Kalandok Isztambulban és Törökországban.

-Biztos vagy benne? – kérdezte Zoltán egy héttel a napfogyatkozás után.
-Nem! Persze, hogy nem! Csak… – válaszolta Kiraz.
-Eddig elleneztél mindent, ami arról szólt, hogy belenyúlunk a történelembe.
-Igen. Idegenek vagyunk itt. Ez nem a mi világunk..pontosabban nem a mi korunk. Próbáltam. Próbáltam, minél kevésbé legyünk feltűnőek. Amire azért te is jobban törekedhettél volna.
-És akkor mi ez a változás?
-A kereskedő barátunk, Xirkamox miatt. Nem került volna veszélybe, ha nem jelenünk meg.
-De meg is mentettük! Igaz, két nap kellett, mire a városlakók visszamerészkedtek. Tényleg! Írnak arról valamit a történelemkönyvek, hogy mi történt Izmirben i.e. 585-ben?
-Áh! Még pár száz évig nem lehet a napfogyatkozásról szóló írásokat komolyan venni. Mikor már tudják, hogy ez csak a Hold árnyéka, akkor már úgy-ahogy lehet rájuk támaszkodni. De még akkor is tele van mindenféle babonával. Előtte pedig! Leginkább fejetlen futkosásról van szó. Valószínűleg aki a történelmet leírta, pont ugyan úgy fel-alá futkosott az esemény alatt… Szóval a mi kis közbelépésünk nem igazán tűnik majd fel senkinek. Az egész szervezet miatt jobban aggódok. Sőt! Igazándiból a miatt aggódom leginkább!
– Xirkamox titkos társasága miatt? Mi is volt a neve? Zöldsapkások Fölalatti Mozgalma?
-Zöldsapkás Titkos Társaság.
-Hát. Nem valami fantáziadús név…
-Hát nem… De nem is ez a lényeg. Ez miattunk alakult. Felelősséggel tartozunk értük.
-Jaj! Ne már!

***

-De akkor most mit csinálunk? Végigmegyünk az évszázadokon, és… mondjuk megakadályozzuk, hogy a törökök elfoglalják Konstantinápolyt? – próbálkozott Zoltán.
-Nem! Azért annyira nem! Csak… még nem tudom… Meg szerintem ez nem így nem.
-Nem akadályozhatjuk meg?
-Nem. Hiszen megtörtént!
-Még nem történt meg! Van addig.. mennyi is? Olyan 1000 év!
-De megtörtént! Hiszen te is tudsz róla, meg én is. Mi utána születtünk. Közvetve, vagy közvetlenül, de azért tudtunk megszületni, mert Bizánc elbukott. Ez nemcsak egy város! Egy birodalom központja. Egy vallás központja. Olyan, mintha a II. Világháború előtt kiradíroznád az USÁ-t. Vagy az Oroszokat. Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet meghatározói voltak. Még abban az időben is, amikor már csak egyetlen városból állt. De nem is ez a lényeg.
-Egyre kevésbé értelek..
-Figyelj! Minden ami történt. Amit te, és főleg te. Meg amit én csináltam. Az mind-mind azért történt, mert az már megtörtént. A kő, amit átfestettél zöldre. A király, akit véletlenül lelöktél. És a másik király, akit megmentettünk. De még a napfogyatkozás előrejelzése is. Amikorra mi megszülettünk, ezek a dolgok már megtörténtek. Pont azért, mert mi megcsináltuk őket.
-Tehát van egy előre megírt sorsunk, hogy…
-Nevezd sorsnak, ha akarod! Inkább idővonalnak. A dolgok megtörténtek, mert megcsináltuk. És azért fogjuk megcsinálni, mert a jövőben megtörténtek lesznek!
-Legalább az életben egyszer használom az angol befejezett jövőidejét… bár valószínűleg nem erre találták ki..
-Tanulj latint! Az még kacifántosabb!
-Kösz! Talán, majd ha odaértünk… De akkor futnunk kell majd egy kört a római időkben is?
-Talán… Még nem tudom..
-És honnan tudjuk, hogy hova kell menni? Hova kell beleavatkozni?
-Történelmi furcsaságokat kell keresnünk… Olyat, ami kilóg a sorból. Mi kilógunk a sorból. Főleg egyikünk, aki magas, fehér, és fura orra van…
-Jó-jó! Értem én! Tehát azt akarod mondani, hogy nem véletlenül találkoztunk. Nem véletlenül indítottuk el az időgépet…meg úgy egyáltalán…
-Én se értem. De azt látom, hogyha nem avatkoztunk volna bele a dolgok menetébe, akkor a jövőben nem az a történelem lenne, ami volt. A változások még csak apró, jelentéktelen dolgok. Talán mindegyik az lesz. De ezt a gépet azért tették oda, ahova…és amikorra, mert ez minket vár. Feladatunk van.
-Tényleg. Sikerült többet megtudnod róla?
-Nem igazán… Szinte semmit… Sőt! Semmi olyat, ami érdekes. Még azt se tudom, hogy lehetne rendesen feltölteni. Ez a mostani módszer nem igazán hatékony.
-Főleg most, hogy még nincs itt az ideje a szőlőnek.
-Viszont megtaláltam az indító gombját. Nem véletlenül használt az, hogy belerúgtunk. A gomb alul van. Talán azért, hogy véletlenül ne nyomja senki.
-Ó! Ez jó hír! – lelkendezett Zoltán – Vagyis kár.. Szerettem belerúgni..

***

-Tehát azt mondod, hogy a gép ott lesz, ahova megyünk? – kérdezte később Zoltán.
-Nem teljesen. Jó helyre kell mennünk. Nagy a kockázat. Ha elszámoljuk magunkat, akkor lehet, hogy sose találjuk meg a gépet… Tehát oda kell mennünk, ahol a gép szerint ott kell lennünk. – válaszolta Kiraz.
-Ez nem hangzik túl jól. Nincs valami leírás, ami ebben segítene?
-Tele van a gép különféle jelekkel, amiket még nem sikerült megfejtenem. Lehet, hogy azon le van írva.. Viszont van egy ötletem!
-Ha neked van ötleted, az mindig jó! Az enyémek… hmm. mondjuk úgy, hogy felületesek..
-Viszont eddig a te ötleteid mozgattak minket előre. Mintha a gép kifejezetten hozzád ragaszkodott volna…hogy te okozd azokat a dolgokat, amelyek miatt itt vagyunk. És ugye te vagy, aki fel tudja tölteni az időgépet.. Az én feladatom pedig talán az, hogy azért mégse kavard fel túlságosan az idővonalat… Mintha direkt hoztak volna össze minket.. hogy egy páros legyünk.
-Egy hülye sci-fiben vagyunk…Ennyi véletlen nem lehet egyszerre… De annak örülök, hogy veled kerültem egy párba.. Jó páros vagyunk! Nagyon jó!
-Na! Azt hiszem, itt az ideje, hogy elmenj egy kicsit sétálni.. Vagy segíts Azisztóterésznek a vasboltjában!

***

-Sikerült valami tervet összerakni? A történelmet sajnos egyedül te ismered. Egész nap Azisztóterésszel pakoltunk. Holnap indul egy hajó valami Lacede-micsodába… – kezdett bele Zoltán.
-Ó! Lacedaemon! Az Spárta. – válaszolta Kiraz
-Akkor érthető, hogy nekik sok vasra van szükségük…
-A következőt fogjuk csinálni: Itt van Xirkamox és a titkos társasága. Eddig nem igazán működtünk együtt. Ők voltak, meg mi is. Valahogy mégis összefutottunk. És fogalmam sincs, miért segítenek nekünk a kezdet óta.. De ezek után másként lesz. Egymást fogjuk segíteni.
-Elmondjuk nekik a jövőt?
-Azt azért nem! Talán 1-2 apróságot… De a jövő ismerete általában nem egészséges. Sőt! Kifejezetten veszélyes! Láttad, hogy a mi lett a napfogyatkozással is… Majdnem feláldozták szegény Xirkamox-ot. Nem. Ennyit azért nem. De most majd szólni fogunk nekik, hogy 40 év múlva a perzsák a várost elfoglalják, kifosztják, és felgyújtják. Jó 200 évig a város lakatlan lesz. De elmondjuk azt is, hogy mi 100 év múlva, és innen 150 km-e délre, Halikarnasszoszban fogunk megjelenni.
-Te hogy a fenébe tudod ezeket a neveket megjegyezni??
-Nyugi. Őt fogják hívni a mi időnkben, hogy Bodrum. De igazándiból nem egy jelentős város.
-És mit is keresünk ott pontosan?
-Hérodotoszt. Tudod, ő az, akiről meséltem: a Történelem atyja.
-Igen-igen, emlékszem. De… mi feladatunk van vele?
-Egyenlőre semmi… De biztos vagyok benne, hogy ott lesz vele a gép. Vagy ha nem is, akkor a zöldsapkás titkos társaságból valaki mindenképpen. Ez is olyan, mit Xirkamoxal most el kell intéznünk. Ők tudni fogják, hogy mikor, és hol leszünk. Így ott fognak várni minket. Míg egy csoportjuk megpróbálja szemmel tartani a gépet. Így ha nem is célzunk jól, tudni fogjuk, hol találjuk. Ezzel a titkos társasággal a hátunk mögött sokkal könnyebb lesz az utazásunk, mint több ezer éve, amikor még gyalog keltünk át Anatólián.
-Hmm.. Nem rossz. És mikorra megyünk?
-I.e. 445-re. Úgy hírlik, hogy Hérodotosz akkor kezdett bele egy nagy világjáró utazásba. Persze csak az akkor ismert világot járta volna be. Amerikába azért nem ment el. Majd ezek után kezdete meg a híres történelmi könyvének a megírását. Csakhogy mások meg azt mondják, hogy ő nem az az utazó típus volt. Sőt! Kifejezetten utálta, és félt a hajóktól. Inkább valószínű, hogy ki se mozdult a városkájából.
-De ha nem utazgatott, a város pedig jelentéktelen. Vagyis nem járnak oda utazók. Akkor honnan szedte az információkat, amivel a történelmi könyveit írta?
-Pont ez az! Talán segített neki valaki!
-Hmm… talán egy török lány, aki a jövőből jött, és jól ismerte Anatólia történelmét? – kacsintott Zoltán Kirazra.
-Pontosan!
-És ha tévedünk? Ha tényleg elment világ körüli útra?
-Hát… Akkor megvárjuk. Tudod, a jövőben az emberek nagyon sok pénzt képesek fizetni, hogy egy hetet Bodrumban töltsenek…
-Azért wifi nélkül egy idő múlva unalmas lehet.. Már nekem is hiányzik! Hónapok óta nem írtam a blogomba!
-Nyugi! Még van 2500 éved az első számítógép megépítéséig.

***

-Akkor Xirkamox. Ahogy megbeszéltük. Minden teljes titokban történjen! – mondta Kiraz néhány hónappal később.
-Természetesen! Eddig is így csináltuk. És eztán is így fogjuk csinálni.
-Próbáljátok követni a gépet! És írjatok le mindent! Tudni akarom, hogy mi történik vele, miután mi távoztunk.
-Rendben van. De az a dolog… tényleg bekövetkezik?
-Igen. Sajnos… Pontosan 40 év múlva megjelenik itt a Perzsa sereg. De félj! Később itt egy igazán hatalmas és virágzó város lesz! Viszont erről sem szabad szólni senkinek se!!
-Dehogy is! Meg amúgy sem hinne nekem senki..
-Most még nem.. De ha kiderül, hogy előre tudsz dolgokat, annak beláthatatlan következményei lesznek. Ezt ne feledd! Minden veszélybe kerülhet!
-Nem feledem.
-Isten veled Xirkamox! köszönünk mindent! Amit eddig tettél, és amit ezután is teszel!
-Én is köszönöm a ..hmm.. tanácsokat! Minden jót nektek!
-Gyere Zoltán! Összepakoltál mindent?
-Megvan minden. Üdv Xirkamox! Köszönöm a jó borokat!

***

-Hű de dög meleg van itt.. – jegyezte meg Zoltán 140 évvel később és 150 km-el délebbre.
-Ugyan már! Még csak tavasz van! – nyugtatta meg Kiraz.
-Akkor mi lesz itt nyáron?
-Az már tényleg dög meleg lesz.
-Kár, hogy otthagytam a fürdőgatyámat Isztambulban. Soha többet nem hagyom el a hotelemet fürdőgatya nélkül!

***

-Oké, mi a történet? – kérdezte Zoltán, ahogy a város felé gyalogoltak.
-Semmi különös.. – mondta Kiraz – Ezt a várost Poszeidónon fia, Anthesz alapította.
-Na ne már!
-A helyiek ettől 100%-ban meg vannak győződve. Úgyhogy vigyázz erre, mert könnyen fel lehet őket ezzel bosszantani. De azért ne is nevezd őket nyolckarúakanak, vagy csáposoknak, vagy bármi hasonlónak.
-Rendben, megjegyeztem.
-Persze a történészek másképpen vélekednek. Volt egy hatos dór görög városszövetség: Kos, Knidosz, Lindosz, Kameirosz és Ialiszosz. No meg ez a város, amit akkor Halikarnasszosznak hívtak. Őket hatukat Hexapolisznak hívták.
-Hmm.. Hatos városszövetség. Egyszerű név, de jól hangzik.
-Igen. De aztán egyszer összevesztek.
-Ezen már meg se lepődök.. Min vesztek össze?
-Áh, ilyen istenes dolgon..
-Csak nem azon, hogy ki kapja az almát?
-Nem-nem! Most nem. Volt egy játék. Hasonló, mint az olimpiai. De a győztes a díjat nem felajánlotta az isteneknek, hanem hazavitte. Ez a játékos pedig innen, Halikarnasszoszból származott. Erre a többiek nagyon megharagudtak. Mindennek az lett a végeredménye, hogy az itteni királynak el kellett hagynia a várost. És egy másik király került ide, akinek családi kapcsolatai is voltak itt. Mindezt a perzsa hódítással egyidőben.
-Talán a kettőnek volt köze egymáshoz…
-Ez könnyen elképzelhető.
-Akkor mi most már a Perzsa Birodalomban vagyunk?
-Igen.
-És őszintén. Mi a különbség?
-Valójában nem sok. Máshova adóznak. De a pénzben lévő arany ugyan úgy arany. Ugyan úgy folyik tovább a kereskedelem, ugyan úgy görögül beszélnek, stb.. Sőt! Talán még jól is jártak vele, hogy végre nem állandóan egymással harcolnak. Visszatérve erre az új királyra. Mostantól számolva nagyjából 30 éve alapította meg a Hekatomnid dinasztiát. Ők pedig nagyon sokat dolgoztak, hogy ebből a kis tengerparti városkát rendbe tegyék. Kimélyítették a kikötőt. Az így termelt földből hullámtörő gátat építettek. Az utcákat lekövezték, az embereknek rendes házat építettek. És szárazföldi és vízi védműveket. A legnagyobb gazdaságot majd 100 év múlva egy másik király hozza el. Ő az adó igencsak jelentős részét költi majd a városfejlesztésre. Szobrok, márvány borítások, templomok, színházak, stb.. magának pedig egy hatalmas mauzóleumot épített. Ez lesz a Halikarnasszoszi mauzóleum, az ókori világ hét csodájának egyike.
-Óóó! Van esélyünk, hogy megnézzük?
-Még 100 év, mire felépül. Viszont utána bő 1600 évig állni fog. Így ha belefér, akkor a jövőben esetleg visszajöhetünk. Sajnos a közelben semmilyen fontos történelmi esemény nem fog történni. Megpróbálom úgy alakítani az ugrásainkat, de egyenlőre nem ígérhetek semmit. Pedig én is szeretném látni. Viszont van egy másik, ami nincs is olyan messze. Ez pedig az epheszoszi Artemisz-templom. Igaz, két hetünk rá fog menni, de szerintem megéri, hogy megnézzük. Ráadásul igencsak jó időben vagyunk! Már 90 éve építik, és még 15 év, mire befejezik. Így építés közben láthatjuk!
-Ezért tényleg megéri egy kis kitérő!

***

-Nos itt is vagyunk. Tényleg nem egy nagy város, de legalább csinos! – mondta Zoltán pár óra múlva, mikor megérkeztek a tengerpartra. – És most?
-Valahogy találkoznunk kellene a titkos társulat mostani emberével. – válaszolta Kiraz.
-Egy találkahelyet kellett volna megbeszélnünk.. Mondjuk este fél 6-kor a kikötőben. Piros sapkában leszek. Vagy valami…
-Egy zöld sapkát tényleg hozhattunk volna…
-Na jó. Keressünk egy kocsmát! Mostanra kialakult pénzérme is. Ez meg egy kikötő. Csak beindult az üzlet végre!
-Próbáljuk meg azt a házat! Ott a parton

***

-Áh, messzi utazók! – mondta egy leginkább csaposnak kinéző ember, miután Kiraz és Zoltán beléptek a kocsmának kinéző épületbe. – Az én nevem Thantész! Mit szeretnének?
-Mond, hogy van sörötök! Meghalok egy rendes sörért! – válaszolt Zoltán.
-Áh! Csak nem egy sörrajongóval van dolgom? Az én nagyapám is imádta a sört. Beutazta az egész világot, hogy mindenhonnan sörreceptet gyűjtsön össze. Az ő nagyapja adott neki hajót erre a vállalkozásra. Ő meg Mirrhából jött. Két évvel az előtt, hogy a perzsák felégették volna… Tehát mit adhatok? Van itt minden! ibér, perzsa, görög, de még egyiptomi sör is! Vagy esetleg megkóstolná a különleges Midász sört?
-Mirrha… az Izmir, ugye? – nézett Zoltán Kirazra. Ügyelve, hogy angolul beszéljen.
-Igen. De… Azért ez még nem jelent semmit.. – jött a válasz szintén angolul.
-Milyen az az egyiptomi sör? – váltott vissza Zoltán görögre – Tudod, ahonnan én jövök, azt mondják, hogy az egyiptomiak nem isznak sört. Sőt! Vízen kívül semmit se isznak!
-Ezt a butaságot meg ki mondta? Persze, hogy isznak! Nem is akármilyet! Szahmentnek, akit ők a halál és pusztítás istenének tartanak, rendszeresen sört áldoznak, hogy kiengeszteljék. Ehhez még gránátalmát is adnak, hogy olyan színe legyen, mint a vér. Még egy legenda is jár hozzá! Egyszer Szahmentnek elhatározta, hogy elpusztítja az embereket. De az egyiptomiak leleményesek voltak, és jó alaposan leitatták a kedvenc vörös sörével. Szahmentnek több napig volt eszméletlen. Mikor felébredt, úgy döntött, hogy ő valójában szereti az embereket.
-Jó fejek ezek az egyiptomiak! Lehet, hogy találkoznom kellene velük. Akkor ilyen sört kérek! – mondta lelkesen Zoltán.
– De ilyet nem adhatok sajnos, mert ezt csak az istenük kaphatja. Helyette a nép sörét tudom ajánlani. Ez is igazi különlegesség! Pisztácia és datolya van benne. Igaz, eléggé világos, mert gyenge sör. A népnek nem tesz jót, ha már kora reggel részeg abban a melegben. Még ferde lesz a piramis!
-És az a másik, a Midász sör?
-Nos, ez egy mézsör. De azért igazi sör árpából. Némi borral, meg egy icipici sáfránnyal. Biztos forrásokból tudom, hogy ez volt a király kedvence! Annyira, hogy miután meghalt, több korsónyit temettek mellé! Meg egy egész ivókészletet! Remélhetőleg őfelsége előbb átbattyogott a túlvilágra, és csak utána kezdett iszogatni. Különben már az első kanyar eltéved. Ez azért eléggé erős egy sör.
-Hmm.. Akkor lehet, hogy ezt inkább majd este próbálom ki. Valami északi sör van? – kérdezte Zoltán.
-Lássuk csak… Van egy adagom, de eddig még senkinek sem kellett.. nagyapa egyszer mesélt valami germán törzsről, akikkel a Fekete-tengernél futott össze, majd..
-Jó lesz, jó lesz! – lelkendezett Zoltán – Négy adagot kérek! Mindegy miben számolja az adagot, csak nagy legyen! És te mit kérsz?
-Én azt hiszem kipróbálok egy perzsa sört. – mondta Kiraz

***

-Nem rossz, nem rossz. De nem igazán olyan, mint amit vártam… – mondta később Zoltán, amikor az asztalnál ültek.
-Persze! Annak a sörnek az alapja a komló. Az viszont majd a 9. században terjed el Európában… – válaszolta Kiraz.
-Ó, te jó ég! A sötét középkorban vagyunk!
-Dehogyis! Az előtt! Ez még az ókor.
-Pfffff…. elvesztem….
-Kedves utazók – jött oda hozzájuk Thantész. – Ha szeretik a különlegességet, akkor megtennék, hogy kipróbálják az új találmányomat?
-Hmm… Mi az? – kérdezte Zoltán, aki mindenre nyitott volt, ami alkoholt tartalmazott.
-Ezt úgy hívom, hogy Kék Bika. A tavalyi borból készült. Az kicsit megecetesedett. Nem is kicsit.. ezért tettem bele mézet, hogy mégiscsak édes legyen. És egy kicsi koriandert. Ettől olyan pikáns! Ráadásul ébren tartja az embert.
-Érdekes ötlet.. – kóstolt bele Zoltán – Tehát ecet, méz, és fűszer… De hát ebben, akkor hol az alkohol?
-Zoltán, borecet. Abban az az alkohol. – mondta Kiraz.
-Borecet…borecet… A francba! Kiáltott fel Zoltán! – De hülye vagyok! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Itt bohóckodunk a szőlővel, mikor az ecet sokkal savasabb. Sokkal gyorsabban feltölthettük volna a gépet, ha szőlő helyett mindjárt ecetet használnunk. Egy csomó időt feleslegesen pazaroltunk!!
-Már bocsánat… – szólt közbe Thantész, és ezzel megakadályozta, hogy Zoltán szálanként tépje ki a haját. – De.. Szultán, ugye? Te pedig Kiraz vagy akkor..
-Igen. – válaszolt a kérdezett. – a jelszó pedig…
-A francba!! Mekkora szamár vagyok!!! – ordította Zoltán. És már készült, hogy fejjel nekirohanjon az egyik falnak.
-Ó! Igen! Gyertek akkor! Hérodotosz már vár titeket. – mondta Thantész, majd kinyitott egy titkos ajtót. Pont azon a falon, amit Zoltán is készült letámadni. E helyett fejjel előre beesett egy titkos átjáróba.

***

-Figyeljen hölgyem! Ez szép történet. De nekem bizonyítékok is kellenek! – mondta Hérodotosz két nappal később, amikor már elkezdtek együtt dolgozni.
-Van az a monda, amikor.. – próbálkozott Kiraz.
-Mondák… phü! Valami kézzel fogható nincs? Valami írás?
-Elmehetnénk Hattuszba, azaz Pteriába! Ott meg tudnám mutatni az agyagtáblákat!
-Ó, hallottam a pteriai táblákról. De azt senki se tudja elolvasni..
-Én igen!
-Na persze….
-Pedig igaz! … ha szabad beleszólnom – szólalt meg Zoltán, mikor kezdte megunni ezt a beszélgetést.. – Sőt! Van is nálam egy ilyen tábla… Meg egy maszk… Meg annak a hogyhívják királynak is a kardja, aki mindent arannyá változtatott. Ezen kívül 12 asszír nyílvessző, meg egy egyiptomi kő-sas. Vagy veréb.. vagy milyen állat ez.
-Az egy Hórusz szobor te! Jó sok mindent összeszedtél.. – mondta Kiraz.
-Honnan van meg neked Midász király kardja? – kérdezte Hérodotosz-
-Igazándiból egy hettita bronzpoharat akartam becserélni néhány üveg jó lüd borért. De az illető amolyan dupla-kalóz volt, mert mindkét szemén kötés volt. Én meg nem vagyok jó a nyelvekben, így nem igazán értettük meg egymást. És hát ugye neki hiába mutogattam.. Végül a kardot kaptam a bor helyett.. persze jó kis kard. Félre ne értsétek, nem panaszkodni akarok. De a bornak jobban örültem volna. Most ezt a kardot, hogy vigyem fel a repülőre?
-Mi az a repülő? – próbált lépést tartani Hérodotosz.
-Na, az tényleg egy buta mese… emberek beülnek egy vasdobozba, és mindenfele repkednek az égen.. – szólt közbe Kiraz.
-Ki talál ki ilyen ostobaságot! A vas még a vízen sem marad fenn… nemhogy a levegőben!
-Talán, ha sajtból lenne, mint a Hold! Akkor fent maradna. A Hold sem esik le! – vette vissza a kezdeményezést Zoltán.
-Fura ötletei vannak a barátodnak… – fordult Hérodotosz Kiraz felé – mivel szoktad etetni?
-Csak kipróbált ezt-azt Thantész kocsmájában…
-De ugye nem ivott a Kék Bikából?
-Hát…ööööö….
-Van egy jó kis sötét pincém. Pár napra berakhatod oda.
-Áh, nem kell! Nála ez az alapállapot! Meg evett ő már furcsább dolgokat is.

***

-Hogy haladtok? – kérdezte Zoltán pár nappal később.
-Egész jól! – válaszolta Kiraz. – Az elején persze nem hitt nekem. Mindenképpen ragaszkodott valami kézzelfogható bizonyítékhoz. De azok még a föld alatt vannak. Nem lenne jó kiásni, mert akkor mit találnak majd meg a jövőbeli kollégáim.
-Akkor viszont hogy győzted meg?
-Sehogy. Inkább támpontokat adtam neki: keresse fel az egyiptomi papokat, nézze meg a piramisokat, beszéljen a babilóniai csillagászokkal, stb… még egy kis jegyzetet is összedobtam neki, ami segíthet egy-két régi írás elolvasásában.
-Tehát útnak indul?
-Igen. 3 hónap múlva. Még fel akar készülni a nagy útra. Mert tényleg nem szeret utazni, és utálja a hajókat. Viszont sikerült felcsigáznom. Ezért mindenképpen utazni akar. Csak előtte lélekben fel akar készülni.
-Megmondhatnánk neki, hogy nyugodjon meg. Úgyse lesz semmi baja!
-Ezt azért nem tudhatjuk. Bár elég részletesen írja majd meg a történelmet, az életéről alig 1-2 dolog maradj fent róla. Bár az utat túl fogja élni, de semmi sem garantálja, hogy nem lesznek gondjai: sivatagi rablók, baleset, még a hajója is elsüllyedhet, ha ő közben szerencsésen megússza..
-Az viszont biztos, hogy legalább az egyik keze megmarad, amivel tud írni.
-Ha csak nem diktálja le valakinek…
-Na jó! Ne bonyolítsuk túl… Meg akarod várni az indulását?
-Hogy áll a gép?
-Szokás szerint fogalmam sincs.. Legutóbb feltöltöttük, mint a korábbi alkalmakkor. De most elég kicsit ugrottunk. Sok energiát nem használtunk. Viszont nem tudjuk, hogy került ide, és az mennyi energiát használt. Viszont az ecetes töltés sokkal hatékonyabb. Pláne, ha ismét csak kicsit ugrunk, akkor szerintem 1-2 nap, max 1 hét múlva már indulhatunk is.
-Szerintem annyira ne siessünk azért. Megnézzük az ókori világ egyik csodáját?
-Benne vagyok!
-Rendben. Keress egy hajót, ami Epheszosz, vagy Apasza városába megy!

***

-Csak nem eteted a halakat? – kérdezte Kiraz 5 nap múlva – Meg vagyok lepve!
-Áh! Dehogy! Csak a vizet nézem – mondta Zoltán, aki a korlátról figyelt lefele. – Még sose láttam a török tengert.. Jó ötlet volt, hogy hajóval jöttünk.
-Szerintem is! Eddig mindig csak gyalogoltunk.
-Vagy teleportáltunk! Milyen város ez az Epheszosz?
-Ez egy ősi város. Már az i.e. 7. évezredben lakott volt. Majd egy kisebb birodalom nőtt ki innen. Epheszosz volt a fővárosa. A birodalmat akkor Arzava-nak hívták. A legtöbb dolgot a hettita forrásokból tudunk róla. Igazándiból ők ketten vetélytársak voltak. Arzava birtokolta Nyugat-Anatóliát, míg a hettiták Kelet-Anatóliát. Nem tudjuk, hogy pontosan mekkora volt, de mivel sokszor összecsapott a két birodalom, és egyik se győzte le a másikat, úgy gondolják, hogy egyforma erősek lehettek. Majd ez a birodalom is elbukott.
-Hogyan?
-Erről leginkább találgatások vannak. A legfőbb forrás, a Hettita Birodalom ahogy hanyatlott, úgy lett egyre kevesebb információjuk arról, hogy mi történik nyugaton. És mi is így tudunk egyre kevesebbet.. Egészet az i.e. 7. századig, amikor is megjelennek az iónok, vagyis a görögök. Ez innen nézve 300 évet jelent.
-Amilyen évezredeket haladtunk eddig, ez a 300 év olyan, mintha csak tegnap történt volna..
-Nos igen.. Bár ha azt mondanád, hogy üljünk le, és várunk 300 évet, igencsak elunnám magamat…
-És ezek a görögök építették az ókori csodát is?
-Az itt élő korábbi népeknek volt egy természet istennőjük, akit nagyon kedveltek, és nagyon szépnek tartottak. Neki építettek egy szentélyt. Ez megmaradt, és a görögök rátaláltak. Azt gondolták, hogy ez maga Artemisz lesz, így a szentély helyére egy hatalmas templomot kezdtek építeni. Ez 15 évvel az után kezdődött, hogy mi otthagytunk Izmirt. Egyébként onnan csak 2 napi utazás lett volna.
-Kár.. rosszkor voltunk rossz időben?
-Nem igazán. A templomot 120 évig építették. Még most sincsen kész. Akkor pedig csak annyit láthattunk volna, hogy éppen az alapokat ássák. Pedig még a lüd királynak is tetszett az ötlet, és rengeteg pénzzel támogatta az építést.
-És a perzsák nem piszkálták, amikor elfoglalták a várost?
-Nem. Alapvetően a perzsák békén hagytak mindent és mindenkit. Nekik elég volt, ha fizették az adókat. Viszont jó 100 év múlva jön egy őrült, aki egy este felgyújtja, és pillanatok alatt leég az egész.
-Ó! Ez azért szomorú… egy évszázadig épül, majd hopp, semmivé lesz az egész..
-Igen. 20 év múlva Nagy Sándor arra jár. Felajánlja, hogy ad elég pénzt az újjáépítse, ha belevésik a nevét a kőbe.
-Megtették?
-Áh, nem. Ha nem éppen akar szabadította volna fel a várost, akkor szerintem ott helyben lenyilazták volna. Nem lelkesedtek az ötletért.. Inkább megoldották saját erőből.
-Sikerült?
-Igen. Epheszosz már akkor gazdag város volt. Később, az 1. században a Római Birodalom idejében, Róma után a második legnépesebb és legfontosabb városa lesz! Ez egy nagyon fényűző időszak lesz! Pedig többször is megviselik a környező csatározások. És a kereszténység is nagyon erős lesz. Az anatólia hét város egyike. De ez majd később. Most még csak egy gazdag görög város.
-Mi lesz vele? Nem emlékszem rá földrajzból…
-Egyszer a gótok kifosztják, és felgyújtják. De az olyan nagyon nem zavar be a sorsába. Sokkal inkább a 614-es földrengés, ami fél várost összedönti. Az se tett jót, hogy a Bizánci Birodalom erősen keresztény lett, és ezért 406-ban lerombolják az Artemisz templomot. Amikor pedig a kikötő is elmocsarasodik, végkép elveszti a kereskedelmi központ jellegét. Innentől kezdve meredek a hanyatlás. A 15. századra teljesen elnéptelenedik..

***

-Óóóó! Hátööö… Jó, hogy nagy… de ez… Hát jó nagy! Na! – próbálta Zoltán összeterelni a gondolatait a templom előtt állva..sikertelenül.
-51 m széles, 105 m hosszú. Azok az oszlopok pedig 18 m magasak. Arra jön majd még a tető – mondta Kiraz, az élő lexikon.
-Hogy a fenébe tudsz ennyi mindent? Nagy gyere, csináljunk egy szelfit előtte!

***

-Tényleg jó kis város! Simán el tudnék tölteni egy hetet itt – állapította meg Zoltán séta közben.
-Nekem meg azért is érdekes, mert 2500 év múlva nem ezt a várost ássák majd ki. A legtöbb talált épület a római és a bizánci időkből való. Csinálhatunk pár képet?
-Igen. De valamit ki kellene találnunk. Nem tudok tartalék SD-kártyát venni valamelyik sarki boltban. És a felhőbe se tudom a képeket felküldeni. Így viszont egy idő múlva be fog telni a telefonom.
-Tudsz esetleg törölni valamit?
-Már minden modern kori isztambuli képet letöröltem. Azokat könnyen újra lefényképezem majd, ha hazaértem..vagy letöltök egy hasonlót az internetről. Azokért nem kár. Meg csomó programot is töröltem. A Facebook rengeteg helyet foglalt. Itt meg úgyse tudom használni.

***

-Nos, Hérodotosz. Elindulsz? – kérdezte Kiraz, miután visszaértek.
-Igen. Két hét múlva indul egy karaván Babilonba. Ott kezdem, mert a perzsa utak elég biztonságosak. Onnan megyek tovább Egyiptomba. Az is még perzsa terület. Onnan viszont hajóval megyek körbe a Földközi-tengeren.
-Remekül hangzik! Mi holnap megyünk tovább. Thantész! Akkor ahogy megbeszéltük.
-Minden úgy lesz! – válaszolta a kocsmáros.

***

-Minden megvan? Készen állsz? – kérdezte Kiraz Zoltánt.
-Minden! Még Thantész is adott 2 üveg sört. Meg abból a Kék Bikából is. Nem tudom, hogy csinálja… amit legutóbb megittam, az után 4 napig nem tudtam aludni…
-Hátha még tudnád, hogy a rómaiak ennek az utódját használják majd energia italnak! Ezzel hódítják meg az ismert világot!
-Na ne! Thantésznak le kellene védetnie!
-Ilyen sajnos még nincs.. Nos? Mehetünk?
-Igen. De hova?
-Legyen meglepetés!

FOLYTATÁS

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Anatóliai időviharban – 16. rész – A történelem atyja, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


120
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    saat kaç?
    “what time is it?”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek