Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.

Egy ideje viszont már úgy ismernek, hogy Eiréné, a Görög-Római Birodalom örökösének, Komnénosz Jóannésznek (azaz Jánosnak) a felesége.

No meg a majdani trónörökös, Elek és Mária anyja. Tehát majd egyszer – ha megélem – én leszek az anyacsászár

Most pedig éppen Húsvét van! És ez ugye olyan jó dolog! Nem?

Hát persze!

Oké, kezdjük az elején: kezdetben vala a Teremtés! Aztán jött Éva. Majd Ádám, aki hozta az almáját, amivel elcsábította a föld összes nőjét. Még ha jelen esetben ebből csak egy is volt. De aztán ez az alma, meg persze Ádám (hát ki más??) gondokat okozott. Majd ebből lettek a bajok. Meg a problémák. Innen pedig egyenes út vezetett a költözéshez. Meg ahhoz, hogy Ádámnak új munkát kellett keresnie. Jó, ez nem így van megírva a Bibliában, de azt férfiak írták. Ők meg félnek kimondani az igazságot. A hiúságuknak nem tesz jót, ha bevallják, hogy mindent ők rontottak el, és miattuk vesztettük el a Paradicsomot. Ahogy aztán később is sok minden mást.

Nem közvetlenül el miatt (hiszen azért pár ezer év eltelt), de ugyan ez a hiúság okozta az Egyházszakadást is bő 60 éve. Róma jól beolvasott Konstantinápolynak, meg vissza. Végül kölcsönösen kiátkozták egymást. Azóta Róma szerint Konstantinápoly az eretnekek földje. Míg az utóbbi szerint az előbbi az, aki letért a helyes útról.

De ez nemcsak a vallás területén van így. Mindkét birodalom magát rómainak nevezi. Igaz, az egyikben van olyan város, amit úgy hívnak, hogy Róma. Míg a másikban nincs. Bár Konstantinápolyt szokás úgy is nevezni, hogy Új-Róma. De ugye érezhető, hogy ez inkább csak erőlködés..

Most biztos csodálkozol kedves naplóm, hogy minek írtam le mindezt?! Azért, mert míg Magyarországon éltem, addig a római egyházhoz tartoztunk. Persze csak formailag. Már Apus is, meg Kálmán király, de leginkább István király elég egyértelműen a pápa tudatára adta, hogy nincs felettünk hatalma. Ebből a tudatra adásból jutott a német-rómaiaknak is. Függetlenül attól, hogy hány Henrik meg Ottó is próbálkozott…

Ennek ellenére persze vallásos otthon mindenki. Úgy ahogy illik. Csak éppen a ki-kinek az ura kérdésben van némi nézeteltérés.

De nem is ez a lényeg!

Míg otthon laktam, tényszerű volt, hogy aki nem Rómához tartozik, annak valamilyen oka van. Leginkább azért, mert pogány, vagy mert eretnek. Konstantinápoly és a görög-rómaiak szembe mentek a római-rómaiakkal (nem egyszer véres csatákkal), és e miatt ők eretneknek számítanak. Jó-jó, Apus is nem egyszer szembe ment Rómával, de ő azért módjával. Meg nem is gyújtotta fel Rómát, csak ígérte…remélem, érezhető a különbség.

Vajában persze nincs túl sok különbség a két irányzat között. Hiszen alig 60 éve történt az Egyházszakadás. Sőt! Nagyon is apró dolgokban térnek el. Nekem viszont ezekre mind nagyon kell figyelnem.

Azáltal, hogy beházasodtam a görög-római birodalomba, én is áttértem. Mégsem lehet a császár anyja egy eretnek vallás követője. Ekkor változott meg a nevem is Piroskáról Eirénére. Én lettem a megkerült bárány.

De azért folyamatos figyelő szemek követnek (no meg a krónikások is), hogy biztosak legyenek benne, ténylegesen visszatértem az ő egyházukba. Pardon, most már a mi egyházunkba. Elég csak egyetlen hiba, és máris a fél város rőzsegyűjtésbe kezd az esti máglyához. Ráadásul, mint már írtam, ezek a különbségek nagyon apróak, de ott vannak. Nehéz észrevenni. Még a legfőbb imákban is találunk különbséget. Egyetlen egy szót!

Viszont most Húsvét van. No, ez már teljesen más!

Az idén, a húsvéti böjt kezdete előtt elmentünk Nikaiaba(*), ahol az első zsinat történt. Ez az a hely, ahol az egyháznak letették az alapjait. Majdnem 700 évvel ezelőtt.

Ennek az útnak politikai-vallási okai voltak. Röviden: lássa a nép, meg mindenki (főleg mindenki, főleg Rómában), hogy a birodalom erős, egységes, stb.. Kedves naplóm! Azt ne kérdezd, hogy egy kétnapos út (császári menettel 8) miként fogja a császár trónját megerősíteni! Legalább 2 könyvet kellene teleírnom, hogy egyértelmű legyen, mi mivel és ki kivel kapcsolódik össze. Maradjunk annyiban, hogy fontos volt.

De a lényeg valahol ott kezdődik (első kötet, 16. fejezet lenne, ha leírnám), hogy a várost nem sokkal a születésem előtt a szeldzsukok elfoglalták. És nem elég, hogy a birodalom elvesztette a várost, de ráadásul olyanok akik nem keresztények. A szent város elfoglalták a muszlinok! Micsoda szégyen ez már! Először Jeruzsálem, majd (néhány száz évvel később) Nikaia… Lefogadom, hogy Rómában hetekig ezen nevettek…

Viszont Apósom, Alexios visszafoglalta mind Nikaiát, mind Jeruzsálemet. Vagyis hát nem ő, hanem a keresztesek. Éppen ezért is kell most megmutatni a világnak, hogy valamennyi köze a birodalomnak is van az egészhez.

Éppen ezért az egész birodalom feje utazik. Jönnek Apósomék meg Anna is. A főurak is, meg a főpapok is. Annyian vagyunk, hogy szerintem mire csapat első embere odaér, a sor végén levők még mindig Konstantinápoly kapujában lesznek…

Ebből adódóan képzelheted kedves naplóm, hogy mennyi mindent vittünk magunkkal! Ráadásul Nikaia nem a tengerparton fekszik. A kikötőtől még bő 60 km út várt ránk. Ezt ugyan 1 nap alatt meg lehetett volna tenni, de eleve 2 napot vártunk, míg minden csomagunkat átpakolták a szekerekre. Annának a könyveit is csak két kocsira fértek el, olyan sokat hozott magával! Azt mondta, nem akart semmi olyan könyvet otthon hagyni, amire esetleg szüksége lehet.

Pedig tényleg.. azért nem a világ végére mentünk. Egy gyors futár elég hamar megjárja a távot, ha esetleg valaki valamit otthon felejtett. Anna férje, Niképhorosz már mindjárt az első napon kérette a kardját, amit a palotában hagyott. Az ajtó mögött, felakasztva. Csak 2 napot kellett várnia, mire kedvenc fegyvere megérkezett, és már mehetett is a többi főúrral várfoglalósdit játszani.

Szóval a Húsvét. A különleges alkalomból úgy döntött a birodalom császára, hogy a 40-napos böjtöt itt tartjuk meg, Nikaiában. Csakhogy a böjt nem olyan, mint otthon.

Pedig mikor még Kálmány király mellett éltem, akkor sem volt egyszerű. De legalább ha szerényen is, napközben is lehetett enni egy kicsit. Viszont Konstantinápoly egyházában ez egyáltalán nem megengedett! Az a szabály, hogy amíg látjuk a napot, addig semmit sem szabad enni! Vagyis napkeltétől napnyugtáig. Ez pedig egyáltalán nem könnyű az ilyen déli városokban, mint Nikaia. Ahol úgy érzem, mintha a nap sosem akarna lemenni.

Fel is tettem egy óvatos kérdést az egyik papnak (egy alacsonyabb rangúnak, hogy baj ne legyen belőle), hogy mi lenne, ha én lemennék a pincébe? Akkor ugye nem látom a napot, tehát ehetek. De azt mondta, hogy ő viszont attól még látni fogja a napot, vagyis a nap még fent lesz az égen. Így ez nem mentség. Olyan, mintha becsuknám a szememet, és mindjárt este lenne. Szóval nem, nem ehetek még. Ki kell bírnom.

És örüljek, hogy csak ennyi. Mert a hegyek között él olyan vallási csoport, akik a böjt péntekjein csak 7 szem búzát esznek!

Ó! Megnyugodtam! Milyen jó is nekem!

De mondjuk tényleg! Mert úgy mondják, hogy a szeldzsukoknál és az araboknál még ennél is szigorúbb. Ők napközben nemcsak hogy nem ehetnek, hanem nem is ihatnak! Én legalább annyi vizet iszok, amennyi jól esik. Sokszor, ha éhes vagyok, akkor is inkább vizet iszok.

Ezt a böjtöt úgy csináljuk, hogy kora hajnalban felkelünk még az előtt, hogy ugyan ezt a napnak is eszébe jutna. Ilyenkor kicsit jól jön, hogy a böjt miatt egyébként sem eszünk sokat (legalábbis a rendes császári reggelikhez képest szerényen csak csipegetünk valamit), mert így nem kell olyan nagyon korán kimászni az ágyból.

A reggelit az első napsugár előtt be kell fejezni. Utána akinek lehetősége van, visszamehet aludni. De igazándiból eddigre az ember már eléggé felébredt ahhoz, nyugodtan nekikezdjen a napi tevékenységének.

Ezt követi egy normális 3-4 óra. Ekkor minden olyan, mint a többi, normális napokon. De utána az ember észbe kap, hogy hát ő bizony éhes. Csakhogy messze van még a naplemente!

Így pedig a következő 10 óra igencsak kellemetlen lesz. Főleg az utolsó 2-4-6-8. Amikor már egyre inkább úgy érezzük, hogy na most aztán tényleg jó lenne már valamit enni. Akár csak egy sima asztal terítőt… Persze egész csirke azért jobb lenne. De ha éppen nincs olyan kéznél, akkor megteszi a terítő is. Vagy a függöny!

Tényleg, azt még nem is írtam, hogy a Húsvétra való tekintettel minden lila lett. Ez itt a Húsvét hivatalos színe. Eddig beérték annyival, hogy csak az én szobámban, meg a gyereke szobájában volt lila függöny. Most viszont mindenhol! És nemcsak a függönyök változtak át lilává, hanem minden más is. Kezdve a terítővel egészen a ruhákig. De még a hintó is lilára volt festve, amivel a városba jöttünk. Sőt! Valami barlangi varázslót is szereztek, aki valamilyen port(**) öntött a kandallóba, amitől a lángok is lilák lettek!

Úgyhogy ez a böjt nemcsak az evés hiányáról, hanem a mindent átfogó lila színről is szólt. Ezt mindenki döntse el, hogy melyiket nehezebb túlélni…

Persze ha az embernek erős a hite, sokat imádkozik (csukott szemmel), akkor még ezt is ki lehet bírni. Gondoljunk arra, hogy ez is egy próba! Míg Jézusnak a sivatag veszélyeivel kellett szembenéznie, nekem a lila csipkés asztalterítőkkel. Mindenkinek a saját személyére van szabva. Míg Jézust az ördög kísérte meg, addig én egyik nap a piacon láttam egy rózsaszín sálat. De elfordultam, imádkoztam, és hazamentem. Megálljt tudtam parancsolni magamnak!

Kiálltam az önmegtartóztatás mindkét próbálják. Utána pedig lett egy szép Húsvéti ünnepünk.

* Ma Iznik
** A kálium lilára festi a lángot. Ajánlott a kálium-klorid, mely az interneten is kapható. Csak ne nyaljuk meg! 🙂

 


Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).

Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.

A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.

A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.

A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.

Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.


 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 1.0/10 (1 vote cast)
Piroska naplója – 13. rész, 1.0 out of 10 based on 1 rating
 

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


210
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    bugün
    “today”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek