazán emlékszem, pedig a borozgatás csak utána kezdődött (Tamás főúr megpróbálkozott a repüléssel, és kiugrott a palota ablakán… mindenki nagy megkönnyebbülésére). De hát ott volt János! Hát ez micsoda férfi!!

Még most is beleborzongok, ahogy rám néz azokkal a szemekkel… Huh! Meg az a szakáll… és a füle… no meg a szája! És amikor meghallottam a hangját!

Aj, nem is írom tovább, mert teljesen elpirultam..

Inkább mesélek valami másról, amin szintén lehet pironkodni. De erről akkor is tudnotok kell.

Azt már születésemtől fogva tudom, hogy Isten azt a feladatott adta, hogy tovább vigyem az uralkodó családot. Nekem, mint királylánynak a feladatom, hogy… hát hogy gyereket szüljek Jóannésznek. Mióta megláttam a napvilágot, attól fogva lényegében erre készítettek fel. No meg persze arra is, hogy egy uralkodó társa legyen. De az igazi feladat mégiscsak az, hogy legyen egy trónörökös.

Nekünk, kik a királyi családban vagyunk, kissé bonyolultan mennek ezek a dolgok. Nem annyi, hogy ketten bemegyünk a szénakazalba, és jól érezzük magunkat. Tudom, erre azért elég komolyan felkészítettek, hogy ne majd a hálószobában derüljön ki minden.

Az, hogy ki az örökös, roppant fontos. Éppen ezért amikor… hmmm.. mondjuk úgy…a gyerek megfogan, azt nem lehet titokban tartani. Sőt! 3 tanú. egy jegyző, de még egy felszentelt pap is részt vesz az eseményen. Megfigyelőként persze. Biztosak akarnak lenni, hogy a dolgok alakulása alatt nem kerül elő hirtelen egy férfi a szekrényből, a párna alól, az ágyékszékből, vagy ki tudja honnan. És abban is biztosnak kell lenni, hogy az esemény megtörtént.

De ezeket tudom. Ezt elmondták nekem még az indulás előtt. És az előtt is többször. Jó, ha tudok róla, hogy a dolgok így mennek. Ezzel jár, ha valaki király, vagy királylány.

Na de ha valaki a császárhoz megy feleségül! Főleg a görög-római császárhoz! Na, az egészen más!

Azt mindenki tudja, hogy a görögök mindenről részletes feljegyzést készítenek. De arról nem volt szó, hogy a minden, az tényleg mindent jelent. Így még a mi közös éjszakánkat is a legapróbb részletekig leírták. Majd 6 példányba lemásolták az íródeákok. Ebből kettő mindenki számára megtekinthető a nagykönyvtárban. És most Konstantinápolyról beszélünk, ahol az emberek nagy többsége tud, és szeret olvasni….

Összesen 27 ember volt a szobában! Meg a felszolgáló, aki étellel, itallal látta el az írnokokat. Jah, és persze én is ott voltam. Meg a Jánosom is…végül is ő volt a főszereplő.

Ez a sok ember, nemcsak hogy lelkesen jegyzetelt, de ketten meg azért voltak, hogy mindjárt versbe is szedték az eseményt! Hexameterbe, naná! Hát mi másba? Egyikünk feladata pedig az volt, hogy dalba foglalja a jövendő császár fogantatását. Már persze, ha fiú lesz…

Jah,  és néhány zenész is volt a szobában…csak hogy jó legyen a hangulat… Hát az meg is volt… Én egy pillanatig sem tudtam koncentrálni.. De hát a feladat nem is rám hárult.. Nem tudom, Jánosom hogy tudta az egészet végig csinálni..

Később megtudtam: sajtot tett a fülébe, hogy ne hallja a szobában lévő emberek beszélgetéseit.

Másnap a reggeliző asztalnál látom, hogy Anna (Jánosom nővére, és egyúttal az új legjobb barinőm) egy új könyvet olvas. Mikor megkérdeztem tőle, hogy mi az, akkor mondta, hogy a mi előző esténk részletes leírását böngészi. Majd az egyik részét megmutatja a férjének, Niképhorosznak, akinek felcsillan a szeme. Nemsokára el is tűnnek az egyik szobában, ahova az a bizonyos 27 ember követi őket.

Ha Annának fia születik, nem ő kapja meg a trónt. Ráadásul amikor János még csak 5 éves volt, az apja (Alexiosz) hivatalosan is megjelölte örökösnek. Ennek ellenére a görögök szeretnek biztosra menni (meg mindent lejegyzetelni). Így róluk is részletes leírás készül.

Nem sokkal később hatalmas robaj hallatszik a szobából, majd egy hangos kérdés: “Azt is leírjuk, hogy Niképhorosz úr a hátraszaltó közben belesett a szekrénybe?”

Na ige…az én Jánosom… Büszke vagyok rá!

 


Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).

Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.

A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.

A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.

A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.

Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.


 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Piroska naplója - 5. rész, 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


188
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    seksen
    “80”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek