Anatóliai időviharban – 19. rész – Mielőtt megremeg a föld és összedől minden

-Hol vagyunk? – kérdezte Zoltán – És mikor? És legfőképpen miért?
-Antiochban vagyunk. – válaszolta Kiraz – Ami a jövőben Antakya lesz, Törökország legdélebbi központja. Közel a szír határhoz. És 526. április 20-a van. Pontosan egy hónappal a nagy földrengés előtt.
-Öööö… és jó ötlet volt ennyire az eseményhez közeli időpontba érkezni?
-Most, hogy így mondod… de most már itt vagyunk. Nem tudunk visszafordulni

***

-Lássuk, mire emlékszel! – biztatta Kiraz – Egyszer már jártunk itt, és akkor átvettük a történelme.
-Öööö… nem gondoltam, hogy vizsgázni is fogok belőle… – mondta Zoltán – Na jó! Megpróbálom.. Szóval! Itt van egy folyó, az Orontész. Meg a tenger is. E kettő találkozása pedig mindig jó hely városok építésére. Ennek ellenére valahogy mégsem alakult itt ki komolyabb város. Egészen Nagy Sándorig kellett várni. Ekkor a…. hogy is hívták azt a hadvezért, aki a várost alapította?
-Szeleukosz.
-Ah, igen! Te hogy tudsz ennyi furcsa nevet megjegyezni?? Na mondegy.. Szóval ez a Szelekicsoda volt Nagy Sándor egyik hadvezére. Nagy Sándor halála után övé volt a birodalom legnagyobb része. És ő akart egy jó kis fővárt a saját birodalmának. Érthető is, hiszen Babilon mégse az ő világa volt, meg messze volt a szülőföldjétől. Inkább valami görögösebb helyet akart, ahonnan akár haza is hajózhat. De azért persze nem túl messze a birodalom korábbi központjától.
-Igen. Ez egy jó gondolat volt. Csak éppen pont a tengerpart tette sebezhetővé. Ha maradt volna Babilonban, talán a rómaiak sose foglalták volna el a birodalmát. Hasonló okokból fogja Atatürk is áttenni a török fővárt Isztambulból Ankarába. De ennyire azért ne rohanjunk még előre!
-Oké. Szóval ez a Szelekicsoda ide tette a birodalma fővárosát. Ezt a jósok tanácsolták neki. És tényleg tök jó hely lett. Ment a kereskedelem, a kultúra, volt sok-sok műsor, dőlt a pénz, és a fél ókor őket irigyelte. Csak hiába éltek jól, ha közben a birodalom mérete egyre csak csökkent. Meg ott volt a többi birodalom is, amit szintén Nagy Sándor hadvezéreinek örökösei irányítottak. Velük is állandóan háborúzni kellett. Így jól legyengültek. A rómaiak pedig puskalövés nélkül elfoglalták a várost, vele együtt a Szelehogyhívjákok maradék birodalmát is.
-Nem is volt a rómaiknak puskájuk!
-Tudom. De érted, hogy gondolom…
-Azért nem sok minden maradt meg abból, amit elmondtam… Ha tanár lennék, erre nem adnék kettesnél jobbat…
-Juhú! Megvan a kettes! – örvendezett Zoltán – De figyelj! Én nem tudok ilyen izéket megjegyezni úgy, mint te. Kérj meg inkább, hogy rajzoljak le egy AMD processzor áramkörét emlékezetből! Simán megcsinálom! Még úgy is, ha becsukom a szememet! Sőt! Úgy is, ha nincs hozzá ceruza! Na jó… ceruza azért mégiscsak kell hozzá…
-Oké-oké.. Végül is, nem volt olyan rossz… És a lényeg benne van! Tényleg Szeleukosz alapította a várost. És tényleg fényűző volt. És tényleg a környező háborúk, és a belviszályok miatt kezdtek a dolgok rosszra fordulni. A rómaiak végül is ezt oldották meg egy csapásra. Elfoglaltak mindent, így véget értek a háborúk. A belviszályok is innen jó messze zajlottak. Legalábbis legtöbbször…
-És most jön a de….
-Igen. Jön a De! Mert néhány száz év, és…
-..és a világ nagyot változott. Kezdek hozzászokni.
-Hát…ja.. Tényleg így szokott lenni… A mostani nagy változás, hogy megjelent a kereszténység. És ez lett a bölcsője. Ez a város!
-Itt? De ugye nem ez a kocsma? Tudod..nálunk is szoktak érdekes dolgokat a kocsmákban kitalálni…bár utólag mindig azt mondják, hogy az valójában kávéház volt. De hát senki se robbant ki forradalmat egy kávé mellett… Tényleg! Mikor lesz már kávé?
-A kávé terjedését az 1500-as évektől számolhatjuk. Tehát még jó egy évezred van addig.. Pedig Etiópiában már bő 700 éve ismerik…
-A francba! Na jó, jöhet a történet!
-Tehát Jézussal megjelent az új vallást. Ezt leginkább az apostolok hirdették. Viszont a vallás születésének a helyén, Jeruzsálemben ennek egyáltalán nem örültek. Így hamarosan új helyeket kellett keresniük. Péter apostol pedig arra gondolt, hogy Antioch remek hely lenne a vallás terjesztésének: Nagyon sokan éltek itt, most is. És az emberek igazándiból ki vannak ábrándulva a római istenekből. Amelyek ugye igazándiból a görög istenek voltak. Ráadásul Antioch kellően messze volt a birodalom központjától is. Péter apostol jól gondolta, a kereszténység tényleg nagyon gyorsan elterjedt a városban. Hamarosan ez lett a kereszténység központja is. Ez később még jó kis vitáknak lesz az alapja a keleti és a nyugati keresztény egyház között. A nyugatiak szerint Róma a központ, mert az volt a birodalom központja is. Míg a keletiek szerint meg Antioch, az előbb említettek miatt. Jah, és majdnem elfelejtettem mondani. Már nincs Római Birodalom.
-Tehát ahol most vagyunk, akkor az a Bizánci Birodalom?
-Igen. Bár azt a nevet csak 1000 év múlva egy német történetíró találja ki. Ha itt bárkit megkérdezel, akkor meggyőződése, hogy ő a Római Birodalomban van. Míg Európában inkább Görögök Birodalma néven hivatkoznak rá. De térjünk vissza a keresztényekre, hiszen a mese még nem ért véget. Sőt! Még csak most kezdődött! Tehát Antichban egyre erősödött a kereszténység. A növekedés pedig megkövetelte, hogy legyenek szabályok. Így az első zsinatok is ebben a városban zajlottak, ahol lerakták a vallás alapjait. Csakhogy a vallás erősödésének nem örültek a császárok. Hiszen magukat is az istenektől származtatták. Mármint a rómaiakétól. Nem mellékesen a keresztények őket simán pogányoknak nevezték. Ez meg azért mégsem hangzik valami jól.. Persze ennél több dolog is szemben állt. Nemsokára egy sima vallásból komoly politika lett. Holott a Római Birodalom azért engedélyezte a szabad vallásgyakorlást. De a keresztényeket inkább az oroszlánoknak adták.
-Jó lehetett abban az időben oroszlánnak lenni!
-Hát… aki az oroszlánokig jutott, az már ritkán volt jó falat… Pont az volt a keresztények erőssége, hogy ők a szegények vallása. Velük pedig tele volt a Római Birodalom… Egy alkalommal a császár Antiochba érkezett, hogy a perzsák ellen indítson hadjáratot. Ekkor látta, mennyire megváltoztak a dolgok: a római templomokat átalakították, és mindenhol keresztények voltak. Ráadásul mivel máshol üldözték a keresztényeket, Antiochban viszont nem, rengetegen ide menekültek. Összességében a város igencsak különbözött Rómától. Már-már önálló lett. Már-már lázadozott. Persze a császár rosszul döntött, így a város tényleg fellázadt.
-Ezen annyira nem lepődtem meg.. De mégis, mivel sikerült ez elérnie?
-Felemelte az adókat, bezáratta a templomokat, meg ilyenek.. De ekkor már nem állt jól az egykor fényes birodalom. Így végül sikerült a császárral megegyezni. Néhány évtized múlva pedig végleg ketté szakadt.
-Szép mese, egy szép korszak végére!
-Hát igen… végleg vége a Római Birodalomnak.. Jut eszembe! Ideje, hogy megtanulj rendesen kardozni. A békés időszaknak tényleg vége!

***

-Na jó, de hol találunk valami iskolát, vagy szakkört…vagy hogy hívták azt ebben az időben? Gyorstalpaló kurzus? – kérdezte később Zoltán.
-Ne félj! A zöldsapkás barátainknak szóltam előre. Volt pár száz évük felkészülni. – válaszolta Kiraz.
-Te mindenre gondoltál! Jól kiépítetted a saját titkos földalatti hálózatodat! Mennyivel jobb ez, hogy pontosan tudjuk, mikor és hol találkozunk velük! Emlékszel még, amikor étlen-szomjan a pusztában vándoroltunk?
-Igen… pont azt szeretném elkerülni, hogy még egyszer valami hasonlót kelljen átélnünk.. Itt is vagyunk. – mondta Kiraz, majd bekopogott egy zöld kapun.
-Hú! Hát ez aztán jól el van rejtve! Zöld kapu, hettita oroszlánnal.. – jegyezte meg Zoltán.
-Nyugi! Ezt rajtunk kívül senki más nem ismeri.. A hettitákról régen elvesztek az idő homályában.. Még mitológiákban sem léteznek.
-Ki az? – kérdezte egy fiatal fiú görögül egy felső ablakból. Piros sapka volt a fején.
-A francba! – kiáltott fel Zoltán. – Nem jó házhoz jöttünk. Ez egy másik titkos szervezet…
-Fjanszjba? – kérdezte a görög fiú. – Szultán? Kiraz?
-Szerintem jó helyen vagyunk. – jegyezte meg Kiraz. Egy perc múlva már nyílt is az ajtó.

***

-Ez meg micsoda? – kérdezte Zoltán a piros sapkára mutatva.
-Álca – mondta a görög fiú. – Nehogy valakinek feltűnjön, hogy midig zöld sapkában vagyunk. Ezért csak vasárnap húzunk zöldet. Hétfőn pirosat, kedden kéket, szerdán fehéret, csütörtökön feketét, pénteken rózsaszínt, és szombaton lilát!
-Ahogy elnézem, a péntek lehet a kedvenc napod… -egyezte meg Zoltán. – És hogy hívnak?
-Igen! Eltaláltad! Tényleg a péntek a kedvencem! Olyankor csörgős papucsot is húzok mellé! – lelkendezett a fiú. – Egyébként Július a nevem.
-Te Kiraz – váltott angolra Zoltán – Itt valami nem stimmel… Ki a franc adnak a fiának olyan nevet, mint a Július?
-Mondjuk az, akinek júliusban született a fia… De mi a bajod ezzel a névvel? Az egyik legsikeresebb uralkodót is így hívták..
-Ja. Csak aztán nehogy a fiát meg úgy nevezze el, hogy Brutus! – csóválta a fejét Zoltán, majd visszaváltott görögre – Mikor születtél?
-12 éve januárban…
-Te Kiraz… Tuti, hogy egy hülye sci-fiben vagyunk…és most szállt el a rendező agya..

***

-Na jó. Térjünk a lényegre. – mondta Zoltán este, amikorra a titkos társaság minden tagja összegyűlt. – Harminc nap múlva, azaz május 20-án megremeg a föld, és minden összedől. Pontban 12 órakor!
-7 órakor – vágott közbe Kiraz.
-Nem délben?
-De. Viszont a déli 12-őt csak a születésünk előtt néhány száz évvel vezetik be. Addig az órákat a napkeltétől számolják. Tehát a dél az 7 órakor lesz!
-Hátöööö.. Jó. Akkor tehát harminc nap múlva 7 órakor remegni fog a föld és minden összedől. Addig van időtök összepakolni. – mondta Zoltán. De az összegyűltek csak nagyokat pislogtak. – Te, ezeket nem nagyon hatja meg.. – jegyezte meg Kiraznak.
-Persze, mert ezek az emberek nem ismerik a földrengést. Mond nekik inkább azt, hogy az Isten megharagudott rájuk, és ezért eltörli a várost, vagy valami..
-Hát jó… Szodoma és Gomorra! Durr-durr! Harminc nap múlva! Itt! Hé! Hát most hova fut mindenki?
-Gondolom a templomba imádkozni..
-De hát az itt van felettünk! Nem lett volna egyszerűbb ezen az ajtón keresztül átmenni oda?
-Jó. De ez egy titkos társaság. Megszokták, hogy a titkos folyosókat használják. Még órákon keresztül fognak ijedten bolyongani, mire valahol kilukadnak.. Zoltán! Ezt azért finomabban is elmondhattad volna nekik.
-Akkor meg lehet, hogy hetekig elbeszélgetünk itt.. Talán el se hitték volna!
-Így viszont lehet, hogy elfutottak Rómáig.
-Legalább megússzák a földrengést!

***

-Ez mind? – kérdezte Zoltán, amint a térképet nézte. – Semmi se marad állva… Nem lenne jobb, ha az egész várost kiürítenénk?
-Nem avatkozhatunk bele a történelem menetébe – mondta Kiraz.
-De hát nem éppen azt csináljuk?
-Igen. És nem. Nem változtathatjuk meg azt, ami megtörtént. Mármint, ami a születésünk előtt megtörtént. A történelem olyan lett, amilyen. És ebben az is benne van, hogy 25 nap múlva összedől a fél város, a maradék pedig leég. 250-300 ezer áldozat lesz.
-300 ezer? Nincs is itt ennyi ember…
-Majd lesz, mert rengetegen érkeznek a közeledő ünnepre.
-Ó, te jó ég! És tényleg nem szólhatunk nekik?
-Nem. A történelem szerint a városnak most kell pusztulnia. Ha az emberek a földrengés után egyszerűen csak visszajönnének, és visszaépítenének mindent, akkor lehet, hogy száz év múlva nem tudják a szaracénok elfoglalni. És akkor egészen másképpen alakulnak a Keresztes Háborúk, és talán a Bizánci Birodalom sem fog összeomlani.
-Hát jó.. tartom a számat.

***

-Megvan a gép? – kérdezte Kiraz.
-Meg. Zöldikék alapos munkát végezte. Itt van a szigeten, a nagy templom alatt. – válaszolta Zoltán.
-Ez jó! A legjobb helyen van!
-Már összeraktam a töltőt is. Ez már az új, ecetes módszer. A mobilomat már fel is töltötte.
-Ennek örülök! Sikerült már kiderítened, hogy mennyire van feltöltve?
-Nem sajnos. Pedig direkt minden jelet átvizsgálok, lerajzolok. De egyik sem változik… pedig kell lennie egy kijelzőnek! Mégse találom!
-Sebaj! Még van 20 napunk.
-Mennyit akarunk ugrani?
-600 évet szeretnék. Egy kicsit megpihennénk Konstantinápolyban. Te pedig találkozhatnál egy magyar királylánnyal! Így jó lenne, ha sikerülne alaposan feltölteni a gépet!
-Ó! Ez nagyon izgalmasan hangzik! De az a baj, hogy tényleg nem tudom, mennyi energia van benne… De úgy számolom, hogyha teljesen lemerült, akkor is bő 700-800 évvel fel tudjuk tölteni.
-Rendben. Ennek elégnek kell lennie!

***

-Akkor? Ma lesz a nagy nap? – kérdezte Zoltán.
-Igen. Rémes belegondolni… – válaszolta Kiraz. – Ugyan olyan átlagos nap. Mégis… 3 óra múlva minden meg fog változni..
-Mindenki teljesítette a feladatot?
-Igen. Az egyik csapat tegnap indult Konstantinápoly irányába. Ők viszik azokat a dolgokat, amelyek később még értékesek lehetnek. Míg a másik csapat élelmiszert, takarókat vásárolt. Ők csak 100 km-et mennek. A császár amint értesül a katasztrófáról, azonnal a város segítségére siet. Jól fog jönni, hogy egy csapat már felkészülten várja. És a mi titkos társaságunknak is jól fog jönni, hogy a császárt szolgálhatták.
-Ezt jól kitaláltad! Na gyerünk! Indítsuk be a gépet!

***

-Oké. Megvan minden? Indulhatunk? – kérdezte Zoltán.
-Igen. Én készen állok! – válaszolta Kiraz.
-Akkor kapaszkodj! Indítom!
-Oké! Én készen állok…. Mondom…készen állok…Mehet!
-Én pedig megnyomtam a gombot.. Ott, amit régebben lábbal rugdostunk. Sőt! Már bele is rúgtam! De sehol egy villám!
-Jól állítottad be? 600 év, 600 km észak, 600 km nyugat. Lehet, hogy túl sok a hatos?
-Badarság… Inkább csak nincs elég energiánk.. Próbáld meg akkor a 200 évet, 170 km észak, 150 nyugat.
-Mi van ott?
-Kappadokya. Földalatti városok… Az a B terv. Ha valami balul sikerülne.. Mint mondjuk most.
-Egy pillanat. Megvan! Indítom!
-Oké…
-Semmi.. Nem értem!!
-Csak nyugalom. Még mindig több, mint 1 óránk van. És a templom kibírta. Csak az utána következő tűzvészben égett le… Próbáljunk meg csak 1 évet ugrani. De maradjon ez a város!
-Próbálom… Nem! Nem megy!
-Akkor legyen csak simán 20 km északra. A hegyek között biztonságban leszünk!
-Egy pillanat…. nyomom a gombot!
-Megint semmi..
-Ajaj! Akkor most mi legyen?
-Futás!!!

FOLYTATÁS

Anatóliai időviharban – 19. rész – Mielőtt megremeg a föld és összedől minden, 10.0 out of 10 based on 1 rating

---