Anatóliai időviharban – 3. rész – Az első utazás

Amikor Zoltán felébredt, egy teljesen ismeretlen helyen találta magát.

Ezen annyira még nem lepődött meg.

Nem először fordult már elő vele, hogy egy kiadósabb buli után nem tudta, hogy hol van. Sem azt, hogy került oda.

– Jó, hát majd kiderült, mi történt.. – gondolta Zoltán , és átfordult a másik oldalára. Ekkor érte a második meglepetés. Ott egy lány aludt. – Áh! Akkor minden a szokásos..– folytatta a homályos gondolatsorát, majd újra elaludt.

***

-Hol vagyunk? Tök sötét van! – állapította a Zoltán a nyilvánvalót, miután felébredt. – Egyáltalán történt valami, azon kívül, hogy kiütöttük magunkat?
-Hát…legalább nem ettek meg minket. Eddig.
-Semmit sem látok. Akár egy pincében is lehetünk, arra várva, hogy mégis megegyenek minket. Gondolod, hogy végül elkaptak minket?
-Nem tudom.. Nem kötöztek meg minket, ami azért jó jel. De persze nem tudom, hogy 7000 évvel ezelőtt miként bántak a foglyokkal…illetve az ennivalókkal. De mintha kisebb légmozgást éreznék.. Akkor viszont nem lehetünk zárt helyen.
-De a csillagokat sem látni.
-Az lehet azért is, mert felhős az ég.
-Ó! Akkor mindjárt kapunk egy jó alapos zuhanyt! Gondolod, hogy működött a gép?
-Egy fürdésnek örülnék, de egy esőnek már nem igazán. És persze egyedül fürödnék… Ne nézz így rám!
-Tök sötét van! Honnan tudod, hogy nézek rád?? Az se biztos, hogy éppen rád nézek…
-Nem nehéz kitalálni, mit gondolsz a fürdésről…. De visszatérve a gépre, szerintem működött. Hangokat nem hallok. Leszámítva a természet hangjait. Ezért úgy gondolom, hogy megmenekültünk. Másik lehetőség, hogy a gép kiütött minket, ők meg egyszerűen csak beraktak minket egy sötét helyre. Akkor viszont furcsa, hogy nem őriznek.
-Talán azt hitték, meghaltunk, és most valami temető barlangban vagyunk. Láttam egy ilyet egy régi könyvben!
-Talán… Bár úgy tudjuk, hogy Çatalhöyük-ben nem ez volt a szokás. Nem tudjuk, hogy milyen szertartásaik voltak. A leletek alapján viszont a csontokat a házak alagsorába rakták, míg a koponyát a nappaliba. Sokszor le is festették őket.
-Hiiiiij..Érdekes lehetett úgy ébredni, hogy a nagyi ott figyel a polcon…
-Ha viszont működött a gép, akkor bármelyik időbe elvihetett minket. – folytatta Kiraz.
-Vagy bárhová…szerencsére nem valamelyik tengerben kötöttünk ki.
-Ja. Vagy akár a föld alatt! Esetleg kint a világűrben.
-De nem ez történt! Különben nem tudnánk ezen elmélkedni. Ez pedig azt jelenti, hogy van oltári nagy szerencsénk van, vagy van egy biztonsági protokoll a gépben. Vagy pedig…
-Ne gyere nekem a sci-fis elméleteddel! Apám megtanított néhány fogásra, ami a sötétben is működik!
-Jó-jó..oké, nem mondok ilyeneket. Viszont szerintem jobb lesz, ha nem mozgunk sokat.
-Miért?
-Nem látunk semmit. Még azt se tudjuk, hogy barlangban, pincében, vagy egy szekrényben vagyunk.
-Szekrény kilőve. Ennél azért itt több hely van.
-Hát akkor oltári nagy szekrényben. Mindegy. A lényeg, hogy lehet itt akár egy luk, gödör vagy egy kút is. Akármikor is vagyunk az időben, nem valószínű, hogy a lukak körbekerítésére vonatkozó EU-s szabályokat betartották volna.. Tehát jobb lenne nem beleesni.
-Akkor mi legyen szerinted?
-Várjunk… Próbáljunk meg aludni.
-Én nem tudok így aludni. Nemrég keltünk fel!
-Énekeljek neked egy altató dalt?
-Ó! Azt hiszem hirtelen mégis nagyon elálmosodtam…

***

-Nocsak! Egy romos udvarban vagyunk! Ki hitte volna! Végig kint voltunk a szabadban! És tényleg felhős az ég, azért nem láttuk a csillagokat – Zoltán nagy mestere volt a tények megállapításában. – De vajon hol vagyunk?
-Hát..nem a huszonegyedik században, az biztos!
-Legalább nem fog elütni egy trolibusz…
-Mi az a trolibusz?
-Ó! Te olyat nem ismersz? Ez olyan elektromos busz… mintha villamos lenne, fentről kapja az áramot. De közben busz. Így nem kell síneket építeni hozzá..
-Ah, igen! Hallottam róla, hogy régen Isztambulban is voltak ilyenek. De még bőven a születésem előtt megszüntették őket. Sajnos többet nem tudok róla.. Én a távoli történelmet jobban ismerem, mint a közelit..
-Rá se ránts! Úgyis úgy látom, hogy inkább arra lesz szükségünk. Mintha még mindig a távoli múltban lennénk!
-Hmm… – Kiraz is elkezdett alaposabban körbenézni – Ezek a házak itt körülöttünk hasonló stílusban épültek, mint Çatalhöyük. Ugyan az a szögletesség, ugyan az az anyaghasználat. De még az utca is hasonló. Tehát térben és időben nem lehetünk nagyon távol. Bár mi nem ismerünk másik várost Çatalhöyük-ön kívül. De hát miért ne lehetett volna? Csak így viszont ötletem sincs, hogy hol lehetünk, és mikor…
-Viszont most nincs itt senki. Minden elhagyottnak látszik.. és csupa rom..
-Igen, ez furcsa… Nem úgy néz ki, mintha a várost megtámadták volna. De ez nem is volt még jellemző ebben a korban. Vagy csak nem tudunk róla…hiszen az ember nem változik..feljegyzésünk pedig nincs. De az az igazság, hogy Çatalhöyük esetében sem tudjuk, mi történt vele. Tűzvész nem volt, háború sem, és járvány sem… Talán az éghajlat változott, azért hagyták el a környéket. Meséltem neked, hogy a jégkorszak után vagyunk. Vagy legalábbis voltunk…mert most nem tudom, hol és mikor vagyunk..
-Bármi is történt, itt sok minden nem maradt… De nocsak! Ez nem az a két kő, amin nemrég átestem? Úgy látszik, ők is velünk jöttek az időben!
-Mutasd csak!
-Itt vannak, nézd!
-Ó! Hiszen ez nem kő, hanem sajt!
-Ne már! Honnan tudod?
-Szagold meg!
-Hiiiiij! Ez rettenetesen büdös!
-Innen lehet tudni, hogy az sajt, nem pedig kő! Mutasd a másikat is!
-Tessék..
-Hmm.. ez meg olyan, mintha szárított hús lenne!
-Na! Akkor legalább van mit ennünk! Hurrá!

***

-Most, hogy így nézem, szerintem nem egy hajdani udvarban vagyunk – mondta Kiraz elmélkedve, miközben ültek és a sajtot meg a húst eszegették.
-Hú de kemény ez a sajt! Hogy lehet ezt megenni.
-Morzsolni kell. De óvatosan, különben az egész a földre hullik. Egyébként is jobb lesz takarékoskodni vele. Egyenlőre ez az egyetlen ennivalónk van. És nem tudjuk, mikor találunk újat.
-Kár, mert elég éhes vagyok… meg tudnék enni egy oroszlánt is!
-Lehet, hogy a végén majd azt kell csinálnunk…
-Szóval mi a van az udvarral?
-Ez nem udvar, ahol vagyunk.
-Hanem mi?
-Egy üres telek. Valamiért ezt a helyet üresen hagyták. Nézd! Mindenhol romos házak vannak, de egyiknek sem nyílik az ajtaja errefelé. És semmi olyan dolog nincs, ami arra utalna, hogy ezt a területet használnák. Egyszerűen elkerülik. Pont úgy, mint….
-Pont mint mi?
-Várj egy kicsit… Várjál meg itt! Valamit megnézek! Mindjárt visszajövök!
-Na ne! Ezt ne csináld!
-Mit izgulsz?! Nincs itt senki más, csak mi! Meg egyébként is..ne félj, te vagy a férfi!
-Jó…persze…de tudod, mi szokott ilyenkor történni?
-Micsoda?
-Hátha mi most egy horror filmben vagyunk, akkor ott a jó barátok mindig szétválnak, utána pedig jön a szörny, és…
-Ó! Akkor nincs miért izgulnod! Nem vagyunk mi barátok! Mindjárt visszajövök!
-Inkább jövök veled!
-Jó, de akkor hozd a sajtot is! Meg a húst se felejtsd!

***

-Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel Kiraz döbbenten!
-Mi van? Mit látsz?
-De hiszen ez Çatalhöyük!
-Ezt már egyszer eljátszottuk…igen, visszamentünk az időben, mint valami hülye sci-fiben, és most 10.000 évvel a születésünk előtt vagyunk, stb..stb..
-Nem 10.000, hanem csak 8!
-Mindig megnyugtat, hogy milyen közel is vagyunk.. 2000 évvel kevesebbet kell aludni az első karácsonyig!
-Zoltán! Befognád végre egy percre?! És megpróbálnál végre gondolkozni? Çatalhöyük-ben vagyunk!
-Igen, ide hozott minket a gép…
-De mi azóta megtaláltuk a gépet! És elugrottunk vele az időben, és a térben!
-Úgy tűnik, hogy a térben nem…csak az időben.
-Hát pont ez az! Ott vagyunk, ahol eddig is voltunk. Csak később. Nem tudom, mennyit mentünk előre. A romok alapján néhány száz évet.
-Na, ennyivel közelebb lett a karácsony! De nyugodj meg. Most már tudjuk, hogy hol a gép, és most nincs itt senki, így nyugodtan…
-Zoltán! Te láttad a géped??
-Nem…de hát csak ott van, ahol hagytuk a…múlt században.. nem? Ki vinné el, és miért?
-De nincs ott a gép!! Te sem láttad, meg én sem! Biztosan észrevettük volna!!
-Basszus!

***

-Tényleg nincs itt – mondta Zoltán, a tényleg megállapítója, miután jó fél órát kutattak az udvar romjai között. – A fenébe! Biztosan benéztünk minden kő alá?
-Biztos! Bár ha itt lenne a felszerelésem, akkor pár hét alatt néhány köbmétert át tudnék kutatni vele… Viszont találtam sárga lapocskákat..
-Ó! Akkor talán a tündérmesés elméleted talán mégis igaz!
-Leszámítva persze a tündéket…az a rész biztosan hülyeség… de mire megyünk vele, ha nincs meg a gép?
-Nem tudom… gyere, üljünk le, és gondolkozzunk. Az az egyetlen dolog, amit magunkkal hoztunk a jövőből… használjuk azt!
-Hát jó…
-Kérsz sajtot?
-Köszi!

***

– Akkor vegyük végig, ami eddig történt! – mondta Zoltán. Volt egy gép 2018-ban…
-Lesz..
-Igen..lesz egy gép majd 2018-ban. Isztambulban. De amikor visszamentünk vele az időben, akkor Çatalhöyük-ben volt.
-Igen. De most már nincs itt.
-Pontosan. Tehát a gép mozgott. Vagy mozgatják..viszik magukkal az emberek.. Mi van, ha az emberek azt gondolják, hogy egy szent ereklye, vagy hasonló. És ezért viszik magukkal, bárhova is menjenek. Ezt el tudod képzelni?
-Igen. Ez beleillik a gépbe. Valaki, valami egyszer megalkotta a gépet. Aztán magára maradt. De az emberek látták, hogy a közelében csoda történik, hiszen villámlott. Ezért azt gondolták, hogy isteni eredete van. Bizonyára idővel elfelejtették volna..sőt! El is felejtették. De addigra már eljutott Isztambulba.
-Mekkora ez a gép? Én még nem is láttam. Először ráestem, utána meg tök sötét volt. Én nem láttam belőle semmit.
-Nem tudom. Isztambulban csak a romokat láttuk. De nem biztos, hogy mindegyik a gép része.. Lehet, hogy csak a Jel tartozik hozzá.
-Szerinted amikor elmentek a városból, felrakhatták egy szekérre, hogy magukkal vigyék?
-Hát… szekér még nincs. A kerékhez is kell még több száz év.. De nem is ez a lényeg, mert felköthették egy kecskére is, ha elég kicsi. Vagy ha tudták, hogy kell szétszedni és összerakni, akkor darabokban is elvihették. Abból kell kiindulnunk, hogy a gép több ezer év múlva is még meglesz, és működni fog.
-És akkor már ott lesz Isztambulban.
-Igen. Tehát nem törték össze, nem dobták a tengerbe, meg ilyenek..
-Kivéve, ha nemcsak egy gép van, hanem több…
-Gondolod?
-Ki tudja… talán az a gép, ami idehozott minket, még mindig Isztambulban van.
-Inkább már MOST IS Isztambulban van..
-Aj, ebbe a múlt-jövő időtől teljesen begolyózok…
-Teljesen mindegy. Akár van ebben az időben gép Isztambulban, akár nincs, az számunkra elérhetetlen.
-Oké, akkor számoljunk azzal, hogy csak egy gép van. És azt biztosan tudjuk, hogy majd…pár ezer év múlva..Isztambulban lesz. Tehát addig nem semmisül meg. És az is biztos, hogy mi egy későbbi Çatalhöyük-ben vagyunk. Ugye, legutóbb előre mentünk az időben??
-Igen. Az egészen biztos. Ez itt Çatalhöyük romjai. Egy későbbi korban vagyunk.
-Jó. Mert elvileg a gép visszadobhat egy olyan időbe, amikor még nem építették meg. És az bizony tényleg szívás lenne…
-Na igen.. Tehát biztosan van egy működő gép. Már csak azt kell megtalálni, hogy hol!
-Lássuk… a XXI. században Isztambulban volt..azaz lesz.. Nemrég pedig Çatalhöyük-ben volt. De most ott nincs. Ráadásul a helye sincs meg.
-Mintha szándékosan el akarnák kerülni a helyét… Mintha attól tartottak volna, hogy az ördög szállta volna meg… – gondolkodott Kiraz.
-Naja. Amilyen jelenetet rendeztünk… Az éjszaka közepén beállítunk, jó nagy zajt csapunk. Aztán az eltűnésünk is elég látványos lehetett. Csoda, hogy nem dobták a gépet mindjárt a tengerbe!
-A tenger innen legalább 150 km-e van. És ahhoz át kell mászni a Toros-hegységen. Azért az nem kis munka!
-Remélem, nem arra visz majd az utunk! De akkor is, el is áshatták volna, vagy valami.
-Ez a hely jó ideje üresen áll. Pedig amikor még működött a gép, akkor itt egy ház volt. Szerintem valaki, aki pontosan tudja, hogy mi ez, el akarta menekíteni, miután mi eltűntünk. Legalábbis ebben reménykedem.
-Tehát gondolod, hogy egy amolyan beavatott látta, hogy mi eltűntünk. De megijedt, hogy vajon a helyiek mit fognak gondolni, így gyorsan összecsomagolta a gépet, és elmenekült vele. Az emberek pedig tényleg azt gondolták, hogy a házat démonok szállták meg, majd lerombolták. És nem jöttek a közelébe többet.
-Igen, valami ilyesmi..
-Akkor a gépnek most is valami történelmi csomópontban kell lennie. Mit tudsz? Mi fontos esemény történt most? Vagy fog történni?
-Nem tudom, milyen évet írunk most. Még az előzőt sem tudtunk pontosan. Szerintem még nem vagyunk i.e. 4000-ben. Az az igazság, hogy nagyon kevés adatunk van. I.e. 5500 és 4000 között szinte semmiről sem tudunk. Talán nem is történt semmi.. A legközelebbi hely Alaca Höyük. Ő már állt i.e. 4000-ben. És az már a bronzkor. Talán tallsz annyi fémet, hogy összerakj egy elemet a telefonodnak, és akkor legalább tudunk fotózni. Már csak egy baj van.
-És mi az?
-Alaca Höyük innen 300 km-e van.
-Jó. Hát akkor naponta olyan 20 km-t tudunk gyalogolni, akkor 5 nap alatt megteszünk 100 km-t. 15 nap alatt oda is érhetünk. De persze vasárnap nem gyalogolunk, hanem pihenünk és tv-t nézünk meg chipszet eszünk, így akkor legyen 18 nap…
-Zoltán. Te ezt ugye direkt csinálod?
-De hát mért???
-Az őskorban vagyunk! Minden élelem híján. Csak az a darab sajtunk és húsunk van, amit még nem ettünk meg. Jó, ha 1 napra elég lesz! És úgy kell 300 km-t megtennünk, hogy nemcsak térkép nincsen, de utak sem. A valódi kereskedelem még nem alakult ki. Az emberek néha átjártak a szomszéd faluba, és akkor cseréltek ezt azt. Így jutott el az obszidián Çatalhöyük-be Észak-Anatóliából, míg a kovakő meg Szíriából. De az általunk ismert kereskedelem nem létezik még jó 1000 évig. Nincsenek utak.
-Várjál-várjál. Azt mondod, hogy a kovakő egészen Szíriából jött ide?
-Igen. Rengeteget találtunk.
-Milyen messze van Szíria?
-Legalább 300-400 km.
-Akkor ez a kovakő értékes lehet…
-Bizonyára az volt. Az obszidián is. A kovával tüzet lehet gyújtani, az obszidián meg kiváló szerszám. Olyan, mint az üveg. Éles késeket, dárdákat csinálhatsz belőle.
-És ebből sok van itt?
-Igen. Nagyon sokat találtunk.
-Mutasd meg, hol!

***

-Tessék itt van egy kisebb kupac. Más házakban is találtunk. – mutatta Kiraz. – mit akarsz vele kezdeni?
-Először is megtanulunk tüzet gyújtani. Arra mindenképpen szükségünk lesz. Az obszidiánból pedig megpróbálunk szerszámokat készíteni. Nincs esetleg olyan, ami már készen van? Nem találtatok késeket meg ilyeneket?
-De, azok is vannak. Néhány házban találtunk ezt-azt…
-Nagyon jó! Akkor őket is megkeressük. A többi pedig jó lesz fizető eszköznek. Ha jól értem, eléggé értékesek, ha idáig elhozták őket.
-Igen, de nem tudni, hogy mennyit érhet 1-1 darab.
-Ha tudunk rajta ennivalót venni, meg egyebeket, akkor jó lesz. Nem meggazdagodni akarunk, hanem túlélni. Gyere, nézzük meg, hogy milyen növények vannak! Jövetkor egészen nagy területet láttunk megművelve.

***

-Látod, bár eltelt több száz év, de az itt maradt magokból mostanra egészen sok minden nőtt. – mutatott körbe Zoltán.
-Igen, eléggé el van vadulva… de ezt felismerem: lencse. Az ott meg talán csicseriborsó.
-Ott meg van néhány alma fa is!
-No lám! Lesz mit ennünk. De ez biztosan nem lesz elég, hogy 300 km -t legyalogoljunk. Viszont tele leszünk vitaminokkal!
-Ehhez kellenek majd az obszidiánok. Remélem, útközben találunk 1-2 falut. Ott talán sikerül elcserélnünk őket. Már csak az a kérdés, hogy miként vigyünk magukkal bármit. Gondolom a hátizsák is majd csak évezredek múlva jelenik meg.. Nekem meg csak egy aprócska válltáskám van..
-Meg lennél lepve, hogy mennyi mindent kitaláltak az őseink a szállításhoz. És most még nincs szekér, vagy hasonló. Minden kézben, vagy szamárháton kellett vinniük. Pl. Bőrből rengeteg mindent tudtak csinálni. Nagyon kreatívok voltak. Csakhogy ez itt egy elhagyatott város. Itt ilyet nem fogunk találni. Az elkészítéshez pedig sem időnk, sem tudásunk nincsen. De viszont kisebb tároló dolgokat talán találunk..főleg agyagból. Az se lesz egyszerű cipelni, de legalább néhány dolgot bele tudunk tenni.
-Na jó, próbáljuk összeszedni, amit tudunk. Ha csak az első faluig sikerül eljutnunk, akkor talán rendben leszünk. Ott tisztességesen fel tudunk szerelkezni. Meg talán kapunk valami rendes ételt. Milyen nyelven beszélnek itt?
-Nos.. erről semmit sem tudunk. Az írást is majd
-Igen…tudom-tudom..majd csak pár ezer év múlva..mint minden mást.. Na jó. Lássunk neki!
-De azt ugye nem felejtetted el, hogy térkép sincs még, ahogy utak sem.
-Térképünk van! Mielőtt Isztambulba jöttünk, lementettem a teljes Törökország térképét a telefonomra, hogy offline is működjön. GPS nincs, de ha meg tudod mutatni, hogy hol van Çatalhöyük, meg az a másik…
-Alaca Höyük
-..azaz! Akkor megpróbálhatjuk belőni a helyes irányt.
-De az akkumulátor biztosan nem tart ki az út végéig.
-Az nem. Valamivel rögzíteni kell a helyes irányt… Egyáltalán merre van észak?
-Te városi fiú vagy, ugye.. hát amerre mohásak a fák. Meg lehet a Sarkcsillagot is követni.
-A Sarkcsillag nem jó ötlet, mert az elmozdulhatott az évezredek alatt. De a moha csak nem változtatta meg a szokásait. Vagy igen?
-Nem, az biztos nem változott. Egy nagyobb kőlapra pedig felrajzolhatjuk, hogy hány fokkal kell eltérni északtól.
-Ez jónak tűnik! Oké! Próbáljuk ki!

*****

Folytatás

Anatóliai időviharban - 3. rész - Az első utazás, 6.5 out of 10 based on 2 ratings

---