Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Zoltán egy furcsa helyen ébredt. Ezúttal nem volt ismeretlen a környezete mert az elmúlt napokban is itt lakott. Megszokta, még ha nem is volt kényelmes.

Visszagondolt az előző napra. Megtalálták a gépet. Bementek a raktárba ólmot keresni, és ott állt a gép. Egy ki tudja milyen állat szőréből készült pokróccal letakarva és csak a sarka látszott ki. De az is lehet, hogy valakinek a szakállából készült a takaró… itt mindenkinek akkora szakálla van!

Mindegy. Ott állt a gép. A hülye gép, ami visszavitt minket a hülye időben. Mintha valami hülye sci-fiben lennénk. – gondolta Zoltán.

Csak aztán azokban a filmekben, a hősök mindig megnyomtak 1, esetleg 10 gombot, és husss! Már haza is mentek. Ők meg még mindig itt vannak. És gombokat sem találtak.

De legalább csaptak egy jó kis bulit! Volt tábortűz, éneklés a helyiekkel, sok bor, és…hát utána a szokásos… a filmszakadás.

-Zoltán! Ébredj már! Nem igaz, hogy 2 napig kell kiütve lenned! – hallatszott Kiraz hangja az elmeköd túloldaláról.

-Jaj anya! Még 5 perc! Léci! – mondta Zoltán, és visszaaludt.

***

Aztán Zoltán mégis felébredt. A patakban volt. És egész biztosan fejjel lefelé. Ami csak úgy lehetséges, hogy…igen..egész biztosan.. Valaki fejjel lefelé belelógatta a patak jéghideg vizébe.

***

-Tehát megtaláltuk a gépet. Az időgépet, ami ide hozott minket az időben. – kezdett bele Zoltán, miután megreggelizett, megszárítkozott, felébredt, meg kimászott a patakból. A sorrend persze nem ez volt. – Csakhogy van egy DE. Mindig van egy DE.
-Hát igen… Fogalmunk sincs, hogy kellene használni. Nincsenek rajta angol feliratú gombok.
-A filmekben mindig van egy használati utasítás a gép közelében… egy agyagtábla, vagy valami..
-Nem a filmekben vagyunk, hanem a valóságban. Nincs kőtábla, mert azt is csak majd..
-Tudom, pár ezer év múlva fedezik fel…
-Nem pár ezer, csak pár száz…
-De hát tele volt ott a fal szarvasokat ábrázoló rajzokkal. Az nem jó?
-Figyelj! Ez nem ilyen minden-mindegy alapon meg! Mit kezdjek egy szarvassal? Ennél konkrétabb dolgok kellenek. És tudod, a mi időnkben is csak annyi használati utasítást adnak a gépek mellé, hogy 3 év alatti gyereknek nem adható, mert lenyeli..
-Igen, de te ezt kutattad még Isztambulban.
-Jó fél órával az előtt értem oda, minthogy te ráestél a gépre. Alig pár napja találtuk meg azokat a föld alatti romokat. Éppen csak elkezdtük tanulmányozni. Az ilyen dolgokat előbb jó alaposan megfigyeljük, lefényképezzük, lerajzoljuk. Megpróbáljuk megérteni. És a világért sem nyúlunk hozzá. Pláne nem ráesünk, pláne nem kapcsoljuk be. No, nem mintha eddig túl sok bronzkori gépet kapcsolgattunk volna. Úgyhogy semmivel sem tudok többet, mint te. Még ha volt, van, vagy lesz, akárhogy is…ha Isztambulban van valami használati utasítás, akkor az ott van. Nem pedig itt. Bárki is hozta ide a gépet, az vagy nem törődött vele, vagy pedig pontosan tudta, hogy a helyiek nem tudnak olvasni. Esetleg úgy gondolta, hogy úgyse mer senki hozzányúlni..
-Semmi használható nincs a gép környékén?
-Semmi. Két napja, míg eszméletlen voltál, felváltva a gépet és a környékét tanulmányozom. Hátha találok valami nyomot. Jó lenne, ha te is körbenéznél. Mégiscsak te vagy itt a technikus.

***

-Hmm. Tehát ezekkel a rajzokkal nem megyünk semmire. – gondolkodott Zoltán hangosan, amikor már a gépet őrző raktárban voltak.
-Hát…Van itt egy vadászjelent szarvasokkal, egy másik vaddisznókkal, egy leopárdokkal… mintha valami szentély lenne. Reggel kiválasztják, mire is akarnak vadászni, majd az a fal előtt imádkoznak..vagy valami hasonló.
-Hmmm..Hm… de legalább találtunk ólmot! Ha nem is sokat, de ebből már talán tudunk építkezni.
-Igen, de leginkább a gépet kellene beindítani. Ha az sikerül hazamehetünk, és annyiszor töltheted fel a telefonodat, ahányszor csak akarod.
-Ha viszont nem sikerült..
-Akkor meg úgyis teljesen mindegy! Mert akkor itt ragadtunk… Meg kell tanulnunk vadászni, meg ilyenek. Sokra nem fogsz menni a telefonoddal..
-Ez igaz… Na jó, akkor lássuk a gépet! Eddig úgyse volt időnk rendesen megnézni!
-Nekem volt, míg te ki voltál ütve.. 2 napja mást se csinálok!
-Jó-jó… de most már én is teljes erővel a problémán fogok dolgozni. Csak esténként lazítok egy-egy kicsit. Meg vasárnap, mert akkor YouTube-napot tartok..
-Menjünk haza, és akkor annyit YouTube-ozhatsz, amennyit csak akarsz. Én akkor már úgyse leszek ott. Most amúgy se tudsz videókat nézni..
-Erről jut eszembe.. milyen nap van ma?
-Honnan tudjak én ilyeneket? Az első használható naptárakat a folyóvölgyekben készítik el. Mint a Nílusnál, ahol ezt közel tökéletesre fejlesztik…majd.. De itt nekünk csak egy patakunk van…
-Akkor azt se tudjuk, hogy milyen hónap van?
-Még nincs olyan fogalom se, hogy hónap… Nyár van, az biztos.
-Hú! Ez így eléggé durva…
-Az bizony. Úgyhogy elég a beszédből. Menjünk már haza végre!
-Oké, oké.. Tehát itt a gép. Olyan, mint valami 80-as évekbeli játékgép.. Itt van valami, ami kijelző lehetne… de hát kőből van..hogyan tudna ez bármit is kijelezni. Meg van egy lapos része.. Bizonyára ezen lehet valamit csinálni..
-Igen.. Jó, azt nevezzük kijelzőnek akkor. Azon van az emberke. Meg egy heptagon, azaz hétszög. Ennek a közepén van az ember, aki…öööö.. ül?
-Hát. Szerintem mást csinál…de igen, akkor üljön.
-Tudod mit! Meditáljon! Az akkor nem hangzik olyan furcsán.
-Jó ötlet! Az ember időutazás közben meditáljon, ne a dolgát végezze… Akkor tehát van egy hétszögünk, benne egy meditáló emberrel. És itt? Mi van az asztalon?
-Erre próbálok 2 napja rájönni..
-Te jó ég! Hát itt aztán sok minden van.. Lássuk! Itt egy hmmm.. mondjuk vonal… ott egy másik…meg egy hosszú vonal…
-Legalább hétszáz vonal van…
-Á! Itt egy luk is! Vagy inkább mélyedés… Nagyon kusza az egész.. Azért hagy találjam ki.. semmit sem tudsz elolvasni belőle…
-Nem igazán.. Mintha kínai lenne. Sőt! Rosszabb! A kínait legalább felismerném, hogy kínai… de ezt?!
-Ez tényleg nem lesz egyszerű… valaki hozzon abból a sörből. Itt fogunk tábort verni..

***

-Látom, megint a telefon töltőt bütykölöd.. – mondta Kiraz.
-Hát… már 5 napja a gépet próbálgatjuk szüntelenül. Akartam valami olyasmivel foglalkozni, amihez legalább részben értek…ahol tudom, hogy mit miért csinálok.
-És hogy haladsz?
-Úgy néz ki, hogy sikerülni fog… remélem.
-Igen? Ez tök jó! Legalább tudunk csinálni fényképeket! Mit gondolsz? Az SD-kártya túléli az évezredeket? Ha esetleg nem jutnánk haza?
-Ez egy jó kérdés.. minden esetre jó kis fejtörtést okoz majd a régészeknek, ha megtalálják. Egy selfie-t mindenképpen csinálunk majd. Meg esetleg küldhetünk vele üzeneteket is. Leírjuk a földre, majd lefotózzuk.
-Jó ötlet. Megírhatnánk magunknak, hogy ne menjünk a romok közelébe.. Jó kis időörvényt okozhatnánk vele.
-Hmm… Ebbe belegondoltál már? Mi most itt vagyunk. Tehát visszajöttünk az időben. Vagyis senki se figyelmeztetett minket. Akkor az nem azt jelenti, hogy haza fogunk jutni, nem?
-És akkor nem szólnál magadnak, hogy ne indulj erre az útra?
-Nem tudom… Ha nem jövök Isztambulba, akkor mi se találkoztunk volna. Az pedig nagy kár lenne… Erre nem gondoltál?
-Erre inkább te se gondoljál. Otthon az apám zsákba tesz, majd a Boszporuszba. Mi van, ha nem tudunk üzenetet küldeni? Vagy mi van, ha elveszik az üzenetünk? Vagy egyszerűen holnap felfal valami vadállat? Ezekre elég nagy esély van…
-A francba! Igazad van! Nemsokára este van. Menjünk, igyunk valamit!

***

-Kiraz! Megcsináltam! Fel tudom tölteni a telefonomat!
-Ennek igazán örülök!
-Csak 1 baj van vele…
-Ne már!
-De. Túl nagy! Majdnem a fél szobát elfoglalja…
-Hát.. egyenlőre úgyse megyünk sehova..
-De van még egy baj!
-Még egy??
-Nagyon lassan tölt.. Ez az ólom nem a legjobb választás katódnak. Az arany az anódon nagyon jó. De az ólom csiga lassan tölt.. Legalább 4 nap kell, mire feltöltődik.
-Hát… egyenlőre időnk is van…bőségesen..pár évtized biztosan..Ha nem esznek meg közben..
-De van egy harmadik baj is!
-Harmadik is?
-A gyerekek állandóan meg akarják enni a szőlőt, ami az áramot fejleszti!
-Hát…öööö… zárd le az ajtót…vagy kergesd el a gyerekeket…vagy edd meg őket…nem tudom.. ez hagy ne az én problémám legyen!
-Pedig gondoltam, van negyedik probléma is..
-Ne már!
-Na jó, csak vicceltem..!
-Te Zoltán! Míg én itt a gépet próbálom megfejteni, de viccelődni próbálsz! Komolyan, mindjárt alapítok itt egy vallást, megtanulom a helyiek nyelvét és megkérem őket, hogy áldozzanak fel téged valami leopárd istennek…
-Jól van, jól van.. csak próbáltalak feldobni… Találtál valamit?
-Nos… egy másik raktárban találtam egy csomó színes lapocskát. Az egyik szőrös barátunk mutatta meg. A kézmozdulataiból azt vettem ki, hogy nem tudja mire való. Ebből gondoltam, hogy valami köze lehet a géphez. Emlékszel még a hétszöges elméleteinkre?
-Ja-ja. Egyik a csillagkapus, másik meg a tündérkés.
-Igen-igen. És valóban! Pont hétfajta lapocskákat találtam. Nézd: fekete, fehér, vörös, sárga, kék, zöld, és lila.
-Hát ennek a lilának eléggé fura színe van…
-Nem is az a feladata, hogy randizzál vele. Csak az időben és a térben kell minket cipelni..
-A térben?
-Elfelejtetted már?? Ha csak az időben vinne minket, akkor most a bronzkori Isztambulban lennénk. E helyett Anatólia közepén vagyunk, jó 500 km-e a Boszporusztól..
-Tényleg, tényleg… és tényleg elfelejtettem.
-Na most. Azt tudjuk, hogy a fekete szokta az északot jelenteni. Ez stimmel is, mert vannak fekete lapocskáink. Ugyan így itt vannak a fehérek, amelyek a nyugatot, a sárgák, amelyek a keletet, és a vörösek, amelyek a délt szokták jelenteni. De lehet, hogy a zöld a kelet. Ez nem annyira egyértelmű, mint a többi három szín.
-Értem. Tehát fekete az észak, fehér a nyugat, vörös a dél, a kelet pedig vagy a sárga, vagy a zöld.
-Igen. Ez a négy visz minket a térben.
-A maradék háromból kettő fog az időben vinni.
-És a hetedik?
-Ő jelzi a kiinduló pontot. De azt a részt nem tudom elképzelni, hogy is van… Persze igazándiból a dolog többi részét sem értem, hogy működik.
-Hát… az autót is használjuk, miközben a legtöbben nem tudják, hogy működik.
-Igen. De van itt még valami.
-Micsoda?
-Emlékszel a Harry Potterre? Ott a Hemione-nak volt egy olyan órája, amivel vissza tudott menni az időben.
-Igen. És ezzel mentik meg..
-Az a rész nem érdekes..Arra emlékszel, hogyan működött?
-Tekerni kellett rajta valamit, és akkor ment vissza az időben. Amennyit tekert, annyit ment vissza. Talán 1 tekerés volt 10 perc..fél óra… vagy valami ilyesmi.
-Igen..ilyesmi. Mondjuk legyen 1 tekerés 1 óra. Most gondolj bele, hogy mennyit kell tekerned akkor, ha 1 teljes napot akarsz visszamenni? Vagy ha 1 teljes hetet? És ha 1 teljes évet?
-Hát öööö…1 nap az 24 tekerés lenne. 1 hét már 168. 1 év pedig…öööö…nagyon sok?
-Ne fáradj! Már kiszámoltam. 8760. Szökőévben 8784-et. És ez még csak 1 év! Mi pedig legalább 6000 évet jöttünk vissza! Ha ezt a Hemione órájával tennénk, akkor elkopna az ujjad, mire az út feléig visszatekernél. Egyszerűen éhen halnál!
-Értem… de ez miért fontos nekünk?
-Azért, mert itt vannak ezek a lapocskák. Valahogy ezzel lehet betáplálni a gépet…szerintem…de kell lennie valami helyiértéknek..tizedes vesszőnek, kategóriának..vagy valaminek. Amivel jelzed a gépnek, hogy 1 napot, vagy 1 évszázadot szeretnél odébb menni. Erre oda kell majd figyelnünk, különben túl messzire megyünk az időben vagy a térben.
-Vagy mindkettőben..
-Igen. És eddig szerencsénk volt, mert megtaláltuk a gépet. De az nem utazik velünk. Kiköthettünk volna Amerikában is, vagy a tenger közepén.
-Vagy a távoli jövőben! Azért az klassz lenne!
-Ebben azért ne légy olyan biztos. Onnan pont ugyan olyan nehéz lenne visszajönni. Itt legalább istennek hisznek téged… de a jövőben..ha nem is zárnak diliházba, mindenképpen munkát kellene keresned. Adószámok, bankszámla, lakcím, stb…nem olyan egyszerű az!
-Értem, értem… Szóval egy rossz gombnyomás, illetve lapocska…és máris benne vagyunk a slamasztikába. Mármint egy nagyobba, mint amiben már eddig is vagyunk..
-Valahogy úgy…
-És használati utasítás nincs…
-Nincs-nincs!
-..és próbálkozni sem lehet. Mert eltűnik az időben..
-Vagy a térben.
-Hát ez nehéz ügy!
-Ezt mondta Marty is a Vissza a jövőbe filmben is.
-És nem volt igaza?!

***

-Hé Kiraz! Eszembe jutott valami!
-Az jó, mert lassan már egy hónapja itt vagyunk… Nem tudom, meddig viselnek még el a helyiek, de jó lenne ha a telet nem itt kellene kivárni..
-Szóval. Ugye arról beszéltünk, hogy se használati utasítás, se próbálkozási lehetőség.
-Valahogy úgy. Hiába nézegetem ez a vezérlő részt, semmire se jöttem rá..
-Szerintem rosszul gondoltuk!
-Igen?
-Igen! Mert arról beszéltünk, hogy egy rossz gomb, és elmegyünk valahova…valahova az időben. Előre, vagy hátra…vagy csak simán a fenébe. Ahol meg nincs gép, és akkor ott ragadunk.
-Igen. De ez így is van!
-Igaz, de ott vannak még a sima égtájak. Azt megfejetetted, hogy a fekete az észak, és így tovább. Próbálkozzunk csak azokkal.
-Még mindig lehet, hogy elvisz valami messzi helyre…mondjuk a Fekete-tenger közepére.
-De még mindig inkább ússzunk ki a tengerből, minthogy a dinók elől kelljen futkosnunk.
-Hmm..ebben van valami.. És ha egy fa közepén jelenünk meg?
-Szerintem van valami védelem a gépben, hogy ezt kiküszöbölje. Különben sokkal nehezebb, talán lehetetten lenne az időben utazni. Honnan tudod, hogy mi lesz itt pár száz év múlva? Vagy innen több száz km-e? És ha éppen akkor áll ott valaki?
-Ez logikusan hangzik. Tehát kipróbáljuk mondjuk…a vöröset. Beteszünk egy vörös lapocskát, bekapcsoljuk, és odébb megyünk valamennyit. Megnézzük, hogy milyen messzire jutottunk. Majd ugyan ezt megcsináljuk a feketével, majd a fehérrel. És akkor ebből mindenféléket következtetünk. Így gondoltad?
-Nagyjából. Utána jön a nehezebb, mert az időben is kísérletezni kellene. De ha szerencsénk van, csak néhány napot, esetleg hónapot megyünk, és akkor talán még itt lesz a gép.
-Túl sok a talán…
-Van más ötleted?
-Nincs. De!
-De?
-Még mindig nem tudjuk, hogy kell egyáltalán bekapcsolni.. Mélyedéseket már találtam, ahova a lapocskákat lehet tenni. De sehol semmi olyan, mit mi kapcsolóként, gombként ismerünk.
-Legutóbb sem volt… Mégis kétszer utaztunk már.
-Jó, de először te ráestél, másodszor meg én belerúgtam.
-Ez is bizonyára valami univerzális állandó lesz..mint a Pi, vagy a Plankton-állandó. A gépekbe bele kell rúgni, hogy működjenek…
-Na jó. Akkor rakjunk össze valami túlélő felszerelés félét. Aztán holnap kipróbáljuk a fehér lapocskát!

***

-Összepakoltál mindent? – kérdezte másnap Kiraz.
-Igen. Arra gondoltam, hogy nem tudom, milyen messzire visz el a gép. Az egyetlen, ami elvileg biztos, hogy dél felé. Így legalább elég csak észak fele mennem..követni a sarkcsillagot. Aztán majd csak ide jutok vissza..
-A csillagok nem úgy állnak, mint a mi időnkben.
-Na! Még a csillagok is mások! Mondjuk eddig nem tűnt fel..látszik, hogy városi gyerek vagyok…
-Szóval mit hoztál?
-Tehát nem tudom, mennyi ideig leszek távol. Ezért hoztam egy zsákot, benne sajtot meg szárított húst. És persze egy tömlőben vizet is. Meg takarót. Meg lehet, hogy útközben fizetni is kell. Ezért elhoztam a maradék obszidiánokat, meg az aranyat. Némi rezet. És persze az ólmot, hogy tudjak újra elemet építeni. És a lényeg: hoztam sört is!
-Jó ötlet. Én is ennivalót hoztam, meg takarót. Meg elhoztam Elmeket, a kecskét is. Ne mindent mi cipeljünk.
-Mármint úgy érted, hogy te is jössz?
-Naná!
-De hát ez veszélyes!
-Nem veszélyesebb, mint itt maradni. Ráadásául nélkülem teljesen el fogsz veszni!
-Hát na jó. Nem bánom…sőt!
-Ne vigyorogj így! Inkább próbáljuk beindítani a gépet! Itt van 1 darab fehér lapocska. Csak 1. Nem több.
-Oké. És hova tesszük be?
-Amennyire megismertem a gép kezelő felületét, itt van 7 mélyedés. Úgy látom, mindegyikbe eléggé sok lap fér bele. Ha úgy van, ahogy elgondoltam, akkor ezek a kategóriák, vagy tizedesek.
-Tehát mondjuk bal oldalt az első lesz a nap, utána a hét, hónap, év, évtized, évszázad és évezred?
-Igen. Meg nem is. Alapvetően nem balról jobbra, hanem jobbról balra írtunk. A régi feljegyzések mind jobbról haladnak. Ez csak később fordult meg. Valószínűleg azért, hogy ne maszatolja el a kéz a tintát. Így szerintem a jobb szélső lesz a legkisebb mértékegység. De ezt nem tudjuk, mekkora. A nap, hónap és év az tiszta. Ezek mind olyan mennyiségei az időnek, melyek a természetben is előfordulnak. De a hét, évtized már már. Ez csak a mi, modern számrendszerünk. Ráadásul a 10-es számrendszer nem is olyan régi. A távolság pedig még érdekesebb. A métert majd csak születésünk előtt száz évvel vezetik be. Ki tudja, mi lehet a legkisebb mértékegység. Ki tudja, milyen messzire jutunk, ha betesszük a fehér lapot?
-Hát csak egyféleképpen tudhatjuk meg. Ezt beteszem ide..
-Zoltán! Várj!
-Hát nem történt semmi.. Biztos, hogy nem kerültem délebbre.
-Azért ennyire nem kell sietni. Legalább a cuccunkat fogjuk meg! Ha már ennyit pakoltam, nem akarok nélkülük menni..
-Jó, de így nem működik a gép.. Legutóbb hogyan indult be?
-Háááát… belerúgtam.. Nagyjából ilyen irányba. Te is valahogy erre a részre estél rá.
-Így?
-Igen, bár én nem rúgtam ekkorát…
-Áh! Ez úgyis kőből van! Vagy valami hasonlóból…csak jót tesz neki…De ez így akkor sem működik. Valami mást kell kitalálnunk..

***

-Nos…az jutott az eszembe, hogy otthon is mindig ez van – mondta Zoltán egy órával később, amikor kimászott a gép alól. – Hogyha semmi ötleted nincs, miért nem indul el a géped, akkor nézd meg, hogy egyáltalán be van-e dugva a konnektorba! Itt is pontosan ezt történt.. Nézd! Itt egy drót, ami nem vezet sehova!
-De Zoltán! A bronzkorban vagyunk! Hol találunk mi konnektort??
-Hmm.. Jó kérdés… De várjunk csak! Eddig kétszer használtuk a gépet. Az rendben van, hogy hogyan működött a 21. századi Isztambulban. Ott biztosan könnyen találni áramot. De amikor Çatal Höyük-ben voltunk, ott vajon hogyan működött? Szerinted ott volt konnektor?
-Ki van zárva..Meg erre a gépet építőnek is gondolnia kellett. A múltban nem olyan egyszerű áramot szerezni..
-Talán saját akkumulátora van. És csak fel kell tölteni.
-Jó. De hogyan? És ne gyere nekem a plutóniummal meg a villámlással… Ez nem az a film!
-Hát… itt a szőlő, meg vannak a drótjaink.. El fog tartani egy darabig, de nem lehetetten.. Nincs rá írva, hogy hány volt kell neki?
-Egy csomó minden van ráírva, de eddig még egyet sem sikerült megfejtenem..

***

-Hé Zoltán! Valami megváltozott a gép..hmm..kijelzőjén. Az egyik bigyó most úgy néz ki, mint egy ..izé…bigyó…de most másmilyen bigyó.. Hé Zoltán! Zoltán? Mit csinálsz a patakban?
-Tegnap…vagy tegnapelőtt? rendeztem egy amolyan felejtős bulit.. És jól sikerült, mert elfelejtettem, hogy is kerültem ide.
-Fel kéne hagynod a bulizással, mert teljesen lemeríted a készletet.. Ezek a szerencsétlenek éveken át készítették és őrizték a borokat, te meg laza 3 hónap alatt mindet megiszod.. Mit fognak mondani az utódaiknak, milyen isten vagy te?
-Hát…ööö…a bor istene? Nem jó az?
-Inkább gyere, nézd meg, mit történt!

***

-Biztos vagy benne, hogy ez másmilyen volt? Nekem ugyan úgy tűnik.
-Eddig úgy nézett ki, mint… mint.. egy kos szarva. Most meg nézd meg! Olyan, mint egy csiga!
-Mégis. Mi a különbség?
-Tessék! Itt vannak a jegyzeteim. Minden ábrát jó alaposan lerajzoltam. Ebben biztos lehetsz. Mégiscsak ez a munkám.
-Hmm.. tényleg más.. Vajon mit jelenthez?
-Talán feltöltődött a gép?
-Hát. Na jó! Próbáljuk ki! Te hozd Ekmek-et, én összeszedem a cuccokat.

***

-Betettem a fehér lapocskát, de még mindig nem történt semmit – mondta Kiraz egy órával később.
-Mert meg kell nyomni a gombot.
-Melyik gombot?
-Hát azt, amelyik ott van valahol lábmagasságban. Az lesz az indító. – mondta Zoltán, és lábbal jó alaposan megsimogatta a gép oldalát. Még abban a pillanatba egy kisebb villámlással együtt eltűntek.

***

-Ó! Már megint patak… pedig ilyen ma már volt. – állapította meg Zoltán, aki a nyilvánvaló tények ismertetőjének a nagymestere volt.
-Az mindegy! Lényeg az, hogy sikerült! Megcsináltuk! Hazamehetünk!!! – lelkendezett Kiraz.

***

-Nézd! Visszajutottunk a géphez. Mennyit mehettünk? – kérdezte Kiraz.
-A mobilom szerint majdnem 1 órát. Tehát olyan 4-5 km-e rakhatott le a gép minket. És minden jel szerint ugyan abban az időben vagyunk. Itt vannak Ekmek-nek a hmm.. bogyói, amiket nemrég elpotyogtatott.
-És nézd! Itt a fekete lapocska is. Tehát nem veszik el a használatkor, csak a gép kilöki.
-Oké. Akkor egy megvan. A fehérrel délre tudtunk menni. Nagyjából 4-5 km-t.. Bizonyára a fekete és a vörös is stimmel. A sárgát és a zöldet kell kipróbálnunk. Aztán jöhet a kék és a lila.
-Melyik legyen?
-Szerintem a sárga. Meg figyelj. Ebbe a mélyedésbe pont 12 lapocska fér bele. Meg a többibe is.
-Tizenkettes számrendszer… Nem a kedvencem, de legalább tudunk vele számolni.. És látsz valami mintát, hogy milyen sorrendbe kellene tenni? Mondjuk ide jönnek a feketék, ide a kékek, és így tovább?
-Mások a mélyedések, és vannak ott jelek. De erre néhány gyors próbával rá fogunk jönni…. Mehet a sárga?
-Igen.
-Oké. Kapaszkodj! Berakom!
-Hát.. Megint nem történt semmi. Úgy látszik, megint bele kell rúgni.
-Biztos, hogy ezt mindig így kell? Mégiscsak egy szegény gép…
-Ne félj, kőből van! Nem lesz ennek baja.
-Most úgy beszélsz, mint egy vérbeli anatóliai török…
-Lehet, hogy csak biztonsági okokból, nehogy valaki véletlenül nyomja meg.
-Bezzeg, ha valaki ráesik, mindjárt beindul…Na gyerünk. Indítsad!

***

-Ne már! Megint patak! – méltatlankodott Zoltán.
-Úgy látszik, neked ma ilyen napod van. Nekem megint szerencsém volt, és a parton rakott le. Nem úgy, mint téged, a közepére…
-De fogom utálni, ha mindez télen lesz…! Nem igaz, hogy ez a falu minden irányból patakkal van körbevéve!
-Pedig pont a patakok miatt költözte ide az emberek! Na gyere! Induljunk!
-Merre is?
-Nyugatnak!
-És az merre van?
-Ööö…. lássuk csak.. Erre!

***

-Újra visszaértünk. – mondta Zoltán. Ismét 1 órát gyalogoltunk. Most valamivel többet.
-Bizonyára kezdünk fáradni…
-Oké. Kipróbáltuk a fehéret és a sárgát. Bizonyára a fekete és a vörös is működni fog, de ma már nincs kedvem többet gyalogolni. Azt mondtad, hogy vagy a sárga vagy a zöld jelenti a keletet. Most már tudjuk, hogy a sárga. Akkor a kék és a lila fog az időben mozgatni. De mire jó a zöld?
-A zöld jelenti a hetedig irányt. Az itt-et.
-Itt? És az mit akar jelenteni? Elvisz oda, ahol éppen vagyok?
-Nem tudom…
-Na jó. Akkor marad a kék és a lila… Ez a lila elég rondán néz ki..
-Mi a bajod a lilával? A kedvenc színem!
-Pedig elég félelmetesen néz ki..
-Félelmetesen?
-Igen.. Mintha Barbie baba éppen túlélt volna egy atomtámadást…
-Ez meg hogy jut eszedbe egy színről??? Szerintem meg nagyon szép ez a lila. Egészen csinos! De ha nagyon akarod, akkor inkább próbáljuk a kéket. De most alaposan fogjunk meg mindent. Az időben fogunk utazni!
-Oké. Akkor rúgom a gépet!
-Biztos, hogy nincs ott egy gomb, amit kézzel is meg lehet nyomni? Ne kelljen már szegényt mindig rugdosni!
-Jó. Majd holnap megnézem. De most kapaszkodj!

***

-Megint nem történt semmi.. – így Zoltán, a tények megállapítója
-De most láttam a villámokat. Valaminek változnia kellett…
-Ahogy elnézem, minden ugyan olyan…
-Várjál! Látod ott azt a zsákot?
-Hol?
-Ott!
-De nincs ott semmi!
-Pontosan! Pedig ott volt egy zsák! Abban hoztam a kenyeret, amit azóta megettünk.
-Hmm.. tényleg.. Akkor viszont sikerült! Odébb mentünk az időben! Na de merre? Előre? vagy hátra? És mennyit?
-Ezt nem könnyű megállapítani.. Innen nézve minden ugyan olyan… De van egy ötletem! Szórjunk magokat a földre! Ha valami kinőtt, akkor biztosan előre mentünk az időben. És azt is láthatjuk, hogy mennyit.
-Jó ötlet! Hozok magokat.

***

-Tessék! Szereztem magokat! – mondta Zoltán kicsit később.
-Ezek melyik növényé?
-Nem tudom.. városi gyerek vagyok… Felismerem, hogy nem villamos. De ennyi..
-Na jó. Ültessük el, aztán vegyük elő a kék lapocskát. Szeretnék hazaérni még mielőtt kezdődik az esti sorozat.

***

-Készen állsz? – kérdezte Kiraz tíz perccel később.
-Igen.
-Oké. Beraktam a kék lapocskát a jobb legszélsőbe. Jöhet a láblendítés!

***

-Megint nem történt semmi.. – mondta Zoltán.
-Azért nem teljesen. Nézd! Oda ültettem el a magokat. Most már más színe van a kupacnak.
-Akkor tehát a kék visz minket előre. Jobb is. Utálta volna, ha a lila segítene ki minket a pácból…De vajon mennyit jöttünk előre?
-Nem sokat, az biztos.
-Próbáld meg, hogy a második mélyedésbe teszed.
-Oké.

***

-Van változás? – kérdezte Zoltán
-Hát… az előző földkupac…mintha kicsit laposabb lenne..
-Oké, akkor próbáljuk a harmadik mélyedést! Talán haladunk.
-Rendben.

***

-Hé! Mi ez a hóvihar! -kiáltott fel Zoltán-nem így öltöztem fel!
-Én se..
-Gyorsan a negyedik mélyedést!
-Rendben!

***

-Ó! Újra nyár van! -mondta Zoltán – vagy legalábbis valami hasonló…
-Viszont odanézz! Kihajtottak a magok! Hogy megnőttek! Vajon milyen fa lesz belőlük?
-Hmm… ha jól gondolom, akkor tizenkettő a negyediken napot haladtunk előre… ez amolyan négy és fél év. Elnézve a fák magasságát ez még akár stimmelhet is.
-Ó! Akkor 4 évvel közelebb vagyunk az otthonunkhoz! Azt hiszem, este bulizni fogok! Hova kell tenni a kék lapocskát, hogy legközelebb 6000 évet utazzunk?
-Hát… azt mondja…Ha a hatodik mélyedésbe teszünk 9 kék lapocskát, akkor 6135 évet megyünk előre. Ugye a gond az, hogy nem tudjuk, pontosan hol vagyunk… Lehet, hogy túl sokat megyünk..
-Vagy túl keveset!
-Igen… 8 lapocska esetén lássuk csak…olyan 5453 évet megyünk..
-Hmmm. az vagy a bizánci, vagy az oszmán időszak… Azt hiszem, azzal el tudunk boldogulni. Csak legyen arany bőségesen!
-Bőségesen nincs… de azért nem állunk vele olyan rosszul…
-Akkor próbáljuk a 8 lapocskát?
-Igen!
-Rendben! Kapaszkodj!

***

-Már megint nem történt semmi – állapított meg Zoltán. – És most biztosan. Az általunk ültetett fák meg se mozdultak!
-Igen.. Mi történhetett?
-Talán ennyi időt nem tud a gép átküldeni…
-De idefele sikerült. Sőt! Még ennél is többet jöttünk!
-Az lehet, de akkor még a gép Isztambulban volt…Ott korlátlan mennyiségű energiát tudott összeszedni. Ki tudja, mióta várakozik ott. Én meg szőlőlével töltögettem az aksiját 2 hónapig. Lehet, hogy ennyi nem elég egy ekkora ugráshoz..
-Hát jó… Akkor megpróbáljuk a 7 lapocskát?
-Igen.
-Oké. Kapaszkodj!
-Kellene ide egy kapaszkodó..mint amilyen a buszokon van..
-Pedig mi úgy nem is mozgunk.. Indítom!

***

-Semmi… 6 lapocska? – kérdezte Kiraz.
-Az már csak 4000 év..
-Krisztus születése..hát.. lehetne jobb is… Kapaszkodj!

***

-Semmi – ezúttal Zoltán.
-5 lapocska?
-3500 év…
-Hát jó… kapaszkodj!

***

-Kitartóan semmi – mondta Kiraz.
-Ne már…akkor 4 lapocska…az 2700 év
-Kapaszkodj!

***

-Még mindig semmi – megint csak Zoltán.
-3 lapocska?
-2045 év..
-Mindjárt sírok… de azért kapaszkodj!
-Azt hiszem, sike….

Folytatás

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


98
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    on
    “10”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek