Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Ha már úgyis a (extrém) gasztronómia területén mozgunk, akkor lássunk valami igazán érdekeset!

Sajtos szotyola!!

Igen, mert hát ilyet még senki se csinált!

Előtte gyerünk vissza kicsit az időben!

Sajnos a törökök nem a fantáziájukról híresek. Sokkal inkább arról, hogyha valakinek valami jól megy, akkor megpróbálják lemásolni.

Végül is ezt csinálja mindenki. Az olyan nagyon is, mint pl. az Apple, Google, Microsoft, stb…

De a törökök ezt is törökösen csinálják. Nem minden esetben figyelnek oda, hogy mi is az, amiért egy cég sikeres. Így az egyszerűség kedvéért lemásolják az egészet. Termékekkel, cégnévvel, emblémával, mindennel.

  • Ennek egyik példája a sikeres English Times nyelviskola. Mára legalább húszféle Times nyelviskola létezik: American Times, British Times, stb…
  • Amikor gyerekszoba bútort kerestünk, akkor jött be külföldről egy nagyon jó koncepció. Ennek lényege az volt, hogy a gyerekszoba úgy nézzen ki, mintha egy tengeri kikötő lett volna. Ehhez az ágy vitorláshajó alakú lett, és a szekrény is hasonló. Mellette pedig egy világító torony alakú szekrény volt még. És ez tényleg jól is nézett ki. Majd a többiek elkezdték ezt másolni. De mivel biztosra akartak menni, senki nem próbálkozott olyannal, hogy mondjuk a hajó ne kék, hanem sárga legyen. Esetleg még kreatívabbak legyenek, és sima hajó helyett mondjuk kalóz hajót csináljanak. Az olyan elrugaszkodott ötleteket már meg se említsük, hogy a hajó helyett esetleg vonat legyen. Nem-nem, mert a koncepciót nem értjük, így inkább másoljunk…ahogy sikerül… A koncepcióval olyannyira probléma volt, hogy a világító torony lényege nem mindenkinek jött át. Így a torony tetején lévő lámpa helyére nem ritkán valami mást tettek. Mondjuk angyalkát… Még jó, hogy Isztambul tele van valódi világító toronnyal, ahol mindenki megcsodálhatja, hogy az mire is jó, miként működik, stb…

A hasonló gondolkodás sok más helyen is tetten érhető. Jelen esetben az élelmiszerekre koncentrálunk.

A leginkább elrettentő példát a sajtkrémeknél láthatjuk. Van a sima, meg a sima, és a sima. Találunk még simát, meg simát, és még simát.

Majd egyszer csak az egyik cég megpróbálkozott egy kiugrással: kitalálta az olívaízű meg főtt paprikás izű sajtkrémet. Ezekről viszont csak 1 jó dolgot lehet elmondani: az ízűk azért nem lett rossz. Hiszen az eredmény lehetett volna rossz is. Sokkal rosszabb.

De igazándiból nem lettek túl izgalmasak. Semmi maradandó élmény..

Nagyjából hasonló volt a chipszek terén is. Azzal a különbséggel, hogy ott azért valamennyi választék mégiscsak volt. A klasszikus sós, paprikás, csípős paprikás, sajtos, tejfölös hagymás. Majd néha-néha valaki csinált valami különlegeset: mákos (ala turka – azaz klasszikus török), kék lesz a nyelved, Burger King ízű, Angry Birds chips, Hello Kitty chips, meg hasonló..

Sőt! Még egyszer a focicsapatok szurkolóinak is voltak chipsei! Ezt jó üzleti érzékkel ugyan az a gyártó készítette a három nagy csapatnak. Ugyan olyan ízben. Így nem vesztek össze, hogy miért lett az egyik csapaté csípő, míg a másiké lágy tejfölös… És vajon miért sajtos a harmadik??? Mert a sajt büdös, mi?!?! Na, kapsz te is mindjárt!

De ezek mind-mind átmeneti időszakok voltak. Egyedül a mákos tudott gyökeret ereszteni. Meg néha-néha a kék-nyelves is újra feltűnik. Mondjuk ez érthető is, mert ez tényleg vicces.

Ott van még a pattogatott kukorica. Nagyon érdekes, hogy ehhez miként állnak hozzá a törökök.

A pattogatott kukorica a kedvenc nassolni valók dobogós helyét foglalja. Talán csak a szotyola előzi meg. De az utóbbit nem praktikus a lakásban fogyasztani. Bár ha azt nézzük, hogy a pattogatott kukorica után is takarítani kell…hát akkor mindegy!

Nincs is finomabb, mint a frissen pattogtatott kukorica. Ez pedig igazán egyszerű. Még ha otthon nincs is meg az összes összetevő, akkor is elég csak kb. 50 m-t gyalogolni a sarki közértbe, ahol biztosan lesz pattogtatni való kukorica. Azt már csak bele kell önteni egy serpenyőbe, kis olaj, kis só, meg egy fedél. És már mehet is a pattogtatás.

Ez tényleg tényleg könnyű, tényleg finom, és az alapanyagokat még az éjszaka közepén is könnyen beszerezhetjük (csak nem éppen az erdő közepén vagyunk egy fa tetején, ahova a medve elől másztunk fel). Igazándiból semmi se indokolja, hogy kész, kipattogtatott és bezacskózott kukoricát vegyünk. Egy dolgot kivéve: ha nem is akartunk kukoricát enni.

Este van. És éppen beugrott egy reklám a kedvenc sorozatunk közepén. Az ember pedig feláll, mert hirtelen pár dolog eszébe jut, amit eddig elhanyagolt. Pl. a mellékes helységet. Meg egy kis testmozgást.

Nosza! Sportra fel! Kimegyünk a sarki közérbe egy kis csokiért, ropiért, cukorkáért, chipsért, rágcsálnivalóért. Csakhogy ott állnak az ajtóban a látványos pattogatott kukoricák bezacskózva. És hipnotizálják az embert: VEGYÉL MEG!! EGYÉL MEG!!

És hát…na… ha már úgyis arra járunk, miért is ne vegyünk belőle 1-2-6-99 zacskóval? Úgyis csak néhány líra.. Mellé meg veszünk még ropit, csokit, kólát, mogyorót, cukrot, rágót, rakı-t meg… miért is jöttem?? Jah, igen! A kenyér!

Tehát bár mindenki könnyedén tud otthon finom és friss pattogatott kukoricát készíteni, a bezacskózott kész kukoricát is könnyen el lehet adni.

Ebből olyan nagy kalandot nem is csináltak: Mindegyik sós volt, meg olajos.

Az ínyencek azért megfigyelhették, hogy vannak apró különbségek a gyártók között. Valakinek a terméke sósabb, valakinek meg olajosabb. Valakijének meg jobban zörgött a zacskója. Ez utóbbit kifejezetten a mozirajongóknak készíthették.

Nagyon sokáig ebbe az állapotba voltunk konzerválva. Ha valami változatosat akartunk, akkor magunknak kellett a dolgokat kézbe venni.

A sajtkrémet utólag lehet fűszerezni. Erre találtak ki úgynevezett reggelizős fűszerkészletet, ami hát… éppúgy nem csinált semmit, mintha nem is tettük volna rá. Jó, mondjuk a színe tényleg megváltozott.

Mindez ezért is volt érdekes, mert egyébként a törökök nagyon jól szokták az ételeket fűszerezni. Talán pont ezért nem is alakultak ki rendes kész fűszerkeverékek, mert mindenki maga keveri ki a saját ízlése szerint.

De aztán valami megváltozott.

Elindult a ropiknál. Több, különböző íz jelent meg. Amik nem is voltak rosszak. Mondjuk túlzottan átütő élményt sem nyújtottak. Konkrétan a ropi élmény veszett el. De sebaj, mert ami amúgy maradt, az nem volt rossz.

Később sikerült egy olyan termékkategóriát is gyártani, ami ropiszerűen ropogós is lett, meg sajtos is. Meg csípős. De addig még sok évet kellett várni.De amikor megérkezett, mintha megtört volna a jég.

Nem tudni, hogy az ízesített és ropiszerű ropik okozták a változást, vagy pedig már ők is a változás részei voltak. De azóta ha nem is mindenki, de sokan próbálkoznak.

Ennek egyik eredménye a különböző ízesítési pattogatott kukoricák. És ami ezúttal érdekes, hogy a gyártok nem egymást másolják. Hanem mindenki megpróbál valami egyedi irányvonalat kialakítani.

A sajtos pattogatott kukorica többnyire ismert jelenség. Most már Törökországban is. De most a törökökből tényleg előjött a kreativitás. Így olyat is találunk, hogy csípős paprikás pattogatott kukorica. Meg fekete-borsós, mogyorós. De még egy érdekes fűszerkeverékes is van!

Ezek a próbálkozások egészen izgalmasak. Olyannyira, hogy más területeken is aktivizálódtak a kreatív agyféltekék.

És lám! Lett sajtos szotyi! Mégpedig olyan, mi már meg lett hámozva, és pörkölve.

Juhuhú!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
Sajtos szotyola, 10.0 out of 10 based on 3 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


98
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    yedi
    “7”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek