Kalandok Isztambulban és Törökországban.

-Ööööö…. és akkor most mit csináljunk? – tette fel Zoltán az ördögi kérdést.
-Nem tudom.. Miért nem működik az időgép? – kérdezett vissza Kiraz.
-Igazándiból azt se tudjuk, eddig miért, meg miként működött..
-Na jó. De eddig legalább működött. Tudtuk használni. Most vajon mi változott meg?
-Talán a közelgő földrengés bezavart neki.. Végül is nem tudjuk, mi alapján működik…
-Gondolod?
-Másik lehetőség, hogy egy hülye sci-fi-ben vagyunk, és az író mostanra úgy gondolta, hogy minden túl simán ment eddig, ezért ideje lenne mindent összekavarni.

***

-Nem akarok még egy földrengést átélni! – fakadt ki Kiraz – egy bőven elég volt 1999-ben!
-Na jó. Akkor fussunk! – javasolta Zoltán.
-Persze.. Mert egy földrengés elől csak úgy el lehet futni.. Mit gondolsz, miért mondta, hogy 20 km-t ugorjunk északnak?? És még az se elég, de ott legalább hegyek vannak, ami egy kicsit biztonságosabb, mint itt. Ennyit nem tudunk lefutni egy óra alatt!
-Tehát van egy óránk. Akkor próbáljunk meg nyugodni, és gondolkodni..
-Hát kösz.. És aztán?
-Azt mondtad, nem minden dől össze. Elsőre legalábbis…
-Igen. De ami állva marad, az a tűzvészben fog elpusztulni.. Holnapra semmi se marad úgy, mint ahogy most van.
-Oké.. De egy tűzvészt csak könnyebb túlélni, mint egy földrengést. Vagy nem?
-Hát… Nem tudom.. Ott vannak a lángok… meg az a sok füst…
-De mégiscsak lassabb. Talán ki lehet kerülni. Talán el lehet menekülni… Talán… Tényleg! Mi van a hajókkal? Hajóra szállunk, és akkor mindkettőt megússzuk!
-Megússzuk? És a cunamival mi lesz?
-Mit írnak az ókori beszámolók a cunamiról?
-Hogy mit írnak?? Nagy semmit!
-Az akkor jó! Vagy nem?
-Figyelj. Ha valamiről nem írtak, az lehet azért is, mert senki se maradt, aki megírhatta volna..
-Jó, de hát olyan kevesen tudtak írni-olvasni..
-Zoltán! Ez azt jelenti, hogy senki se élte túl! Senki se volt, aki elmesélhetné! Pedig a tenger tele van hajókkal! De estére egy sem lesz! A geológusok pedig azt mondják, hogy a kikötő 1-el kerül feljebb a földrengés hatására!
-Uh….
-Egyébként is. A kikötő innen messze van. Emlékezz vissza, hogy mennyit gyalogoltunk ide, amikor először erre jártunk..
-Igaz.. Éppen eső volt, és végig áztunk, mert nem volt sehol egy hely, ahova behúzódhattunk volna..
-Ja. Ott átkoztad, hogy még egy átkozott tető sincs…
-Várjál csak! Hát persze! Nyílt terep!
-Igen. Az egy eléggé nyílt terep volt…
-De nekünk most pont hogy nyílt terepre van szükségünk!
-Jó, de hát mire odáig elverekedjük magunkat..
-De nem is kell! Oké. Van néhány épület, ami megmarad. Igaz, később leég. De azt nem tudjuk, hogy milyen állapotban marad meg… 1-1 leeső tégla a fejünkre bőven elég. Így ezek semmiképpen nem jók. Nekünk nyílt terepet kell keresnünk. Valami teret… Olyat, ami nagy, és nincsen túl sok éghető.. Valami leginkább kőből van!
-Hát. Szerencsére a görögök imádják a követ..
-Megvan! A színház! Ott van mellette a fórum is! Az is üres tér!
-Ilyenkor tele van emberekkel..
-Mindegy! De a színház az üres! Ki a fene megy oda ilyenkor..délben.. ebben a nagy hőségben?
-Hát… ez igaz!
-Van más ötleted?
-Nincs. És kifutunk az időből! Úgyhogy inkább menjünk! Gyere!
-Várj! Hozom a cuccunkat!
-Később visszajövünk érte!
-Jó, akkor csak ezt a kicsi zsákot.

***

-Pffff… – tényleg dög meleg van! – állapította meg Zoltán.
-Már nem sokáig melegszik. Mindjárt dél! – mondta Kiraz.
-És még a futástól is kimelegedtünk.. Nincs vized?
-Na látod. Azt hozhattunk volna. Nemsokára szükségünk lesz rá.. Fel kellett volna készülnünk: víz, élelem, takaró, stb..
-Hát… úgy volt, hogy elugrunk innen több száz évre.. Na de várjál! Mindjárt veszek. Itt a piac mellettünk!
-Na Zoltán! Most már bármelyik percben kezdőd….haj! – kiáltott fel Kiraz, ahogy megmozdult a föld a lába alatt.
-A francba! – szólt Zoltán a kedvenc szavával.

***

-Öööö… vége? – kérdezte Zoltán pár perccel később a földről, miközben azon gondolkozott, hogy felálljon-e, vagy még maradjon.
-Úgy néz ki.. – válaszolta Kiraz.
-Utórengések?
-Állítólag még másfél éven keresztül többször előfordulnak..
-Ajaj… nem hangzik túl jól… – Zoltán mégis a felállás mellett döntött – Ez volt az első földrengésem!
-Nekem sajnos nem.
-És most merre?
-Most várunk. Megvárjuk, hogy leülepedjen a por, és a pánik.
-Szerinted a piacból maradt valami? Jól jönne egy kis bor.. Meg vizet is venni akartam.
-Ami megmaradt, azt most fogják széttaposni az emberek..
-Ó… Hát…
-És utána jön a tűz..
-De hát minden kőből van!
-Azért annyira nem minden. Szőnyegek, függönyök, kosarak.. És attól még, hogy nem látszik, ott vannak a tartógerendák is. Van elég anyag egy kiadós tűzhöz..
-De.. Hogy oltanak tüzet az ókorban?
-Leginkább sehogy. Lehet próbálkozni vödrökkel. De sokat segítene, ha nem égne legalább a fél város. És persze nem lenne az emberek fele a romok alatt.

***

-Na jó. Egyenlőre túléltük. – állapította meg Zoltán.
-Igen. Egyenlőre.. – válaszolta Kiraz
-Ki kellene találnunk, hogy mi legyen ezek után.
-Nos.. Ugye jön a tűzvész. A város fele pedig romokban. Sok ember pedig a romok alatt. Aki pedig nem, az is legalább sokkos állapotban.. 2 nap múlva megérkezik az a segítség, amit még mi készítettünk elő. Úgy gondoltam, 2 nap elég lesz, míg megnyugszik itt minden. Meg elég, ami el tud égni. Ők hoznak élelmet, gyógyszert és egyebeket a sebesülteknek ellátására, takarókat, meg olyan dolgokat, amikkel ezeket a hatalmas köveket lehet mozgatni.
-Tehát akkor 2 nap múlva megmenekülünk? Kiáshatjuk a gépet?
-Hát.. igen. Remélem, még működik!
-Működnie kell! Különben nem vitt volna vissza minket a 21. századból a történelem elejére.
-Remélem, igazad van!
-Mit csináljunk addig a 2 napig?
-Mondjuk túléljük..
-Nem egy rossz program.
-Meg mondjuk segíthetnénk mi is.
-Fogalmam sincs, mit kell ilyenkor csinálni.
-Hamar bele fogsz jönni. Ne félj!

***

-Huh. De durva nap volt! – mondta Zoltán, amikor este egy kicsit lepihentek.
-És az éjszaka még durvább lesz! – válaszolta Kiraz.
-Legalább úgy tűnik, hogy ezt a részt elkerüli a tűz. De valószínűleg a rémálmok már nem lesznek ennyire kedvesek.
-Sikerült valakit megmentened?
-Egy ember kihúztunk a romok alól. Csak a lába bent maradt. Sikerült elkötni a vérzést. Talán megmarad… És nálad?
-Mi meg megtaláltuk a pátriárkát. Épp az erkélyen lehetett, amikor bekövetkezett a rengés. Onnan eshetett le.
-Akkor megúszta néhány töréssel?
-Nem igazán.. Pont egy forró szurokkal teli üstbe esett bele. Csak a sapkája lógott ki belőle.
-Csupa horror!
-Az. Ráadásul az elkövetkező 50 évben lesz még itt földrengés. Meg a fővárosban, Konstantinápolyban is. És megjelenik a pestis is.. A háborúkról nem is beszélve. Szép kis évszázad!
-Tényleg csupa horror.. Elhoztam valaki szőnyegét. Jó lesz takarónak. Ketten beférünk alá.
-Kösz!
-Meg találtam egy amforát, ami csak félig tört össze. Egy kevéske bor maradt benne.
-Az jó lesz! Segít elaludni.

***

-Vajon mikorra érhet ide a császár? – gondolkozott hangosan Zoltán – Egyébként hogy hívják?
-Szerintem olyan 2 hét.. – válaszolta Kiraz – És a neve Iusztinianosz. Az első.
-Nem rémlik a neve… Bár, ha azt kérnéd, mondjak 3 bizánci császárt, nem hiszem, hogy akár egy is eszembe jutna..
-Ő az, aki utoljára próbálta egyesíteni a Római Birodalmat. Ugyebár már 476 után vagyunk, amikor a nyugati rész már csak darabokban van.. Így az egyesítést úgy értette, hogy elfoglal mindent.
-Elég egyszerű módszer.. És mennyi sikerült belőle?
-Egészen sokat sikerült visszaszereznie! Olaszországot, Észak-Afrikát, de még Spanyolország egy részét is. Majdnem a teljes Földközi-tengert visszaszerezte. Bár ez a terület hosszú ideig nem maradt meg, de így is újra felvirágzott a görög-római kultúra… Vagyis majd fog. Ezek az események majd 10 év múlva fognak elkezdődni.. Megint elfelejtettem.. Meg nem erre készültem.. Úgy volt, hogy tovább állunk. Nem maradunk itt. Nem akartam átélni ezt a katasztrófát. És a többit sem..
-Már nem tart sokáig! Holnap nekikezdünk, hogy kiássuk a gépet a romok alól.
-Remélem, sikerül. Remélem működik még! Nagyon el akarok menni már innen!

***

-Ma több, mint száz embert elláttam. De úgy érzem, mintha legalább ezren lettek volna. – mondta Kiraz fáradtan.
-Viszont az a száz ember neked köszönheti az életét… vagy valami hasonló – próbálkozott Zoltán. – és akkor még nem is beszéltünk arról a segélycsomagról, amit te készítettél elő.
-Kösz! Ez tényleg segített! Ti mire jutottatok?
-Hát öööö… eléggé érdekes..
-Na! Ki vele! Mi van a géppel!
-Na jó. Az van vele, hogy nincs meg..
-Micsoda???
-Ott ástunk, ahol volt. De nincs ott semmi. Mintha sosem létezett volna.
-Jó helyen próbálkoztatok?
-Egészen biztosak vagyunk benne. Néhány oszlop megmaradt. Nem tévedhettünk. Mindenki egyetért benne. De a gép nincs ott. Mintha sose létezett volna.

FOLYTATÁS

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Anatóliai időviharban – 20. rész – Amikor minden összedőlt, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

2 hozzászólás a(z) Anatóliai időviharban – 20. rész – Amikor minden összedőlt bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) JoeP bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


101
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    pazar
    “sunday”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek