Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Nemrég végigvettük a törökországi sajtokat (utána meg elmentünk sajtot enni).

De a boci nemcsak sajtot ad nekünk. Hanem a tejből sok minden más is készülhet. Nagyrészük ráadásul finom is.

(és persze a tehénből is lehet finom dolgokat készíteni, de az majd egy másik bejegyzés lesz)

Tehát amit kapunk a bociból, az a tej.

Azért a városban papírdobozos tejen felnőtt emberek rá szoktak csodálkozni, hogy az eredeti tej mennyire másképpen néz ki. Nem is beszélve, hogy mennyire más az íze, és mennyire tömény. Nem véletlen, hogy a dobozos tejnek számtalan nem túl szimpatikus beceneve van. Ilyenek mint a fehér festék vagy fehér víz.

Hiába, az ipari termelés, szabványosodás, egészségügyi dolgok meg az olyan furcsa ötletek, hogy a tej több hónapig elálljon, ilyen érdekes dolgokat eredményez. De azért ez a tej se rossz.

Ráadásul most már itt is vannak mindenféle varázslatok. Egy-egy gyárnak 20+ fajta teje is lehet!

Kezdjük a sima tejjel. Jó, már ez se sima, nem olyan, mint amit a boci adott nekünk. De ezt úgy ahogy lehet még szokványosnak nevezni. És mindjárt ebből is több fajta van!

Van a sima sima, a dobozos. Ő az, akinek nincs szuperképessége. Mert van olyan sima is, amit organikusnak mondanak. Ezt szokták magyarul bió-nak hívni. Míg az organikusra az van ráírva, hogy 100%-ban természetes (tehát még a szállítókamion is őserdei rőzséből készül, és kukoricakeményítő meghajtású), addig a sima sima tej fő nevezetessége, 132x ellenőrizték, hogy minden rendben legyen vele (megírta a leckét, időben lefeküdt aludni, kézcsókolommal köszön, stb..).

Mivel mindkettő papír dobozban van, és a hűtőtől a lehető legtávolabb található a boltban, az ember azért elgondolkozik, hogy öööööööö

És még több ööööööö…. lehet, hogy itt valami mégsem az igazi?

Ezen gondolkodásra hajlamos emberek megnyugtatására találták ki a napi tejet. Na ez tényleg olyan, mint amilyennek egy városi ember a tejet elképzeli: szép kis üvegben van, hűtőbe kell tenni, és pár nap múlva már rettentő büdös.

Ráadásul üvegbetét is van, ezzel is erősítve a nosztalgikus hangulatot. Igaz, a betét árán nem tudunk annyi kalóriát venni, mint amennyit a cipeléssel elhasználunk. De legalább megnyugtatjuk magunkat, hogy mégse a kukába dobtuk. Helyette egy marék vegyszert ivóvízzel felhígítottunk mosogatás címszóval. Reggel pedig vidáman integetünk a pöfékelő kamionnak ahogy elviszi a használt üvegeket.

No de, ami miatt ez az üveges napi tej mégiscsak jobb, mint a sima sima és az organikus sima az az, hogy ebből lehet házilag túrót és sajtot, meg esetleg joghurtot készíteni. Az összes többiből nem.

Ebből se mindig, de olyankor is legalább egy jót pancsoltunk.

Így, hogy a sima tejen túlvagyunk, ismerkedjünk meg a kevésbé simákkal.

Legismertebb képviselőjük a light-os változat. Ez az, ahol az amúgyis kevés dologból még kevesebb van. Ráadásul ebből is mindjárt többféle lehet ugyan azon a gyáron belül. Az egyik jellemzően a 60%-os, amiben így 1.3% zsír marad (matek házi: akkor hány százalék volt a 100%-osban). Míg a másik még ennél is kevesebbet, 0,1%-ot tartalmaz.

Marad tehát az ízesített víz, a fehér festék és a hozzáadott vitamin. Nyam-nyam!

Ennek az irányvonalnak a másik fele pedig a fitnesz tejek. Ez az, amelyikből bár sok minden eltűnik, helyette vitamin és sok-sok protein (magyarul fehérje) kerül bele. És hogy még kevésbé hasonlítson a természetes tejre, különböző ízesítések is vannak. Pl. kakaós, vaníliás, banános, epres, kókuszos meg még ki tudja milyen (kolbászos miért nincs?).

A másik ág viszont a laktózmentesek. Gyártótól függ, hogy mennyire veszi komolyan ezt az igényt, és akkor ebből is vannak light-ot, meg mindenféle ízesítésűek.

Aki úgy érzi, hogy ezen a ponton elvesztette a fonalat, és jaj de sok fajta tej van meg jaj anyuci, annak jelzem, hogy még csak most kezdünk igazán belebonyolódni.

Mert ugye a tejet nemcsak a boci adhatja. Népszerűek még a kecske tejek is, amelyek a hírek szerint éppen vagy nagyon jók a gyereknek vagy nagyon rosszak (középút nincs). De abban azért többnyire egyet szoktak érteni, hogy ha a gyerek csak bolti tejet kap, az nem szokott elég lenni. Mert a tudomány aktuális állasa szerint valami mindig hiányzik belőle.

Éppen ezért vannak külön gyerek tejek is. Ráadásul mindjárt különböző életkorokra. Kezdve a 6 hónapostól egészen a 3+ felettiek. Ilyenkor mindenféle vitaminok, ásványi anyagok és főleg extra kalcium kerül a tejbe. Mivel ebben a tudomány még annyira nem egyezett meg, hogy mi is a legjobb, így azt egyenlőre a gyártok tudják jobban. Ők pedig licitálnak a különféle extrákkal, hogy megnyerjék a vásárlót. A babát pedig azzal, hogy ebből is mindenféle ízesítések vannak: kakaó, banán, eper, méz, stb.. (kolbász itt sincs úgyhogy olyan nagyon nem erőlködnek a gyerekek megnyerésére)

Mondhatjuk, hogy eddig láthattuk azokat a tejeket, amelyek azért mégiscsak valahogy hasonlítanak a tejhez. Persze akinek már ezeket is túlságosan az UFO-kategóriában érezte, ő még mindig vehet a piacokon és az Isztambul utcáin árult igazi házitejet.

Aki viszont szereti a különlegességet, az most lépjen előre!

Oké, azt ismerjük, hogy van a szója tej. De még mandulából, mogyoróból és kókuszból is lehet tejet készíteni (távoli országok titkos laboratóriumában fejik hozzá a tejet a Mandula nevű tehénből).  Ilyeneken ma már nem lepődünk meg. Sokkal érdekesebb, hogy kávé tejet is lehet kapni!

Ez olyan, hogy a tehén kifejezetten úgy van nevelve, hogy az ú tejétől majd selymesebben habozzon a cappuccino, jobban kunkorodjon a fahély szívecske a kávé tetején, és még a macchiato is macsóbb legyen tőle. Oda kell figyelni, hogy a megfelelő kávéba a megfelelő tej kerüljön. Mert míg egy latte-hez klasszikus zenét játszanak a tehénnek fejés közben, a cappuccinohoz bécsi keringőt, a macchiatohoz argentin tangót a mochahoz pedig heavy metalt.

A viccet félretéve tényleg bebizonyosodott, hogy a tej minőségére a zene is hatással van. De végül nem derült ki, hogy ezzel a tudással végül sikerült-e valamit kezdeni. Az biztos, hogy a tehén életkörülményei mindenképpen tetten érhetőek a tejben. De bizonyára a friss levegő fontosabb szerepet játszik, minthogy zenét hallgasson, esetleg még tv-t is nézzen

Tej szekrény

Tej szekrény

Nos, hogy így a tejen átverekedtük magunkat jöhetnek azok a dolgok, amelyek majdnem tejek.

Legismertebb képviselőjük a kefir!

A tejhez hasonlóan belőle is találunk light, laktózmentes, organikus, kecsketejes és hasonló alap verziókat. A fő különbség, hogy ízesítésben sokkal nagyobb a választék. De nemcsak abban, hanem vannak különleges kefirek is. Bár őket fellelni nem olyan egyszerű.

Ki nem hallott volna a kaukázusi kefirről? Nos, a Kaukázus egyék fele Törökországban található. De nemcsak a kaukázusi, hanem más régiós kefireknek is megvan a maguk különlegessége. Ha másban nem, akkor a doboz alakjában

A kefir házilag is könnyen elkészíthető. A törökök pedig nagyon kedvelik. Ráadásul egyre népszerűbb lesz. Így ha jobban körbenézünk (főleg a különböző régióban), akkor nagyon változatos és izgalmas kefireket találhatunk. Főleg a piacokon.

Addig is a nagyobb boltokban ott ülnek a polcokon a különböző gyártók számtalan variáció. Nem beszélve a gyerekeknek szánt kefirekről, amelyek az izgalmas alakjukkal, ajándékokkal, stb.. próbálják rávenni a gyereket, hogy a vásárlásra sarkalja a szüleit. Mondjuk egy kiadós ordítással.

Amit inkább kiemelnék, hogy meg lehet venni csak a kefir lelkét, a baktériumokat. Ezt törökül maya-nak hívják, amire a szótár mindjárt rávágja, hogy élesztő.

Nos persze nem petri csészében kapunk egy adag vigyorgó bacit, és nem is egy kicsi zacskóban egy adag fehér port. Leginkább a szárított élesztőhöz hasonlít.

Őt egyszerűen beleöntjük a tejbe, majd eltesszük az egészet valami olyan helyre, ahol sem a macskák, sem a gyerekek, de mér a rokonok sem találnak rá. És pár nap múlva már készen is van a kefirünk! Nyam-nyam!

Esetleg elolvashatjuk a használati utasítást is, csak a változatosság kedvéért.

Ezek általában egyszer használatos varázsporok. Pont úgy, mint az élesztő a pogácsához.

De lehet venni olyan dobozt is, amivel kifejezetten baci neveldét csinálhatunk. Így végtelen mennyiségű kefirt készíthetünk (amennyiben végtelen mennyiségű tehén áll a rendelkezésünkre). Ha pedig nagyon belejövünk a bacinevelésbe, akkor építhetünk baci óvodát, baci játszóteret, baci egyetemet. Csak vigyázzunk, nehogy túlságosan öntudatra ébredjenek, és kikiáltsanak egy saját Baci Köztársaságot.

Még izgalmasabb, és még kuszább a helyzet a joghurtok terén.

A joghurt eredetileg Anatóliából származik. És ezzel jól el is voltak a törökök –  meg mindenki, aki csak kis-Ázsiában megfordult – évezredeken keresztül. A joghurt. hasonlóan a kefirhez, sok-sok tejből, és a benne lubickol baktériumból, a Lactobacillus bulgaricus-ból áll. Ezt lehet más bacikkal is háziasítani, amitől más joghurtot, vagy másfajta érdekességet (pl. erősen orrfacsaró illatot) kaphatunk.

Ilyen bacikat szintén lehet a török boltokban kapni (maya néven). De inkább az a jellemző, hogy az előző joghurtból egy darabot tesznek a tejbe. Így ha mi is otthon joghurtot szeretnénk készíteni, akkor csak kis adag török joghurt, meg igazi tej szükséges. Meg persze a megfelelő hőmérséklet (36-39 fokra emlékszem) és arra, hogy a macskák, rokonok ne egyék meg idő előtt.

Érdekesség, hogy a törökök szoktak anyatejből is joghurtot készíteni a babáknak.

Tehát a joghurt anatóliai étel. Ráadásul az egyik legrégebbi. Ennek köszönhetően a török ételek alapja. És a török hűtőkben is ez foglalja el a legtöbb helyet.

A magyaroknak a tejföl juthat róla az eszükbe. Felhasználás szempontjából is sokszor hasonló. Csak míg a tejföl jó, ha meghaladja a 300 g-ot (a 800-ast meg már vödörnek becézik), addig a török hűtőben a legkisebb is 5 kg-s. De ha a családtagok az esti tv-nézést gyakran kanállal és joghurttal végzik, akkor nem ritkák a 20 kg-os kiszerelések sem. És ez még mindig csak a sima, közepes méret. Ennél nagyobbakat is könnyen lehet találni.

A nagyon sok-sokféle tej után azt várnánk, hogy akkor a joghurtból, a törökök alapételéből aztán legalább ezer fajta lesz.

Ez egyrészt igaz is, másrészt nem is, harmadrészt pedig megint igaz.

A joghurtot jellemzően házilag készítették. Alig 50 éve terjedtek el gyári joghurtok. Így eredetileg minden joghurt egyedi volt. Az íze függött a tejtől (így a tehén hangulatától), az időjárástól, a háziasszony hangulatától, a beleesett zoknitól, stb…stb…stb..még több stb… De mindegyik egyszerűen joghurt volt, és kész.

Az ipari joghurt megjelenésével a gyártók sem törekedtek ennek megváltoztatására. Pontosabban a joghurt simán joghurt volt, és kész. Csak a mennyiségben volt eltérés, hogy 200 g-ot, vagy 20 kg-t szeretne a vevő. És persze minden gyárnak ott volt a titkos receptje.

Később ez kettévált, és megjelentek azok a joghurtok, amiknek nem volt föle, vagyis a tejzsír a tetején. Törökül kaymak. Aminek nincsen föle (ma ez az elterjedtebb), az a kaymaksız.

Nyugatról viszont bejött az, amit úgy hívnak, hogy kapitalizmus. Ott már a joghurt nem az étel egyik alapja volt, hanem egy olyan finomság, amit kanállal megeszünk a tv előtt. Pont úgy, ahogy egyébként a törökök is csináltak évezredeken keresztül. Csakhogy a nyugatiak tettek vele gyümölcsöt, cukrot meg mindenféle mást is. Miközben a mennyiséget erősen lecsökkentették. A kis Joe nem biztos, hogy be tudta falni a 20 kg-s kiszerelést, szemben a kis Alival.

Így mára elterjedtek az ízesített, meg mindenféle különleges joghurtok. Ezek a már megszokott light, organikus, kecsketejes, laktózmentes, banános, epres, stb.. változatokban kaphatóak. Kiegészítve az erdei gyümölcsössel. A gyerek joghurtok pedig pattogó cukorkával, sütivel, ajándék BatMannel, miegymással.

A másik irányból viszont érkezik az anatóliai ág. Itt a sima, hagyományos joghurtot készítik még hagyományosabban. A különböző régiók fedezik fel újra a régi (vagy csak kitalált) joghurtkészítési tradíciókat. Így találhatunk agyag tégelyes joghurtot, vagy barlangban érleltet is. Az előbbi különösen praktikus. Ha a hazaúton nem ejtjük az agyagtégelyt a lábunkra, akkor később használhatjuk leves főzésre, vagy sütemény sütésre is.

Joghurték

Joghurték

De a török különlegesség nem áll itt meg. Hiszen a joghurtot nemcsak kanállal lehet enni (esetleg kézzel). Hanem bizony inni is lehet!

Ez pedig nem más, mint az ayran. Ő egy nagyon egyszerű, roppant finom ital. Joghurt + víz + só. Melegben nagyon jó. Meg úgy általában mindig. Ha belegondolunk, hogy a joghurtban van vitamin, meg ásványi anyag, a só ugye só. Nátrium-klorid. És esetleg a víz is valami jó kis ásványban gazdag forrásból származik. Akkor ez így összességében egy ókori energia ital. Mégpedig 100%-ban természetes összetevőkből!

Kár, hogy a törökök szerint a joghurt álmosító hatással bír. És ha ezt az ember elég sokszor hallotta, akkor tényleg így is lesz. Szóval kialvatlanul nem ajánlott ayrant inni.

Ayran összerakása:
Egy kb. 200 ml-es pohárba 2-3 kanál joghurt kell. Majd feltölteni vízzel. Azért ne teljesen, mert lehet, hogy kell még bele joghurt. Akkor csináltuk jól, ha se a joghurtra, se vízre nem hasonlít. Hanem valahol a kettő között van: egy fehér, sűrű, folyadék. Nem pedig fehér víz, és nem is lötyögős fehér massza.
Ebbe mehet a só. Ízlés szerint csipetnyi vagy dögivel.

Mint láthattuk, az ayran elkészítése elég egyszerű. Úgy szokták, hogy a 20 kg-s dobozban van még egy kicsi (akár 2-3 kg) joghurt ami inkább csak a helyet foglalja. Ahhoz kevés, hogy főzni lehessen belőle, pláne hogy leüljünk a tv elé és megnézzük a kedvenc sorozatunkat (ki akarna a sorozat közben felállni??). Úgyhogy mindenkinek csak az útjában van. Ezt öntik fel vízzel, majd lapátolják bele a sót. Aztán ez hamar elfogy, így lehet új joghurtot tenni a hűtőbe.

Tehát a török családokban bőségesen készül ayran a “feleslegből”. De ha nem is, igazán hipp-hopp el lehet készíteni. Ezek miatt meglepő, hogy a boltokban mégis lehet ayrant kapni. De hát mégiscsak jobb egy ilyet magunkkal cipelni, minthogy a metrón bontsuk fel a 20 kg-s joghurtot és kezdjünk el ott kavargatni.

Bár régen volt egy olyan sorozat, hogy gerilla szakácsok, és ott még ennél extrémebb helyeken is főzőcskéztek.

Másrészről az ayran igazi nemzeti ital. Méltó vetélytársa a kólának. Olyannyira, hogy pl. a McDonnald’s-ban a menüben a kóla helyett lehet ayran-t is kérni. Sok más gyorsétteremben is alapvető dolog, hogy az étel mellé ilyen előre elkészített ayrant adjanak.

Aki persze ad magára, saját ayrant készít. Hiszen ahogy láttuk, nem nagy kaland. Sőt! A vásárlok megbecsülik a házi készítésű ayrant. Ami azért még nem jelenti azt, hogy tényleg finom is. De legalább megpróbálták..

Viszont ha jó helyet találunk, akkor ott az úgynevezett susurluk ayrannal is megismerkedhetünk. Őt jó habosra készítik, amitől még finomabb lesz.

Susurluk ayran

Susurluk ayran

No de vissza a boltokba! A joghurt után a következő tejtermékünk a vaj (tereyağ)!

Valaha méltán elismert szereplője (főszereplője) volt a reggeliknek. De aztán jöttek a margarinok, és hipp-hopp kiszorították. Mára azért már azt mondják, hogy a margarin nem feltétlenül egészségesebb, mint a vaj. Sőt!

Minden esetre egyik margarin sem olyan finom, mint egy jó sárga (esetleg tehénszagú) trabzoni van. Mert az azért csúcs! (és akár még tehénszagú is lehet).

Így ha igazán jó vajat szeretnénk, akkor irány a piac, ahol kilóra árulják. A törökök egy elég nagy darabot szoktak venni, amivel utána a fél mélyhűtőt elfoglalják. Erre a nagy mennyiségre szükség is van, mert a török konyha egyik alapja a vaj. Csak ez ritkán látszik.

A boltokban kapható vaj ennél jóval szerényebb. De azért félkilós kiszerelést még könnyű találni.

Itt mindenképpen meg kell különböztetni, hogy melyiket fogjuk reggel a kenyérre kenni, és melyiket használjuk sütögetésre. A kenyérre kenhetős változat kicsi tégelyben kapható. De egyszercsak valaki kitalálta, hogy akció keretében kicsivel többet tesz a tégelybe. Annyit, hogy az jól látható módon kilógjon. Mert ugye ő annyira sokat ad, hogy az már is fér bele a tégelybe.

Ebből aztán egy jó kis verseny lett, minek eredményeképpen minden reggelizős vaj bőségesen kilóg a tégelyből. Nem mellékesen a tégely igencsak összement az elmúlt időszakban.

Reggelizős vaj

Reggelizős vaj

De nemcsak a vajat lehet a kenyérre kenni! Hanem létezik a kaymak is (meg a krémsajtok is, de azok eléggé egyhangúak). Ez fordításban lehetne a tejföl, csakhogy az eredmény teljesen más. Ez a főzött tej zsírja (100% fitnesz étel). A szakértők azt mondják, hogy az íze olyan, mint a teavajnak. Igen, mondhatjuk, hogy ez is vaj.

De míg a vaj inkább a sós ételekhez illik, a kaymak az érdeshez. Az otthon ismert mézes-vajas kenyeret a törökök a kaymakkal készítik. A reggeliző asztalnál mindig együtt találjuk a kaymakot és mézet. De pl. baklavával együtt is lehet enni.

Ráadásul a kaymakot nem szokták sütéshez-főzéshez használni. Elég hamar megromlik, így inkább együnk belőle többet.

Mindeközben a margarin ágat sem kell félteni. Itt az elmúlt évek alatt komoly verseny alakult ki, minek köszönhetően margarinból is többféle lett.

Belőle is megtaláljuk az asztali, kenyérre kenhető változatot. Ennek sok íze nincs (pláne tehén szaga). De még banán-eper-stb.. ízesítések sem jelentek meg. Helyette inkább az egészség vonalon mennek, hogy ez mennyire jót tesz a szívnek, stb.. És ha már egészséges, akkor mindenképpen kell, hogy legyen belőle olívaolajas is.

De mivel még mindig maradtak kételkedők, ezért nekik készült a vajízű margarin. Ebben megtaláljuk a margarin minden előnyét (egészség, meg még sok minden más fontosat) és a vajnak az illúzióját.

Ennek ellenére ez továbbra sem olyan jó, mint a frissen sült kenyér egy jó sárga (és tehénszagú) vajjal. Nem is beszélve a vastagon kent kaynak-méz párossal. Úgyhogy mi inkább maradunk a fél kiló kenyér + fél kiló vaj + 10 km futás összeállításnál. Nem biztos, hogy egészségesebb (főleg ha útközben elüt a kukás autó), de még mindig jobb, mint margarint enni.

A margarinnak sokkal nagyobb szerepe van viszont a sütésben! Főleg a sütemények esetében. És itt most a főlegen van a hangsúly.

Ugyanis külön margarin fajtát árulnak a főleg sütemény kategóriában. Ha őt használjuk a süteményekhez, akkor az jobb lesz, mintha a sima margarint. Ez utóbbi a sima margarinos főzésekre ideális, bármi is legyen az.

Ha viszont továbbra is úgy érezzük, hogy vajjal mégiscsak jobb lenne sütni-főzni (főleg süteményt készíteni), de azért valami akarunk az egészség irányába mutatni, akkor vehetünk vajízű margarint is. Aztán majd meglátjuk…

Minden esetre ha az igazgatói iroda előtt szeretnénk a lépcsőn margarinnal bekenni, akkor bármelyik változat megteszi. De ha lehet, akkor válasszuk a gazdaságos 6-os csomagot.

Egyébként árban úgy néz ki, hogy a sima (leánykori nevén: klasszikus) a legolcsóbb, míg a süteményekhez való a legdrágább (kb. 1.5x áron van). Míg a vajízű valahol félúton.

Végezetül egy kakukktojás. Igazándiból a sajtkrémekhez tartozik, de legtöbbször süteménykészítésnél találkozunk vele. Ő a labne.

Hivatalos nevén Labne peyniri, azaz ő sajt. Mégpedig krémsajt. A dobozokon levő képeken egy kenyeret láthatunk, melyre jó vastagon rákenték a labnet.

E helyett sokkal többször használják a cheescake, tiramisu, pogácsák és más sütemények készítésénél.

Ennyit arról, hogy mennyire krémsajt is a krém sajt.

És ha már itt tartunk, ennyit a törökországi tejtermékekről. Bőven eleget írtam. Menjetek aludni, bulizni, vagy dolgozni, kinek mihez van kedve!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
További tejtermékek, 10.0 out of 10 based on 3 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


113
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    bira
    “beer”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek