Kalandok Isztambulban és Törökországban.

-Ó! Ez egy erdő – állapította meg Zoltán, aki mindig is jó volt a nyilvánvaló dolgok megállapításában.
-Igen. – mondta Kiraz. Gondoltam, jobb ha nem mindjárt a város közepén jelenünk meg. Tudod, a világ jócskán megváltozott…
-Már megint?
-Igen..de most még jobban, mint korábban.
-Öööö….hát jó… Ööö… Hol vagyunk? És mikor?
-Szardeisz városához közel. Ez Lüdia fővárosa. És ha jól sikerült a kiindulási időt kiszámolni, akkor i.e. 585 május 1-én vagyunk.
-Éljen május 1! Akkor ma ugye nem dolgozunk?
-Hát… a szakszervezetek megalakulásáig azért még van pár ezer év.. Úgyhogy csak álljál fel, és indulj el nyugat fele!
-Te egy kegyetlen diktátor vagy, tudtad?
-Ne adj ötleteket! Mert legközelebb az amazonok földjére megyünk, és ott majd megmutatom neked, milyen az igazi diktátor! Na! Indulás! Hoztam lándzsát is! Ne kelljen elővennem!
-Jó-jó. De egyáltalán merre van nyugat?
-Ott balra, a csíkos fa irányába.
-Az nem is csíkos!
-Majdnem csíkos.

***

-Miért ezt a várost és ezt a kort választottad? – kérdezte Zoltán később.
-Kellett egy ugródeszka. Azt már megbeszéltük, hogy a túl nagy ugrás túl veszélyes. Az utazástól elájulunk, és teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Így viszont megúsztuk egy közepes fejfájással.
-Én azért annyira nem mondanám közepesnek… Mennyit jöttünk?
-Olyan 700 évet. Többet nem mertem megkockáztatni… Meg ez egyébként is egy érdekes hely. Itt fogják feltalálni a pénzérmét.
-A 700 az jó sok! Eddig csak 500-akat ugráltunk..
-Egy biztonságos időszigetet kerestem. És persze olyan helyet, ahol nagy valószínűséggel a gépet is megtaláljuk. Az elmúlt időszak eléggé zűrzavaros volt…De nem annyira, mint az elkövetkező!
-Mi történt? A hettita birodalomnak búcsút mondhatunk. Ezt tudom..
-Nemcsak neki.. Mind a 3 nagyhatalom mostanra összeomlott.
-Az asszírok is?? Meg az egyiptomiak is?? Azt hittem, ők azért jobban bírják. Hiszen a római időkben is ott lesznek..
-Pedig pont az asszírok foglalták el Egyiptomot. Csak éppen megtartani nem tudták. Aztán ők is összeomlottak. Elég sok minden történt, miközben eléggé ködösek a leírások. Tudod, erről már beszéltünk. Ebben az időszakban csak akkor jegyzetelnek az emberek, ha ráérnek. Nemcsak hogy arra kell nekik idő, hogy leírják az eseményeket, hanem arra is, hogy megtanuljanak írni. Ha egy kicsit is összébb omlik a birodalom, visszasüllyednek az írás előtti korszakra. És még a kereskedelem is megszűnik, ami tovább nehezíti a talpra állást. Az asszírok, de főképpen az egyiptomiak még egészen megbízhatóak. De az, hogy Anatóliában pontosan mi történt, azt csak a környező országokból lehet összecsipegetni. Nemsokára viszont lesz egy napfogyatkozás!
-Húha! Ez nagyon izgalmasan hangzik! Még csak egyet láttam, azt is 1999-ben. Mikor lesz?
-Május 28-án. Az 1999-est én is láttam. Sőt! Azóta több is volt..lesz Törökországban. Viszont az 1999. nem egy jó év. Elég komoly földrengés lesz Isztambul közelében. Mindez néhány nappal a napfogyatkozás után. 17.000 ember halt meg…
-Családtag, rokon?
-Azok mind megúszták. De ismerős maradt a romok alatt..
-Részvétem…
-Köszi.. De ez már a múlt..
-Inkább a jövő. De azt tudtad, hogy az egyik mentőkutya, aki egy kislányt talált, az magyar volt? Olyan híres lett, hogy még szobrot is kapott!
-Tényleg?
-Igen! Ha majd egyszer kijutunk innen, akkor mindenképpen gyere el Magyarországra, és megmutatom!
-Kíváncsi lettem. De most térjünk vissza a jelenre: Anatólia forrong ebben az évezredben. Egyedül a most kialakuló Perzsa Birodalom hoz egy kis békét. De odáig már nem akartam elugrani az időben. Lehet, hogy túl sok lett volna. Meg a gépet is nehezen találhatnánk meg. Talán Babilonban lesz, talán Athénban…talán egy másik fontos városban. Most viszont majdnem biztos, hogy Lüdiában van. Hiszen eddig is a kereskedőkhöz kötődött. És mi sem lehet fontosabb nekik, mint az az időszak, amikor a pénz megjelent.
-De miért éppen most? És miért éppen itt? Egyáltalán mi ez a Lüdia? Még sose hallottam róla..
-Nos… lássuk.. honnan is kezdjük… Legutóbb, jó 700 évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy 3 birodalom létezett egymás mellett: hettiták, asszírok és az egyiptomiak. Ezek mind-mind eltűntek mostanra. A hettitákkal igazándiból nem tudjuk, hogy mi történt. Egyszer még megvoltak, igaz legyengülve, majd többé nem látjuk őket a történelem színpadán. Az így támadt űrbe két nép került, melyek birodalmat építettek. Egyik volt Phrügia, míg a másik Urartu. A phrügök egyértelműek a hettiták helyére mentek be. Annyira, hogy sokan úgy gondolták, ők adták a végső kegyelemdöfést a birodalomnak. Míg Urartu már a hettitákkal együtt is létezett a Kaukázusban. Viszont a hettiták eltűnése nekik is kedvezőek voltak. Az asszírok viszont nem örültek, hogy az egykori meggyengült birodalom helyébe mindjárt két új és erős birodalom kezd növekedni. Főleg, ha ezek még szövetségre is lépnek.
-Úgyhogy nekiálltak kavarni? Vagy direkt támadtak?
-Ez egy érdekes rész. Mert Urartu és Asszíria között egy nagyon magas, szinte átjárhatatlan hegység volt. Nem alkalmas arra, hogy a katonák ide-oda masírozzanak. Igazándiból a két ország remekül meglett volna egymás mellett. Csakhogy politikailag állandóan egymást zavarták. És volt a közelben két lovas nemzet is: a médek keletre, és a kimmerek északra. Őket az asszírok katonáknak használták, lovakat vettek tőlük, vagy direkt szövetségesként együtt vonultak csatába. Az egyik ilyennel elpusztították Urarrut, a másikkal pedig Phrügiát. Pedig ez utóbbi is érdekes hely: az utolsó királyuk Midasz volt.
-Róla halottam! Ő az, aki minden arannyá tudott változtatni.
-Igen, a mondák így tartják. Meg szamárfület is tudott növeszteni.
-És mi történt utána?
-Időközben Egyiptom is fokozatosan gyengült. Kezdetben még csak belső politikai okok miatt. Majd a tenger felől érkező kalóz népek még jobban meggyengítették. Végül pedig az asszírok elfoglalták. De igazán nem tudták megtartani. Mint egy lufi, ahogy nőtt az asszírok birodalma, úgy gyengült a vége felé. Érdekes, hogy a több részben majd 1500 évig létező birodalom bő 30 év alatt teljesen eltűnt. Mivel eltűnt Urartu a mének gond nélkül bejöttek az országba és el is foglalták. Később pedig, ez már az után lesz, hogy elmentünk, a perzsák kerülnek elő, és foglalják el az egész területet: Egyiptomot, Anatóliát, és a Közel-Keletet egészen Indiáig.
-És Lüdia?
-Miután a kimmerek elpusztították Phrügiát, lett egy luk Anatóliába. Ebbe helyezkedtek be a lüdök, akik akár még a hettiták leszármazottjai is lehetnek. A nyelv nagyon hasonlít, meg még sok minden más is. Ők alapítottak birodalmat, bár sokáig nem tartott. Az az átalakulás, ami ekkor Anatóliában zajlik, őket is hamar elérte. Próbáltak itt az egyiptomi-asszír-méd-kimmer négyszögben valahogy elboldogulni, de nem igazán sikerült a szövetségesek jól megválasztani. Pár hét múlva fognak összecsapni a médekkel. Pont akkor lesz egy napfogyatkozás, amit égi jelnek vesznek, és inkább kibékülnek. 40 év múlva már az új Perzsa birodalommal kell szembe nézniük. És bár az első csata döntetlenre sikerül, a perzsák végül elfoglalják a fővárost. A királyt pedig magukkal viszik, és a perzsa nagykirály főtanácsadója lesz.
-Legalább nem vágta le a fejét, vagy hasonló…
-Úgy bizony! Amikor pl. Timur mongol fejedelem 1402-ben legyőzi a török I Bajazidot, akkor vaskalitkába tette, mint egy énekes madarat. Nem is bírta sokáig. Egy év múlva meghalt…
-Hú! Ez azért elég durva! Az a boldog középkor… nálunk is vad dolgokat tudtak kitalálni… De még mindig nem értem…mért Lüdia? Miért gondolod, hogy itt lesz a gép? Egy rövid életű birodalomnak tűnik..semmi extra.
-A pénz miatt! Itt találják fel a pénzérmét!
-Tényleg! Már mondtad! De most annyira tele lett a fejem ezzel sok új néppel és kavarással, hogy most inkább gyalogoljunk tovább!
-Jó öltet!

***

-Kérsz almát? – kérdezte Kiraz a következő megállónál.
-Áh! Alma! A mi megszokott úti ételünk! Igen, kérek. Mesélsz a pénzről? Miért olyan különleges ez. Hiszen ott voltak az asszírok.. Majdnem 2000 éven keresztül remekül megvoltak pénz nélkül.
-Kezdjük az alapoknál. Sima közgazdaság: a pénznek 1) értékálló, 2) oszthatónak, 3) mindenki által elfogadottnak, 4) értékesnek, egyedinek kell lennie. És az se baj, ha 5) könnyen szállítható.
-Igen, ezeket én is tanultam.
-Gondolom arra is emlékszel, hogy utunk elején az obszidiánnal, majd a sóval kereskedtünk.
-Igen, emlékszem! Mókás időszak volt!
-Az. No tehát ez a kettő nem is volt rossz pénznek. Még évezredek múlva is megmaradt. De az obszidián nem volt elég értékes, míg a sónak a tárolása okozott gondot. Azt tudjuk, hogy az élő állat bármennyire is értékes, mégse jó pénznek. Hiszen nem lehet felezni, stb..
-Pedig ha jól csinálod, egyre több lesz belőle. Ha megéhezel, megehet.. Az aranyat nem.
-Igen, csak ha elpusztul, vagy csak elkóborol, akkor mondhatod, hogy ott megy a pénzem… Szóval az élő állat, bármennyire is csábító, nem jó pénznek. Sok helyen sokfélével próbálkoztak: ritka kő, kagyló, bálnafog, de még olyan is volt, hogy fűszerrel. Attila pl. 408-ban Rómától váltságdíjként másfél tonna borsot kért…
-Teljesen igaza van! A sült hús borssal nagyon finom. Míg arannyal…hát…nem próbálnám ki…
-Igen. Viszont ha az unokáinak akart volna palotát építeni, akkor nagyon kellett volna a borsra vigyáznia, hogy ne romoljon meg.
-Vagy ne dézsmálja meg senki titokban..
-No igen.. De képzeld! Vannak ennél érdekesebb pénzek is! A Csendes-Óceánon a Yap-szigeteken mészkő pénzeket használtak. Ezeket a köveket 100 km-ről vitték oda. Minél nagyobb volt, annál többet ért. Egyik-másik 3 m-esnél is nagyobb lett.
-Ööö.. és hogy vittek haza egy 3 m-es kődarabot? Be se fér az ajtón!
-Sehogy! Pont ez az érdekes benne! Egyszerűen kitették a ház elé. Ellopni úgyse bírta volna senki. Egyedül legalábbis nem. Ráadásul mindenki láthatta, hogy ki mennyire gazdag.
-Na de hogy lehetett fizetni valami olyasmivel, amit megmozdítani is alig tudtak?
Úgy, hogy egy idő múlva már nem a kővel fizettek, hanem csak a tulajdonjogával. A kő ott maradt a ház előtt, de mindenki tudta, hogy most már máshoz tartozik.
-Hát… Én azért örülök, hogy errefele inkább az arany terjedt el! Mennyivel egyszerűbb!
-Pedig az sem olyan egyszerű! De kezdjük az elején. Sok próbálkozás után az arany és az ezüst lett a legkedveltebb fizető eszköz. Kellően ritka, hogy már kis mennyiségben is sokat érjen. Nem romlik meg, lehet darabolni, stb.. Csak egy baj volt vele! Nem volt állandó mérete. Minden darab más-más méretű volt. De még az összetétele is változott. Azaz minden vásárlás előtt meg kellett állapítani az adott kő értékét. Mennyi benne az ezüst és az arany.
-Ez jó bonyolultan hangzik…Na de…hogy csinálták?
-Próbakővel. Ez egy sima, kicsit rücskös fekete kvarckő. Az, hogy valami mennyi aranyat és ezüstöt tartalmaz, az a színén látszódik. De ha sokat használják, akkor koszolódik, megváltozik a színe. Mindkét fém puha, főleg az arany. Kvarc viszont kemény, így az arany-ezüst ötvözet nyomot fog hagyni rajta, ha megdörzsölik vele. A szín összehasonlításához próbatűket használtak. Ezek a tiszta ezüsttől a tiszta aranyig egykarátos lépésekben követték egymást. Összesen 25 tű volt, így mindjárt lehetett tudni, hogy az adott ötvözet milyen arányban tartalmazza az ezüstöt és az aranyat. Vagy ha esetleg mást is beletettek.
-Ez okos ötlet volt. Gondolom, nem lehetett csalni!
-Dehogynem! Ha a próbakő kicsit zöldes volt, úgy tűnt, mintha több arany lenne. Ha pedig egyenleten a színe, akkor pedig az ezüst irányába vitte el a mércét. Ez annak volt jó, aki meg akarta venni az aranyat. Így a későbbi századokban ha valaki biztosra akart menni, akkor savval is próbát tehetett.
-És mi volt, vagy mi lesz a lüdok találmánya?
-Nos.. az országban nagyon sok az aranybánya. De még fontosabb, hogy a közeli folyóban megtalálható az arany és az ezüst természetes ötvözete, az electrum. Ez 2/3-ad aranyat, és 1/3-ad ezüstöt tartalmaz. Tehát ennek pontosan tudták az összetételét. Később egyforma méretű érméket gyártottak, majd pedig a király pecséttel látta el. Ez igazolta, hogy az adott érme az, ami. Így mindenféle próba nélkül azonnal lehetett tudni, hogy az adott érme mennyit is ér valójában. Persze azért itt is volt csalás. Az egyik király kivonta belőle az aranyat, így megnövelve az ezüst tartalmat. Majd pedig rézzel színezte, hogy azért mégiscsak hasonlítson az eredetire. Az így szerzett aranyból pedig felszerelt egy hadsereget és elindult a kimmerek ellen.
-De legalább sikeres volt?
-Nem. Egyik csatát a másik után vesztette el.. Egy későbbi király tudott csak őket megállítani. Majd jött egy másik király, az utolsó. Ő volt Krőzus.
-Ő az, akit végül a perzsa király hazavitt…
-Nem jó így mesélni, ha előre lelövöd a poént….
-Bocsi!
-Na jó! Krőzus azt találta ki, hogy az electrumot felváltja valódi arany és ezüst pénzekre. Ezt tette legfőképpen azért, mert az electrum lelőhelyek kimerülőben voltak. Meghatározta az arany-ezüst váltószámot is. És ő az, aki a pecsétjével látta el az érméket, így igazolva a hitelességüket. Az érmén még nem az uralkodó képmása volt, az csak a későbbi korokban vált szokássá. Ezen egy oroszlán volt.
-A hettiták jelképe!
-Úgy bizony! És úgy látom, meg is érkeztünk!

***

-Nahát! Ez olyan, mint egy görög város! – állapította meg Zoltán.
-Eddig Anatólia mélyén voltunk. Itt viszont már sokkal közelebb vagyunk a tengerhez, ezért a hatása is sokkal jobban érezhető.
-Hurrá! Akkor holnap leugrunk csobbanni egyet?
-Azt mondtam, hogy sokkal közelebb vagyunk… nem pedig azt, hogy meg is érkeztünk. Még jó 100 km-t kellene nyugat felé sétálnunk a legközelebbi tengerparthoz..
-Áh.. mindegy… úgyse hoztam fürdőruhát…
-Viszont, ha már a tengerpartról beszélünk, akkor érdemes megjegyezni, hogy pont azon a helyen már virágzik az Égei-tenger legrégebbi városa: Ízmir.
-Ó! És csak alig 100 km innen? Lehet, hogy mégis el kellene oda ugranunk.. Sétálnánk egyet, vennénk néhány apró ajándékot, stb… Ugye, az eddigre már egy rendes város lett, nemcsak valami apró halászfalu?
-Nem-nem. Igazi tengeri kereskedelmi központ! Még a hettiták is elfoglalták… most meg a lüdök. Aztán jönnek a perzsák, és teljesen felégetik az egészet. Csak azért, mert nem segítettek a lüdök elleni háborúban. Majd csak Nagy Sándor fogja újraépítettni.
-Na de miért kellett volna segítenie nekik? Azok is lüdök, nem?
-Nem. Ott görögök vannak.
-Ja, az egészen más… Fúj! Le a lüd elnyomókkal! Mi perzsa elnyomókat akarunk! Mintha a görögök utálták volna a perzsákat. Legfőképpen Nagy Sándor, aki egészen a lakásukig elment, meg még tovább is..
-Valahogy úgy… De a lényeg, hogy most már nem úgy vagyunk, mint korábban, hogy nagyjából homogén lakosú városban voltunk. Itt a szomszédban már több híres város létezik: Izmir, Pergamon, Epheszosz, Trója, stb.. Tehát itt egyáltalán nem vagyunk feltűnőek a furcsa öltözetünkben..
-Akkor kár, hogy a farmeremet elhagytam, majd szent relikvia lett belőle..
-Na, azért ne essünk túlzásba! Gyere, itt viszont már tényleg van piac!
-Valami olyan hely is, ahol lehet inni sört? Olyan kocsmaféleség?
-Egész biztosan!
-Hurrá! Beértünk a civilizációba!

***

-Ez az ember itt azt mondja, hogy ad nekünk szobát. Szerencsére a hettita király nagyon lelkes volt, amiért megmentettük az életét. Így aranyban nem szenvedünk hiányt. Egyenlőre… Így kivettem 2 szobát egy hétre.
-Kár az aranyat pazarolni… egy szoba is elég lett volna..
-Meg ne próbáld! Mert elérem valahogy, hogy apám is visszajöjjön az időben, és …
-Jóvan, jóvan! Egyáltalán hogy tudtál velük beszélni?
-A nyelv nagyon hasonlít a hettitához. Meg már kicsit a göröghöz is. Próbáld meg te is! Szerintem elboldogulnál vele!
-Jó ötlet! De előtte együnk valamit!
-Az is jó ötlet.

***

-Szóval.. -mondta Zoltán evés közben – Ez itt Lüdia fővárosa. De nem sokáig, mert pár évtized múlva jönnek a perzsák és akkor vége a mesének.
-Csak a birodalomnak. A városok legtöbbször tovább élnek.. sokkal tovább. A városok nemcsak úgy kibújtak a földből, hanem jó okkal ott lettek, ahol vannak. És akkor, amikor.
-Igen-igen…valami rémlik még az iskolában: kereskedelmi utak kereszteződése; tengerpart; folyó; meg valami fontos, különleges dolog. Mondjuk egy jól védhető szikla.
-Pontosan. Ezek közül egyedül a kereskedelmi utak azok, amelyeket az ember építi és rombolja. A többit a természet építi…és bár azt is főképpen az ember rombolja, de azért nem túl gyakori. Most még. Szóval jöhetnek királyok, háborúk, egy jó tengerparti kikötő mindig is egy jó tengerparti kikötő marad. Az utak már más téma, és ez mindjárt fontos is lesz… Tehát ez a város már jóideje fennáll. Nem olyan régi persze, mint a hettiták fővárosa, de azért elég régi. A hettiták is megemlékeznek róla. Utána elég zavaros időszak volt, és több nép is átkelt, várost alapított, tovább állt vagy csak lenyilazták őket. De a város mindig megmaradt. A mostani időszak után a perzsák fogják elfoglalni, és meg is tartják. Sőt! Az egyik fontos kereskedelmi útjuknak ez lesz a kiinduló állmása. Valószínűleg a szőnyegük miatt.
-Törökországban mindig előjönnek a szőnyegek… Nem hittem, hogy ez ilyen régre vezethető vissza!
-Pedig… egyes helyeken sokkal régebbre is! A perzsák után a görögök, Nagy Sándor majd a rómaiak is megtartják a várost. Egészen komoly nagyváros lesz belőle. Ázsia Hét egyházának egyikeként említik majd. Egészen a Római Birodalom kettéválásáig. Ahogy a központ átkerült a későbbi Isztambulba, úgy rendezték át a kereskedelmi úthálózatokat. És akkor valamiért úgy döntöttek, hogy Lüdia központja, Szardeisz már nem fontos. Így ezt a várost el fogják kerülni ezek a fontos utak. Ezzel pedig megpecsételik a további sorsát. Egyre inkább lesz jelentéktelen, míg végül Timur – ő az, aki kalitkába zárta az egyik oszmán szultán – egyszerűen felgyújtja. És nem is ő lesz ebben az első. De utána már senkinek sem lesz kedve újraépíteni.
-Szomorú történet ez ennek a szép városnak… De az igazság az, hogy nagyobbat vártam. Mégiscsak eltelt 700 év.
-Ó! Ha visszajönnénk a római időszakban! Akkor látnád igazán nagynak! Most még nincsenek vízvétekekék, kutak, és hasonlók. Így csak addig épülnek házak, ameddig a vizet még érdemes elvinni. Ez eléggé behatárolja egy-egy városnak a méretét.
-Oké, és akkor mi a terv?
-Nos… A napfogyatkozásig majdnem 1 hónapunk van. Ennyi időt egyébként is itt kell töltenünk, hogy feltöltsük a gépet.
-De lehet, hogy már fel van töltve! Talán teljesen!
-Ez is lehet… de addig nem tudjuk, amíg ki nem próbáltuk… De ami a legfontosabb, hogy mindenképpen szükségünk van a gépre!
-Ez igaz. És most kinél keressük? Király vagy kereskedők?
-Hát…. Nem tudom.. Eddig leginkább a kereskedők váltak be. De legutóbb a királynál volt a gép. Viszont, ahogy te is rámutattál, ez a birodalom annyira nem különleges. Kivéve, hogy itt fedezik fel a pénzt. Ami alapján megint inkább a kereskedők között lenne érdemes körbenéznünk.
-Meg ugye a királyhoz nem lehet csak úgy simán bekopogtatni… Bár legutóbb mégis azt tettük.
-Na igen.
-Van egy ötletem! Nézzünk körbe! Meg úgy sem kell sietnünk. Este találkozzunk ugyan itt. Addig meglátjuk, mit találunk.
-Rendben.. de kérlek!
-Igen?
-Ne forgasd fel a történelmet, rendben?
-Jó-jó! Megpróbálom..
-Nem! Nincs olyan, hogy megpróbálom! A múltkor is ezt mondtad! Ne piszkálj bele az idő menetében. Rendben?!
-Oké-oké!

***

-Látod? Ezek azok az érmék amiket mondtam. Nálunk ilyenek vannak. – magyarázott később Zoltán egy öregembernek.
-De hát ez rézből van! Meg milyen kicsi! – válaszolta az öregember.
-Pont az a jó! Ezért szeretjük! Kicsi, könnyen zsebbe lehet tenni. És mivel réz, nem akarja senki ellopni..Nem mindig.. Ti azért csináljátok aranyból!
-És mindenki elfogadja?
-Bizony! A király adja a garanciát!
-Hmm.. Érdekes ötlet.. Elmesélem a többieknek. Talán a királynak is tetszeni fog. És ki ez az isten a hátulján?
-Ő? Ő nem isten! Legalábbis szerintem ő nem örülne neki, ha annak hívnák.. Egy régi király. Egy bölcs király! Egy nagy hadvezér! Úgy hívják, hogy Atatürk. Á! De már itt van Kiraz! Ő órákat tudna róla neked mesélni!
-Látom, jól megy a nyelvgyakorlás! Még barátokat is találtál! – mondta Kiraz.
-Igen! Szeretném bemutatni neked…öööö… mit is mondtál, hogy hívnak?
-Xirkamox.
-Ah igen! Xirmax… És honnan is jöttél? Valami Mintát mondtál…
-Mirrha.
-Bocsánat… tudod, messziről jöttem, és még szokom a nyelvet.
-Igen. Ezt már mondtad.
-Figyelj Zoltán! Tudnánk beszélni négyszemközt pár percet? – nézett rá Kiraz igencsak szúrós szemmel.
-Szultán? Nézett nagyokat az öregember.
-Áh, rá se ránts! Mindjárt itt vagyunk! Azt az érmét meg tartsd csak meg! Emlékbe!

***

-Te meg mi a fenét csinálsz itt? – ordított Kiraz Zoltánnal egy amúgy csendes sarokban.
-Gyakorlom a nyelvet, barátkozok, ilyesmi… Úgyis itt leszünk legalább 1 hónapig. Nem lehetünk folyamatosan bezárkózva. Egyébként is, keressük a gépet. Azt meg nem lehet beszélgetések nélkül megtalálni..
-De igenis kibírjuk bezárkózva! Mi a jövőből jöttünk. Minden egyes szó, minden egyes mozdulat, de még minden egyes lélegzetvétel is befolyásolja a jövőt. Egyet tüsszentünk, és a jövőből hozott baktériumainkkal kiírtunk egy egész hadsereget. És akkor nem omlik össze a Római Birodalom, stb.. stb… vagy meg se alakul..  Roppant óvatosnak kellene lennünk. Nem pedig jövőbeli tárgyakat kellene osztogatnunk.
-Ez csak egy réz-kuruş. A zsebemben találtam. Mi baj lehet belőle? Egyébként is, miről tudnék vele beszélgetni? A mezőgazdaságról? Ahhoz nem értek. Ő sem ért, mert kereskedő. Na, ahhoz meg pláne nem értek, hogy mi merre volt az ókorban, mit gyártottak, minek és kinek. A hettitákról meg csak nem beszélhetek. Vagy a számítógépekről.
-Jó… erre még valamit kitalálunk. Abban igazad van, hogy mégsem ülhetünk némán. De ez a rézérme! Van rajta egy dátum, egy írás: Török Köztársaság. Mellette egy portré Atatürkről. Tudod, hogy ez mit jelent?? Ha ez az érme túléli az évezredeket, akkor egy ellenállási mozgalom szimbóluma lehet. Ez mutatja, hogy meg fog dőlni a több évszázados szultáni halatom. Rajta azzal az emberrel, aki az egész ellenállást vezetni fogja! Lehet, hogy ezzel az érmével veszélybe sodortad az életét!!
-Ó! A francba! – mondta Zoltán. Egyáltalán nem halkan. – Visszakérjem tőle?
-Áh… mindegy… Mégiscsak egyetlen érme… Veszett el ennél nagyobb dolog is a történelem során..
-Bocsánat a hallgatózásért… -jelent meg hirtelen az öregember – Igazándiból nem akartam hallgatózni, csak Szultán úr olyan hangos… És ugye Ön, Hölgyem… Kiraz ugye? És… bár semmit sem értettem az Önök titkos nyelvű kiabálásából, de mintha a titkos jelszót is tudnák. Amíg azt meg nem hallottam, nem hittem abban, hogy pont én fogok Önökbe botlani. Ráadásul pont itt…
-Öööö… milyen titkos jelszót? Van nekünk olyanunk, Kiraz? – nézett furcsán Zoltán.
-Én nem tudok ilyenről.. – mondta Kiraz, aki szintén zavarban volt.
-Én pedig nem mondhatom el. De ha tudják, bármikor újra kimondhatják, és akkor minden mindjárt másképpen alakul.
-A francba! Nem tudom, mit mondtam az előbb – mondta Zoltán.
-Pontosan ezt! Igen! Önök azok, akiket várunk. Jöjjenek velünk Mirrhába!
-Mirrha… Szmirna akar lenni ugye?
-Hát… hívhatják úgy is, hogy Ti-smurna, ha úgy jobban ismerik,,
-Te Zoltán! Az Izmir! Azt akarja, hogy Izmirbe menjünk. Miért? Mi van ott? Mi van Izmirben? Azaz mi van Mirrhában?
-Egy ősi gép. Egy ősi írás szerint Önök mindig azt az ősi gépet keresik. A leírás illik Önökre. És még a titkos jelszót is tudják. Legjobb lesz, ha holnap hajnalban indulunk.

***

Folytatás

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Anatóliai időviharban – 13. rész – Aprópénz, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

3 hozzászólás a(z) Anatóliai időviharban – 13. rész – Aprópénz bejegyzéshez

  • Alakul. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    • Köszönöm! 🙂

      Kicsit aggódtam, hogy igazándiból csak a saját szórakoztatásomra írom az egészet. De tényleg örülök, ha másoknak is bejön! 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • 10 macskás!
    Egyrészt mert a nagyszerű történelmi összefoglalások mellett most már izgalmas is kezd lenni, másrészt pedig mennek İzmirbe!
    İzmirbe, ami különösen közel áll hozzám!!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


120
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    iyi bir otel
    “a good hotel”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek