Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.

Egy ideje viszont már úgy ismernek, hogy Eiréné, a Görög-Római Birodalom örökösének, Komnénosz Jóannésznek (azaz Jánosnak) a felesége.

No meg a majdani trónörökös, Elek és Mária anyja. Tehát majd egyszer – ha megélem – én leszek az anyacsászár.

Nemrég pedig hírt kaptam otthonról, Álmost hercegről

Szóval Álmos herceg… olyan ő, mintha valami ókori görög dráma gonosz szereplője lenne. Állandóan visszatér, és valami balhét csinál. E miatt úgy érzem, érdemes róla valamivel többet írnom. Valami azt súgja, hogy még többször fogok hallani róla…

Apus (László király) és Géza király testvérek voltak. De Apusnak nem született fia, csak lányai (ebből az egyik vagyok én). Ezért mután meghalt a trónt Géza király fiai örökölték. Neki két fia született: Kálmán és Álmos. Mindkettő Apus udvarában nevelkedett. Álmos daliás legény lett, és jól harcolt. Míg Kálmán csak a könyveket bújta. Pedig akkor még nem volt sok, csak 4 darab. Abból is 3 latin, egy meg nem tudom, milyen nyelven. De Kálmán írni is szeretett. Míg Álmos állandóan a kardját forgatta.

Ahogy teltek-múltak az évek, egyértelmű lett, hogy Kálmán nem egy harcias fajta. Valószínűleg még a kardot sem bírta volna el. Viszont nagyon okos és jószívű volt. Ezért Apus úgy döntött, hogy Lengyelországba küldi, ahol pap lett belőle. Ennek Kálmán is örült, hiszen ott újabb, eddig ismeretlen könyvek várták. Meg olyan emberek, akikkal hosszan tudott beszélgetni.

Mindennek az ellentéte volt Álmos. Nem a szavak embere (persze azért hangja van! Mint az oroszlánnak! De sajnos a szókincse sem sokkal több). Viszont nagyon jól értett a csatákhoz, és jól tudta az embereket irányítani. Apus már fiatal korában magával vitte Álmost a csatákba. Majd pedig, mikor Apus elfoglalta Horvátországot, Álmosnak adta. Nem kisebb céllal, minthogy ott gyakorolhassa az uralkodást.

Mindenki számára egyértelmű volt, hogy Álmos majd a király Apus után. Kálmán pedig… hát ő meg akár a pápa is lehetett volna, amilyen ügyesen ő is építette a karrierjét.

Csakhogy Horvátországban valami rosszul sikerült. Álmos valamit rettenetesen elrontott, mire Apus pedig rettenetesen dühös lett. Állítólag egy nő volt a probléma oka (na persze..), mások szerint meg egy fiú (még inkább na persze! Akkor inkább mégis egy nő legyen a hibás..). De a lényeg, hogy nem úgy ment az uralkodás, ahogy kellett volna. Alig 2 év alatt a horvátok felkerekedtek, és Álmost kirakták az országból.

Nemcsak hogy László király elvesztette egy friss és hatalmas országrészt, de a környező hatalmak is megörültek annak, hogy Horvátország úgymond “szabad préda lett”. Ez később komoly ellentéteket szült mind Rómával, mind Konstantinápollyal. De még Velencével is. Pedig hát ő aztán tényleg közel van.

Így a végeredmény az lett, hogy Apus visszahívta Kálmánt Lengyelországból, és megmondta, hogy ő lesz a király, ha vele valami történne. Nem sokkal később, 1 év múlva, meg is történt az a valami. Apus meghalt. Kálmán lett a király.

Előtte még azért el kellett intéznie néhány apróságot. A pápa iránti munkaszerződésében nem volt szó arról, hogy ő esetleg király lesz. Úgy volt a megállapodás, hogy ő egy templomot irányit, nem egy egész országot. De végül Kálmán kivágta magát azzal, hogy végül is az ország tele van templommal. Így ő továbbra is a szerződésben foglaltak szerint jár el. De a békés rendezés érdekében hajlandó a pápát támogatni a német Henrikék ellenében.

Csakhogy ez idő alatt Álmos is felébredt (de attól még a neve lett Éber). Úgy érezte, hogy amíg Kálmán a pápával alkudozik, addig ő fogja a koronát megszerezni. Ráadásul ha Kálmán Henrik ellen van, akkor Álmos majd Henrik mellé áll.

De nem jöttek be a számításai. Sajnos Álmos nem egy csodagyerek ha gondolkodnia kell. A nagypolitikához pedig egyáltalán nem ért, ezt Apus jól látta. Nemcsak a koronát, de Henrik támogatását sem tudta megszerezni. Így végül Kálmán lett a király. Én pedig az ő udvarában nevelkedtem tovább. Nagy szerencsémre, mert Kálmán hozott sok-sok könyvet, és tanítókat különböző országokból.

Ha mindez a német-rómaiaknál történt volna, akkor Álmost feje nem sokkal később az várbeli gyerekek labdája lett volna. Ha pedig a normannoknál, akkor ők bizonyára Álmost megeszik nyersen (a franciák legalább megfőzték volna előtte). Nem tudom, Konstantinápolyban mi a divat, de remélem, sose fog kiderülni. Ahogy eddig megismertem őket, legjobban a máglyát szeretik. A kevésbé veszélyeseket pedig valami jó távoli templomba küldik hosszú továbbképzésre.

Viszont Kálmán (immár király) nem ilyen. Ő nemcsak okos, hanem jószívű is volt. Megbocsájtott a testvérének. Sőt! Felajánlotta, hogy ad egy darabot az országból, és így ketten irányíthatják. Ez azért elég rendes volt tőle.

De Álmosnak (aki még mindig csak herceg volt) ez nem volt elég. Így összeszedett egy csomó magyar főurat, hogy erővel szerezze meg a trónt. A Tisza partján talákozott a két testvér és a két sereg.

Csakhogy a magyarok azt mondták, ők bizony nem harcolnak a magyarok ellen. Már az apjuk, és a nagyapjuk is ezt csinálta. És mi lett az eredménye? Az apjuk meg a nagyapjuk halott lett. A királyok és a hercegek pedig tovább veszekedtek. Úgyhogy nekik elegük van már az egészből. Ha a testvérek nagyon harcolni akarnak, akkor tegyék meg maguk. Ők megvárják.

Az érdekes, hogy Kálmán király azonnal elfogadta ezt a verziót, és közben le nem vette a szemét az öccséről. Álmos herceg ezen teljesen meglepődött. Kálmán, aki mindig csak a könyveket bújta, és valószínűleg a kardot sem bírja el, ki meg állni ellene. Az az Álmos ellen, aki a fél Balkánt végigharcolta, és mindenhol csak nyert. A herceg csapdát sejtett, és inkább gyorsan kibékült a bátyjával. Ezek után pedig együtt uralkodtak.

Persze a király továbbra is Kálmán volt, ő irányította az országot.  Álmos herceg pedig…hát amennyire a képességei bírták… hát.. többnyire a lovakat irányította a bajnoki tornákon.

Minden szépen és jól alakult. Most írhatnám, hogy és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Vagy ahogy a latin vándorénekes mondaná: Et semper postquam feliciter vixit omnes.

De persze a dolgok nem így alakulnak. Álmos herceg igencsak éber maradt!

Abból indult ki, hogy Kálmán király, ahogy Apus is, elég gyakran állt Henrikékkel szemben. Így a németeket kérte, hogy segítsenek a testvérét eltávolítani a trónról. Csakhogy náluk is éppen állt a banzáj! Henrik már évek óta a fiával kergetőzött, miközben sikerült a fél országot felgyújtani. És ezt mindenki tudta Európában (és különbözőképpen segítették egyik vagy a másik oldalt), csak éppen Álmos nem.

De sebaj, nemsokkal később ismét alkalma nyílt megmutatni, hogy mennyire nem ért a nagypolitikához. Apusnak teljesen igaza volt, hogy nem akarta nekiadni a trónt. Ugyanis Álmos herceg a lengyel király segítségét kérte a következőkben.

Viszont Kálmán király jóban volt a lengyel királlyal, Boleslawal. Hiszen Kálmán ifjúkorában a lengyel palotában élt és nevelkedett. Ráadásul mindketten szemben álltak a német-rómaiakkal, ami tovább erősítette a barátságot.

Így végül Kálmán király hamar megtudta, mire is készül az Öccse. Úgyhogy jól elbeszélgetett vele. Majd Álmos herceget elküldte Jeruzsálembe gondolkodni.

Ekkor volt az, amikor én találkoztam vele. Ő is álruhában volt, meg én is. Én persze mindjárt felismertem a beszédstílusa alapján. Ő viszont akkor sem ismerne meg engem, ha nagy piros betűkkel felírnám magamra, hogy Piroska vagyok. Jut eszembe…. ő vajon tud olvasni?

Na mindegy… a lényeg az, hogy kihallottam a beszélgetéseit. Így megtudtam, hogy meg akarja mérgezni Kálmán királyt. Tehát nem adta fel!

Gyorsan írtam egy üzenetet az egykori királyomnak, és reménykedtem benne, hogy kitalál valamit. Viszont azóta nem kaptam tőle hírt.

Egészen mostanáig.

Míg Álmos herceg a zarándokok útját járta, Kálmán király sem volt rest. Érezte ő, hogy ez nem fog olyan könnyen menni. Ezért Álmos hercegnek korlátozta a hatalmát. Ez viszont nem tetszett a kisebbik testvérnek. De ezt egyáltalán nem mutatta ki. Sőt! Úgy tett, mintha teljesen megbékélt volna a sorsával, és a jeruzsálemi út még jót is tett neki.

Kálmán király a birtokait nem vette el. Az ezekből befolyt összegekből pedig Álmos herceg egy templomot építtetett. Mégpedig kifejezetten Kálmány király tiszteletére. A terv az volt, hogy a templom felszentelésénél fogja a királyt megmérgezni.

Csakhogy szerencsére egy távolba élő rokon (ez lennék én) még időben figyelmeztette az uralkodót. Ő pedig résen volt.

Kálmán király ezúttal is megbocsájtott a testvérének. Nem lett focilabda a fejéből, nem lett megfőzve és vacsorára feltálalva. De még csak máglyára sem tették. Pedig odahaza nagyon kemény tél volt, egy kis fűtésnek mindenki örült volna.

Álmos herceg ezúttal is, immár talán századszorra, megígérte, hogy most már tényleg felhagy a trónköveteléssel. A jeruzsálemi út úgyis jó kis kikapcsolódás volt. Ezen felbuzdulva egy német körúton gondolkodik. Sok-sok lovagi tornával, és még több evéssel. A zarándokok élete annyira nem jött be neki.

De szerintem megint valami rosszban sántikál. Remélem, Kálmán király rajta tartja a szemét!

Szóval így zajlik a politika otthon. Míg itt, Konstantinápolyban…hát egy másfajta politika zajlik… Meg én is újra kezdtem a saját ablakon kihajlongós politizálásomat. Ismét terhes vagyok! Annyira boldog vagyok! Nemsokára kistestvér érkezik! Vajon fiú lesz, vagy lány? És megint ketten lesznek vajon?


Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).

Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.

A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.

A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.

A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.

Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.


 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 1.0/10 (1 vote cast)
Piroska naplója – 14. rész, 1.0 out of 10 based on 1 rating
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


210
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    on
    “10”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek