Kalandok Isztambulban és Törökországban.

-Hé! Szakad az eső!! És…és.. ne már! Kint vagyunk az utcán… – csodálkozott Zoltán.
-Naná! 500 évet jöttünk előre az időben. Ez egy teljesen más világ, más nyelv, más kultúra, más emberekminden más..még a házak is. Emlékszel? Azt mondtam, hogy az a város leégett. A mostani időnk szerint olyan jó 300 éve..
-De azt is mondtad, hogy utána a várost visszaépítették…
-Persze. De hát nem lesz ugyan az… főleg nem 500 év távlatában. A templomok helye általában megmarad, később már csak szakrális okokból is. Na de egy lakóház… Azok vándorolnak.. Viszont még mindig a kereskedő negyedben vagyunk. Nézd! Az a ház ott mintha másabb lenne.. Hasonlít a mi régi házunkhoz. Kopogj be!
-HMMM?? -nézett ki egy zöld sapkás ember..
-Nahát! Itt is vannak zöldikék! – csodálkozott ismét Zoltán.
-Zoltán! Mondtam, hogy ne hívd így őket!
-Szultán? Kiraz? Gyertek! – monda a zöld sapkás ember egy eléggé furcsa, de még éppen felismerhető angolsággal.

***

 -Ez mi?  -mutatott arra az agyagtáblára Zoltán, amit a zöld sapkás embertől kaptak.
-Ez egy szótár….
-Ó! Hát…ööö…nagyon érdekes…, de..
-Ez egy angol-akkád szótár…
-Mi?? Akkor vannak még itt angolok rajtunk kívül?
-Nem! Ezek mi vagyunk!
-Nem értem….
-Pedig tudhattam volna..
-Még mindig nem értem…
-Figyelj! Ezek kereskedők. Az a dolguk, hogy az emberekkel kapcsolatot létesítsenek. Nyilván ehhez olyan emberek kellenek, akik könnyen megtanulják a másik nyelvét…bármilyen legyen is az… hiszen Anatóliában ebben az időszakban számtalan nép él, és mind-mind más nyelven beszél… Mi pedig velük éltünk. Igaz, csak 2 hétig, de ennyi idő alatt is néhány angol szót megtanultak tőlünk…
-A francba! – mondta Zoltán magyarul..
-A fljanszda! – mondta a zöld sapkás ember.
-Látod! – mondta Kiraz – úgyhogy jobb lenne, ha vigyáznál, mit mondasz..
-Áh, már késő… Én nem értek semmit ezekből a krikszkrakszokból , de van egy olyan érzésem, hogy az a második kőtábla mind az én káromkodásommal van tele…
-De Zoltán! Ez így nem jó!
-Jó-jó, megpróbálok majd szebben beszélni…
-Nem..nem arról van szó…persze azért igen, gondolt át, mit mondasz… De nem erre értettem. Mi ezzel megváltoztattuk a történelmet!
-Ó! A francba!
-Ó! A franszba! – mondta a zöld sapkás ember.
-Hé! Kezdesz belejönni, zöldike!

***

-Akkor most megsemmisül a világegyetem? – kérdezte Zoltán később – Hú! Ez a bor jobb, mint az 500 évvel ezelőtti!
-Micsoda?
-Tudod.. idő-paradox lépett fel, jön a láncreakció, és megsemmisül a világegyetem.. szerencsés esetben csak a mi galaxisunk semmisül meg… meg ilyenek…
-Mi???
-Hát a sci-fi film… A Vissza a jövőbe 2. Ott mondta ezt a Doki.
-Zoltán! Nem sci-fi filmben vagyunk!
-Hát… pedig egyre inkább annak tűnik…
-De hát akkor sem fog megsemmisülni a világegyetem…vagyis remélem…áh, én régész vagyok, nem időfizikus!
-Mi lenne, ha összetörnénk a táblákat? Eltűnnének a nyomok…
-Szerinted elég lenne?
-Szerinted nem?
-Nem! Persze, hogy nem! Tudták, hogy jövünk. Legalábbis számítottak ránk..nem lepődtek meg. Tudták a nevemet is…meg a tiedet is…
-Az enyém nem nagy szám… Látszólag ennek a névnek valami fontos ősi jelentése lehet…
-Ez olyasmi, amin nem most akarok gondolkodni…
-Akkor nem törtjük össze a táblákat?
-Teljesen felesleges.. Ezek az emberek alapos munkát végeztek. Biztosan van belőle néhány másolat… De ha nem is lenne, valami más írásuk, szájhagyományuk van rólunk. Számítottak ránk. Csak azzal, hogy két hetet együtt töltöttünk az asszírokkal, nyomott hagytunk a történelemben..
-Meg hagytunk egy zöld követ is…
-Hülye ötlet volt azt a követ zöldre lefesteni!!
-De miért? Most van egy jó kis szent kövük! Lehet rajta embert áldozni. Kipróbáltam, jó kis festék, nem lehet lemosni.
-Majd téged áldozlak fel rajta… A jövőben tudósok százai gondolkoznak azon, hogy honnan került ide az a zöld kő, miért zöld, meg ilyenek…
-Na! Egy csomó ember nekem köszönheti a munkáját!

***

-Egyébként melyik évben vagyunk? – tette fel a nagy kérdést Zoltán?
-Nos. Eddig nem igazán volt biztos támpontunk… Most viszont már ismerjük a királyokat is. Eléggé pontos írásos emlékein vannak a Hettita Birodalomról. Több, mint 30.000 ékírásos agyagtáblát őriznek majd az ankarai múzeumban. És ha jól értettem, akkor most Mutszilisz király ül a trónon. Csak nem épp itt, hanem Babilonban. Ez megerősíti, hogy tényleg ő az uralkodó. A gond csak az, hogy 3 különböző kronológia van, több különböző népek történelmi jegyzetei alapján. És sajnos az időponok nem mindig állnak össze, mindig lehet néhány évtizednyi eltérés.. De így is valahogy i.e. 1540-1530 körül lehetünk..
-Öööö.. ebből nem sokat értettem.. Figyelj, én innen távol élek, térben is időben is az anyámmal egy kis lakásban, és néha leküld, hogy vegyek krumplit meg ilyeneket… de ott nem szoktak hettiták meg babiloniak lenni..
-Na jó… akkor menjünk vissza az elejére! Az a rész gondolom már megy, hogy voltak az asszír kereskedők…
-Igen, mindig náluk kötünk ki.. Minden történet velük kezdődik, mint a mesékben az Egyszer volt, hol nem volt..
-Igen. Ez elég fura lehet, de Anatólia történelmében a döntő események nem itt zajlanak. Hanem most éppen 800 km-e délebbre. És ez később is így lesz: perzsák, Nagy Sándor, görögök, rómaiak, bizánciak, de még az oszmánok idejében is a fontos döntések, történések nem itt zajlanak majd, hanem messze…néha nagyon messze. De az eredmények itt fognak meglátszódni. Pontosabban itt is. Az asszírok behozták a kereskedelmet, az írást, és még sok minden mást. Ezzel elérték, hogy az emberek olyasmit készítsenek, amikre valójában nincs szükségük, de el lehet adni innen jó messze. Leginkább gyapjút. Az volt a legkedveltebb termék, amit innen vittek. Cserébe pedig olyasmit kaptak, ami itt nem található. De az ezzel járó előnyökkel megnövekedett a kiszolgáltatottságuk is. Az évszázadok alatt egyre nehezebb lett a kereskedelem. Azok a királyok, amelyek országain áthaladt az út, egyre több adót szedtek. Így más, veszélyesebb utakat kellett keresni. Az asszíroknak saját birodalmat kellett volna építeni. De ebben nem voltak erősek..ekkor még nem. Helyette Babilonban megjelent Hammurapi, az erős király és ő épített birodalmat. Mi ezt az időt pont lekéstük..
-Ha akarod, visszamehetünk oda…
-Köszi, de majd inkább máskor.. Szóval ez a Hammurappi azon kívül, hogy renget fontos dolgot bevezetett, birodalmat alapított, dinasztiát, és egyebet, egyúttal az asszírok kereskedő hálózatának is véget vetett. Nem azért, mert gonosz lett volna. Egyszerűen így alakult. Az ő birodalma nem fért össze az asszírok hálózatával. E mellé jön még, hogy a Taurusz-hegységben kifogyott az ón. Ez az a rész, amiről korábban is beszéltünk. És ez az a pont, ahol eddig tartottunk.
-De most ezen átléptünk a zűrzavaros korszakon.
-Igen. Ez itt most már egyértelműen Hattuszasz. És most már a hettiták uralják. Majd menj fel egy magas pontra, és nézz rá a városra. Meg fogsz lepődni. De most ezúttal ne lökjél le senkit.
-A múltkor is véletlen volt! Tényleg, nem mehetnénk vissza az időbe, és tehetnénk rendbe?
– Nem csináltunk még elég bajt? Pont az kellene, hogy a végén még saját magaddal is találkozzál!
-Igaz, az tényleg nem lenne jó..
-De amúgy ezúttal nem is tudnád őt a szakadékba taszítani. Ezt megteszi majd más helyetted: Mikor Murszilisz király hazajön, nem tárt karokkal, hanem tárt kardokkal várják majd. Főleg a saját rokonai.
-Hú! Ez azért durva.. nem kellene szólni neki?
-Meg ne próbáld!! Meg az ilyesmi elég gyakori.. még 3000 év múlva is. Aki király annak ezt tudnia kell. Annál is inkább, mert legtöbbször ő is így lett király. Szóval… Az a korábbi világ.. mit már-már kezdtünk megszokni…az már nem létezik többé. Minden megváltozott.
-Olyan sok különbséget nem látok.. Nézd! Itt is zöldek a függönyök, pont mint 500 évvel ezelőtt!
-Zoltán! Az csak az egyik dolog, hogy ebben a városban egy teljesen más nép, teljesen más nyelvvel és teljesen más kultúrával van jelen. És arról is beszéltünk már, hogy az asszír kereskedelmi hálózat összeomlott. A bronz drága és ritka lett. Ennek pótlására kezdték el a vasat használni. Egy vaskard minden szempontból rosszabb volt, mint egy bronzkard. De olcsó volt, sok katonát fel lehetett vele szerelni. És ez az egyik oka, amiért megjelentek a birodalmak. Az elején az emberek még csak együtt voltak. Ha a szükség úgy hozta, akkor összedolgoztak. De leginkább csak egymás mellett éltek. Majd ebből lettek a városok. Az elején még ezek is csak egymás mellé épített házak voltak. Később viszont már városállamok lettek. Most viszont birodalmak vannak. Olyan városok dolgoznak együtt, aminek az emberei sose látták egymást. Mégcsak nem is egy nyelvet beszélnek. A király pedig elmehet innen több száz km-e, hogy elfoglalja Babilon. Igaz, megtartani nem tudja. És mindezt bő 1000 éven keresztül fent is tudták tartani! Belegondoltál már, hogy a mi időnkben hány európai ország büszkélkedhet 1000 éves fennállással? Pedig sokkal fejlettebb közigazgatással, információáramlással és hierarchiai rendszerrel rendelkeztek
-A miénk igen. De amennyire tudom, Magyarország jóval régebbi, mint a szomszédai.
-Látod? Pedig a hettitáknak egyáltalán nem volt könnyű dolguk. A korábbi városállamokat hercegek irányították. Akik aztán vagy hűek voltak a királyhoz, vagy nem. Ha a király gyenge volt, akkor ezek az országrészek egyszerűen függetlenítették magukat. A következő királynak meg vissza kellett hódítani őket. Mindehhez van egy igencsak érdekes hadsereg. A harci szekereik minden szempontból csúcsfegyverek. Stabilak és 3 embert is tudtak szállítani: egy vezetőt, egy harcost, és pajzstartót aki egyben a harcos segédje is volt. Szemben az egyiptomiakkal, ahol csak 2 ember volt. Bár cserébe jobban tudtak manőverezni. De a gyalogság!
-Ők nem voltak jók?
-Nem igazán. Még mindig ott tartunk, hogyha valaki elmegy csatázni, akkor nem marad otthon, hogy növényt termesszenek.
-Ez úgy tudom, a mi korunkban is így van.
-Igen, de a mi időnkben már vannak gépek, amelyek több ember munkáját elvégzik. Meg lehet venni élelmet attól, aki éppen nincs háborúban. Azt tudtad, hogy a II. Világháború alatt főként Törökország látta el élelemmel a háborúzó feleket?
-Nem, ezt nem tudtam. Ez egy olyan rész volt, amit sose értettem.. A dokumentumfilmekben mindig csak lövöldöző embereket láttam.
-Az utánpótlás mindig is komoly feladat és problémaforrás volt. Nagy Sándor, Napóleon, Cézár…mindenki esetében.. A hettiták ezt úgy oldották meg, hogy csak az lehetett katona, akinek maradt otthon elég embere – mondjuk szolgák -, akik dolgoztak a földeken. Ráadásul a fegyvereket, felszereléseket is neki kellett megvennie. Ilyenkor jól jött, hogy a vas olcsóbb volt a bronznál.
-De ha pénz kellett, hogy valakiből katona legyen, akkor ki akart elmenni? Nem elég, hogy fizet érte, de utána még le is lövik, feldarabolják, esetleg meg is eszik..
-Pont ez volt a baj. Katonának lenni egy beruházás volt. Ezzel valaki fontos tisztséget vagy akár földet is szerezhetett. No és persze a zsákmány lehetősége. Így ők inkább hasonlítottak egy csapat fosztogatóra, mint valódi hadseregre. De még nagyobb gond volt, hogy a tartományok, a korábbi városállamok saját seregrészt alkottak. Hiszen más nemzet, más nyelv, más kultúra. A seregrészek nagyon mások voltak, más tulajdonsággal, harcértékkel.. mindennel. Ezeket nem lehetett összefogni. És nem is próbálta senki.
-Húha! Vagyis a csata a hettiták részéről úgy zajlott, hogy nekimentek az ellenségnek, aztán mindenkit kiraboltak?
-Hát én nem így fogalmaztam volna…. de lényegében igen. A katonákat jobban érdekelte a saját zsebük, mint a csata kimenetele. Időszámítás előtt 1274-ben, azaz olyan 250-300 év múlva lesz egy nagy csata az egyiptomiak és a hettiták között. II. Ramszesz és II. Muvatallisz fog megütközni a Kádesi csatában. Ez Észak-Szíriában van. A hettiták nagyon jól fognak szerveződni. Ramszesszel elhitetik, hogy még legalább 200 km-e vannak tőle. Mire Ramszesz lassú, kényelmes menetbe vált, még a seregét is felosztja. A hettiták egy gyors és meglepő rohammal hamar legyűrik Ramszeszt, akit ráadásul csak a serege negyede véd, mert a többiek máshol állomásoznak. Ez egy szupercsúcs győzelem lehetne a jövőben..
-De a hettiták mégis elszúrják? Ne már! Hogyan?
-Úgy, hogy a harci szekerek a gyors és tiszta rohammal elfoglalják a tábort. Utána pedig mindenki fogja magát, és kiszáll a csatából. Elkezdenek fosztogatni. Nekiállnak, hogy összeszedjenek mindent, ami csak a táborban található.
-Az egyiptomik meg csak néznek, gondolom… Itt az ellenség, de nem akar velem foglalkozni. Húhú! Katona úr! Tessék már engem ledöfni! Nem érek rá egész nap! Kezdődik otthon a kedvenc sorozatom! Végül ki fog győzni?
-Nos.. Ez a rész felettébb érdekes.. Ott lesz II. Ramszesz a katonák orra előtt, de nem fogják majd el. Ő valószínűleg hazasétál majd… Otthon persze azt mondja, hogy teljesen egyedül megsemmisítette a teljes hettita sereget. A győzelmének részleteit pedig nem lesz rest felíratni több templom falára is. Ezzel nemcsak a saját népét téveszti meg, de rendesen összezavarja a későbbi régészeket is. Ők azt hiszik, hogy mert valaki több ezer éve élt, már nem is hamisíthatja meg a történelmet… Minden esetre az egyiptomi sereg nem semmisült meg. De Ramszesz gondosan elkerüli majd a környéket.
-És a hettiták?
-Az egyiptomiak nem fogják a várost elfoglalni. Tehát nem nyernek. Ráadásul a hettiták később újabb területeket foglalnak el. Akár mondhatnánk azt is, hogy ők fognak nyerni. De mégse aratnak igazán győzelmet, mert az egyiptomi sereg is, és az uralkodó is hazatér. Így leginkább patthelyzetet lehetne mondani. Bár, mindkét oldalon jelentős a veszteség.
-Ez aztán a furcsa eredmény…
-Ugye? De van még egy érdekesség. Ez a csata egy konfliktussorozat része. 16 évvel később a hettiták nem tudnak tovább harcolni az egyiptomiakkal, mert egyre jobban támadják őket az asszírok. E miatt pedig békét kötnek, és ezt egy ezüsttáblába vésik. Erről pedig készül majd egy agyagmásolat. Az ezüsttábla persze idővel elveszik, de az agyag megmaradt. Ha hazaértünk, ezt megnézheted a new yorki ENSZ székházban, mint a világ legrégebbi nemzetközi béke-szerződése.
-Hát… legalább valaki nyert ezzel a csatával… egy szép táblát mindenképpen…

***

-Kiraz!
-Igen?
-Eszembe jutott valami..
-Ki vele!
-Amikor először mentünk vissza az időben, akkor több ezer évet utaztunk. Majd kifeküdtünk, beájultunk. És aludtunk egy jót.
-Valahogy úgy…
-Utána megint utaztunk, de nem sokat.. Nem tudjuk menni, de évszázadokban mérhetőt. És megint kifeküdtünk.
-Igen…
-Utána viszont, amikor próbálgattuk a gépet, akkor nem lett semmi bajunk. Igaz, csak pár napot, majd hónapot ugrottunk.
-Igen.
-De aztán ugrottunk egy nagyobbat, több mint 2000 évet. És úgy kifeküdtünk, hogy kényelmesen beraktak minket egy börtönbe.
-Igen… és mit sikerült mindebből kihoznod?
-Várjál! Még nincs vége! Mert nemrég megint ugrottunk, ezúttal olyan 500 évet. Ezt az utazást sikerült kisebb fejfájással megúsznunk.
-Igen, a fejem nekem is fájt, de nem volt olyan vészes… 1 óra alatt elmúlt..
-Ez azt! Tehát ha rövid időket, néhány száz évet ugrunk, akkor megússzuk egy fejfájással. Ha viszont nagyokat, ezer éveket, akkor meg ki tudja meddig alszunk. Nyilván a fejünk nem viseli jól az időutazást…
-Azt akarod mondani, hogy inkább többször, de kicsiket kellene ugranunk? Mert ha nagyot ugrunk, bár közelebb leszünk az otthonunkhoz, de közben lehet, hogy zsákba raknak minket?
-Igen. Ilyesmi.
-Viszont minden ugrás után meg kell keresni a gépet, valószínűleg fel kell tölteni, és közben valahogy életben is kellene maradni.
-Igen. Ez a része komoly probléma.. Ezért is gondoltam arra, hogy megtanulok kardozni.
-Jó ötlet! És hogy megy?
-Hátöööö – mutatta meg Zoltán a lila foltokat – Egy könyvben régebben olvastam, hogy vannak mozdulatsorok. Azoknak meg ilyen vagány neveik vannak, mint hogy Lejön a vaddisznó a hegyről, vagy a Királynő legyezője meg ilyenek. Ha lenne YouTube-om, akkor ezeket meg tudnám nézni, és tanulni…
-Zoltán! Már bő fél éve az ókorban élünk! Megtanulhatnál már internet nélkül élni!
-Próbálok, de nem sikerül ezekkel a hettita harcosokkal megértetnem magamat. Egyszerűen csak kiáltanak valamit, és már meg is suhintanak a fakardjukkal. Még egyszer sem sikerült rendesen visszatámadnom..
-Gyere! Azt hiszem, jó lesz, ha megtanulsz pár alapszót..

***

-Zoltán! Gyere! Indulnunk kell!
-De miért? Mi történt?
-Hazaért a király…
-Ó! Akkor buli lesz! Megyünk a palotába?
-A királyt le fogják szúrni.
-Ó! … Akkor majd utána lesz a buli?
-Felgyújtják a fél várost!!
-Ó! … Akkor sütünk szalonnát!
-Mi az a szalonna?
-Te nem ismered? Disznóhúsból készül, és…
-Figyelj, én nem eszek disznót. És nem maradhatunk. Bő 100 éves átmeneti kor kezdődik néhány óra múlva. Addigra már nem akarok itt lenni.
-Hát jó… pár perc, és összepakolok.
-Nem kell. Tanulva a múltkoriból, felkészültem. Készítettem pár tervet, milyen utakon tudnánk hazajutni attól függően, hogy mennyire tudjuk a gépet feltölteni, milyen gyorsan kell menekülni, stb… Itt van pl. egy vészhelyzeti csomag, amivel csak 1 hónapra, és 5 km-e ugrunk el.
-Jó ötlet! És most mennyit megyünk? Hova megyünk?
-Nem sokat… Csak 200 évet. Már annyi ideje itt vagyunk, de pont a lényeget nem láttuk még… Meg akarom nézni a hettita fénykort! Ez neked is tetszeni fog! Velem jössz? Vagy megvárod a bulit, és az után jössz? A gép még biztosan itt lesz 400 évig.. talán még 500 év múlva is. Jöhetsz vele később is.
-Áh, nem ismerek senkit se, egyedül meg utálok táncolni. Inkább jövök veled!
-Jó döntés! Kapaszkodj!

Folytatás

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Anatóliai időviharban – 11. rész – Hettita harcosok, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


113
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    yüz
    “100”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek