Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.

De egy ideje már úgy ismernek, hogy Eiréné, a Görög-Római Birodalom örökösének, Komnénosz Jóannésznek (azaz Jánosnak) a felesége.

És anya vagyok. Anya!

Ezt azért minden reggel, meg este (meg néha délbe) elmondom magamban. Néha, ha olyanom van, akkor még a várfalról is lekiáltom a lenti tömegnek. Igaz, nem érti senki. Azt hiszik, hogy valami jókívánságok kiáltok nekik. Vagy azt, hogy éppen megátkozom őket…? Ki tudja..

Muszáj erre magamat állandóan emlékeztetnem. Egyrészt, mert ez olyan furcsa. Nemrég még aranyos kislány voltam, aki Apus lábán lovagolt, vagy korommal rajzolgatott. De aztán Apus meghalt, én meg beházasodtam Jánoshoz, Konstantinápolyba. Ott pedig…hm… hát nagy lány lettem, na. Erről számtalan feljegyzés is tanúskodik.

Na de hogy én valaha tényleg anya leszek!

De nemcsak, hogy roppant furcsa érzés, de közben meg alig találkozom a gyerekekkel is. A birodalomnak megvan az ezeréves bevett szokása, hogyan is kell gyereket nevelni. Több, mint 100 ember dolgozik rajta! Pedig Elek és Mária még csak 1 évesek. Olyan nagyon nem kell még rajtuk dolgozni.

Nem úgy, mint azon a hatalmas vázán, ami valami távoli ország császárától jött! Azon aztán van mit dolgozni, mióta a két gyerek apró darabokra kalapálta…

Azt mondja a nevelőnőjük, hogy ez is a tanítás része. Én azért biztos nem hagytam volna, hogy ezt tegyék azzal a vázával. Biztos roppant értékes volt. De azt mondják a görögök, hogy a jövőbeli császárnak meg kell tanulnia, hogy nem mondanak neki ellen. Ebben Anna, a legjobb barinőm (bár az utóbbi időben mintha kitartóan holdfogyatkozás zajlana a fejében), meg Eiréné, az anyósom is egyet ért. Most az ő szavaik érnek a legtöbbet a gyereknevelésben. És hát elég furán csinálják…

Akkor sem mondták, hogy Nem szabad!, amikor az egyik palotaőrt akarták kidobni az ablakon. Állítólag ezt látták valakinél, és ki akarták próbálni. Az őr szerencséje, hogy legalább 100 kg, plusz a páncélja. Így a két apróság meg se tudta mozdítani. Anyósomék szerint ezzel is fontos leckét tanultak meg.

Hát nem tudom…

Persze nekem ezzel nincs sok tapasztalatom. Két éves voltam, amikor az én anyám meghalt. És hat, amikor Apus. És bár utána Kálmán király, akit nagyon szerettem, sokat foglalkozott velem, de azért őt is elszólították a feladatai. Meg ő mégsem lehetett a pótanyám.

Meg e miatt eléggé fiúsan nőttem fel. Ezért nem is bírok most leülni és zoknit kötögetni, meg furulyázni, meg ilyenek, amiket a királynők csinálnak… Igazándiból fogalmam sincs, mit szoktak a királynők csinálni. Még otthon megismertem néhányat, de azok elég kiábrándítóak voltak… Az egyik egész nap az árnyékban van, hogy szép fehér legyen a bőre. Ha jól emlékszem valamelyik skandináv országban él, ahol egyébként sem süt a nap.

Velük szemben Anna sokkal műveltebb. Állandóan könyveket olvas vagy így. Időnként pedig a várost vagy a birodalmat járja. Azt mondja, hogy egy történelem könyvet készít. Ez nagyon szép, de én nem tudok ilyet csinálni. És bár próbálok könyveket olvasni, de nagyon nehezen megy. A görög betűket megtanultam, meg már a nyelvet is elég jól tudom. De a birodalmi hivatalos írás annyira kacifántos és bonyolult, hogy alig értek belőle valamit. Anna viszont nagyon szereti az ilyen mondatokat. Persze ő ebben nőtt fel.

Így jó lenne, ha legalább a gyerekekkel több időt tudnék tölteni. Mondtam, hogy legalább Máriát engedjék többet hozzám, ő úgysem lehet örökös, mert lány. Így nem baj, ha elrontom. Erre viszont egy érdekes választ kaptam: Mária is lehet örökös! Nem az számít, hogy fiú vagy lány. És még az életkor sem. A császár dönti el, hogy ki viszi tovább a trónt. Erről 27 írásos feljegyzés is készül minden alkalommal, amiből 5-öt titkos helyre elrejtenek. Nehogy valaki megmásítsa.

Ezen azért elgondolkodtam… Hiszen ez azt jelenti, hogy a császár Anna is lehetne… Igaz, a férje, Niképhorosz, annyira intelligens, mint egy darab sajt. Néha még az illata is. Viszont míg ki nem nyitja a száját roppant vonzóan néz ki, és… na ebbe inkább ne menjünk bele… majd csak ebéd után akarok lemenni gyónni. Addig jó lenne, ha nem vándorolnának el a gondolataim minden fele…

Szóval Niképhorosz nem valami okos. Az emberek mégis szeretik a kiállása miatt. Mellette pedig Anna, aki ismeri a történelmet, a birodalmat, a külpolitikát és még sok minden mást is, nagyon jól tudnak kormányozni.

Mégis. Apósom, Alexiosz császár az én Jánosomat akarja a trónon látni, az én gyerekeimmel. Márpedig Alexiosz tudja a dolgát, ezt Anna nagyon sokszor elmondta már. Ahogy most azt is megtudtam, hogy őt nem zavarja, hogy nem ő fogja a birodalmat vezetni. Legalább marad ideje a könyvekre.

De mégis egyre többször érzem azt, hogy valami itt van a háttérben. De ezt én, mint kívülálló, nem látom át. És nem tudom, ki segíthetne benne…

Ez még egyel több ok volt, hogy egyedül érezzem magamat. El is pityeregtem magamat Jánosomnak a legutóbbi csónakázásnál, mennyire magányos vagyok.

Végül abban egyeztünk ki, hogy a zarándokokkal kapcsolatban még több szabad kezet kapok. És a kincstárat is jobban igénybe vehetem. De el kell vele számolnom.

E mellett a gyerekekkel is több időt töltöttem. János belátta, hogy most már a Görög-Római Birodalom és a Magyar Királyság szomszédok lettek. Mindenképpen előnyös lenne, ha Elek és Mária, jól beszéljenek magyarul.

Ezek után már a gyerekekkel már rendszeresen mentünk le a vár kertjébe. Egyszer-kétszer áthajóztunk Khalodonba, és még a Hippodromon is megnéztünk egy harci szekér versenyt. Ez utóbbinál komoly verekedés tört ki valami kékek és zöldek között, így ide többet inkább nem mentünk.

Nos jó, akkor találtam magamnak elfoglaltságot. Egyszer már elkezdtem a zarándokokkal foglalkozni. De a szülés elvette az összes időmet. Pontosabban míg a lépcsőn felvonszoltam magamat meg a hasamat a két gyerekkel, az vette ez az összes időmet. Így most újult erővel kezdek bele. Szerencsére ebben sokan támogatnak. Kivéve Annát.

Szerinte teljesen felesleges, amit csinálok. Szerinte a zarándokok szánalmasak. Ráadásul mindenféle betegséget lehet tőlük elkapni. Hiszen még fürdeni sem szeretnek.

Ez utóbbi igaz. De szerintem Annának inkább az a baja van velük, hogy nyugatról jönnek. És az olyanokat nem szereti. A normannokat egyenesen gyűlöli. A frankokat csak simán utálja, és szerinte minden bajt ők okoznak. Nem is beszélve Rómáról. De leginkább a keresztes lovagokban nem bízik. Azt mondja, egyszer még ők okozzák a birodalom bukását. Hiszen őket csak a pénz érdekli.

Igaz, ami igaz, otthon Kálmán királynak is rengeteg baja volt az áthaladó keresztesekkel. Anna viszont azt mondja, hogy az apja majdnem nyílt háborúba került velük. Meg egyébként is, őket nem érdekli Jeruzsálem felszabadítása. Hanem az egész mögött a Tudjukkik állnak. Ilyenkor mindig Velencére gondol.

Az mondjuk igaz, hogy Velence tényleg sokat kavarja a politikát. Apusnak is, és Kálmán királynak is rendszeresen meggyűlik a baja ezzel a tengeri várossal. Na de azért, hogy az ő kezük legyen benne mindenben! Szerintem Anna egyszerűen csak utál mindenkit, aki nyugatról jön.

Én is nyugatról jöttem, és vallásilag Rómához tartoztam. De azért remélem engem nem utál. Mégiscsak a legjobb barinők vagyunk…!

Nos tehát időm nagy részében, mikor nem a gyerekeimmel foglalkozom, akkor a zarándokokat segítem. Szeretnék nekik egy útvonalat kiépíteni olyan megállókkal, ahol kényelmesen megpihenhetnek, feltöltődhetnek. Ez azért egyre nehezebben megy. Mióta beköltöztem Konstantinápolyba én is átvettem bizonyos szokásokat. Ilyenek, mint a rendszeres fürdés, ruhacsere, stb.. Nekem ezek teljesen természetesek lettek. A zarándokok viszont úgy néznek rá, mintha az ördög jelent volna meg előttük. A múltkor azt hitték a fésűre, hogy az ördög patájából készült. Feldarabolták, majd a hátsó udvarban egy hatalmas máglyán égettél el. Majd a tüzet nem tudták megfékezni, és egy egész kerület leégett.

Nem egyszerű őket emberi körülmények között tartani. Rá kellett jönnöm, hogy nekik mást jelent az emberi körülmény, mint nekem jelentett Fehérváron vagy Esztergomban. És ma már sokkal másképpen élek, mint akkor.

Néha viszont egészen érdekes dolgok történnek. Nemcsak egyszerű emberek szeretnének Jeruzsálembe eljutni, hanem királyok is. Őket persze a birodalmi császár fogadja nagy ceremóniával és sok trombitálással. Csakhogy járnak hercegek is az úton. Ők viszont alázatot tanúsítva ugyan úgy egyszerű embernek öltöznek, mint a többiek. Persze nem mindegyik, mert van, aki inkább csinnadrattával érkezik. De azért van olyan, aki megérti a zarándoklat lényegét.

Őket csak a beszédükről lehet felismerni. De ez is csak akkor sikerülhet, ha álruhába bújok, és én is zarándoknak tettetem magamat.

Ezek a hercegek szeretnék megőrizni a titkukat, ezért őket nem a palotába, hanem egy közeli templomba invitálom. Itt egy kicsit jobb körülmények között tölthetnek el pár napot. És persze fürödhetnek is, ha akarnak. De nem akarnak.

Néhány alkalommal magyarokkal is találkozom, és olyankor nagyon örülök. Sok hírrel persze nem tudnak szolgáltatni, hiszen nem Kálmán király palotájából jönnek. De még így is jó érzéssel tölt el, hogy az otthoniakkal tudok beszélni.

Egyszer viszont legnagyobb meglepetésemre Álmos herceget láttam. Szerencsére ő nem ismert fel, így ki tudtam hallgatni a beszélgetését.

Ő az, aki Apus halála után a magyar trónt próbálta megszerezni. Az elején még jóban voltak Apussal, de aztán Álmos herceg nem bírta elviselni, hogy a katonák Apust jobban kedvelik. Majd pedig a király Kálmán lett. Ez után Álmos fejében teljesen elfújták a gyertyákat. Rögeszméjévé vállt, hogy megszerezze a trónt. Még külföldi hadsereget is szerzett, hogy megtámadja Magyarországot. Végül mégis kibékült Kálmán királlyal. Már-már úgy látszott, valaki visszagyújtotta azokat a bizonyos gyertyákat.

De persze nem. Alig hogy megérkeztem Konstantinápolyba, hírt kaptam arról, hogy Álmos a lengyelek segítségével újra Kálmán királyra támadt. De vereséget szenvedett. Többet nem is hallottam felőle.

Az, hogy most itt láttam a Jeruzsálembe menő úton, azt mutatja, hogy talán megbékélt a helyzettel.

Gondoltam én. De mivel nem fedtem fel előtte, hogy ki vagyok, sikerült két nagyon fontos dolgot megtudnom: Egyik, hogy nem adta fel a tervét, és továbbra is a trónt akarja megszerezni. Ezúttal a német lovagok segítségét kéri majd.

A másik még ennél is rosszabb: inkább biztosra akar menni. A jeruzsálemi útja után megpróbálja megmérgezni Kálmán királyt.

Valahogy üzennem kell haza. Ez most mindennél fontosabb!!


Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).

Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.

A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.

A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.

A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.

Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.


 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


140
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    yetmiş
    “70”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek