Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Amikor Zoltán felébredt, egy teljesen ismeretlen helyen találta magát.
-Jaj! Ne már megint! – gondolta, aztán átfordult a másik oldalára, hogy tovább aludjon. De aztán mégis inkább az ébredés mellett döntött. A hirtelen felébredés mellett.
-Rácsok???

-Akkor ezek szerint megcsináltuk? Beindítottuk a gépet, és utaztunk az időben? Sikerült? 2000 évet mentünk előre? – kérdezte Zoltán.
-Inkább közelebb van a 2050-hez. – válaszolta Kiraz.
-És akkor most milyen évet írunk?
-Valahol időszámítás előtt 2000 környékén lehetünk…de nem tudom pontosan…Hiszen a kiindulási évet sem tudtuk. De egész biztosan előbbre jutottunk. Mások az emberek, más a nyelv, mások a szerszámok, mások az ablakok…
-Igen… pl. rács van rajtuk! De ez hogy lehet, hogy megint elaludtunk? Nemrég többször előre mentünk a jövőbe, és semmi sem történt…
-Akkor csak kicsiket, néhány napot, majd a végén 4 évet léptünk. Lehet, hogy az csak kicsit ütött ki minket. És azt észre se vettük. A nagy lépések viszont nagyobbat ütnek.
-Hmm.. ezt jó tudni… Azért az nem jó, hogy a megérkezés után békésen alszunk, míg mások szépen összeszednek minket, és beraknak egy cellába… Szerinted estére megesznek minket?
-Azt azért nem! De most már jobban oda kell figyelnünk, mert alaposan megváltoztak a szabályok…
-Mit értesz ez alatt?
-Eddig nagyjából az őskor végén, a bronzkor kezdetén voltunk. Téged simán elfogadtak viharistennek. Több, mint három hónapig megtűrtek minket, etettek, és még ajándékokat is adtak. Ráadásul az ő társadalmukban még mindenki nagyjából egyenlő volt. Pontosabban ezzel nem foglalkoztak, az embereket lekötötte a saját munkájuk. De ennek vége! Emlékszel, amit még a királyokról beszéltünk? Mi ebbe a korszakba kerültünk. Most már vannak uralkodók is, és katonák is. A dolgunk sokkal nehezebb lett. Kár, hogy csak 2050 évet hozott a gép előre…
-És ehhez is 3 hónapig kellett tölteni!
-Nem lehetne valahogy felgyorsítani?
-Hát… ha az ólmot ki tudjuk cserélni vasra… De egyébként is újra kell építeni az egészet. Talán most majd jobban, és kisebbre is meg tudom csinálni. Vagy várunk egy villámot!
-Te vagy Tarhunasz, a vihar istene…
-Azt hittem, hogy én Zo vagyok… a minek is… a sör-bor istene. De szóval.. Akkor kicsi, pár ezres ugrásokkal haza tudunk menni. Mindössze annyi kell, hogy megtaláljuk a gépet, feltöltsük, és addig elüssük az időt valahogy…Aztán megint lehet ugrani.
-A gép megtalálása még csak-csak sikerülhet. Amennyire megértettem, ez az időgép amolyan megfigyelő állomás. Így mindig ott lesz, ahol a dolgok sűrűje zajlik. Ráadásul nemcsak előre mehetünk az időbe, hanem a térben is. Ha valamennyire sejtjük, hogy hol lesz majd a gép, a közelébe tudunk ugrani. De viszont elég sok idő, míg feltöltjük egy újabb ugrásra. Addig nekünk pedig életben kell maradnunk…
-Tehát akkor általában valami központot kell keresnünk. Nagy Sándor idejében ez pl. Görögország.
-Nem éppen. Ő inkább Babilonban képzelte el az uralkodásának központját. Bár ki tudja… Ő mindig ment tovább valahova.. De nem valószínű, hogy Nagy Sándorba botlanánk. Ő 32 évesen halt meg. Ezt pedig nem hiszem, hogy ilyen távolról pont betalálnánk egy ilyen szűk időintervallumba… De egyébként sem örülnél neki annyira..
-Miért?
-Egyik oldalt perzsa katonák minden fele, másik oldalt görög katonák.. Ráadásul a Nagy Sándor után a birodalom feloszlott, és a részek örökösen egymással harcoltak. Vagy külső ellenséggel… Nem-nem! A néhány száz évvel későbbi Római Birodalommal sokkal jobban járnánk.
-Én úgy tudtam, ők állandóan háborúztak.
-A határok igen. Meg örökös harc volt a trónért! De az ország belsejében elég nagy nyugalom volt. Tehát ott azért el tudnánk boldogulni. Ráadásul valamennyire tudok latinul, meg görögül. Ott mindenképpen jobban az esélyeink.
-Ez jól hangzik.. És most? Mit csinálunk ebben a korban?
-Ugyan azt, mint az előzőben: megkeressük a gépet, feltöltjük, és beállítjuk a következő korra.
-Aha. És hogy jutunk ki…mondjuk innen? A rácsok mögül?
-Jah, hogy az! Ó, az könnyű! Ezek a falak elég puhák, hamar kiáshatnánk magunkat. Vagy akár az arannyal ki is vásárolhatjuk magunkat.
-Itt van nálunk az arany?
-Persze! Semmit se vettek el tőlünk! Csak a kecskét, Ekmek-et. De az is lehet, hogy csak elkóborolt.. Te nem néztél még bele a zsebedbe?
-Hú! Tényleg! Itt a mobilom is! Gyere, csináljunk egy selfie-t! Még sose voltam börtönben..

***

-Tessék! Kapsz kettőt ebből a fényes apróságból. Arany, látod? Idenézz, milyen fényesen csillog! – próbálkozott később Zoltán – Nem értem, miért én beszélek az őrrel. Neked sokkal jobban megy az ilyen..meg kedvesebb is vagy..
-Mert az ókorban vagyunk, ahol csak a férfiak szava számít. A nők, meg csak úgy vannak..már az is szerencse, ha csak simán bútordarabnak néz engemet…
-És Kleopátra?
-Ő más! De ő is bevetette a testi csábítást…
-Megpróbálhatnád te is…
-Csak érjünk haza! Felhívom apámat, hogy üssön agyon téged!
-És most mit mond? Mit mutogat?
-…ha jól értem, akkor nem az aranyat kéri, hanem az obszidiánt, ami kilóg a zsebedből..
-Micsoda? De az arany sokkal többet ér… fordítva alkudozik??
-Ezek hettiták… nem az én vérem… A mieink majd csak később érkeznek meg. Na! Velük kéne megpróbálnod!
-Jé! Tényleg! Odaadtam neki ezt a darab obszidiánt, és mindjárt kiengedett. Ez elég fura volt..
-Mostanra az obszidián kiment a divatból. Lehet, hogy még sose látott ilyet, és érdekesebbnek találta… Idenézz! Itt vannak a takaróink, és a többi cuccunk

***

–Nézd milyen jól megtanultam a kézzel-lábbal mutogatást az elmúlt hónapokban! Egészen jól megértettem magamat a börtönőrrel! – lelkendezett Zoltán.
-Ő megértett téged, de te még mindig nehezen érted őket. Nekem kellett téged kisegítenem. Erről jut eszembe. Jó lenne, ha a várakozási időt nem a sörrel és a borral töltenéd. Meg kellene tanulnod törökül, latinul és görögül. Legalább az alapokat. A következőkben ezekre a nyelvekre lesz szükséged.
-Nem lehetne az, hogy egyszerűen visszamegyünk Alaca Höyük-be, és jobban feltöltjük a gépet, hogy csak 1-2 ugrás kelljen a hazajutáshoz?
-Nem. A gépet így is, úgy is fel kell tölteni. És meg is kell találni. Akkor már menjünk inkább előre. Ha jól tippelem az évet, akkor nagyjából az időszámítás kezdetére juthatunk, a Római Birodalomba. Azt pedig már mondtam, hogy ott el tudunk boldogulni. Másrészt semmi sem garantálja, hogy a gép tényleg 2000 évnél is többet tud előrefelé haladni. Ahogy azt sem, hogy a régi barátaink barátságosak lesznek velünk, ha újra megjelenünk. Bár… tudod, ez az egyik dolog, ami tényleg sokat változott.
-Micsoda?
-Az, hogy most már társadalmakba szerveződtek. Korábban mindenkit csak a saját dolga érdekelt. Persze együtt voltak, meg segítették egymást, de úgy igazán nem dolgoztak össze. Most viszont már csoportosan dolgoznak, vannak közös céljaik, van közös vezetőjük.
-Mint a király.
-Igen. És a céljaik így már nemcsak olyanok, minthogy együtt építenek egy védő gátat. Hanem hogy együtt építsenek olyanokat is, mint a piramis. Vagy hogy együtt fosszák ki a szomszéd települést.
-Tehát most ott vagyunk, ahol az emberek feltalálták a háborút…
-Valahogy úgy.. De nemcsak azt. Míg Egyiptomban piramisokat építenek, addig a közel-keleten az asszírok kereskedő hálózatot alakítanak ki. Anatóliából rezet, ezüstöt és aranyat vittek. Cserébe ónt és ruhát szállítottak. De idővel a többi anatóliai várost is összekötötték egymással. Bizonyos szempontból ez is hasonlóan monumentális, mint egy piramis. A kereskedelem kiépítésével lesznek utak, és lesz érdemes a kereket is használni. De nem csak ennyi. Ennek köszönhető az írás is és az adminisztráció, a matek fejlődése, és..
-Várjunk csak! Akkor a körülöttünk lévő emberek akkor tudnak írni-olvasni?
-Nem teljesen.. Inkább csak a kiválasztottak. Valójában persze nem voltak kiválasztottak. Inkább azok ismerték a betűket, akik a kereskedelemmel voltak kapcsolatban. Ezek pedig leginkább az itt élő asszírok voltak.
-De nem azt mondtad, hogy az asszírok valahol messze laktak? Hol is?
-Mezopotániában. De igen. Csakhogy a kereskedelmi hálózatnak pont az volt az egyik lényeges eleme, hogy saját városrészeket kaptak az adott helyeken. Pl. itt, Hattuszasz-ban is. És tudod mi az érdekes, hogy ez a szokás megmaradt később is. Más-más kereskedő népek is saját városrészeket, városokat alapítottak. Még a kétezer évvel későbbi Isztambulban is a Galata negyed volt a kereskedőké. A bizánci időben a genovaiak laktak ott. Őket az oszmánok lecserélték a velenceiekre, akik hasonlóan saját kiváltságokkal rendelkeztek. De még a 20. század elején is ez egy amolyan különc negyed volt…lesz..
-És te el tudod olvasni ezeket az írásokat? Tudsz ilyet írni
-Olvasni…hmm.. hát… nagyon nehezen.. Főleg így, hogy se szótáram, se más segítségem nincsen.. Írni viszont sokkal nehezebb…az nem fog menni.
-Figyelj! Miért nem kérdezed meg a most élő asszírokat? Ők csak jobban ismerik a saját írásukat, mint bármelyik professzorod a jövőben!
-Hmmm.. érdekes ötlet. De szerintem erre nincs időnk.
-Szerintem pedig pont, hogy van! Nem tudom elmondani miért, de úgy érzem, hogy az időgépnek, és a kereskedelmi hálózatoknak közük van egymáshoz. Ha másért nem is, hol lehetne jobb helye egy ilyen gépnek, mint egy országot behálózó szövetségnél?
-Hát nem is tudom…mondjuk valahol a király közelében?
-Oké, ez is jó érv..Figyelj! Dobjunk fel egy érmét! Ha fej, akkor a királyt keressük meg. Ha írás, akkor megyünk a kereskedőkhöz. Na? Mit szólsz?
-Jó. És honnan szerzünk érmét?
-Na látod, ezért kell elmennünk a kereskedőkhöz!

***

-Oké, és akkor most halljuk a tervedet! – tette fel a lényeges kérdést Kiraz.
-Hát…öööö….Nem tudunk beülni valahova, hogy ezt megbeszéljük?
-Nem igazán. Nincs hova beülni. Az olyan dolgokat még nem találták fel.. Bár azért örülnék már, ha eljutnánk végre a kávéig… De még az is odébb van.. Nem is tudom, mennyivel. Jah, és pénzünk sincs, az aranyat meg ne erre herdáljuk el.
-Na jó… Akkor kétféle ötletem van. Egyes ötlet: összehaverkodunk a kereskedőkkel.
-És hogyan?
-Nos.. ez a terv gyenge pontja. De az egyetlen gyenge pontja!
-És csak egyetlen egy pontból áll a terved…
-Jó, de…na mindegy. A kettes ötlet, hogy a királlyal haverkodunk össze.
-És erre van terved, vagy ez is egy gyenge pont?
-Arra gondoltam, hogy ismét én leszek Zo, a sör istene. Vagy bármelyik, ami őfelségének megfelel.
-Egyszer régen láttam egy ilyen filmet…Ott is eljátszotta valaki, hogy ő egy isten. Igaz, nem az időben ment vissza, csak a vademberek közé. És minden nagyon jól ment. Míg véletlenül el nem vágta az ujját. A vademberek meglátták, hogy mégiscsak végzik, akkor pedig nem lehet isten. Így nagy lelkesen megették..
-Ez így nem hangzik túl jól.
-Szerintem se. Tehát eddig két terv, két apró bökkenővel…
-Valahogy úgy… De figyelj! A kereskedő mégiscsak kereskedni szeret. Még megvan a só, mit még a tótól hoztunk el! Azt adjuk el neki!
-Ez egészen jó ötlet! Tudsz te gondolkodni, ha akarsz! Lássuk csak… meg kell találni a gépet, vagyis információt kell vásárolnunk. És meg kell csinálnunk az akkumulátort, hogy feltöltsük a gépet, és..
-És a telefonomat is!
-Igazad van! A képek felbecsülhetetlenül értékesek. És most szó szerint, mert nem tudom, hogyan mutassam meg a jövőben úgy, hogy ne gondoljanak csalónak. Oké, mindenképpen áldozzunk a telefont feltöltésére is. Ez olyan sokáig úgy sem tartott… És akkor kell még szállás, és étel a hosszú időre. Cserébe lesz idő, hogy ezt a korszakot jobban megismerjük….És lássuk csak… ha vannak királyok, akkor a só királyi monopólium. Ez viszont azt jelenti, hogy meglehetősen értékes. És nemcsak pénzben, hanem politikában is…Úgyhogy igen… Azt hiszem, hogy a só nagyon is jó ötlet!

***

-Öööö, jut eszembe, hogy találunk kereskedőt? -kérdezett rá Zoltán a konkrétumokra – Mármint csak nem állíthatunk be mindenkihez azzal a kérdéssel, hogy Jónapot! Kereskedő tetszik-e lenni? Vagy igen?
-Pedig a kereskedő a te ötleted volt. Egy királyt könnyebb megtalálni. Belőle általában csak 1 van, és a legnagyobb házban szokott lenni.. De egyébként ne izgulj. Ők egy külön városrészben élnek. Meg fogjuk ismerni! És ezt se felejtsd el, hogy ez lesz a jövőben az egyik legértékesebb történelmi lelet. Elég sokat tudok róla. Szerencsére azt is, hogy hova érdemes mennünk!
-Ez jól hangzik!
-Leszámítva azt a részt, hogy azért a jövőben sok minden másképpen néz ki. Pl. itt van ez a…hmm.. nevezzük kapunak. Meg itt van az a fából összetákolt..hmmm…őt meg nevezzük falnak. Ez azért nem ilyen lesz! Itt egy masszív kőfal fog épülni, ami 8 m magas és 7 m széles. A kapu két oldalán kőoroszlánok fogják az óvatlan utazókat ijesztgetni, míg azon a távoli földhalmon nem néhány kuckó, hanem egy igazi vár lesz.
-Oroszlán? Miért éppen oroszlán?
-Az oroszlán amolyan szent állat.. A királynak ez a jele, és csak a királynak volt-van-lesz joga levadászni. Ami persze érdekes problémákat vet fel.
-Milyeneket?
-Ha mondjuk mész az erődben, vagy kind dolgozol a földeken, és jön egy oroszlán, akkor nem bánthatod. Nem lőheted le, nem dobálhatod meg kővel, de még el se ijesztheted. Szólni kell azonnal a királynak, és addig valahogy ott kell tartani az állatot.
-Tehát ha összefutok egy oroszlánnal, akkor hagynom kell, hogy megegyen?
-Valahogy úgy…
-Nem hangzik túl jól… viszont amíg belőlem falatozik a vadállat, a királynak van ideje felöltözni, megfésülködnie, kifényesíteni a topánkáját, majd odalovagolni hozzám…
-Akár még így is történhetett…
-Egy kérdés!
-Ki vele!
-És mi történt akkor, pardon.., mi fog akkor történni, ha az oroszlán nyer a végén, nem a király?
-Utódlási problémák, jó kis belharcok, meg ilyesmik.. De ilyen nem igazán fordulhat elő. Hiszen azért vannak ott a katonák, hogy megvédjék a királyt. De közben úgy tegyenek, mintha mégse az ő érdemük lenne, ha a felséges úr győzne. No meg ugye az oroszlán addigra jóllakik…veled. Nem akar az majd mást, csak aludni.
-Aha. Értem..
-Gyere, itt jobbra fordulunk, onnan rálátunk az egész városra.

***

-Tudod, azért sok haszna volt, hogy megálltunk Alaca Höyük-ben. – mondta Zoltán – Itt van az öltözékünk. Már egyáltalán nem néznek ránk az emberek furán. Na jó… egy kicsit még furcsán néznek… vagy inkább közepesen…
-Hát eléggé ki is lógsz a sorból ezzel a kosaras magasságoddal, fehér bőröddel és szőke hajaddal…Meg hát ugye nem sokan beszélnek angolul… Egészen pontosan, csak ketten.. Az egész világon…
-Ki az a kettő?
-Hát te, meg én! 
-Ja! Azt hittem, tudsz másról is itt…
-Te azért elég gyakran elfelejtesz gondolkodni, észrevetted már? Na mindegy… Most nézzél el balra!
-Hú! Ez aztán a nagy város!

***

-Tehát ez itt Hattuszasz. Ez tényleg jó nagyra nőtt! – állapította meg Zoltán.
-Pedig még csak most építgetik a birodalmat! Látnád őt később, olyan jó 2-300 év múlva! Ott balra, a fal túloldala is tele lesz házzal.. Előttünk, ott középen, ahol az a nagyobb épület van, az lesz a központi magtár. Akár 30.000 embernek elegendő búzát és árpát tudnak benne tárolni. Mindezt úgy, hogy a bevitt magokra agyagos földet és szalmát tettek. Így elzárták az oxigént, és ezzel a búza évekig megmaradt. Egészen a mi időnkig tartósítani tudták…. Ott a végén fog állni a nagytemplom a zöld kővel, és az oroszlános medencével. Ez meg ahol most állunk, ez lesz a királyi citadella… De mindez majd az, ahogy majd rátalálunk olyan 4000 év múlva….Hát…olyan fura ez az egész…
-Fura?
-Igen, mert mióta ezt a helyet ismerem, mindig csak romokat láttam itt. Legtöbb dologról csak feltételezzük, hogy mi lehetett. A templomoknak számuk van, nem pedig nevük. A palota szobáit is csak betűkkel jelöltük meg. A terület nagy része pedig üres…nincsenek ott házak..mármint a jövőben. Erre én meg itt vagyok, amikor mindez élt, virágzott. És a dolgok mégsem úgy néznek ki, mint ahogy elképzeltük. És nem azért, mert rosszul képzeltük el! Az általunk leginkább ismert város majd csak 500 év múlva kezdik el építeni… Ez itt…nem is tudom..mintha ez egy vázlata lenne a későbbi birodalomnak.. Zoltán. Te belegondoltál már abba, hogy ettől az időponttól a születésünkig mennyi idő fog eltelni? És közben birodalmak jönnek létre és tűnnek el nyomtalanul a süllyesztőben?
-Hát… nem igazán… De azt hiszem, az lenne a legjobb, ha megkeresnénk a kereskedőket..utána meg keresünk egy kis bort.
-Igen, azt hiszem, az jól jönne…

***

-Nézd! Az a ház lesz az. – mondta Kiraz – a leletek alapján arra gondolunk, hogy ez itt az asszír negyed. És ez a ház tűnt a leginkább gazdagnak. Tehát valami főnök-vezér féle kell, hogy lakjon ott.
-Hát elég cicomás, azt meg kell hagyni! Mik azok a krikszkrakszok a kapu felett?
-Akkád írás. Látod, ez is azt jelzi, hogy valószínűleg asszírok élnek itt.
-És mit jelent?
-Ennyire nem vagyok jó benne. Egy-két óráig eltarthat, míg kibogozom… De bizonyára valami valami házi áldás, vagy hasonló..
-Szerintem meg az, hogy Itt lakik a Béla, ki közületek a legokosabb, vagy valami foci drukker szlogen…
-Ne viccjel már Zoltán! Ezek komoly emberek voltak…
-De emberek voltak! Ha nem változott a harci kedvük az évezredek alatt, akkor a humoruk sem.. Na gyere, kopogjunk be!
-Na de Zoltán! Az nem lehet csak így!
-Miért nem?!
-Hu? – dugta ki a fejét az ajtón egy arany-csíkos zöld sapkás ember.
-Helló! Zoltán vagyok. Ez itt mellettem Kiraz, régész-történész. A jövőből jöttünk, és szükségünk lenne konnektorra, meg egy időgépre, és már itt sem vagyunk. Jah, meg egy üveg borra, és két pohárra. Bár a pohár elhanyagolható.
-Na de Zoltán!
-Mi van? Mi nem tudunk akkádul, ő meg nem tud angolul…akkor nem mindegy, mit mondunk neki?
-De Zoltán! Akkor is…
-Szultán? – kérdezte a zöld sapkás ember, és kinyitotta az ajtót egyértelmű jelét adva annak, hogy lépjenek be..
-Ilyen nincs! -kiáltott fel Kiraz.
-Mondtam én…benne vagyunk egy hülye sci-fi-ben…-állapította meg Zoltán.

Folytatás

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


98
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    bir
    “1”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek