Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Amikor Zoltán felébredt, egy teljesen ismeretlen helyen találta magát.

Már megint…

Nem kellett volna azt a körtepálinkát meginnia az este. Ahogy azt a másik négyet se! – gondolta félálomban. Aztán eszébe jutott valami.

-De hát nem is ittam pálinkát már mióta! Napok óta kint alszok a szabadban! – kiáltott fel
-Psssz! Halkabban! Felébreszted a medvét! – mondta egy női hang mellette.
-Ne már! Már megint medve! – bosszankodott Zoltán…
-Csönd legyen! Ha nem hagysz aludni, velem rosszabbul jársz! – szólt rá mérgesen Kiraz.

***

-Már négy napja megyünk, de eddig semmit sem találtunk – mérgelődött Zoltán másnap, miután otthagyták az ideiglenes szállásukat az ideiglenes alvópartnerükkel.
-Azért almát találtunk, meg körtét is. Meg átmentünk egy tulipánfarmon is. – mondta Kiraz.
-Mindig csak almát meg körtét eszünk… jó lenne már valami más is.. De hogy-hogy átmentünk egy tulipánfarmon? Észre se vettem?
-Mert az majd csak több ezer év múlva lesz ott. Meglepődnél, ha tudnád, mikor kezdtek a tulipánokkal komolyan foglalkozni!
-Az ókor végén?
-Áh, dehogy! Már bőven időszámítás után, a 10. század környékén kezdték el a mai, bocs…a majdani Iránban tudatosan tenyészteni. Az elterjedésben az Iszlám és a törökök sokat segítettek. Főleg miután elfoglalták Magyarországot, akkor ismerte meg a tulipánt Európa. Állítólag ott, a te hazádban akkoriban voltak tulipánfarmok is. De egyébként egyél csak sok-sok almát! Tele van vitaminnal!
-És emberrel mikor fogunk találkozni? Azt hittem, ennyi idő alatt már csak belefutunk valakibe! Csak kellene lennie egy falunak valahol…
-A mai…izé..jövőbeli tudásunk alapján a mezőgazdaság felfedezése egy igazi populációs bomba volta. Korábban jó, ha 6 millió ember élt az egész földön. Ez ma simán háromszor is elférne Isztambulban. De a biztos tápláléknak köszönhetően néhány ezer év alatt több tízmillióan lettek. Szerintem most valahol ie. 5500 és 4000 között vagyunk. A Sahara még nem kezdett el sivatagosodni, tehát Egyiptom is csak ez után fog kialakulni. Ebből úgy nagyjából érezheted, hogy milyen messzire mentünk vissza az időben. Ekkor úgy nagyjából 80-90 millióan lehetnek.
-Azért az már nem kevés!
-Igen, de ők nem egy helyen, főleg nem itt előttünk vannak, hanem az egész Földön.. Mindenfele. Beleértve a Grönlandi halászokat is. Bár belőlük most éppen nagyon-nagyon kevés lehet, tekintve, hogy ott még nagyon hideg van. De pl. a Saharának komoly lakossága van. Tele van falvakkal, talán városokkal is. De ezekből nem marad semmi, a sivatag elrejt majd mindent.
-De 1-2 kisebb kunyhóba azért csak belebotolhattunk volna.
-Jó kérdés, hogy pontosan hogyan éltek az emberek ebben a korban. Nem lehettek egyedül, vagy kis csoportban. Volt egy minimális létszám, ami kellett a túléléshez.
-De ha nem is egy akkora, mint Çatalhöyük, de egy kisebb település azért lehetne itt valahol.
-Talán van is! Talán éppen most megyünk el mellette! Ezek az emberek még sokkal közelebb éltek a természethez, mint mi. Vagy akár azok az elődeink, akik majd 6.000 év múlva lesznek. Ha vannak itt emberek, akkor már régen észrevettek minket, és biztosan elbújtak. Esélyünk sincs, hogy felfedezzük őket, ha nem akarják. A települések is hasonlóan beleolvadnak a környezetükbe. Ha nem a közelükben megyünk, nem fogjuk meglátni. Lehet, hogy ott van egy balra, a domb mögött. Vagy jobbra az erdő után.
-Vagy előttünk, a következő domb után.
-Ha szerencsénk van, igen.
-No és mi van a mezőgazdasággal. Annak a nyomát csak észrevennénk. És ott lesznek a házak is a közelben.
-Igen, de ehhez megint az kell, hogy pont belemenjünk egy ilyenbe. Most még kevés embert kell etetni. Állatok sem nagyon vannak. A lovat is majd csak később fogják háziasítani valahol Közép-Ázsiában. Még nincs szükségük nagy búzamezőkre. Çatalhöyük esetében szerencsénk volt. Simán elmehettünk volna mellette is.
-Hát akkor menjünk tovább… Talán majd a következő domb mögött!
-Talán..

***

-Na tessék! Átmásztunk még egy dombon, de megint nincs itt semmi. Sőt! Itt most már tényleg nincs semmi! Eddig legalább kisebb erdők, meg 1-2 fa akadt.. De itt… egy végtelen üres mező van előttünk! – zsörtölődött Zoltán
-Pedig el nem hinnéd, mekkora forgalom lesz itt pár ezer év múlva! Az egyik legforgalmasabb anatóliai út fog itt menni.
-Most kedvem lenne leülni, és megvárni, míg elkészül…
-Valahol itt a közelben lesz majd egy karavánszeráj. Majd… évezredek múlva… Ha van még energiád a telefonodban, akkor ezt meg is tudom mutatni..
-Olyan 40%-on van a telefonom. De szerintem inkább hagyjuk az ínségesebb időkre. Amúgy is azt mondtad, hogy csak jó sokára lesz itt az az izé… feleslegesen ne használjuk… de mi az az izé, amit mondtál?
-Karavánszeráj. Fordíthatod teve parkolónak is. Régen…vagyis a távoli jövőben…ide térnek majd be az utazók, hogy estére megpihenjenek. Egy magas fallal körülvett udvar, ahol a tevéknek, lovaknak istálló volt. Az embereknek pedig szállás, imahely, és ami még szükséges. És még esetenként katonák is. Amolyan szálloda és erőd volt egyben. Ide lehetett bemenekülni az időjárás és a rablók elől.
-Még jó, hogy most még kevés ember él a Földön, így igazán tudnak rablóbandákba tömörülni.
-Hát.. bandák talán még nem voltak. De az ember egykönnyen nem változik. Lehet, hogy voltak harcok a települések között. De ennek sok nyoma nem maradt.
-No jó. Tehát itt majd a távoli jövőben lesz valami, ahol lehet pihenni. De most nincs semmi. Menjünk akkor tovább.

***

-Ott a távolban mintha látnék valami. – mondta Kiraz
-Medve?
-Nem, ez valami más lesz.
-Jó, mert már unom a medvéket…amikor felébredek mindig ott van egy…
-Szerencséd, hogy még egy sem akart megenni!
-A cipőm illata elveszi a kedvüket!
-Nemcsak nekik… de itt nyílt területen vagyunk. Itt nincsenek medvék. Legfeljebb párducok… bár szerintem ők se szeretik a nyílt területet.
-Nem bánnám, ha inkább máshol lennének… De én nem látom, hogy te mit találtál… tényleg valami állat?
-Áh, nem hiszem. Ez annál sokkal nagyobb.
-Jól van. Akkor megnézzük?
-Igen, szerintem biztonságosan megnézhetjük.
-Oké. Menjünk oda! Már úgyis kezdett unalmas lenni ez a nagy üres puszta!

***

-Nocsak! Ez egy luk! – szólalt meg Zoltán.
-És nem csak egy. Van itt több is! Vigyázz vele, nehogy beleessél! Azt mondják, 300 m-nél is mélyebb!
-Jó nagy luk… A túloldal 20 m lehet legalább.
-Inkább 50 m lesz. És ez egy kisebb. A legtöbb 100-200-nél is nagyobb.
-Olyan, mint egy kráter.. vagy mint egy kút. Viszont tele van vízzel! Te tudod, hogy mi ez? Mik ezek?
-Igen. Víznyelők. Az Obruk felföldön vagyunk. Ami jó hír, mert ez azt jelenti, hogy jó irányba megyünk.
-És csak így, a teljesen lapos földön. Mintha valaki egy lukat fúrt volna. Azt mondtad, hogy felföld?
-Igen. Nagyjából 1000 m magasan vagyunk a tengertől. Pontosabban attól a szinttől, ahol majd a tenger lesz évezredek múlva. Mivel most tart a Jégkorszak utáni visszahúzódás, fogalmam sincs, hol lehet a vízszint, és milyen magas a tenger. Egyáltalán hol lehet a tengerpart… Haj! Minden olyan furcsa… a Boszporusz is mégcsak nemrég alakult ki.. A Fekete-tenger az előtt még csak egy belső, mélyföldi tó volt!
-Oké… nyugi…majd lesz valahogy! Viszont nézd! Ez a luk tele van vízzel. De ebbe nem tudunk lemászni. Azt mondtad több is van itt.
-Nagyon sok van. Kisebbek is, nagyobbak is.
-Jó, akkor nézzünk körbe! Már órák óta gyalogolunk, és nem ittunk semmit.
-No igen… egy kulacs most jól jönne. Főleg holnap lesz rá nagy szükségünk!
-Miért, mi lesz holnap?
-Ha tényleg ott vagyunk, ahol gondolom, akkor holnap estére elérjük a Tuz-gölü-t. A nagy sós tavat.
-Na jó. Akkor nézzünk körbe, keressünk egy olyan lukat, amibe biztonságosan le tudunk mászni. Sőt! Én szerintem jó lenne megfürdeni is. Megígérem, nem fogok leselkedni. Aztán meglátjuk!
-Szavadat adod?
-Igen. Ebben teljesen biztos lehetsz. Ha akarod, keresek magamnak egy saját lyukat, ha már tényleg olyan sok van itt belőle.

***

-Figyelj! Gondolkoztam. – Mondta Kiraz, miután külön-külön megfürödtek, megszárítkoztak, ittak és almát ettek.
-Nem, nem! Még túl fiatal vagyok a házassághoz! Amúgy is hol találunk itt papot? Egyáltalán, milyen vallás van ebben az évezredben?
-Hülye! Az biztos, hogy nem veled fogok összeházasodni! De egyébként törzsi vallások vannak. Talán mostanában alakulnak ki a sámánok. Nem tudjuk, pontosan mikor. De nem erről akartam veled beszélni. Hanem a sóról.
-A sóról?
-Igen. Ha minden jól megy, holnap elérjük a Tuz-gölü-t, a nagy sós tavat. Ebben az a jó, hogy tiszta só az egész.
-Találó a neve.
-Ugye? Általában ki van száradva, vagy csak néhány centi víz fedi. Legrosszabb esetben is max 2 m víz van a legmélyebb részén. Ennek ellenére ajánlott megkerülni, különben se a cipőnkből, se a lábunkból nem marad semmi.
-Mennyi idő alatt tudjuk megkerülni? Egyáltalán mekkora ez a tó?
-1500 km². Hosszában kb. 60 km, keresztbe meg 30. Mi nagyjából keresztbe mennénk rajta. Mármint akkor, ha nem enné meg útközben a cipőnket. De valahol a sarokban fogunk kikötni, így a kerülő nem olyan nagy. Nagyjából 30 km múlva már el is haladnánk mellette. És ott már találnánk vizet is bőségesen. Meg talán almát is. Jó ez az alma, mert azért valamennyire oltja a szomjat.
-Valamennyire..csak el fog fogyni. Utána meg…
-Jah, mert nálatok nincs Ramadán!
-Ramadán? Az mi?
-Böjt. Olyankor reggeltől estig nem eszünk, nem iszunk. Csak ha már le ment a nap. Minden évben 30 napig tart. Ez egy vallási ünnep.
-Se evés, se ivás egész nap?? Huh… elég nehéznek tűnik…
-Az is! De megedzi az embert! Holnap pedig ez pont jól fog jönni! Próbálj meg takarékoskodni! El kell jutnunk a tó másik oldalára! Holnap estére.
-Hát.. Nem lesz könnyű… De azt mondod, hogy ott már tudunk enni és inni?
-Víz biztosan lesz. Szerintem vad gyümölcsöt is találunk. És még valamit.
-Mit?
-Embereket. Hiszen itt egy tó, tele sóval!
-Nem értem.
-A só nagyon értékes. És nemcsak most, hanem majdnem a teljes történelem folyamán. Még a születésünk előtt ezer évvel is a só volt az egyik legértékesebb csereanyag.
-A só? A sima só??
-Igen. Még a 20. század előtt is a só jelentette 1-1 ország gazdaságát. Ez volt a fizetőeszköz.
-Na de a só?
-Figyelj! Az arany szép és jó. De nem igazán tudod mire használni. Ha egy földművesnek odaadod, nem tud vele mit kezdeni. Hiába lett hirtelen gazdag. De a sóra mindenkinek szüksége van. Naponta legalább 5 g-ra. De az emberek, főleg a középkor előtti emberek imádták a sót.
-Hmmm. Tényleg.. erről jut eszembe, nekünk van egy mesénk, amiben a királylány azt mondja az apjának, hogy úgy szeretlek, mint az emberek a sót. Erre a király roppant mérges lesz, hogy a lánya őt a sóval hasonlítja össze. Mígnem egyszer olyan ételt kap, amiben nincs só, és akkor rájön, hogy ez mennyire fontos.
-Úgy bizony. A só egyet jelent a gazdagsággal.
-És mi holnap egy egész tavat fogunk látni, tele sóval.
-Igen. Ezért úgy gondolom, hogy ott lesznek emberek. Meg egy telep, ahol a sót szárítják.
-Ez jól hangzik. Végre találkozunk valakivel!
-Igen. De valószínűleg nem fognak nekünk örülni.
-Mert a só olyan, mint az arany. És féltik a kincsüket.
-Valami olyasmi. Nem elég, hogy idegenek és furcsák leszünk. Extra óvatosnak és barátságosnak kell lennünk velük.
-Itt vannak az obszidiánok, amikkel cserélhetünk. Talán kérhetünk tőlük ezt-azt.. Egy kis hús, kulacs, meg ilyenek…
-Meg jó lenne, ha valamennyi sót is magunkkal tudnánk vinni.
-Na de mégis, hogyan? Ezeket az almákat is csak úgy tudom hozni, hogy begyömöszöltem őket a pólómba…
-Nos.. A tó másik oldalán számos patak van. Ott találhatunk pl. gyékényt, amiből csinálhatnánk kosarat.
-Nagyon jó ötlet! mindjárt fel is megyek a YouTube-ra, és megtanulok kosarat fonni!
-Zoltán! Te még sosem éltél az internet előtti korban?
-Nekem az apám-anyám IT-s. Egy hacker fórumon találkoztak. Nekem már a cumim is Bluetooth-os volt…
-Aha… Nos, ez sok mindent megmagyaráz…
-Tényleg? Mit?
-Nem érdekes… Keressünk egy éjszakai szállást. Most biztos nem lesz medve. Nemsokára már sós lesz itt minden, ezért nem jön ide egyetlen állat sem.

***

-Tehát ma van a nagy nap! – jelentette ki Zoltán lelkesen. Tényleg nem volt medve a közelben. De még a távolban sem.
-Igen. Igyunk annyi vizet, amennyit tudunk! Aztán tájoljuk be magunkat a megszokott útirányba.
-Jó ötlet!
-Aztán reméljük, hogy tényleg ott lesz a tó!
-Miért ne lenne ott? Az ilyen tavak nem évmilliók alatt szoktak keletkezni?
-Nem tudom, nem vagyok geológus… csak az jutott eszembe, hogy az elmúlt években több tavat is a kiszáradás fenyeget. Biztosan hallottál az Aral-tóról, ami szinte teljesen eltűnt. Azaz majd el fog tűnni..mire eljön a 21. század. Hasonló fenyegeti a Tuz-gölü-t is… De mi van, ha ez egy új tó? A Fekete-tenger is még csak nemrég keletkezett.. Mi van, ha ez a tó is éppen csak mostanában, vagy ez után születik majd?
-Hmm… mennyi idő kell, hogy egy tó tényleg sós tó legyen?
-Nem tudom..
-Én sem… de ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg! Elmegyünk, és megnézzük!

***

-Uh…. egy csomót mentünk már… és még mindig semmi – állapította meg Zoltán.
-Pihenjünk 5 percet, aztán menjünk tovább!
-Ha legalább árnyék lenne…
-Meg ha lenne egy emeletes buszunk!
-És hozzá benzin is!
-Meg aszfaltos út is!
-Én kérek egy sofőrt is hozzá akkor!
-Én meg jeges teát!
-Én meg akkor jéghideg sört!
-Ne, menjünk inkább tovább…

***

-Messze vagyunk még, törpmama?
-Béna vicc! Még egy ilyen, és keresek egy lukat, amibe beledobhatlak!

***

-Na jó, de most már tényleg látnunk kellene valamit – mondja Zoltán órákkal később.
-Figyelj! -kezd bele Kiraz a magyarázatba miközben leült. – Ez egy teljesen sík, lapos terület. Egyetlen domb sincs, amiről le lehetne nézni. És a tó is olyan, ami csak lefele mélyül. Nincs kiemelkedő pontja. 2-3 km-nél messzebbről nem látszik. Akár el is mehetünk mellette úgy, hogy észre sem vesszük.
-De hát valami jele csak kellene, hogy legyen?
-Mi? Talán egy zászló a közepén? Útjelző tábla? Esetleg egy torony? Az őskorban vagyunk! De egyébként ha patakkal találkozunk, akkor biztosan túlmentünk rajta. De számításaim szerint azzal csak holnap este találkozhatunk. De ha mégis úgy alakulna, akkor a patakot követve eljuthatunk a tóhoz. Miután persze jó sokat ittunk..
-És mi van…mondjuk a madarakkal?
-Milyen madarakkal?
-Amelyek ott repülnek. Képzeld! Rózsaszínűek!
-Mi??? Hol?
-Ott!
-Tényleg! És tényleg rózsaszínűek! Pedig azt hittem, hogy csak megártott a nap neked…
-Talán mindketten megzakkantunk… sehol egy fa a közelben!
-Persze. A só miatt nem nő itt sok minden. Viszont a rózsaszín madarak flamingók. Az jó jel!
-Jó jel?
-Igen. Mert ők szeretik a sós vizet. Itt van a tó a közelben. Sőt! Azt jelenti, hogy akkor a tó létezik!
-Nagyszerű! Akkor mindjárt odaérünk!
-Nem!
-Nem??
-Nem! Forduljunk el kb. 30 fokkal keletnek.
-Na de… nem megyünk a tóhoz? Az emberekhez…? A sóhoz?
-Az ott nem úgy tó, mint ahogy megszokhattad. Az leginkább só. Ott nem fogunk találni semmit. Mihamarabb el kell jutnunk a patakokig. Ahol ivóvíz van, ott fogjuk az embereket is találni. Nekik vízre van szükségünk, ahogy nekünk is. Ezen a részen viszont nincs semmi. Menjünk tovább.
-És sokat kell menni?
-Legalább 20 km-t!
-Jól hangzik!
-Ugye?..
-És útközben továbbra sem lesz találunk majd vizet?
-Nem igazán… De van még almánk!
-Hipp-hipp-hurrá!

***

-Na jó, szerintem mára ennyi elég lesz. Teljesen sötét van már! – mondta Kiraz
-Hhhhhhfffffppp
-Ne mond, hogy ennyire elfáradtál!
-Városi gyerek vagyok… Nincs itt egy metrómegálló véletlenül?
-Amennyire én ismerem, még 6000 év múlva sem erre fog járni..
-Akkor most csak simán alszunk?
-Hát.. Mondjuk le is lehet feküdni a földre…
-Á! Megy ez nekem állva is!

***

-Tudod, azért mázlink van! – mondta reggel Kiraz.
-Mert ma sincs medve?
-Ugyan már! A só miatt egyetlen állat sem jön a közelbe.
-Kivéve a flamingókat….
-Igen, kivéve a flamingókat… ez a hely pont nekik való: alacsony, meleg víz, sok-sok sóval.
-És a flamingó nem eszik embert. Hipp-hipp-hurrá! Tényleg szerencsések vagyunk!
-Igen. De arra gondoltam, hogy mázli, hogy nyár van. Mert egyébként se takarónk, se bármi olyanunk, amiből takarót lehetne csinálni. Annélkül pedig nem jó ötlet éjszaka kint maradni..
-Pedig képzeld! Este megfagynánk, majd annyi só rakódna ránk, hogy sóbálvánnyá alakulunk. Majd évezredek múlva pont te találnál meg minket!
-Ahhoz előbb haza kellene jutnom, hogy magamat megtaláljam. Így ez az ötlet nem működik. Egyébként sem tetszik.. Találj ki jobban. Valami olyat, amit túl is lehet élni!
-Hm… mondjuk egy kis gyaloglás?
-Ó! Remek ötlet! Nekem eszembe se jutott!
-Mennyit kell még menni?
-Nyugi, már nem sokat! Már látszanak a hegyek. De odáig nem kell elmennünk. Ma még…
-Még?
-Persze. Nem a sóstóhoz akartunk jönni, nem emlékszel? A célunk Alaca Höyük. Ha megkerültük a Tuz-gölü-t, akkor nagyjából az út felénél leszünk.
-Ó tényleg! És gondolod, hogy a gép ott lesz?
-Ez az egyetlen reményünk… más ötletem nincsen..
-De ha meglesz a gép, akkor kitaláljuk, hogy irányíthatjuk, és hazamehetünk.
-Ja-ja. Ideje lesz már!
-Kivéve, ha tényleg egy hülye sci-fi-ben vagyunk. Mert akkor valami közbejön, és az szívás.
-Az úgy tényleg szívás. De szerencsére a valóságban élünk. Legalábbis a csapatunk 50%-a mindenképpen.
-Hé!

***

-Odanézz víz! – kiáltott fel Zoltán – Már nagyon hiányzott! Futás!

***

-És most? – kérdezte Zoltán egy kiadós ivás után.
-Szerintem most ennyi elég volt. Ez az utolsó 2 nap eléggé nehéz volt. Most pihenjünk. Ott mintha almafákat látnék.
-Hurrá! Megint alma!
-Ha szerencsénk van, holnap már találunk valami jobb ételt. De előtte még ki kell találnunk, miként lépjünk kapcsolatba az itteni emberekkel.
-Biztos, hogy itt vannak emberek?
-Biztos!
-És ha mégse?
-Akkor marad az alma az út második felére. Viszont addig is, esti program: Itt van elég gyékény, próbáljunk meg valami kosár félét csinálni.

*****

Folytatás

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


97
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    ikibin
    “2000”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek