Kedves naplóm!
Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.
De már több éve már úgy ismernek, hogy Eiréné, a Görög-Római Birodalom örökösének, Komnénosz Jóannésznek (azaz Jánosnak) a felesége.
És mostanra igazi családdá nőttük ki magunkat. Annyi gyerekünk van, hogy lassan egy külön palotát is építhetünk nekik. Ők sorban: Elek és Mária (ikrek), majd András, Anna és Izsák.
Évek teltek el, mióta utoljára elővettelek, kedves naplóm. Kissé bűntudatom is van e miatt. De nagyon sok dolgom volt.
Persze a családi kötelesség is lefoglalt, ahogy erre Jánosom többször is nyíltan meg burkoltan utalgatott. Itt azért ne a gyereknevelésre gondoljatok, mert arra a birodalom külön kiképzett embereket adott. És ahogy a gyerekek nőttek (hiszen Elek és Mária már 9 évesek!), úgy kaptak újabb és újabb nevelő személyzetet.
Megtanultak szépen írni és olvasni. Elsősorban görögül és latinul. Sikerült azért nekem is beleszólnom, és így a gyerekek megtanultak magyarul, németül és még oroszul is.
Ehhez persze nagyban kellett taktikázni Jánossal, aki szerint a családi kötelesség kimerült a hálószobában. De ha nagyon akartam, akkor köthettem sapkát és sálat is a gyerekeknek, és akkor az már eléggé családias lett volna. Ezért aztán drasztikus lépéseket tettem: A hálószobai események jelentős csökkentése, meg néhány nyilvános és látványos sírás végül megtette a magáét. János hamarosan engedett a kéréseknek.
Ahogy nőttek a gyerekek, megkezdődött a katonai és politikai kiképzésük. És itt bizony nem volt különbség abban, hogy ki fiú és ki lány. Hiszen Máriából is lehet egy nap császár. Vagy Annából. Mármint az én lányom Annából. A másik Anna, Jánosom nővére semmi jelét nem mutatja, hogy szeretne a férjem helyére kerülni, hogy ő legyen inkább a császár. Ezért is az egyik oka, amiért olyan jó barinők lettünk. (Bezzeg Álmost herceg! De róla majd később..)
Természetesen Mária és Anna nem kap katonai kiképzést. Azért az mégiscsak vicces lenne. De én találtam valakit, aki megtanítja őket egy kicsit a kés használatára. Sose lehet tudni.. Olyanokat hallani, hogy van, aki már 8-10-12 korában férjez adja a lányát…Gondolj bele, kedves naplóm!
Hmmm.. lehet, hogy én veszek majd pár leckét a kés használatából… Mert mint írtam, sose lehet tudni… No nem mintha János miatt aggódnék. Hiszen őt már megtanultam kezelni. De lehet, hogy egyszer majd együtt veszünk részt egy hadjáraton, vagy bármi más.. Sose lehet tudni… de ezt írtam már. Nem is egyszer!
Tehát a gyerekek nőnek, és tanulnak. Tényleg jó kezekben van. Ezt azért meg kell hagyni, hogy a birodalom tényleg odafigyel arra, hogy a gyerekek a legjobbat kapják. A világ minden pontjáról vannak tanítók: Velencéből, Genovából, a spanyoloktól, a normannoktól, a franciáktól, a szlávoktól. De még a fekete bőrű araboktól is. Ők aztán nagyon tudják a matematikát!
És persze Magyarországról is érkezett néhány tanító. Őket én szereztem. És erre büszke vagyok!
Akár hiszed, akár nem, kedves naplóm, az időm nagy részét arra használtam, hogy kiépítsem a saját hálózatomat. Amikor láttam, hogy Álmos hercegben nem lehet megbízni, akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy őt valahogy figyelni kellene. Aztán láttam, hogy Annának (nem a lányomnak, hanem a legjobb barinőmnek) van saját hálózata. És akkor gondoltam, miért ne lehetne egy nekem is?
Egyenlőre csak egy olyan kisebb, amivel Álmost herceget tudom szemmel tartani. Meg amivel közvetlenül tudok a Magyar Királysághoz is kapcsolódni.
Képzeld kedves naplóm! A hírvivőimmel mindjárt az elején kérettem is sózott vadkan húst otthonról. Azt, amit már úgy hiányoltam! Titokban megettem, amikor nem látta senki. Kézzel! Nem pedig ezekkel a francos birodalmi késekkel-villákkal…hanem olyan otthonosan.. Hogy ez milyen jól esett!
De ez maradjon a mi titkunk! Psz!
Tehát sikeresen kiépítettem a saját hálózatomat. Jól is tettem, mert Álmos herceg nem állt le az ármánykodással! Alighogy kitette a lábát az országból, máris futott Henrikhez. A német királyhoz.
Látod kedves naplóm, hogy ez az Álmos herceg mennyire egy reménytelen?? Nemcsak, hogy lassan már a századik lázadást intézi Kálmán király ellen. De azt is elfelejtette, hogy Henrik és Kálmán barátok. Bár lehet, hogy ezúttal mégis jobban odafigyelt?
Ugyanis a németeknek nem mondta el, hogy ki ellen is kellene hadba vonulni. Csak homályosan utalt olyan dolgokra, hogy közép-Európa, meg a sátán szolgája, hitetlenek gyülekezete, arannyal bővelkedő földek, stb..
Így aztán Henrik király arra gondolt, hogy úgy annyi katonája van, akik csak egymást csépelik (éppen a pápával sem voltak haragban, a fiát is leültette egy vártoronyba, a lengyelek meg majd csak később akarta megtámadni, míg a normannok meg az oroszokkal hadakoztak…egyszóval béke volt az országban, és ettől mindenki roppant ideges lett), egy kis kardoskodás a szomszédban belefér a nyári programba. Aztán még aratás előtt hazaérnek. Senki sem marad le a nagy táncünnepségről, sörfesztiválról.
Kivéve persze azokat, akik a hazatérésről is lemaradnak. De ők úgyis a menyek országában vigadoznak addigra…
Tehát elindult Henrik királyt a hadseregével. És persze vitte Álmost herceget is. Egymás mellett lovagoltak a magyar határra.
Mígnem Henrik király azt mondta, hogy ő ezt a helyet ismeri, már járt itt. Mint ahogy a szemben álló katonákat is ismeri. Nem is beszélve a szemben álló királyról, akit még jobban ismer. Hiszen régi barátja. De még milyen régi barátja! És milyen régen találkoztak!
Éppen ezért a csata helyett ünnepséget tartottak a nagy viszontlátás örömére. A két király együtt sörözött a sátorban, míg Álmos herceg… Nos.. Henrik király azt javasolta, hogy nyárson süssék meg. De erről Kálmán király lebeszélte. Ismét megkegyelmezett a testvérének.
De a mulatozás után jó alaposan elbeszélgetett vele négyszemközt. Ebből lett kétszemközt, miután Álmost herceget megvakítatta. A fiaival együtt. Azt mondta, hogy Álmos herceg ennyire nem akarja a testvérét a trónon látni, azt könnyebben is el lehet intézni. És el is intézte, mint ahogy mi láthattunk. Nem úgy, mint Álmos, és fiai, akik ezután már nem láttak.
Így azt hiszem, Álmos herceggel több probléma nem lesz. Kálmán király bezárta őt egy kolostorba a gyerekeivel együtt. Így minden jó, ha vége jó.
Mindeközben itt, Konstantinápolyban sok érdekes nem történik. Vagyis bizonyára rengeteg minden történik, hiszen egy hatalmas birodalomról van szó. Biztos, hogy valamit zajlik Velencével, ahogyan biztos, hogy történik valami a határon is. De ezekbe nemhogy beleszólásom nincs, de még csak tudomásom sem. Ezeket apósom, Alexios intézi Jánossal együtt. De persze ez nem is az én dolgom.
Az én választott dolgom, a családi kötelesség mellett a Jeruzsálembe menő zarándokok támogatása. Már 4 templomot sikerült építtetnem az útvonalon. Ezek egyúttal szálláshelyül is szolgálnak. Erre büszke vagyok! Egyszer talán valami még nagyobbat is sikerül összehozni!
Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).
Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.
A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.
A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.
A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.
Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.