Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Amikor Zoltán felébredt, egy teljesen ismeretlen helyen találta magát.
-Ne már! Megint??- gondolta Zoltán magában-Hát ennek már sose lesz vége??
Majd úgy döntött, hogy megkockáztat még néhány tizedmillimétert, még jobban kinyitotta a szemét. Egy teljesen ismeretlen, és igencsak furcsa ágyon találta magát.
No! Hát ez meg?-gondolta tovább a gondolkodnivalót. És ha már ennyit gondolkodott, gondolt még egyet, és még pár tizedmilliméterrel jobban kinyitotta a szemét. Röviddel utána máris óriásira nyitotta. A csodálkozástól. Ugyanis egy teljesen ismeretlen ruha volt rajta.
-Na, ilyen még tényleg nem történt! Milyen buli zajlott itt, míg eszméletlen voltam??

De aztán végül Zoltánon mégiscsak győzött a praktikusság.
-Végül is nem mindegy? Medve nincs, akkor akár aludhatok is!

***

-Jó estét hétalvó! – köszöntötte Kiraz a lemenő nap fényében. – Végül mégiscsak felébredtél?
-Látod, ezen még én is meglepődtem! De mi történt tulajdonképpen? Rettentően fáj a fejem… de ezt már megszoktam..viszont alig emlékszem valamire.. Valami rémlik, hogy elindultunk a sós-tótól, aztán csak mentünk, és mentünk hegyeken-dombokon keresztül. Majd meséltél egy csomó mindent a városokról, királyokról…aztán beértünk valahova, ahol mindenki ordítva fel-alá rohangált… Most akkor engem fejbe ütöttek?
-Nem éppen. Egy darabig bírtad a felhajtást, majd inkább leültél. Szerencsédre néhány agyagedény társaságába. Miután az egyikbe csak úgy kíváncsiságból belenéztél, kiderült, hogy bor. Egészen jó bor, hogy azt mondjam… És mivel mindenki éppen mindenki kiabálva menekülni próbált, gondoltál egyet, és belekóstoltál. Majdnem sikerült az egészet meginnod. Ezek után neked is kedved támadt ordítva rohangálni. Mintha azt mondtad volna, hogy “Buli van!”…vagy hasonló. De a lényeg, hogy aztán jött egy ajtó, ami alacsonyabb volt nálad… Hát jó nagy lendülettel mentél neki… Nézz oda fel! Látod, hogy behorpadt az ajtófélfa? Már-már azt hittem, sikerül áttörnöd rajta. De végül kifeküdtél… Szerencsére a helyiek nem haragszanak, amiért összetörted az ajtójukat..
-Tehát te is megkóstoltad a bort?
-Naná! Egy ilyen történelmi lehetőséget kihagytam volna? Volt ott még több edény is… De persze én tudom, mikor kell abbahagyni…
-Nekem a barátaim szoktak szólni…Kivéve, ha ők esnek be először az asztal alá…olyankor a kalauz szokott felébreszteni az ukrán határon… Na de akkor mi volt ez a kiabálás?
-Nos… az egész úgy kezdődött, hogy bejöttünk a városba.. arra talán még emlékszel, hogy Alaca Höyük-ben vagyunk.. Valamikor i.e. 4000 környékén.. Szóval bejöttünk abba a reménybe, hogy itt az időkép, amivel haza tudunk menni. Hiszen az ismereteink szerint ebben a korban ez volt a legnagyobb város. És sokáig fennállt. Több, mint 3000 évig!
-Ez több, mint bármely ország Európában…
-Na igen.. Tehát bejöttünk, és sóval meg obszidiánnal megpróbáltuk meglágyítani a helyiek szívét, hogy cserébe mutassák meg a gépet. Csakhogy amikor a gépet próbáltad a villámok alapján elmagyarázni, akkor szóltam neked, hogy nem így kellene.
-És ettől bolydult fel itt mindenki?
-Leginkább attól, hogy kimondtam a nevedet…
-Ugyan már… mi különös van a nevemben? Ez is van olyan, mint a Józsi vagy a Pisti…
-A te neved anatóliai eredetű. A mi időnkben, meg előtte úgy 500-700 évvel a Zoltán azt jelentette, hogy szultán.
-De mi most i.e. 4000-ben vagyunk.. ez azért kicsit előrébb van…
-Igen. De úgy tűnik, nem véletlenül hívták a szultánokat szultánnak…  Ők itt egy Zo nevű istenben hisznek. Amikor kimondtam a nevedet, azt hitték, hogy ő érkezett.
-Ó!
-Minden esetre elég furcsán öltöztünk..még furcsábban beszéltünk. Ráadásul te Tarhuntaszt, a vihar istenét emlegetted. Ez azért elég jó alapot adott nekik. Hát… én meg segítettem nekik..
-Mégis hogyan?
-Amikor elkezdték azt kiabálni, hogy Zo! akkor én is biztattam őket. Én is velük együtt kiáltottam. Majd azt kértem tőled, hogy húzd fel a rózsaszín harisnyát a fejedre… tudod, amiről még az elején javasoltad, hogy Çatalhöyük-ben szörnynek öltözöl… Szóval azt felvetted. Így pedig már tényleg elhitték, hogy Zo isten jelent meg közöttük…
-Tehát Zo, a rózsaszín isten… szívecskékkel… És mond, az nem zavarja őket, hogy utána lefejeltem az ajtót, és eszméletlen voltam majdnem egy teljes napon keresztül? Ez nem hangzik túl istenesnek…
-Tudod, a régi mitológiában az istenek nem olyan voltak, mint a későbbi korokban. Általában alig különböztek a mindennapi emberekről: ugyan úgy ittak-ettek, néha hisztiztek, egymás ellen áskálódtak, szerelmesek és bánatosak voltak. Csak általában halhatatlanok voltak. Kivéve, amikor néha még ők is meghaltak… Az ő értelmezésükbe simán belefér az, hogy egy isten részegen fejjel nekimegy az ajtónak, és úgy marad… a harisnyán lévő szívecskéken jobban kiakadtak szerintem..
-Aha… Tehát istenek lettünk..
-Te mindenképpen.. Azt még nem tudom, rólam mit gondolnak.. Talán azt, hogy a segítőd vagyok.
-Nem hangzik rosszul… És találtál már valamit?
-Na persze…te alszol, én meg dolgozom mi?
-Az előbb azt mondtad, hogy isten lettem…
-Csak azt, hogy úgy kezelnek… de ne feledd, hogy ez még változhat.. Lehet, hogy kedvük támad megkóstolni téged…
-Jóvan..jóvan… eztán dolgozni fogok….Jó lenne hazamenni.. De tényleg, találtál valamit?
-Nem, még semmit..
-Akkor lehet, hogy nincs is itt a gép?
-Lehet…vagy csak akié a gép, tanult a hibájából, és most jobban elrejtette…
-Akkor egyenlőre itt ragadtunk?
-Egyenlőre úgy tűnik… mond, tudsz te lovagolni?
-Nem… de csukott szemmel fel tudok telepíteni egy Windowsot..
-Azzal nem sokra megyünk…

***

-Igen-igen.. Hozzatok még szőlőt! Sok-sok szőlőt! – adta ki az utasítást Zoltán a körülötte tevékenykedő embereknek.
-Mit csinálsz? – kérdezte Kiraz.
-Gyakorlom az isteni hatalmamat… A helyiek segítségével próbálok valami elem félét készíteni. Hátha sikerül feltöltenem a telefonomat. Akarok egy selfie-t készíteni a kecskénkkel.
-Jó ötlet.. Csinálhatnánk pár fotót a városról és az emberekről is. Ha már itt járunk.. És hogy haladsz vele?
-Háááát. Ugye krumplink nincs. De gondoltam a szőlő is jó lesz. Az jó savas. Remélem beválik.. Kell még anódnak a cink, és katódnak réz..
-Réz az van bőven.. De úgy tudom, a cinket csak pár száz évvel a születésünk előtt fedezik fel..
-Igen..én is úgy gondoltam.. Jó helyette még a magnézium, sőt, az lenne a legjobb. Vagy alumínium, vas, kadmium, nikkel..
-Ezek is mind-mind modern kori elemek.. Még a vas van a legközelebb. De neki is kell még vagy 1000 év, mire elkezdik megmunkálni. Most még csak ércekben van.
-Nem tudom.. de van egy olyan érzésem, hogy az nem lesz jó… de ha más nincs, még mindig kipróbálhatjuk.. Tudod, az a baj, hogy semmilyen műszerem nincs. Nem látom, mi történik a drótban..így csak tippelni tudok.. Meg remélni, hogy nem töltöm túl a telefon akkumulátorát, és nem fog felrobbanni..
-De legalább a réz megvan!
-Jah, igen… a réz.. Igazándiból még nem kaptam.. Állandóan aranyat adnak, ami bár sokkal jobb a réznél, de már így is túl sok van belőle.. Nem tudnád megmondani nekik, hogy inkább mást adjanak?.. mondjuk ólmot.. Azt csak ismerik… úgy emlékszem, a királyok mindig azt öntögették egymás fülébe-szemébe meg még ki tudja hova.
-Az ólom is jó?
-A lehető legrosszabb… de ha nincs más?
-Nos… ez kicsit vicces… Tudod, hogy az ólom mérgező. De ezt az ókorban még nem tudták. Csak azt, hogy könnyen lehet megolvasztani, és utána jó vízzárónak. Így az agyagedényeket vonták be vele. Később a rómaiak is azt használták a vízvezetékekben.
-Ó! Aztán mindenki elpatkolt? De legalább nem folyt mellé a víz!
-Akkoriban ritkán élték meg azt a kort, hogy az ólom számítson. De a lényeg, hogy szerintem azt is találunk itt. Ha gondolod körbenézhetünk. De előtte jó lenne, ha az isteni hatalmadat máshol is gyakorolnád egy kicsit. Benézhetnél minden házba, hátha rábukkansz a gépre.
-És hogy csináljam? Zo, a villámisten bekukkant mindenkihez egy kis teázásra, sütemény evésre meg délutáni csevegésre?
-Valahogy úgy. Leszámítva a teát, mert az majd csak…
-..tudom, évezredek múlva a kínaiak hozzák be, satöbbi, satöbbi
-Igen..valahogy úgy. De minek innátok teát, ha egyszer bőségesen van bor? Ráadásul te lehetnél az első, aki kipróbálja a bronzkori süteményeket.
-Hmm. Ez így nem rossz.. Benne vagyok!
-Hozzál sütit nekem is!

***

-Nos..találtál valamit? – kérdezte Kiraz órákkal később.
-Még nem… de a még nem jártam végig minden házat.
-Nem is olyan régen már nagyon haza akartál menni. Most meg.. csak így… kint fekszel a napon.. Mi változott?
-Találtam sört.
-Ne már! Mutasd!

***

-Tehát – kezdett bele Zoltán az összegzésbe még több órával később – A fele házat végigjártam Alaca Höyük-ben. És meg kell hagyni, hogy a süti tényleg finom, a bor isteni, de mégiscsak a sör a legjobb.
-Oké. De ezen kívül mire jutottunk?
-Hát… Van egy csomó aranyunk, nulla rezünk, rengeteg szőlőnk, és az ég világon semmi, amiből anódot lehetne csinálni.
-No és a gép?
-Arról meg pláne nem találtam semmit. De még ott a remény, hogy a maradék ház egyikében megtaláljuk. Meg az az igazság, hogy olyan nagyon nem sikerült a helyiekkel beszélnem…
-Tényleg, hogy ment?
-Hát… bekopogtam minden házba. De azt hiszem, ez nem szokás, mert elég furán néztek, amikor kinyitották az ajtót. De még furcsábban, amikor engem is megláttak. De azt hiszem, valamennyire megszokták, hogy itt vagyok velük. Csak meglepődtek, hogy az ő házukat akarom meglátogatni. Meg nem értették, mit akarok. De azért bementünk, és leültem. Ők persze ott ugráltak körbe, rövid szótagokat mondogatva, és próbálták kitalálni, minek is vagyok ott. Majd adtak inni, enni, egy idő múlva túl sokat is. Sőt! Már az elején is túl sok volt. Néha felajánlottak mást is: ágyat, nőt, férfit, vagy csak egy kancsót. De mindet visszautasítottam. Közben azért megpróbáltam beszélgetni is velük. Először a gépről, majd az időjárásról. De amikor egyikkel sem jutottam semmire, akkor bedobtam ilyen témákat is, mint a kvantumfizikai, DNS és örökítő anyagok, de még az USA alkotmányát is felvetettem elemzésre, de egyik sem jött be nekik…
-Nem mondod, hogy a kvantumfizika nem hozta izgalomba őket??
-Pedig képzeld! Csak néztek nagy boci szemekkel..
-Olyan jó, hogy az embert istennek nézik..akkor már nem nézhetik hülyének.. Zoltán! Te időnként elfelejted, hogy visszajöttünk az időben. Az előbb még azt magyarázod, hogyan lehetne a bronzkorban elemet építeni, majd pakk, és már mintha a 21. században egy kocsmában üldögélnénk.. Ti tényleg a kocsmában ilyenekről beszélgettek, mint a hullámelmélet meg a Schödringer macskája és hasonlók?
-Dehogy is! Programozásról, szubrutinokról, kernerről, Bluetooth adatvitelről.. De azt rögtön láttam, hogy az itteniekkel azzal nem fognak boldogulni. Egyik házban sem volt számítógép..
-Zoltán! Te mennyit is ittál eddig?? Ne! Inkább nem akarom tudni.. Szóval nem sikerült beszélgetni velük?
-Nem.. Így azt feladtam, és inkább magam jártam utána a dolgoknak. Benéztem minden ajtó és függöny mögé. Még az ágy alá is. És a szőnyeget is feltekertem, de még az egérlukakba is bekukkantottam! Az egyikbe még be is énekeltem!
-Te Zoltán! Azt hiszem az lesz a legjobb, ha most lefekszel aludni, holnap pedig új stratégiával próbálkozunk. Az ágyadba feküdj le, ne ide a város közepére!

***

-Jó reggelt! – indította a napot Zoltán.
-Jó délutánt! – adta meg a tényleges időt Kiraz.
-Ne már! Megint kimaradtam a reggelből?
-Ne félj! Nem maradtál le semmiről.. Csak ettünk, ittunk, felbontottuk az egyik bort, meg ilyenek.
-Akkor mégis egy csomó mindenről lemaradtam…
-Ugyan már! Van még bőven! Közben megbeszéljük a mai stratégiánkat.

***

-Ma én próbálkozom – kezdett bele Kiraz. – Ha csak az istenük segédje érkezik a házukhoz, talán nem lesznek annyira megilletődve. Remélem, találok valamit..
-Én meg kipróbálom azokat a borokat, amiket eddig…ööö.. nem próbáltam ki.
-Később még szükségünk lehet azokra a borokra. Úgyhogy ne idd meg mindet. Próbált meg inkább az elemet összerakni.
-Ólom nélkül nem fog menni. Vagy ha legalább vasat találnánk…
-Oké, akkor te ólmot, vagy vasat keressél. Én pedig a gépet.
-Fogalmam sincs, hogy álljak neki a keresésnek…
-Én se.. De még nem ért véget a nap. Csak a közepén járunk. És ha nem megy, holnap is megpróbáljuk. Újra és újra. Nem adhatjuk fel! Valahogy haza kell jutnunk!
-Van egy olyan érzésem, hogy olyan nagyon sok időnk nincsen. Mi van, ha megunják, hogy mi így itt isteneset játszunk?
-Ettől félek én is. Most egyél, aztán mindent bele!

***

-Én még mindig nem találtam semmit. Pedig a maradék házat is átnéztem. – kezdett bele Kiraz az esti megbeszélésbe.
-És hogy mentek a beszélgetések?
-Semmi. Ugyan úgy, ahogy te is elmondtad. Leszámítva a kvantumfizikai részt. Meg ez egérlukba éneklést. Nekem is mindent felajánlottak. De nem sikerült velük szót értenem..
-Én viszont azt hiszem találtam valamit…
-Nocsak! A gépet?
-Azt nem. Az ólomnak próbáltam utána járni. Abból indultam ki, amit mondtál. Ugye az ólmot használták az edényeik bevonására, hogy ne folyjon ki a víz belőle. Nos, kerestem egy ilyen edényt. Arra gondoltam, hogyha a tűz fölé teszem, akkor megolvad az ólom. Ez így is történt. Csak éppen ez így nagyon kevés lett. De semmi baj, mert a helyiek látták, hogy mit csinálok. És mintha azt akarnák, hogy menjek velük, és mutatnak egy helyet, ahol van ólom. Persze lehet, hogy rosszul értem őket. Minden esetre azt hiszem nem örülnek, amiért tönkretettem az edényüket. Ez valakinek a kedvenc fazeka lehetett..
-Érdekes.. Próbáljuk meg! De ne ma! Mára eléggé elegem van mindenből! Le akarom vetni a cipőmet, hátra akarok dőlni egy fotelban, hogy a tv-ben nézzem a kedvenc sorozatomat, miközben pattogatott kukoricát eszek…
-Mit szólnál a sörhöz? Van még bőven ott, ahol tegnap találtam!
-Hmm..Benne vagyok. Hozz egy adagot a patak partra. Ott találkozunk. Addig gondolkodni akarok. Utána meg felejteni.

***

-Tehát ő, mit is mondtál, minek nevezted? – kérdezte másnap Kiraz.
-Nagy Szőrös. Mert nagy, és szőrös. Persze nem annyira nagy, mint én, de a többieknél magasabb. És hát.. szőrös. Ha a szakállát megkötné a lábfején, akkor mindjárt lenne cipője is.
-Értem. Tehát Nagy Szőrös elvisz minket oda, ahol ólmot lehet találni.
-Igen! Legalábbis azt hiszem…remélem…úgy sejtem…gondolom…vagy valami.. Nézd! Itt már mindent megnéztünk. Nézzünk körbe máshol is.
-Hát jó.. Nem tudok róla, hogy Alaca Höyük közelében lenne ólom bánya. Bár nem tudom, annak idején ezt honnan szerezték.. Viszont ha ez egy központi rakták lesz, márpedig ezen a fejlettségi szinten kell lennie, akkor ott tárolhatják az ólmot is. Talán ott mást is találhatunk… Mi az ott nálad?
-Hát…Találtam kulacsot…meg találtam sört is. Gondoltam összehozom a kettőt. Aztán ha romantikázni támad kedvem, akkor beszállok én is…harmadiknak… Na jó, a kulacsot azért nem eszem meg..legalábbis egyenlőre ez az álláspontom.
-Ó! Micsoda előrelátás!
-Hoztam egyet neked is! Tessék!
-Na, ez aztán tényleg az előrelátás! Köszi!

***

-Tehát elhagyjuk a várost. – mondta Kiraz útközben. – Végül is logikus. Minek behozni minden terményt a földekről? A raktárakat lehet odakint is felépíteni. Aztán elég csak azt bevinni a városba, amire szükség van.
-De nem félnek, hogy éjjel valaki kiüríti ezeket a raktárakat?
-Nem. Egyenlőre még nem. Nemsokára jön a tél, és akkor a túlélésük függ a raktáraktól. Egyenlőre mindenkinek az az érdeke, hogy a raktárak meglegyenek. Össze kell dolgozniuk. Figyeld meg, hogy nincsen városfal. Pedig 2000 év múlva már kőfalak lesznek. Előtte bizonyára egyszerűbb deszka-, majd földfal lehetett. Itt pl., ahol éppen megyünk, jobbra-balra egy-egy szfinx szobor lesz, ami…a francba!
-Mi történt?
-Tudod… itt voltam…azaz leszek. Kétszer is. A nyári gyakorlatomat töltöttem itt. Fogom.. Itt fogom tölteni a nyári gyakorlatomat.. Minden nap többször jártam át a szfinxek között. Szinte már egymásnak köszöntünk. A szállásunk lejjebb, a faluban volt. Éppen arrafele megyünk. Onnan jártunk be dolgozni. Most meg.. sehol sincsenek. Te jó ég! Még legalább 2000 év, mire valaki egyáltalán megálmodná őket! Én meg lehet, hogy itt ragadok. Pont itt!
-Ha gondolod, hagyhatunk egy üzenetet neked…hogy elkerüljük ezt a kalamajkát. Biztos emlékszel, hogy hol fogsz dolgozni.
-Te is tudod, hogy ez nem így működik! Ha lett volna üzenet, akkor azt már megtaláltam volna. Tudnék róla! Micsoda idióta szituációba kerültem… Nincs valamid, amit lehetne inni?
-Ott a sör, amit..
-Nem-nem! Valami erősebb most jól jönne.
-Hát.. Hoztam a borból is. Más nincs.
-Jó lesz az is! Köszi!

***

-Mit mond az N. Sz? – kérdezte Zoltán miután megálltak egy nagyobb, ablaktalan épület előtt.
-N. Sz?
-Nagy Szőrös.
-Jah, hogy ő! Honnan tudnám. Még mindig történész szakos vagyok, aki régésznek készül. Nem pedig idegenvezető… De biztos nem szőnyeget akar eladni nekünk.
-Jó, de valamit nagyon magyaráz..Meg mutogat jobbra és balra is..Meg előre és hátra…meg ha jól látom..felfele is?? Nem értek semmit…
-Hát.. te vagy itt az isten.. Lehet, hogy azt akarja, hogy hívd le a többieket, vagy varázsolj esőt. Vagy csak repülj egyet.
-Taru! – mondta ki a viharisten hettita nevét Zoltán jobb ötlet híján. – Az eső nem az én dolgom, hanem Tarué. Nála reklamálj!
-Figyelj…ez olyan…nem…de-de, mégis!
-Micsoda?
-Borravalót kér…!
-Ne már!
-De-de!
-A fenébe… mit adjak neki?
-Nemrég kaptál egy csomó aranyat! Abból adjál neki!
-Hát de nem hoztam magammal. Arról volt szó, hogy ólmot keresünk. Nem pedig, hogy bevásárolni megyünk… a hitelkártyám sincs nálam… csak néhány ebből a fekete kavicsból…
-Az obszidiánból?
-Igen.
-Adjál neki abból!
-Na jó. Tessék N. Sz! Itt van 1 darab. De ne herdáld el mindet azonnal! Meg vegyél belőle virágot az anyukádnak is. Mi meg már menjünk be a raktárba! Roppant kíváncsi lettem, miért fizettünk.

***

-Ó! Itt tényleg van ólom! – mondta Zoltán, aki továbbra is szerette kimondani a nyilvánvalót – Nem túl sok, de azt hiszem, hogy ennyi bőven elég lesz.
-Figyelj csak Zoltán!
-Ha esetleg a szőlőket összepréselem, hogy egy egységet alkossanak, majd ebbe teszem egyik oldalról az aranyat, másik oldalról az ólmot, majd csinálok…mondjuk 8 ilyen egységet..
-Zoltán!
-Igen?
-Itt van a gép!

Folytatás

 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


98
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    elli
    “50”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek