Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.

De egy ideje már úgy ismernek, hogy Eiréné, a Görög-Római Birodalom örökösének, Komnénosz Jóannésznek (azaz Jánosnak) a felesége.

És terhes vagyok! Ez most már biztos! Úgyhogy nagyon boldog vagyok.

De ebben nem mindenki osztozik. Egy csoport befolyásos főnemes megkérdezte a halakat, hogy milyen nemű lesz a gyerekem. És azt hozták ki, hogy lány.

Érted. Itt vagyok a keresztény vallás keleti központjában, mire az emberek a halakat kérdezgetik a jövőmről (az én jövőmről!). Micsoda pogány dolog ez már! Már szóltam a főpapoknak meg Jánosomnak, hogy máglyán kellene elégetni mindet. De mind azt mondja, hogy nem ilyen egyszerű ez. Meg amúgy is, most van az esős időszak, és ez nem tesz jót a máglyának. Pedig hetek óta egy száll felhő sincs, és minden teljesen száraz…

Az egész úgy kezdődött, hogy… nos igen.. elég furán kezdődött.

Kedves naplóm! Tudnod kell róla, hogy ez itt Konstantinápoly, a világ közepe. Persze Róma is ezt gondolja magáról. Meg Henrik is, a német király is úgy gondolja, hogy a palotának nevezett fakuckója a világ közepe. Én is így hittem, amikor még Apus, majd később Kálmány palotájában laktam. De ez a város tényleg hatalmas, és tényleg a világ közepe.

Naponta száznál is több kereskedő érkezik hajón, vagy szárazföldön a világ minden pontjáról. Nagyon sok mindent hoznak nagyon sok helyről. És ennek egy része az asztalunkon köt kit. Pedig bizonyára egyes dolgokat inkább nem megenni kellene, hanem felhúzni, hajra kenni, vagy csak simán ráülni.

De minden esetre a szakácsaink mindent megtesznek, hogy mindegyikből étel legyen. Ahogy azért is mindent megtesznek, hogy ez az étel változatos legyen.

Oké, azért mégiscsak királylány vagyok. Otthon is láttam változatos ételeket, meg igencsak érdekes dolgokat. Nem is beszélve arról a francia iker hercegnőről, akik a szakácsot is hozták magukkal. A nagy kövér bajszos ember egész nap a várudvarban kergette a csigákat.. de hát azok olyan gyorsak…

Meg ott volt az a normann herceg is, aki udvarolgatott. Egy akkora halat hozott magával, ami nem fért fel a szekérre. Fel kellett darabolni, és még így is 18 kocsi kellett hozzá. Már mindenki azon aggódott, hogy miként fogják ezt meg megsütni, amikor kiderült, hogy nyersen akarja megenni. Más nem lelkesedett ezért az ötletért, így jóformán az egész megmaradt. Szerencsére még az előtt hazament, hogy ez a hatalmas hal igazán rohadni kezdett volna. Még alig távozott a herceg, az egészet gyorsan beledobták a Dunába.

Tehát már otthon is láttam, és ettem sok mindent. Finomat is, meg furcsát is. De azért az asztalra került dolgok egy bizonyos keret között mozogtak.

Vegyük például a sajtot. Ez kerek, kemény, büdös, és amolyan sárgás színe van. Semmiképpen nem kék, vagy rózsaszín. Nos… Konstantinápolyban megtanultam, hogy a sajt bizony lehet még akár kék is.

Meg persze zöld is. De olyat láttam már otthon is, amikor még kislányként a várudvarban játszottam, és véletlenül megtaláltam az elfeledett élelmiszerraktárat.

Itt viszont, Konstantinápolyban tényleg, de tényleg nagyon furcsa dolgokat eszünk(*). És már lassan 2 éve itt vagyok, de nem még mindig minden nap, minden étkezés meglepetés. És hát ennek néha bizony érdekes eredményei vannak.

Szerencsére a birodalmi palota közvetlenül a Boszporusz partjára épült. Itt szép nagy ablakok vannak, amiken keresztül ki lehet nézni a tengerre. És mondjuk gyönyörködni a napkeltében. De akár valamit ki is lehet dobni.

Egyes emberek pl. más embereket szoktak kidobni rajta. Legtöbbször zsákba kötve. De ha sürget az idő, akkor sürget az időt. Ezt ők politikának hívják.

Az én részemről csak a vacsora szokott arrafele távozni, ha az ételnek nem sikerült a diplomáciai kapcsolata a gyomrommal. Jah.. nevezhetjük ezt is politikának

Szóval ha olyan vacsora van (és gyakran van olyan vacsora), akkor esténként az ablak mellett szoktam politizálni.

Na de miért is írtam le mindezt? Hát mert ugye mindig itt vannak a közelemben a birodalmi írnokok. Ők azok, akik minden olyan lépésemet nyomon követik, leírják és meg is éneklik, amelyik az utódlással lehet kapcsolatban. Így minden alkalommal, amikor félrevonulok politizálni, akkor ők is megjelennek, és lesik a jeleket. Hátha ezúttal nem a sokszemes zöldes-lila szósz miatt nézelődök ki az ablakon, hanem mert terhes vagyok.

Mert ugye a terhesség egyik jele az, ha az ember elvonul egy kicsit politizálni.

Egy-egy ilyen jelenet után napokon keresztül különféle papok, tudósok, bábák, és mágikus ráolvasók követik minden egyes lépésemet. Hátha valami olyan jel is megjelenik, amelyik biztosabban jelzi a születőben lévő trónörököst.

Én pedig ilyenkor mindig elmondom magamban kilencvenkilencszer, hogy Nem, nem érdekel, mit csinálnak az éjjeli edényemmel!!. Téged se érdekeljen, kedves naplóm! Mindannyian jobban járunk azzal, ha ez a titok megmarad titoknak. Bár egészen biztos vagyok benne, hogy erről is részletes feljegyzés készül a birodalmi archívum számára. És másnap már a fél város ezt olvassa…

Teltek-múltak a napok, hetek, majd a hónapok. És mindig, amikor elvonultam politizálni, akkor napokig lázban égett az egész palota, hogy na majd most! Majd most meglesz a trónörökös. De eddig csalódást kellett okoznom.

Bár ahogy észrevettem, Annát (ő a legjobb barinőm) ez mindig feldobta, és viccesnek találtam. Egészen addig, mígnem egyszer a birodalmi hírvivő bejelentette, hogy most már tényleg terhes vagyok. Megtörtént a második jel is. Bármi is volt az (nem, nem akarom tudni!!). Így ez most már biztos. Ekkor hirtelen Anna nagyon furcsán nézett rám.

Amit nem értek. Azt hittem, örülni fog az örökösnek. Hiszen ő mindig is a birodalmat tartotta elsődlegesnek. Még egy könyvet is kezdett írni a dicsőségekről. És hát ő olyan okos. Ő is tudja, hogy az apja Jánosomat jelölte ki örökösnek. Erről papír is van. És a birodalmiak nagyon szeretik az ilyen papíros dolgokat. Ezt ugye láthatod abból is, hogy mindent lejegyeznek.

Meg azért azt Anna is bizonyára tudja, hogy a férje, Niképhorosz nem igazán tudna egy ekkora birodalmat irányítani. Igazándiból én még egy almát sem bíznák rá. Meg időnként az ajtón sem sikerül egyedül kimennie. Ilyenkor többen is segítenek neki.

Pedig azt mondják, nagy vitéz ember. És tényleg nagy. Meg…. értem én, hogy Annának mi tetszik benne! Hajaj! (na, mehetek megint gyónni…). Persze az én Jánosomnak a nyomába sem ér, főleg ha elkezd beszélni. Az én Jánosom azért mégiscsak mégiscsak húha! (még egy ok a gyónásra). De azért Niképhorosznak sem kell szégyenkeznie. Viszont nem lenne ő jó császárnak… (mondjuk ezért a gondolatért amúgyis le kell ugranom a templomba gyónni, úgyhogy nem olyan nagy baj, hogy egy-két másik gondolat is becsúszott…)

Tehát Anna elég fura lett a második jel után. De nemcsak ő, hanem mintha a palota épülete is megkergült volna.

Egyik reggel azt kellett észrevennem, hogy a szobám előtti lépcső rettentően csúszik. Nem sokon múlott, hogy leestem rajta, és összetörtem magam. Ez végül az egyik szolgálólánnyal történt. 20 napig volt kénytelen feküdni a balesete után, úgy összetörte magát..

Egy másik alkalommal meg vacsora után éppen a telihold felé politizáltam, amikor úgy éreztem, mintha valaki hátulról meglökött volna. De amikor körbenéztem, nem láttam senki. Anna szerint csak a szél volt… Szerencsére nem estem bele a Boszporuszba, mert elég tapasztalt politikus lettem ekkora. Jó erősen kapaszkodtam mind a bal, mind a jobb oldalba.

Aztán volt olyan is, hogy nem éreztem jól magamat. Ezért az ételt a szobámba kérettem. De mire megérkezett, minden étvágyam elment, így odaadtam a macskámnak. Két nap múlva az összes szőre kihullott.

És még további furcsaságok is történtek. Majd pedig amilyen hirtelen kezdődött az egész, úgy ért végett.

Egy éjszaka megint telihold volt. De még a Jupiter, Mars és a Vénusz is a helyén volt. Így mondták nekem. Én meg azt mondtam, hogy persze, hogy a helyén van mind, hiszen fent van az égen. Mégis, hol kellene lenniük. Erre azt mondták nekem, hogy csak maradjak csendben, mert nem értek én a csillagjósláshoz. Mire én meg azt mondtam, hogy az pogányság, naná, hogy nem értek hozzá! Ezek után kiegyeztünk abban, hogy az én csónakomba csak olyanok ülhettek, akiknek már korábban kivágták a nyelvét.

Így hajóztunk át a Szigetekre. Itt egy csapat főnemes először tüzet gyújtott, majd meztelenül elkezdtek körülötte táncolni (azt hiszem, egy egész héten keresztül gyónni fogok..). Majd következett a tűzön átugrás. Ez ment addig, míg szegény Theodornak…hát…hogy is írjam le… A lényeg, hogy ez esemény után egy gyónást nyugodtan kihúzhattam a listámról.

Ezek után mindenki leült a partra, és mereven nézte a halakat. Mindezt síri csöndben kellett tenni. Mert szerintük a halak tudják, hogy a gyerekem fiú, vagy lány lesz.

Egy jó darabig ültünk csendben mozdulatlanul, mire egyikünk (talán a fő-fő nemes) kijelentette, hogy a gyerek lány lesz. A többiek (akik valószínűleg nem voltak fő-fő nemesek) gyorsan egyet is értett.

Miután így megtárgyalták az én ügyemet (nélkülem persze), rutinosan és gyorsan kikapkodták a halakat a vízből, és megsütötték. Legalább ennyi értelme volt a tűznek. Mert én azért maradok annál a verziónál, hogy majd a Jóisten eldönti, hogy fiút, vagy lányt szüljek. És ez majd akkor derül ki, amikor ki kell derülnie.

Visszafele kissé komorabban haladtunk. Talán nem örülnek annak, ha lányom születne (én mindenképpen boldog leszek. Akár fiú, akár lány lesz). Vagy talán az a rengeteg hal, amit megettünk… Vagy az a rengeteg bor, amit megittunk… Szegény Theodor… ez nagyon nem az ő napja volt. Négyszer kellett kihúzni a tengerből!

Miután visszaértünk, a palotában is kissé hűvösebb lett a hangulat. De viszont minden jel arra mutat, hogy visszakaptam Annát. Végre ismét ő a legjobb barinőm.

* Érdekesség:
Amerika felfedezése előtt Európában nem ismerték a mai kedvelt fűszert, a paprikát. Ezért az ételek jellemzően földszínűek voltak.
Ezen kívül nagyon sok ma népszerű és könnyen beszerezhető fűszer 1000 éve még ritkaság, és nagyon drága volt. Attól függően, mennyire volt járható a Selyem-út. Így ezeket csak a legkülönlegesebb alkalommal használták.
Bizánc egy kicsit jobb helyzetben volt, mivel ő állt a kapuban. A fűszerek az Aranyszarv-öböl partjára érkeztek az akkor ismert világ számtalan pontjáról. Ma itt az Egyiptomi bazárt, azaz a fűszerbazárt találjuk.


Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).

Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.

A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.

A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.

A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.

Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.


VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Piroska naplója - 9. rész, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

2 hozzászólás a(z) Piroska naplója – 9. rész bejegyzéshez

  • Egyszer még biztosan írni fogsz egy regényt. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
    • Tényleg arra készültem, hogy egy korokon átnyúló kalandregényt fogok kezdeni itt a blogon (Andy Weir-nek egészen jól bejött A marsi). De aztán Piroska előugrott a kanyarból.

      No nem mintha panaszkodnék, mert szerintem egészen jó kis történet kezd kialakulni. És ugye még csak a “beleszokás” időszakában vagyunk. Nemsokára roppant izgalmas fordulatok veszik kezdetüket. Abban reménykedek, akkor még közelebb kerülhetünk Piroskához.

      Csak azok a fránya történelmi kapaszkodók hiányzónak. Én személy szerint szinte semmit se tudok a XI. századról. Amiket úgy általában találok, azok kiábrándítóan kevés infót nyújtanak (de legalább elmondják, hogy mások is kiábrándítóan kevés infót nyújtanak).
      Úgyhogy most azt kellene csinálni, hogy van 3-4 könyv a témában (pl. Anna leírásai), alig néhány ezer oldallal. Tehát Karácsonyig biztosan ki tudnám olvasni őket, ha kihagyom az olyan unalmas dolgokat, mint az alvás. Mondjuk ezeket fellelni sem könnyű, de még mindig nem lehetetten! Csak majdnem.
      És akkor utána már mindjárt sokkal színesebben tudnék írni. Meg részletesebben, hogy mondjuk Piroska miként tanulja meg a görög betűk írását.

      A másik lehetőségem, hogy egyszer majd egy történész megsajnál, és felajánlja, hogy segít. És akkor majd tőle lehet olyat kérdezni, hogy pl. milyen sajtot ehettek vajon a bizánciak?

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


147
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Learn Turkish
bira
“beer”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek