Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Amikor Zoltán felébredt, akkor úgy döntött, hogy inkább nem nyitja ki a szemét. Annál is inkább, mert….mintha…igen, egészen biztosan…valaki puszilgatja!
Na de vajon ki? A Réka? Vagy a Szilvi? Esetleg a Kata?… Na nem! Ki ez a szőrös állat?? Ugye nem a Miklós! De akárhogy is, több napja tarthat már ez a buli, mert partner felől áradó illatok messze nem a legjobbak.
Zoltán inkább úgy döntött, hogy mégis kinyitja a szemét. Mégpedig nagyon gyorsan. Majd ugyan ilyen gyorsan odébb is gurult.

Szerencsére (vagy balszerencsére…nézőpont kérdése) Zoltán egy domboldalon aludt, így jó lendülettel indult el lefelé. Legalább 30 m megtett, mire egy fa végre megállította. Majd onnan kiáltott vissza.
-Mit keress itt ez a kecske!
-Gyere Ekmek! Mindig ilyen reggel, míg bemelegednek a processzorai…Később sem lesz sokkal jobb, de legalább lehet vele kommunikálni. – mondta Kiraz, és elvezette a kecskét.

***

-Tehát a kecske neve Ekmek lett.. És mit jelent? – kérdezte Zoltán később, amikor már agyilag is sikerült felébrednie.
-Azt jelenti, hogy kenyér…hirtelen ez jutott az eszembe. Jah, és kifogytunk a kenyérből… de erre bizonyára magadtól is rájöttél volna..
-Pont kenyér?
-Mit gondoltál? Azért, mert régésznek készülök, akkor már ilyen neveket adok majd az állatoknak? Mint mondjuk lapát, ecset, esetleg dinoszaurusz-csontváz?
-Hát tudod…van az a vicc, ahol az informatikusnak ugyan az a jelszava, mint ahogy a kutyáját hívja: Zhk16Ba_82x
-És ti informatikusok mind ilyenek vagytok?
-Hát… ha lenne egy macskám, akkor bizonyára Pentiumnak hívnám…
-Hmmm… érdekes. No, lassan induljunk. Ha szerencsénk van, akkor holnap, vagy holnapután megérkezhetünk Alaca Höyükbe.
-Hú! Az már nagyon jó lenne!
-Bizony!

***

-Ne arra menj Ekmek! Oda be fogsz szorulni! – szólt rá a kecskére Kiraz.
-Te hogy csinálod, hogy ilyen könnyen irányítod? Én már mindent próbáltam, de sehogy sem hallgat rám… Ha legalább lennének rajta gombok!
-És ha a telefonoddal Bluetooth-on keresztül rákapcsolódsz? Úgy sem megy? Ezt is próbáltad már?
-Tudod jól, hogy a telefonom le van merülve.. De ha sikerülne feltölteni, akkor kipróbálom… de várjunk csak! Hé! Te engemet most szívatsz!

***

-Uh! Csak felértünk végre erre a dombra is! Remélem, ez az utolsó! Már nagyon elegem van a dombokból. Meg úgy a gyaloglásból is… – zsörtölődött Zoltán.
-Ne félj! Ha minden jól megy, ez már tényleg az utolsó dombunk. Szerintem mára ennyi elég volt. Holnaptól minden érdekesebb lesz. Erre a helyre már emlékszem.
-Jártál már itt?
-Még nem… de majd fogok! Olyan 7.000 év múlva.
-Aha! Tehát ismered a helyet?
-Jártunk itt egyszer. Tanulmányi túrán. Ott lent, messze…jobbra, ahol a dombok egy medencét alakítottak ki. Ott a völgy végében van Hattusas, a hettiták fővárosa. Vagyis pontosabban még nincs ott. Igazi birodalmi város majd csak 1000 év múlva lesz. De már a mostani időkből is találtunk leleteket. Úgy gondoljuk, hogy kisméretű szétszórt falvak voltak itt…vagyis vannak.. Persze most még nem látszik… talán majd este a tüzek fénye átszűrődik a fák között… Milyen érdekes, hogy a mi időnkben itt mező van. Most meg mindenhol erdő.
-Kik voltak ezek a hettiták? Illetve kik lesznek?
-Ők voltak az elsők…ők lesznek az elsők, akik tényleg birodalmat építenek Anatóliában. Ő nekik már lesz írásuk, ékírásuk. És ők már biztosan indoeurópai nyelven beszélnek. De amiről a leginkább ismertek, az a harci szekerek, és a vasfegyverek. Ezekkel eljutottak egészen Egyiptomig.
-Egyiptomig… Egyiptomig, ahol pedig biztosan főztek sört is.. De az jó messze van innen!
-Ezaz! Képzeld el, micsoda birodalmat tudtak kiépíteni! Akkora távolság még a mi időnkben is nagynak számított. Most pedig… látod, mióta gyalogolunk, pedig alig jöttünk valamit. Ők mégis megcsinálták. Emlékszel, hogy azt mondtam, Çatal Hüyük-ben még nem voltak királyok. Mindenki egyenlő volt..már amennyire ez az ásatásokból megállapítható.
-Igen, emlékszem.
-Nos..ez már nincs így. Hattusas, meg Alaca Höyük esetében is megtaláljuk a társadalmi hierarchia nyomait. Csak éppen Hattusas néhány falu, vagy csak néhány ház. Alaca Höyük viszont már áll.
-Azért is megyünk oda, azért is reméljük, hogy ott a gép, mert Alaca Höyük már város, míg Hattusas csak pár ház.
-Igen.
-Mégis érdekes, hogy itt egy birodalom fővárosa lesz… Mi meg itt vagyunk mellette a dombtetőn, és az egészből nem látszik semmi.. Vajon az emberek mit gondolnának, ha tudnák, hogy a világ egyik első birodalma lesz majd az otthonuk helyén? Azt hiszem, a harci szekereikről pedig már hallottam..
-Igen, elég híresek voltak. Pedig nem ők találták fel. Ők csak tökéletesítették.
-Nocsak. Pedig arra gondoltam, azért voltak olyan híres harcosok.
-Azért, a szekerek miatt. Is. De attól még nem ők találták fel. Akkoriban más ismert volt…ismert lesz…jaj, ebbe még mindig belezavarodok..Szóval a szekerek.. nagyjából mostanában találják fel. De ekkor még úgy építették őket, hogy a lovak voltak előre befogva, míg a kerék a szekér leghátulján volt. Ezt főleg az egyiptomiak kedvelték, mert ettől mozgékony lett. A hettiták viszont a súlypont alá tették a kereket, így a lovaknak csak húzniuk kellett, nem pedig tartani. És bár így nehezebben mozgott, mint az egyiptomiaké, de viszont már 2 ember helyett 3-t tudtak a lovak vinni. A hajtó mellett immár két nyilas vagy parittyás lehetett. Vagy pedig az egyik vihetett pajzsot. Ez pedig óriási előnyt jelentett.
-No és a vas? Azt mondtad, abban is tudtak valamit.
-Az nagyon érdekes. Akkoriban a vas nem volt jobb bronznál. Annál lágyabb, de a réznél keményebb volt. Ráadásul nagyon könnyen tönkrement. Csakhogy előtte az asszírok egy elég komoly kereskedő hálózatot építettek ki, ami bőséges rézzel látta el Anatóliát. De aztán ez a hálózat megszűnt. A hettitáknak nem volt rezük, és nem volt aranyuk vagy más értékük sem, amivel rezet vehettek volna. Még az ezüstbányák is kimerültek. Így kénytelenek voltak a vasat használni. Abból csinálták a fegyvereiket.
-Tehát ez a jövő. Viszont ha jól értem, akkor mostanában jobban áll a helyzet?
-Igen. A kereskedelem most kezd kialakulni. Az asszírok elkezdik kialakítani a kereskedelmi hálózatukat, ami leginkább a kereskedő utak ellenőrzését jelenti. Ez még nem mosta, csak pár száz év múlva kezdődik. Tehát még itt is az elején vagyunk. Hasonlóan, mint Çatal Hüyük-ben, itt is kő alapjuk volt a házaknak, amelyre agyag téglás falat építettek. Ez kezdetben, tehát ahol most vagyunk, még csak napon szárították. Később már kiégették. De szemben Çatal Hüyük-el, Alaca Höyük nem volt a kerámia nagymestere. Ők sokkal jobbak voltak bronzban. Sok szépen megmunkált bronz tárgyat találtunk itt. Majd ha visszajutottunk, menj el Ankarába, az Anatóliai Civilizációk Múzeumába, ott megnézheted, hogy micsoda dolgokat készítettek! A híres napszimbólumot is itt találták!
-Miért nem nézzük meg őket most, amikor készülnek?
-Azért mert mi csak 1, max 2 napon akarunk itt eltölteni. Ennyire pontosan viszont nem tudjuk, mikor készültek ezek.. Lehet, hogy pár száz év múlva. De talán majd a jövő héten. Az is lehet, hogy már látunk egyet kitéve a falra. De lehet, hogy most még csak sokkal kezdetlegesebb tárgyakkal fogunk találkozni.. Sőt! Inkább ez a valószínű. Az az igazi bronzkor majd kicsit később fog csak kezdődni. Most még a rézkorban vagyunk…úgy számolom. Most vagyunk az általunk ismert civilizáció kialakulásánál. Mondhatjuk úgy is, hogy a civilizáció hajnalán.
-A civilizáció hajnalán…hmm?
-Figyelj. Çatal Hüyük-ben lényegében egymás mellett lakó emberek voltak. Ismerték a földművelést, de csak ennyi. Most viszont, nemsokára beérünk Alaca Höyük-be, a következő évszázadok legfontosabb városába. Még mielőtt az asszírok megjelennek, és a kereskedő hálózatukkal felforgatnak mindent. Jól megfigyelhető, hogyan változik meg minden. Most még mindig csak egymás mellett élő emberekkel találkozhatunk. Még nincs városfal, még nem kell a kereskedő karavánokat megvédeni, így még nincs testőrség, de nincs is úti vám. De viszont a kereskedelem lassan-lassan elkezdődött. Alaca Höyük-ben a fémmegmunkálás éppen olyan fontos lett, mint a mezőgazdaság. Olyan emberek vannak, sokan, akiknek nem az élelem előállításával kell foglalkozniuk. És ez nagyon nagy változás! Gondolj csak bele! Az állatoknak minden idejük arra megy el, hogy elegendő táplálékot találjanak maguknak. Majd pedig azt megegyék. Az ember is a tűz feltalálása előtt órákat töltött azzal, hogy csak ült és a nyers húst ette. A sütés ezt a folyamatot felgyorsította. Sokkal-sokkal gyorsabb lett. Így pedig lehetősége lett, hogy több húst egyen meg, ezzel pedig az agytérfogat kezdett rohamosan nőni. De még mindig a legtöbb idő az élelmiszer előállításával töltötte. Ezt most viszont már csoportban teszik, elosztják egymás között. És ez meg van szervezve. Így embereknek marad idejük a fémmel foglalkozni, vagy pedig több száz kilométert vándorolni, hogy kereskedjenek.
-Aha. És akkor azért tudnak királyok is lenni, mert nekik sem kell egész nap a kertben kapálniuk.
-Pontosan. És ha ez valakinek nem tetszett, akkor pedig ott voltak a katonák.
-Akik szintén nem a kapálgatással töltötték a napjukat…
-Úgy van!
-És ha a katonák unatkoztak, mert nekik már erre is volt idejük, akkor elmentek háborúzni, fosztogatni…
-Bizony! Látom, ráéreztél a történelem lényegére…
-Hát… ez is csak olyan, mint az számítógépek… logikai események láncolata… ami ha nem működik, akkor jól bele kell rúgni!

***

-Gyere Zoltán! Most nézz el nyugat felé! – mondta Kiraz bőven sötétedés után.
-Húúúú! Azta de sok fényfolt van!
-Mindegyik egy-egy ház..egy-egy család. Itt születik egy város..
-Mintha csillagok lennének…
-Igen. Holnap elmegyünk mellettük. Lehet, hogy találkozunk néhány földművessel.. de nekünk nem itt van a célunk. Úgyhogy inkább kerüljük a feltűnést. Hanem ott messze…látod azt a halvány fényfoltot?
-Igen.
-Ott a célunk. Alaca Höyük.
-De jó lesz végre megérkezni!
-Igen, jó lesz már. Ha még át is tudnék öltözni..! Na annak örülnék csak igazán!
-Erről jut eszembe..
-Igen? – kérdezte Kiraz gyanakodva.. jó okkal.
-Ugye itt is termesztenek árpár?
-Persze! Ez az alap!
-Akkor lesz náluk sör is, ugye?
-Mondtam, hogy sör egy későbbi találmány…
-Jaj már! Mennyire kell az embernek szomjasnak lennie ahhoz, hogy feltalálja végre a sört? Egyébként is csak azt mondtad, hogy ebből az időből nincs lelet. Talán mert megitták mindet.
-Szerintem Zoli most menj el aludni. És keress egy medvéd is hálótársnak, hogy ne fázzál!

***

-Hú de furán nézett az a földműves! – mondta Zoltán, miután átjutottak a házakból és kisebb földekből álló területen.
-Nem csoda. Láttad a ruháját. És most nézd meg azt, amiben mi vagyunk.
-De hát ebben semmi különös nincs..!
-Nekik ez akkor is különös. Ők még csak állatbőrből tudtak ruhákat készíteni. És nem festették. De ha mégis, akkor is csak földszíneket tudtak használni: fekete, barna, sötét-narancssárga, vörös.. Olyat, mint az én sárga ruhám, el sem tudnak képzelni. Ahogy a te sötétkék pólódat sem..amelyeken még feliratok is vannak. Még jó, hogy nem tudnak olvasni!
-Láttak volna 3 éve az iskolai bulin! Befestettem a hajamat kéken világító festékkel! Állati jól mutatott a sötétben!
-A szerencsétlen őslakosok meg olyan sokkot kaptak volna, amivel az őskor még 3000 évig elhúzódott volna..A régészek meg értettlenül állnának, hogy a bánat is történhetett..

***

-Nos, itt vagyunk a város előtt – állapított meg Zoltán, aki híresen nagy mestere a nyilvánvalók kinyilvánításában. – és most?
-Nem igazán tudom.. Eddig nagyjából elkerültük az embereket…kivéve, amikor kereskedtünk velük.
-Tényleg! Még megvan a só! És néhány obszidiánunk is van. No meg itt van Ekmek is.
-Oké. De mire cseréljük el őket? Nekünk nem kell semmi. Csak haza akarunk jutni.
-Mondjuk azt nekik, hogy mutassák meg nekünk a gépet. És persze engedjék meg, hogy kicsit játszunk vele. Két olyan okos ember, mint én…és én…no meg itt vagy te is, csak rájövünk, hogy kell használni.
-És úgy gondolod, hogy oda fognak engedni minket? Ez a legnagyobb tiszteletben álló szentélyük lehet. Már, ha látták működni..és persze ha egyáltalán itt van..
-Figyelj. Sokat nem tudok a történelemről. De úgy emlékszem, az embereket mindig le lehetett fizetni…
-Nem mindig… néha nem!
-Akkor csak szinte mindig… így jó? Egy próbát megér. Odaadjuk nekik az összes sót és a kecskét. Az obszidián maradjon, hátha mégse sikerül. Meg a takaró és a kulacs is.
-Hát….
-Van jobb ötleted?
-Nincs… egy próbát megér.

***

-És figyelj! Hogy gondoltad a gépet megkérdezni? – állítja meg Kiraz Zoltánt a város közelében.
-A villámokra gondoltam. Az kíséri mindig a gép működését.
-És hogy mondod el egy hatezer évvel ezelőtti embernek a villámlást? Akinek még a nyelvét sem ismerjük?
-A sós tónál is milyen jól ment.
-Azért, mert ott kereskedtünk. Ha nem is így, de azért megszokták, hogy ismeretlen emberekkel de ismert tárgyakkal kereskedjenek. De villámmal senki sem szokott kereskedni..
-Hát akkor eljátszom így…
-Ez így nagyon nem lesz jó. Inkább tűnsz olyannak, mint aki fordítva fogta meg a fúrógépet. De ők persze a fúrógépet sem ismerik..inkább fogják azt hinni, hogy meghibbantál.. Mást kell kitalálni..
-Hmm… Nem volt nekik valami villám istenük?
-Ebből az időből nincsenek írásos emlékeink. Csak olyanok, mint a barlang rajzok. A házakat, szentélyeket díszítették. Néha nagyon aprólékosan. De ezeken inkább csak állatok, emberek és vadászatok meg hasonlóak vannak. Leghamarabb a hettitáktól ismerjük Tarhunasz-t. Vagy Taru-t. Ő volt az időjárás istene, de szokták viharistennek is nevezni.
-Tehát Taru… jó lesz.. na gyerünk!
-De Zoltán! Az majd több, mint 1000 év múlva lesz! Teljesen más nép, teljesen más nyelv, teljesen más kultúra. Gondolj bele, mennyi minden történt 1000 év alatt Isztambulban! Vagy Európában..vagy Amerikában! Ráadásul ez sumer nyelven van, ami Mezopotámiában majd csak…
-Mindegy. Induljunk. Már nagyon elegem van az egészből…haza akarok menni.

***

-Taru! Taru! Tarhunasz! Ksz! Ksz! Bumm! – mondta Zoltán, és megpróbálta a villámokat utánozni. Szemben egy nagy darab szőrös, és egy másik szintén nagy darab, de kevésbé szőrös, csak szakállas ember állt. Kiraz pedig a sót tartotta úgy, mint aki mindjárt oda is adja. És közben vidáman mosolygott.
-Taru? – kísérletezett Kiraz is.
-Kszz-ksssz-ksszszszszszszszssz! Bumm! Taru! Taru! Tarhunasz! – próbálkozott Zoltán tovább.. de a két szemben álló fél csak nagy szemekkel figyelte őket. Még a sót sem vették el.
-Figyelj Zoltán! Ez így nem… – kezdett bele Kiraz
-Zo? Zo??! – kérdezte a nagy szőrös
-Zo! Zo! Zooo! – kiáltott fel a nagy szakállas.
-Zo!! – így a nagy szőrös
-Most mi van?? – néz értettlenül Zoltán
-Meghallották, hogy Zoltánnak hívlak. – magyarázza Kiraz.
-De…
-ZOLTÁN! – ordít egy nagyot Kiraz, és rámutat az útitársára. – Zoltán!
-Zo! Zo! Zo! -kiált mindenki egyszerre..
-De… – próbálkozik az ünnepelt
-Csönd! És vedd fel azt a rózsaszín harisnyát, amiről még korábban beszéltél – mondja Kiraz, majd megint ordít egyet – Zoltán!
-De mi történik? – mondja Zoltán, miután fejére került a harisnya is.
-Emlékszel még? Zoltán.. azt jelenti, hogy szultán. Bizonyára van egy ősi anatóliai megfelelője a névnek. Most téged istennek néznek, vagy hasonlónak.
-Tök jó! Bár láttam egy ilyen filmet.. az a vége, hogy az illetőt bedobják egy vulkánba.
-Nyugodj meg! Több száz km-es körzetben nincs vulkán. Na húzd fel azt a harisnyát! A te ötleted volt, most használd is! – mondta Kiraz, majd odatett még egyet – Zoltán!
-Na jó…tessék..így jó?..héééé hát most meg hova fut mindenki??

Folytatás

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 1.0/10 (1 vote cast)
Anatóliai időviharban – 6. rész – Itt egy város születik, 1.0 out of 10 based on 1 rating
 

2 hozzászólás a(z) Anatóliai időviharban – 6. rész – Itt egy város születik bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


98
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    bira
    “beer”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek