Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.

És immár, a Görög-Római Birodalom örökösének, Komnénosz Jóannésznek (azaz Jánosnak) a felesége.

És ma van a nap, amikor kiteszem a lábamat a palotából, hogy felfedezzem új otthonomat, Konstantinápolyt!

Mindezt ne úgy képzeljétek, hogy felveszek egy keszkendőt, majd megfogok egy kosarat, és kilépek az ajtón, majd elsétálok a piacra.

Ó dehogy! Ennek is megvan a pontos menete.

Mint királylány, már otthon is be kellett tartani bizonyos formaságokat. És már akkor sem egyedül távoztam a palotából, ha mondjuk a szemközti templomba mentem.

Itt viszont elsőnek illedelmesen megérdeklődték, hogy mit szeretnék odakint csinálni? Mert ha a templomba akarok menni, akkor a templomhoz méltóan öltöztettek. És még papi kísérőt is kapok, aki majd segít az imádkozásban, támogatja a lelki megtisztulásomat, és akinél még akár gyónhatok is.. És ez még csak az alap. Hiszen én még újonc vagyok a görög keresztények között, így kapok egy külön vallási segítőt, nehogy elrontsam a valamelyik szertartást.

Igen, ezekre nagyon oda kell figyelni. Mert bár csak kis különbségek vannak, de azok nagyon fontosak. Nem szabad minden mozdulatom ugyan úgy végezni, mint ahogy éveken keresztül tettem, és ahogy beleivódtak a vérembe. Egyes dolgokat, amiket otthon jobbról balra tettem, azokat most balról jobbra kell. De csak egyes mozzanatokat. És ha elrontom, akkor máris felépítenek egy máglyát nekem a templom előtti téren, hogy még ebéd előtt elégessenek eretnekség vádjával.

Pedig nekem papírom van, hogy nem bánthatnak! Sajnos az eretnekség ez alól kivétel.

Miután Jánosommal összeházasodtunk, nem sokkal később a kis szobában történt, aminek meg kellett történnie. Erről már írtam, hogy az eseményt a görögök nagyon részletesen leírták, és több példányban lemásolták. Talán még ki is hirdették a főtereken. Most pedig a katonáknak ki van adva, hogy nagyon gondosan bánjanak velem, hiszem lehet, hogy a trónörököst hordom a szívem alatt. A birodalom jövője függ attól, hogy le ne essek a lépcsőn, vagy nehogy mérgezett almát egyek a piacon.

Így kiemelt védelem alatt állok. Kivéve persze az eretnekséget. Ez alól nincs mentség. Inkább kockáztatnák meg azt, hogy a birodalom örökös nélkül marad, minthogy valami eretnek (ne adj Isten, pogány) császár kerüljön a trónra. A családi balhékban és polgárháborúkban elég nagy rutinjuk van, így azt könnyedén elviseli a nép. Ellentétben ha valaki a vallásukat birizgálja, attól nagyon idegesek tudnak lenni.

Tehát 200 katona fog védeni mindenféle ártó szándéktól (még attól is, ha a fejemre esne a plafon). De ha egy rossz szót mondok, vagy egy rossz mozdulatot teszek a templomban, akkor ez a 200 katona mindjárt nekiáll rőzsét gyűjteni… Veszélyes dolog bekerülni a császári családba.

És még csak a templomig mentem el!

Ezzel szemben egy sima piaci sétálgatás teljesen barátságos dolog. Ott néha veszekedés tör ki, néha repkednek a dinnyék meg a kések.. de pont azért vannak ott a katonák mellettem.

De ez még nem jelenti azt, hogy egy kis piacozás mellőzne mindenféle előkészületet! Nemcsak a katonákat kell összetoborozni, bár ők legalább készültségben vannak, így ők tényleg néhány pillanat múlva már a kapuban várnak.

Elsőnek ott van mindjárt az, hogy milyen öltözetben megyek ki. Teljesen másképpen kell beöltöznöm, ha a palotában vagyok (ott is van reggeli, délelőtti, délutáni és esti viselet), mintha kimegyek a városba. Ott se mindegy, hogy a templomba megyek, vagy a piacra, vagy máshova. Esetleg csónakázni. Ráadásul a csónakázásnál is más-más ceremóniával jár, hogyha csak az Aranyszarv-öbölben szeretnék csónakázni, mintha a Boszporuszon. És megint más, ha nem a csónakázás a cél, hanem az, hogy átjussak a túloldalra.

Ezekhez más hajó vagy csónak szükséges, és így más ruhák, és más személyzet.

De térjünk vissza a piacra!

Tehát mindenek előtt felveszem a “piacos” ruhámat. Ehhez jön a megfelelő frizura és a többi kozmetikum. Hiszen mégiscsak a nép közé megyek. Nem úgy, mint a templomban, ahol mindenkitől távol, félig-meddig elszeparálva a magányomban vagyok.

Mindez azt is jelenti, hogy ha vasárnap reggel elmegyek a templomba, akkor onnan nem mehetek át a piacra. Előbb vissza kell mennem a palotába, hogy átöltözzek (pontosabban átkészüljek). De közben még ott van az ebédidő, ami megint más megjelenést igényel, és az se 5 percig tart. Jó késő délután lesz, mire tényleg kijutok a piacra.

Miközben engem felkészítenek a nagy kalandra, egy csapat a piacon készíti elő a terepet. Kezdve egy kisebb felmosással, az eladók átnézésével, az áruk szúrópróbaszerű kóstolgatásával.

Végül azért csak eljutunk oda, hogy az őrökkel körülvéve kiléphetek a palotából. Természetesen nemcsak a katonák vannak velem. A magyar szolgáló lányok közül is néhány velem tart. Míg a görögök közül egy amolyan vezető-tolmács tart velünk. Ő segít eligazodnom miközben jó tanácsokkal lát el. Nagyon hálás vagyok neki, mert annyi mindent árulnak, amiről valójában fogalmam sincs, hogy mi lehet. Egyik-másiknál tényleg szó szerint azt se tudom, hogy eszik vagy isszák. Esetleg írni szoktak rá.

Természetesen velünk tartanak még a teherhordók is.

És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy Konstantinápolyban vagyunk, és én lennék a jövendő trónörökös anyja. Én legalábbis egy percre sem tudok megfeledkezni róla.

Az életem minden egyes pillanatáról krónika készül. Bárhova is megyek a palotán belül, vagy kívül; bármit is csinálok, azt lejegyzik az utókornak. Ma egész biztosan valami ilyesmi került bele az egyik nagy könyvbe:

Eiréné, leendő császárné ekkor a jobb kezével megfogott egy félig zöld, félig piros almát. Először meg akarta törölni a ruhájával, de gyorsan rájött, hogy ez barbár szokás. Nézzük el neki, hiszen még csak nemrég érkezett a Fényességes Birodalomba. Még nem vetett le minden barbár tradíciót, még szoknia kell a civilizációt. Meg kell jegyeznem, egészen jól halad vele.

A leendő császárné így, észrevévén a civilizálatlantságát, gyorsan hívott megkérte az egyik szolgálót, hogy ő törölje meg az almát. Majd mindhárom birodalmi ételkóstoló harapott belőle egyet. Ezek után a leendő császárné is megkóstolta, aki teljesen el volt ragadva az ízétől. Ami természetesen nem csoda, hiszen őfelsége a pogány északról érkezett, ahol még sosem láttak almát.

A leendő császárnénak annyira megtetszett, hogy mindjárt három szekérnyit rendelt belőle. Majd utána egy darabig a banánnal nézett farkasszemet, de végül ahhoz nem mert hozzányúlni.

Ha sikerül kellően jól megtanulnom a birodalmi görögöt, akkor majd szeretném én is a korábbi császárnék történeteit olvasgatni. Biztosan sok hasznos dolgot tanulhatok belőle.

Úgy tudom, hogy az én történeteim nagyon népszerűek a nép körében, és rengetegen olvasgatják. Kíváncsiak, milyen is valójában annak a pogány királynak a lánya, akivel oly gyakran csatáznak.

Ezzel pedig el is kezdődött a küldetésem első szakasza. Szeretném megmutatni, hogy a magyarok nem olyan barbárok, mint sokan gondolják. Pláne nem olyanok, mint azok a hitetlenek, akiktől a keresztesek Jeruzsálemet próbálják visszafoglalni. A cél valahol az lenne, hogy jó szomszédok legyünk.

A legújabb barinőm is, Anna is mindig olvassa a történeteimet. Vele még nem tudom, hogy állunk, tényleg a legjobb barátnők lettünk? Mert tényleg rengeteget segít. És látszik rajta, hogy nagyon szívén viseli a beilleszkedésemet. De közben a magyar szolgáló lányoktól (akik velem érkeztek) egészen más dolgokat tudok meg. Ők olyan suttogásokat hallanak, miszerint Anna lenne az örökös, hiszen ő az idősebb. De az apja írásba adta, hogy János vigye tovább a trónt.

Nem tudom, mi igaz mindebből. De annak örülök, hogy Kálmán király ragaszkodott, hogy a kíséretem is megtanuljon görögül.

Nos tehát ennyi minden előkészület szükséges ahhoz, hogy kilépjek a palotából.

Miután a magyar kíséret Kálmán királlyal hazament (hosszú és szomorú búcsúzkodással), az első kirándulásom a közeli templomba vezetett. Erről elég sokat hallottam, meg már akkor is láttam, amikor még a hajóval érkeztünk.

No meg a palotából az egyik ablakom is pont arra néz.

Én most templomnak hívom, de ez valójában nagyon illik rá ez a név. Csak éppen nem tudok rá jobb szót. A görögök Megálé Ekklésziának hívják. Ami annyit jelent, hogy Hatalmas Templom. És ez a név nagyon is igaz rá, mert ő tényleg HATALMAS! Magasabb, mint az otthoni, vagy az itteni palota. Olyan magas, hogy megfájdul az ember nyaka, ha fel akar nézni rá. Mintha tényleg felérne a mennybe Istenhez.

Úgy mondják, ennél nagyobb dolog nincs a világon, amit ember épített. Kivéve a távoli Egyiptomban, ahol a pogányok homokból gúlákat építettek. De hát olyat mindenki tud… Viszont ez a templom, ez a Megálé… Ez tényleg csodálatos.

Amikor pedig belépünk, egy hatalmas díszes belső térbe jutunk. A kupola olyan magasan, és olyan ügyesen lett megépítve, hogy úgy tűnik, mint ami lebegne. Ez egy olyan hely, ahol tényleg Isten közelségét érezhetjük.

Hihetetlen, hogy már 500 éve itt áll ez a templom. Ez Megálé! 500 éve a magyarok még valami pogány madarat imádtak, és kint éltek a pusztában. Itt meg egy hatalmas templom épült. És mindezt alig 5 év alatt! Ilyet tényleg csak egy valódi Isten hívői tudnak.

Ennek a templomnak a neve Hagia Szophia. Ez azt jelenti, hogy Isteni Bölcsesség. Tehát nemcsak a templom tökéletes, de a neve is.

Ha nem járna annyi macerával, akkor minden nap órákat töltenék el itt…

Ayasofya - Hagia Sophia" href="http://www.flickr.com/photos/9893763@N08/5275409236/">Ayasofya - Hagia Sophia" src="http://farm6.staticflickr.com/5045/5275409236_05a95b2cfb.jpg" alt="Ayasofya - Hagia Sophia" width="500" height="375" />

Ayasofya – Hagia Sophia

 

Tehát az egyik kedvenc helyem a Hagia Szophia templom lett. Ide nagyon sokat járok.

A másik kedvencem a piac. De ide ritkábban jövök. De erről írtam már. Nagyon közel van a palotához (természetesen). Van itt a tér, amit fórumnak hívnak. Innen kezdődik a piac, és megy lefele egészen az Aranyszarv-öbölig. Rengeteg mindent árulnak. Meg egyszerűen rengeteg ember van itt. El sem hiszem, hogy ennyi ember él egyáltalán a Földön… És úgy tűnik, mintha mind itt lenne..

Nagyon szeretem még, amikor csónakázunk. Erre külön birodalmi csónak van (bár biztos más a neve…sőt, minden fajtának bizonyára más-más neve van). Ha csak egyedül megyek, mert Jánosnak sok a dolga, akkor az én saját csónakommal megyek. Az egyedül alatt azt értsd, hogy én, meg vagy még 40 ember.

Meg néha elhozunk 1-2 macskát, vagy kutyát. Ha Annával megyek (ő az új legjobb barinőm), neki meg van egy majma. Azt szokta magával hozni. De olyankor egyébként is másik csónakkal megyünk. És megint másikkal, ha Eirénével, Jánosom anyjával csónakázunk.

A legnagyobb csónakja természetesen a császárnak, Alexiosznak, Jánosom apjának van. Ráadásul azon két ilyen hatalmas macskával szokott utazgatni. Sárgák, pöttyösek, és nagyon mérgesen szoktak az emberre nézni. Azt hiszem, párducnak hívják őket, de nem vagyok benne biztos. Valami hindi nevű távoli keleti országból kapta az apósom ajándékba.

Legtöbbször az Aranyszarv-öbölben szoktunk csónakázni, ahonnan csodás rálátás van erre a hatalmas városra, Konstantinápolyra. Erre a részre szoktak érkezni a kereskedők hajói is. Egyik oldal az, ahol a piac alsó része van, főleg a raktárak. Mi természetesen a fönti részen, a fórumnál szoktunk sétálgatni, vásárolgatni.

Az öböl másik oldalán egy itáliai város, Genova kolóniája van. Azt a részt úgy hívják, hogy Galata. Egyszer megvédték a várost, úgy mondják. Az akkori császár köszönetképpen nekik adta ezt a területet. Itt egy bizonyos szinten úgy élhetnek, mintha ez a saját királyságuk lenne.

A másik hely, ahova gyakran eljárunk csónakázni, az a Boszporusz. De mivel ez mélyebb, és sok benne a veszélyes áramlat, ide teljesen más csónakokkal szoktunk járni.

Míg az Aranyszarv-öbölnél inkább a várost láthatjuk, addig a Boszporusz gyümölcsösökkel, és erdőkkel van tele. A fiúk, János, meg Anna férje, Niképhorosz, itt szoktak vadászni a császárral együtt. Anna erre mindig megvetően tekint. Állítólag azért, mert az ő férje elég béna ebben. Nem úgy, mint az én Jánosom!

Otthon Apus is, meg Kálmán király is szerettek vadászni, és sokat meséltek róla. Remélem, idővel Jánossal is sikerül összehangolódni, és akkor ő is mesélni fog a vadászatairól

Jánosommal még időnként kimegyünk a falon túlra az erdőbe lovagolni. Ilyenkor ha találunk egy jó kis tisztászt, akkor leülünk ebédelni. Ők úgy mondják ezt, hogy piknik, miknik vagy kikmik… vagy valami hasonló… elég fura név… De roppant romantikus.. Szeretem ilyenkor ahogy a nap átsüt a haján és a szakállán, ahogy a szél borzolja…

És persze itt van az a 27 ember is, aki alig várja, hogy történjen köztünk valami, és végre tudjanak mit jegyzetelni, meg hitelesíteni. Meg versbe foglalni, és megénekelni..

Néha arra gondolok, hogy igazán kijöhetne egy medve az erdőből, és megehetne néhány írnokot. Olyankor a fél estét a gyóntató székben töltöm. Ez is egy módja a görög nyelv gyakorlásának..


Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).

Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.

A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.

A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.

A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.

Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.


 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Piroska naplója - 6. rész, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


151
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    kιrk
    “40”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek