Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Amikor Zoltán felébredt, akkor egy zöld takaróban találta magát.
Mi a fene? – gondolta. Majd ahogy jobban körbenézett, kiderült, hogy a szobában minden más is zöld: zöld szék, zöld szőnyeg, zöld falvédő, de még a kemence is zöld volt.
-Na ne! Ilyen nincs! Hova kerültem??
Majd meglátott egy zöld sapkás embert a sarokban, amelyik éppen őt nézte.
-Huha!

-Kiraz! Ki ezek az emberek, és mit keresnek itt? – kérdezte később Zoltán miközben próbált reggelit keresni.
-Mi az, hogy mit keresnek itt? Ők itt laknak. Ebben a házban, ebben a városban, ebben az évszázadban. Mi vagyunk azok, akik semmilyen szinten nem illünk ebbe a keretbe.
-Hmm… Jó, de akkor kik ők? És miért van mindegyiken zöld sapka?
-Ők a kereskedők, akiket kerestünk. Az asszírok.
-És miért van mindegyiknek a fején zöld sapka?
-Ezt már meséltem. Itt az asszírok egy kereskedő nép. Ők is a városban élnek, mint a helyi lakosok. Csak éppen kiemelt fontosságú városlakók. Ha úgy tetszik, polgárok. Nekik saját törvényeik vannak, saját városrészük, stb… Ami nem csoda, mivel ők érték el, hogy az itt lévő néhány sárkunyhóból később birodalmi főváros legyen. Gondolom a sapkával különböztetik meg magukat a többiektől. A zöld meg.. úgy látszik, kedvelik ezt a színt..
-Azt észrevettem… a szobában is minden zöld. Még egy nagy adag zöld festéket is találtam! De mesélnél még az asszírokról, hogy hogy kerültek ide, mit csinálnak, és mitől lettek ők ilyen fontosak?
-Nos…Mi a bronzkorban van. Nem véletlenül hívják így, hiszen ez az ötvözet befolyásolt mindent az évszázadok, évezredek alatt. Két részből áll: rézből, és ónból. A bronznak kb. 90% a réz és 10% az ón. Lehetnek benne más anyagok is, de azok most kevésbé fontosak. Mind a réz, mind az ón olyan anyagok, amelyeket a kor emberi meg tudtak találni, és ki tudtak bányászni. E mellett könnyen megmunkálható, puha fém mindkettő. Ami így szép, és jó, csak éppen sok mindenre nem használható. Csinálhatsz belőle mondjuk szobrokat, vagy tetőt. De ahol erős fémre volt szükség, mint a katonáknál, ott már a két anyag ötvözetére, a bronzra volt szükség. Csakhogy ez a kettő együtt nagyon ritkán fordul elő. Inkább több száz km távolság választja el őket egymástól.
-E miatt kellett akkor a kereskedelem, ami összehozza a két fémet?
-Igen. Lényegében a bronzkorban minden nagyobb megmozdulás mögött ez állt. Ezért indították háborút, ezért házasodtak a királyok és ezért épültek a kereskedelmi hálózatok is. Az asszírok Mezopotámiában, a mai…bocsánat, a mi időnkbeli Irak északi részén éltek, élnek. Ebben az időben még nem avatkoznak bele a környező törzsek és birodalmak magánügyeibe. De majd lesz olyan is. Most még csak felismerték azt, hogy Mezopotámiában nagyon kevés a fém, viszont rengeteg az élelmiszer. Így először az értékes fémekért cserébe létszükséges élelmiszert adtak. Majd pedig ehhez állandó hálózatot építettek ki. Hiszen egyik oldalon az élelmiszer fogyott el, másikon meg a fém. Ezek a cserekereskedelmek nem egyszeri alkalmak lettek, hanem rendszeresek, kiszámíthatóak. Majd pedig ahogy a kereskedelem egyre jobban kiépült, úgy mentek egyre messzebb. Egészen odáig, hogy innen, Hattuszaszból vitték a rezet a Kaukázusba, majd onnan hozták ide az ónt. Később már az anatóliai Taurusz-hegységben is ónt bányásztak, ami még jobban fellendítette a kereskedelmet. Közben itt, Hattuszaszban nagyon jó gyapjút készítettek, fognak készíteni, amit meg el lehetett adni a kereskedelmi hálózat más-más részein.
-És mitől lett mindennek vége? Vagyis mi fog betenni nekik?
-Több dolog is. Először is a Taurusz-hegysében lévő bányák ki fognak merülni. Másrészt az egész kereskedelmi hálózat feltétele, hogy ne legyenek erős királyságok, birodalmak. Mert azok akár törvényekkel, adókkal, de akár katonákkal megakadályozhatják a kereskedelmi út létrejöttét. Vagy egy meglévőt egyszerűen elvehetnek az asszíroktól. De Babilonban létrejött egy erős királyság. Itt pedig megjelentek a hettiták.
-Mennyi időnk van, míg ez bekövetkezik?
-Olyan 200-250 év..
-Jól van, akkor még aludhatunk… És akkor ennyi kellett, hogy az egész hálózat összeomoljon? Pár király és egy bánya kimerülése. Egyáltalán ti régészek honnan tudjátok megállapítani, hogy egy bánya mikor merült ki? Egy-egy házat meg egyebek értek, miként méritek be az időben… de egy bánya…az csak egy luk?
-Egy bányában rengeteg az árulkodó nyom. Szerencsés esetben találunk tárgyakat, maradványokat. Néha még akár emberi csontokat is. De ha semmi sincs, akkor még mindig ott vannak a vésés nyomok. A különböző ásatásokon előkerült szerszámokról tudjuk, mikor és kik készítették. Ezek pedig egyedi nyomokat hagynak. Amiket pedig meg lehet találni a bányákban is. Vagy éppen más dolgokon. Egy ládáról egyszer úgy derült ki, hogy ki nyitotta ki és mikor, hogy megtalálták a vésőnek a nyomát. Ez alapján pedig kikövetkeztették, hogy honnan jött az illető, és melyik korból.
-Hú! Ez azért durva.. 
-Ugye? Másrészt az asszírok nem tűntek el nyom nélkül. Megmaradt az írásuk, a rendszerük, a számítási módszereik és még sok minden. Ezeket később a hettiták használták. De azért nem kell szegény asszírokat sem sajnálni. Később, olyan 1000 év múlva összekapták magukat, és felépítették a világ első szuperbirodalmát.
-Hmm. Ez érdekes. És hogyan?
-Kezdjük a hettitáknál. Amikor megszűnt a kereskedelmi hálózat, vagyis amikor majd meg fog szűnni, olyan 200-250 év múlva, akkor rájönnek, hogy nincs bronzuk. Kereskedni meg nem tudnak, csak a környékbeliekkel. Viszont nincs mivel, mert a szomszédoknak is csak ugyan olyan termékeik vannak. Jók lennének a Torosz-hegység bányái, mert azok még elérhető közelségben vannak, de azok addigra kimerülnek. Hasonlóan az itteni ezüst bányákkal. Arany meg nem sok van. Nem elég, hogy bármilyen gazdaságot, pénzforgalmat beindítson. Viszont rengeteg a vas. Ami bár szinte minden tekintettben rosszabb, mint a bronz, viszont sokkal olcsóbb. És van belőle bőven, nem kell a világ végéről hozni az összetevőket. Nem mellékesen, még mindig elég jó ahhoz, hogy egy ember életét kioltsa. Tehát lehet belőle fegyvert gyártani. Ezt itt először a hettiták ismerték fel, és építenek fel egy egész birodalmat. Majd az asszírok is. Csak ők még ügyesebbek voltak, mert állandó katonákat alkalmaztak.
-Zsoldos hadseregük volt? Lesz…?
-Igen. A mostani időben nincs állandó hadsereg. Ha jön az ellenség, akkor mindenki kezébe vesz valamit, ami alkalmas fegyvernek. Ez jó védelemnek, de roppant nehéz vele terjeszkedni. Egyrészt az emberek nem képzettek, nem gyakorlottak. Másrészt ha elmennek otthonról, akkor ki műveli a földeket?
-Nincs aki locsolja a virágokat…
-Igen. Ráadásul az asszírok speciális egységeket is ki tudtak képezni, nemcsak sima katonákat. Hiszen az embereknek más dolguk sem akadt, mind a gyakorlás. Így lettek olyanok, mint harci formációk, a faltörők, az ostromgépek. De még a folyók átkeléséhez is különleges technikáik voltak: felfújt állatbőröket rögzítettek a szekerekre, melyek gyorsan elkészültek, majd gyorsan át is lehetett vinni a túloldalra. Így nem kellett hidat építeniük, mint mondjuk később a rómaiaknak.
-Hú! Ügyes!
-De persze nem kell őket isteníteni…megették ők ezt maguk is…Lényegében egy katonai birodalom volt, ami a hódításaiból tartotta fent magát. Az elfoglalt területekről rabszolgákat gyűjtöttek, akik a főváros környéki vízhálózatot építették. Úgy számolják, hogy legalább 600.000 embert szedtek össze, hogy 110 km hosszú főcsatornát, és a mellékcsatornákat megépítsék. 
-De végül ők is elbuknak..
-A szokásos… túl nagy birodalom, erővel meghódítva. Túl sok nép, túl sok adó, túl nagy terület, túl sok rabszolga, túl sok lázadás, és még a családban sincs minden rendben… a szokásos.. Viszont én sokkal inkább arra vagyok kíváncsi, amit most csinálnak Anatóliában.. Bárcsak beszélni tudnék velük!
-Végül is tudsz… Próbálj meg velük írásban kommunikálni! Úgyis lesz egy csomó időnk, míg feltöltjük a gépet…persze ahhoz először meg kell találnunk..
-Jah, az itt van az egyik hátsó szobában…csak le van takarva.
-Egy zöld takaróval, ugye?
-Hogy találtad ki?

***

-Mit csinálsz? – kérdezte később Zoltán.
-Valahogy sikerült elmutogatnom, hogy meg akarom tanulni a nyelvüket. Ezért kaptam tőlük agyagtáblákat, amelyeken gyakorolhatok.
-Ez izgalmasan hangzik! És hogy haladsz? Nehéz az írás?
-Háááát… Kezdjük azzal, hogy az akkád nyelvet használják. Ez az afroázsiai nyelvcsalád sémi ága..látom, ez neked így kínai…legyen elég annyi, hogy nem indoeurópai, azaz nem sokban hasonlít az európai nyelvhez. De végül is ez mindegy, mert a tied sem és az enyém sem indoeurópai. Hiába is beszélünk most éppen angolul.
-Hmm.. ebbe így belegondolva eléggé vicces helyzetben vagyunk..
-Ja-ja! Itt van két ember két olyan nyelvvel, ami majd csak a jövőben fog létezni, és használ egy olyat, ami egyikük nyelvcsaládjába se tartozik, és szintén csak a jövőben jelenik majd meg. És ezek ketten vizsgálnak egy agyag táblát, amit egy megint másik nyelvcsalád rég kihalt, de most éppen élő nyelvén írtak.
-És egyikük sem érti, mik azok a pálcikák…
-Nana! Nekem azért ez a területem! Bár nem tudom neked felolvasni, de az otthoni megszokott környezetben a saját eszközeimmel egészen jól elboldogulok. Sőt! Idenézz, mit találtam!
-Ez mi?
-Ez a tábla lesz majd a házi feladatom bő 4000 év múlva. Persze mi csak a fényképet kapjuk meg, nem az eredetit. Ezt kell majd lefordítanom.
-De akkor már lefordítottad, ha jól értem..
-Igen…ha úgy nézzük, akkor az én szemszögemből ez már a múlt…De a lényeg, hogy valamennyire emlékszem rá, mi volt benne. Ez pedig sokat fog segíteni, hogy belejöjjek az írásba!
-Oké, tehát a nyelv nem olyan, mint a miénk. De nehéz?
-Leginkább más… kicsit hasonlít az arabra.. így azért nem olyan vészes…már ha tudsz arabul…Tudsz?
-Nem igazán…
-Akkor már sokkal nehezebb. De a jó hír, hogy bár beszélni nehéz, írni de főképpen olvasni meg aztán tényleg nagyon nehéz. Az írás még nagyon kezdetleges, ami ironikusan azt jelenti, hogy nagyon összetett, a jelek bonyolultak, nincsenek egyszerűsítve. De hogy még jobb legyen, ezt az írásformát a sumerek találták fel. Az ő nyelvük pedig aztán tényleg nem hasonlít az akkádhoz. Az ugyanis tele van hárommássalhangzós gyökökkel meg többletjelentéssel bíró magánhangzókkal. És még egy csomó olyannal, amiket a sumer módszerrel le se lehet íri. Mindebből jól láthatod, hogy az emberek nem azért nem tudnak írni és olvasni, mert ostobák lettek volna. Maga az írás rendszer volt túl bonyolult. És túl sok idő kellett a megtanulásához. Kevés embernek érte meg ez az időbefektetés.
-Azt elhiszem. És ahogy elnézem, olyan sok olvasnivaló amúgy sincs a környéken.
-Nincs. Újság meg hirdetések nincsenek. Inkább…mondjuk úgy, hogy az archiválás miatt írtak. Leírták a törvényeket, hogy ne felejtsék el. De a bíró aligha olvasta vissza. Meg persze a bírók is másfajták ilyenkor.. Leírták a történelmi eseményeket, a fontosabb szerződéseket. Meg ilyenek.
-Tényleg! A király mellett bizonyára volt valami krónikás. Ő hogyan jegyzetelt közben, ha ilyen nehéz az írás?
-Valószínűleg sehogy… jó memóriával rendelkeztek, hogy később részletesen leírjanak mindent. Még az is lehet, hogy más volt az, aki figyelt, és más az, aki végül leírta a történeteket.
-Aha… és gondolom a  memória azt is jelentette, hogy az uralkodó felé volt jó. És a rossz dolgokat valahogy mindig elfelejtette..
-Volt rá példa… pl. II. Rámszesz szeretett minden csatára úgy visszaemlékezni, hogy ő nyert. Abból a szempontból, hogy végül is életben maradt…igaza is volt… Szóval én most így állok. Neked mit sikerült?
-Találtam bort!
-Jó, ennek örülök…akkor este buli lesz… de valamit sikerült elérned a gép ügyében is?
-Igen. Pont erről van szó. Találtam több amforát, vagy minek hívják ezeket a köcsögöket itt, amik tele vannak borral. Régi borral, ami megsavanyodott. Már ki akarták önteni. Szerencsére sikerült megszereznem őket. Ez sokkal jobb, mint a szőlő volt, amit eddig használtunk. A telefonomat már el is kezdtem tölteni. Úgy tűnik, reggelre készen is lesz…Utána tölthetjük is a gépet.
-Ez jó! Akkor holnap körbenézünk a városban, és mutatok néhány érdekességet. Meg csinálunk néhány fotót is.

***

-Tudod, ezen még mindig nehezen teszem túl magamat – mondta másnap Kiraz, miközben a városban sétáltak – Az a város, amit én ismerek, az még nem ez. Hanem az, ami olyan 300-400 év múlva indul virágzásnak. Pontosabban azt ismerjük, ami abból megmaradt..
-És nagyon más?
-Persze más.. de nemcsak úgy.. Mi ugye csak romokat találtunk.. leginkább csak alapokat. A legtöbb házból pedig semmi sem fog maradni. Így abból a kevésből tudunk, abból a kevésből vagyunk kénytelenek következtetni. Pl. azt mondjuk, hogy a házak csak egyszintesek voltak. Nyilván, ha lehetett, akkor a tetőt laposra építették, és azt is használták valamilyen szinten. De biztosan nem emeltek több szintes házakat.
-Nos igen.. ezt a részt egészen jól eltaláltátok. Egyetlen többszintes házat sem látok.
-Pedig ez még csak nem is az, amit majd a régészek találnak. Ez annak az elődje. Ez még egy másik nép, egy másik kultúra, másik nyelv. Itt még minden más. De olyan nagyon mégsem más… Ugye nem tudsz követni?
-Hát nem igazán…
-A hettiták sem voltak hülyék. Mármint nem lesznek azok.. Nagyjából 200 év múlva az asszír kereskedelmi hálózat összeomlásával itt is összeomlik minden. Nemcsak, hogy legyengül a város, de meg is támadják, kifosztják, felgyújtják, és még meg is átkozzák.
-Húh! Ennyi minden? De legalább nem festik át még rózsaszínre is…
-Úgy tudjuk, hogy a város bő 50 évig lakatlan volt.
-Valahol érthető, hogy az ember nem akar oda visszamenni, ahol ennyi minden kellemetlen dolog történt..
-Nemcsak, hogy nem akar visszamenni, de nem is volt olyan, aki vissza tudott menni. Ezért, mert egy üres város volt itt, pontosabban város maradvány, a hettiták könnyen be tudtak költözni. Végül is a hely nagyon jó. És nézz fel arra a dombra, ahol az a néhány díszes ház áll. Ott lesz a hettita király palotája.
-Most is lakik ott király?
-Igen, most is van ott valami királyféle. Inkább a város urának lehetne nevezni.
-Lehet vele találkozni?
-Miért? Mit szeretnél vele csinálni?
-Még nem tudom… talán énekelhetnénk meg táncolhatnánk együtt. Meghívhatnánk az esti bulira!
-Szerintem inkább ne keltsünk túl nagy feltűnést. Sőt! Inkább miné kevesebb nyomot hagyunk, annál jobb. Szóval, itt ez az épület, amihez jöttünk.
-Mi ez?
-Ez a központi raktár. Erről meséltem. A búzát és az árpát agyaggal és szalmával fedték be, így az nem jutott oxigénhez. Még a kétszáz év múlva érkező tűzvészt is átvészelik a magok. Az épületből viszont nem sok marad. De majd jönnek a hettiták, és ugyan ide építenek egy új magtárat. Rá a mostani épület maradványára. Mindenben a mostani technikát használva.
-Akkor ha jól értem, az a búza, ami most benne van, azt 4000 év múlva megtalálják?
-Tehát ha elrejtenénk egy üzenetet a magok között, akkor..
-Meg ne próbáld! Ki tudja, milyen felbolydulás lenne, ha találnának egy 4000 éves angolul írt cetlit a romok között…
-Az is lehet, hogy inkább elsüllyesztenék valahova, majd elfelejtenének beszélni róla.
-Látod, az is lehet. Ez is csak azt mutatja, hogy teljesen felesleges lenne üzenetet hagynunk. Azon kívül persze, hogy egy csomó emberre a frászt hoznánk..
-Akkor írjuk rá azt, hogy Búúúú!
-Inkább menjünk tovább! Mindjárt itt a nagytemplom.

***

-Ó, hát ez nem is olyan nagy.. – állapította meg Zoltán.
-Persze, mert te az olyanokhoz vagy szokva, mint az AyaSofya. De ebben a korban ez igen is nagynak számított… Ez megint olyan, mint a nagy raktár.
-Ez is le fog égni, majd újraépítik?
-Nagy valószínűséggel igen… Minden esetre azok a romok, amiket a 19. század közepén kiásnak, kicsit másabb. Pl. itt a kapuban lesz egy oroszlános kút.
-Valami kútszerűség most is van…bár sehol semmi oroszlán.
-Nem.. ez még nem olyan…ez teljesen más..egyszerűbb.. Megtennéd, hogy lefotózod? Utána gyere, megmutatom a zöld követ!

***

-Biztos, hogy ez az? – kérdezte Zoltán.
-Egészen biztos. Jó helyen vagyunk.
-De hát ez nem is zöld…
-Pedig ez az…
-Akkor talán mert sötét van, azért látszik…öööö..fehérnek..
-Ezt nem értem…
-Biztos, hogy ez az? Ha olyan szent kő lenne, csak őriznék… legalább egy lakattal..
-Ez egy nagy kő! Ki tudná elrabolni? Ebben a korban az emberek még csak élelmet akartak rabolni….nem pedig sziklákat..
-Akkor lehet, hogy valaki átfesti majd…
-Ugyan már! Ki tenne ilyet?
-De hát még 4000 év… ki tudja addig milyen alakok fognak erre járni…

***

-Miért vagy ilyen letört? – kérdezte Zoltán pár nappal később…
-Azt nem tudom, hogy itt és most milyen évet írunk…vagy egyáltalán milyen hónap van..bár valószínűleg tavasz van.. De azt számoltam, hogyha otthon maradtunk volna, akkor valószínűleg november 10 lenne..
-És ez olyan különleges nap? Csak nem a szülinapod?
-Különleges, bár nem a szülinapom. Annál sokkal fontosabb. Ezen a napon halt meg…fog meghalni a Török Köztársaság alapítója, Atatürk. Tudod, ő nagyon sokat tett azért, hogy kijöjjön az ország a sötét középkorból, amibe szépen belecsúszott az évszázadok alatt. Ezen a napon, pontban reggel 9:05-kor mindenki megemlékezik róla. Mégpedig úgy, hogy 1 percre megáll. Mindegy, hogy ki mit csinál, merre van. Erre az 1 percre megáll mindenki. A munkások a gyárban, az emberek az utcán, megállnak a buszok, az autót, mindenki. Még a reptéren az automata csomagkezelőt is megállítják.
-Ez nagyon érdekes lehet… ha egyszer visszajutunk, akkor ezt mindenképpen szeretném megnézni..
-Én meg ha tudnék vele találkozni, annak nagyon örülnék…
-Hé! De hát van egy időgépünk! Ha ennek az egésznek vége, akkor otthon felkészülünk rendesen, és akkor visszamehetsz az időbe, és találkozhatsz vele!
-Hmm.. nem rossz ötlet… Hogy halad a töltés?
-Igazándiból fogalmam sincs… biztos van valami kijelző a gépen, de még nem találtam meg.. Annyi viszont biztos, hogy ezúttal gyorsabban megy, mint korábban.. Úgy gondolom, hogy talán 3x gyorsabb… Ha szerencsénk van 1 hónapnál kevesebbet kell várnunk. Vagy megpróbálhatjuk, hogy jobban feltöltjük, és akkor nagyobbat tudunk ugrani… A zöld törpikék hogy bírják az ittlétünket?
-A zöld kicsodák???
-A vendéglátóink…A törpikék.
-Ne nevezd már őket törpikéknek! Attól még, hogy te kosaras méretű vagy, mi meg itt az ókorban vagyunk, ahol egyébként is kisebbek az emberek, még nem kellene őket letörpikézni… Én is alig érem el a 160 cm-t, akkor én is törpike vagyok??
-Nem-nem, dehogyis! Jó-jó, nem hívom őket törpikéknek… Lehetnek zöldikék?
-Nem! Az meg mi ott a kezedben?
-Áh, csak egy kis zöld festék…
-Ugye nem a követ mentél lefesteni?
-Ááááh… dehogy… ugyan már… csak egy kicsit meglocsoltam vele a füvet..olyan sárga volt.. most már szép, életteli zöld…
-Zoltán! Te lefestetted zöldre a Szent Követ???
-Csak egy picit…láttam, hogy szomorú vagy, és..gondoltam, besegítek egy kicsit…
-De Zoltán! Ez a történelem meghamisítása! Tudod, hogy hány ember gondolkozik a jövőben azon, hogy mi célt szoltált az a zöld kő, honnan jött, miért zöld, stb…???
-Hát… most már legalább tudjátok.. De tudod mit?! Szerintem írd ebből a doktoridat! Nézd! Még selfie-t és készítettem festés közben!
-Te Zoltán! Hattuszaszban nem találtak emberáldozatra utaló nyomokat. De ez valószínűleg azért nem, mert jó mélyre foglak elásni!!

***

-Kiraz! Gyorsan! Indítsuk a gépet!
-De hát még csak 2 hete töltjük! Nem jutunk messzire!
-Azt mondtad, még 1000 év múlva is itt lesz ez a város! Akkor elég ha csak 500 évet ugrunk!
-Na de mi történt??
-Felmentem oda, ahol majd lesz a vár. Gondoltam, onnan csinálok egy fényképet a teljes városról. Találtam is egy jó helyet, ahova felmásztam. Aztán jött egy cicomás ember és elkezdett mindenfélét magyarázni.. gondolom biztonsági őr, vagy ilyesmi…és azt mondja, hogy oda nem szabad felmászni… Mondtam én neki, hogy lejövök, csak kattintok még kettőt. De ő tovább magyarázott valamit. Miután fotóztam, elkezdtem lemászni, de megcsúsztam. Szerencsére ott volt az a cicomás ember, úgyhogy abba kapaszkodtam meg. De erre meg ő átesett a falon. Szerintem ha észreveszik, akkor roppant mérgesek lesznek..
-Zoltán! Te lelöktél valakit a szakadékba a városi vezetők közül???
-Mondtam neki, hogy bocsi… Azt hiszem, üldöznek…
-Mázlid, hogy épp leltárt tartottam, így ott van minden a gép mellett… 1 perc, és ugorhatunk. Csak éppen enni-innivalónk nem lesz..
-Úgyse megyünk messzire…csak 500 évet előre.. de amúgy maradunk a városban.
-Jóvan, menjünk… De aztán a túloldalon ne felejts el szólni, hogy fojtsalak bele az oroszlános kútba…!
-Felőlem akár háromszor is. Csak menyünk már, mert ha megtalálnak, tutira kiszögelnek a kapura!
-Ebben biztos lehetsz! És abban is, hogy én még segíteni is fogok nekik! Na, betápláltam a gépet. Kapaszkodj! Indulunk!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Anatóliai időviharban – 10. rész – A zöldsapkások, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


351
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    pazartesi
    “monday”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek