Kalandok Isztambulban és Törökországban.

-Ööööö… Kiraz. – mondta Zoltán, miután felébredt, és felfedezte, hogy a dolgok kicsit megváltoztak. – Minek vannak itt rácsok? Nem olyan helynek néz ki, ahol az ember kieshet az ablakon… Úgy emlékszem, hogy egy földalatti városban vagyunk!
-Nos igen. Azt hiszem, erre mondhatjuk azt, hogy meglepő fordulat következett be. – válaszolta Kiraz.
-Akkor most bajban vagyunk?
-Igen. Azt hiszem ez a szó nagyon jó leírja a problémánkat.

***

-Aú! Már megint bevertem a fejemet! – méltatlankodott Zoltán miközben vezették – Olyan alacsony a plafon… A francba már!
-A fajnszba… A fjanszba… – érkezett a választ a barlang számtalan irányából..
-Kiraz! Kik ezek az emberek?
-Ők a zöldsapkások. -válaszolt a kérdezett.
-Hova visznek minket?
-Azt hiszem, vallatni.
-Na már csak ez hiányzott! Régen sokkal jobb volt. Akkor csak simán meg akartak enni minket.

***

-Tudod Kiraz – szólalt meg Zoltán a fejét fogva – Annak ellenére, hogy igencsak szükségem lenne egy bukó sisakra, azért itt egészen kellemes. Sokáig el tudnék lenne itt.
-Tényleg úgy építették, hogy sokáig tudjanak itt élni. Nézd meg, hogy ez a lyuk ott balra, pont olyan, mint egy ház: van ajtaja, ablaka. Csak nem a szabadba néz, hanem erre a folyosóra, amin megyünk. Olyan, mintha egy utcán lennénk. – mondta Kiraz – Miközben kint az ellenség a tűző napon szomjasan várakozik, az itteniek kényelmesen megvannak a barlangjaikban. Van víz, élelem, titkos kijárat, sok-sok hely, privát szféra… Mindenük meg van.
-Nagyon baró! Persze jó lenne, ha a fáklyák helyett lámpák lennének. Mondjuk oda el tudnék képzelni egy LED-es égősort. Meg ide is. Tudtad, hogy van olyan, amelyiknél be lehet állítani, hogyha kint esik az eső, akkor mondjuk kéken világítson. Meg este más színe legyen, mint nappal, és ilyenek. Vagyis majd lesz ilyen.. Mennyi idő múlva is?
-1500 év múlva…
-Szóval ha visszajönnénk 1500 év múlva, és meg tudnánk venni az egyik ilyen várost, nagyon jól ki tudnám pofozni. Először kiépítenénk a Wifi-hálózatot, mert itt tuti nincs térerő. Majd tennénk rendes világítást. Nagyon vagányan nézne ki. Ja, és persze rendes puha ágyak is kellenek.

***

-Ez az egész őrültség – jelentette ki az összegyűlt emberek egyike, aki látható megkülönböztetésként sötétzöld sapkát hordott. Bár ez nem igazán látszódik egy földalatti városban. – Miért kellene elhinnem, hogy ők a kiválasztottak?
-Kiválasztottak vagyunk? – kérdezte Zoltán csendesen, és angolul Kiraztól.
-Hát.. végül is.. valami olyasmi. – válaszolt Kiraz.
-De hát nézz csak rájuk, Ióannész! – mondta valaki – Pont olyanok, mint ahogy a titkos tekercsekben meg van írva!
-Marcus. – mondta az, kinek immár tudjuk a nevét, Ióannész. – ott csak annyi van, hogy az egyik egy lány. Olyan, mint mi, és más az orra.
-Mi bajuk van az orrommal? – mérgelődött Kiraz törökül. De ezt rajta kívül senki se értette.
-..a másik meg – folytatta az immártudjukanevét Ióannész. – egy magas fehér, aki furán beszél. Ez mind.
-És ez nem elég neked? – kérdezte az, kit Marcusnak hívnak.
-Ugye jól értem? Ióannész a rossz, és Marcus a jó? – kérdezte Zoltán, ahogy próbálta átlátni a helyzetet.
-Öööö… igen, azt hiszem… – mondta Kiraz.
-Nem. – folytatta Ióannész. – akár frankok is lehetnek. Sőt! Én biztos vagyok benne, hogy frank kémek! Egymás között is úgy beszélnek, mint a frankok.
-Mi nem frankul beszélünk, hanem angolul, te tökkelütött – szólt közbe Zoltán ékes görög nyelven. – De ha már ennyire tudni akarod, akkor megmondom, hogy én magyar vagyok! Még, hogy frank… pfff..
-Magyar? Az meg micsoda nép? – kérdezte Ióannész.
-Nem ismered őket? Na várjál csak…mennyit is… 400 évet! Egész Európa a magyaroktól fog rettegni. Még Konstantinápolyban is az összes lány a legmélyebb pincébe fog menekülni, ha meghallja a magyarok nevét!
-Igen! Ez jó ötlet, Zoltán! Beszéljünk nekik a jövőről! Ez majd meggyőzi őket! – javasolta Kiraz.
-Hát jó! Tessék – kezdett bele Zoltán mérgesen – Ezerötszáz év múlva én leszek a BME-n a vezető C++-programozója a geostacionárius pályára küldendő kozmikus sugárzást figyelő CUBE-szatellitek projektjében. Hah! Erre mit léptek?
-Ne így, Zoltán! Ebből egy mukkot nem értenek! – figyelmeztette Kiraz – mellesleg én se…
-A francba! De hát nem erősségem a történelem. Mondj te valamit! Te tudod, mi fog történni holnap. Mond el nekik!
-Nem tudod elmondani, mi lesz holnap. 500 évig semmi jelentős történelmi esemény nem lesz itt.
-Ha megfőznek minket, az nem jelentős történelmi esemény?
-Nem. És nem főznek meg minket. Legfeljebb bedobnak egy kútba.
-Mindjárt megnyugodtam.
-Tudják a titkos jelszót – próbálta Marcus visszaszerezni a kezdeményezést.
-Ugyan már! – jött meg a hangja Ióannésznek is. – Azt itt mindenki tudja. Marcus semmivel sem tudod igazolni, hogy ők lennének azok! Nincs bizonyítékod. Senkinek sincs. Az egész csak kitaláció!
-Ööööö – gondolkozott Marcus, de ez nem volt az erőssége.
-Én tudom, hol találunk bizonyítékot! Kanisban! Aminek a rég elfeledett neve: Nesza! – emelte fel a hangját Kiraz.
-Mi??? A kísértetvárosban? Oda élő ember nem megy be! Milyen bizonyítékot tudnál hozni onnan? – kérdezte Ióannész.
-Gyere velünk, és meglátod! – válaszolta Kiraz.
-Dehogy megyek!
-Mi az? Csak nem félsz? És mitől? Néhány kődarabtól? Egy kis gyaloglástól? Vagy attól, hogy Marcusnak van igaza?

***

-Kiraz. – kezdett bele Zoltán – mit tudsz megint, amit senki más sem?
-De hiszen te is tudod! – válaszolta Kiraz szerényen.
-Ne már! Még ha tudnám is, biztosan elfelejtettem mostanra!
-Na jó. Emlékszel még arra a hettita királyra, akit megmentettünk?
-Ööö….igen. De azért ne kérd, hogy a nevét is leírjam. Főleg ne hettita ékírással.
-Tehát emlékszel! Jól van! Nos. Miután megmentettük, ő elment egy másik városba. Mi viszont még néhány hétig maradtunk.
-Igen. Ezek voltak az utolsó napjaink a hettita birodalomban.
-Pontosan! De nem csak nekünk, hanem a birodalom is a végóráit élte. Még ha az ő ideje lassabban is telt. Nemsokára szétesett, eltűnt. Hattuszasz városát pedig barbárok foglalták el. Eddigre elég sok mindent összeszedtünk, nagy részét nem is vittük magunkkal.
-Igen. Azokat csak úgy simán otthagytuk.
-Az az igazság, hogy nem hagytuk ott. Én megkértem a zöldsapkásakat, hogy mindent, ami hozzánk kapcsolódik, azt vigyék át Neszába, és rejtsék el a közelben. Nem akartam, hogy amikor majd a régészek feltárják Hattuszaszt, akkor bármi is az ottlétünkre utaljon.
-És most ezeket megyünk kiásni?
-Igen. Biztos találunk közte valamit, ami meggyőzi Ióannészt, és a többieket.
-Hát… remélem… Nem örülnék neki, ha este már belőlünk falatoznának…
-Mondtam, hogy nem esznek meg minket!
-Tudom…tudom… De ha belelöknek egy kútba, az se sokkal jobb.

***

-Figyelj Kiraz! – kezdett bele egy újabb gondolatmenetbe Zoltán
-Igen?
-Az igazat megvallva olyan sokat nem tudok Neszáról. Sőt! Nagyjából semmit. Annak idején megtanultam a fontosabb hettita városokat. De hogy valójában mi történt ott…és mi történt az utána következő évezredekben.. nos arról semmit se tudok.
-Na jó. Kezdjük megint a gyökereknél. Ezt már jól tudod, és személyesen is láttad, hogy Hattuszaszt az asszírok alapították. Hiába a hettiták fővárosa. Azt is jól tudod, hogy korábban Nesza volt a hettiták fővárosa.
-Igen. Idáig megvan. De innentől nincs tovább…
-Neszát is az asszírok alapították. Ez délebbre van Hattuszasztól, vagyis közelebb az asszírokhoz. Úgy véljük, hogy ő volt az első, de mindenképpen a legfontosabb telephely. A központ. Maga a név is azt jelenti, hogy kereskedőtelep. Pontosabban kikötő. Csak ugye a tenger elég messze van, így csak átvitt értelemben jelenti.
-Tehát az asszírok alapítottak egy kereskedőtelepet, aminek a neve Kereskedőtelep. Hát.. Legalább lehetett tudni, mi zajlik a városban.
-Nehogy azt hidd, hogy a többi városnak ennél fantáziadúsabb neve van! Egyébként asszír nyelven Kárumnak, vagy Kanisnak mondták. Ha esetleg majd történelmi feljegyzéseket olvasgatsz majd, ilyen néven találkozhatsz vele…
-A Kanisból lett Nesza? Ehhez mennyit kellett inni, hogy így eltorzuljon?
-Majdnem egy évezredet…
-Jah, hát úgy könnyű…
-Szóval. A hettiták felemelkedéséig, és az óasszír birodalom bukásáig Kanis, azaz Nesza volt Anatólia központja. Ez azért majdnem ezer év volt. Utána viszont már csak egy volt a hettita városok közül.
-Igen… Ez már akkor volt, amikor mi is megjelentünk. És utána mi történt?
-Utána? Semmi. Ugyan úgy el lett felejtve, mint szinte az összes hettita város. Ha jól megfigyeled, a kezdeti birodalmak központja mind-mind messze voltak a tengertől. Hiszen a tenger rejtett veszélyt jelent: bármikor és bármilyen irányból megjelenthetnek a kalózok, vagy egy ellenséges hajóflotta. Még az olyan híres nagyvárosok is, mint Róma vagy Athén is a tengertől távolabb épült fel. Sőt! A mi nagy vezérünk, Atatürk is azért rakta át a török fővárost a szárazföld belsejére, hogy biztonságban legyen. Pedig az már a XX. század eleje volt! Később viszont azok az országok tudtak nagyok és erősek lenni, akik a tenger közelében voltak. Akár Velencét, akár Londont nézed. Vagy ahova mi készülünk, Konstantinápolyt. Az ilyen belső területek, mint Anatólia, nem voltak érdekesek. Pontosabban érdekesek, nagyon is értékesek voltak. Csak pont, hogy nem volt eléggé eseménydús, hogy valami komolyabb központ ki tudjon alakulni. A történetek mindig inkább a tenger közelében zajlottak. Béke időben a kereskedelem, míg háborús időben… nos.. akkor meg a háború.
-Tehát ahol most vagyunk, ott nyugi volt?
-Nagyon hosszú ideig igen. Bő 1000 évig! E miatt pedig belső-Anatólia a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb területe lett: Innen származik az élelmiszer és a katonák nagyon jelentős része.
-Akkor itt nem is a városok voltak a fontosak, hanem a területek?
-Persze a városok is fontosak voltak. De igen, leginkább az, hogy legyen hely bőségesen az élelemnek és az embereknek.

***

-Megérkeztünk – mondta Kiraz.
-Nincs itt semmi! – állapította meg Zoltán, aki élen jár a nyilvánvaló dolgok megállapításában.
-Pontosan! Ez mutatja, hogy jó helyen vagyunk!
-Öööö.. Értem… Nem! Igazándiból nem értem…
-Ez egy kísértett járta hely. Mégis. Milyen hely az, ahol az emberek nem szívesen járnak? A régi romvárosokban!
-Aha! Tehát szerinted Nesza itt van alattunk?
-Igen.
-És ezt abból tudod, hogy nincs itt semmi. Mert ha lenne, akkor nem lenne itt romváros… Tegyük fel, hogy értem. Tényleg értem. De itt hogy fogunk bármit is megtalálni? Évekig eltarthat, míg mindezt kiássuk! És én azt se tudom, mit keresünk!
-Egyenlőre keresd az oroszlán jelent. Hidd el, hogyha meglesz, meg fogod ismerni!

***

-Mát 10 napja itt vagyunk, és semmit, de tényleg semmit sem találtunk! – mondta Ióannész – Mégis, meddig bohóckodunk még itt?
-Nyugi már Ióannész! – mondta Marcus.
-Azért nem semmit… Én találtam egy baltát – mondta Zoltán, majd odasúgta Kiraznak – annyi gödröt ástunk már itt.. Nem lehetne ezt az Ióannészt az egyikbe belerakni? A tieid biztosan örülnének majd neki 1500 év múlva. Hagyhatnánk mellette egy cetlit is, hogy ki volt, honnan jött, mit evet, meg ilyenek… könnyebb lenne a régészek dolga.
-Csak összezavarnád őket! – mondta Kiraz – Meg egyébként is, nem Ióannész a lényeg. Ő csak egy jelenség. Az okot, a probléma forrását kell megoldanunk.
-Azt, hogy nem bíznak bennünk?
-Igen.
-Hmm… nos..végül is nem ismernek minket.. Persze, hogy nem bíznak bennünk. Bár otthon a matek tanárom pont azért nem bízott bennem, mert ismert engem. Egyszer pl. amikor táborban voltunk, és kiment a mellékhelyiségbe, mi addig elfűrészeltük a…
-Találtam egy vázát! – kiáltotta valaki.
-Milyen színű? – kérdezte Kiraz.
-Zöld. És mintha lenne rajta egy… mi is ez… kecske? Nem nincs szarva… mintha egy oroszlán lenne. És van mellette egy házikó jel is.
-Ez az lesz, amit én csináltam – lelkendezett Kiraz – jó helyen ásunk!
-Szerintem inkább kecske – jegyezte meg Zoltán, miközben forgatta a vázát.
-Nem tudok oroszlánt rajzolni… – mondta mérgesen Kiraz. – kiskoromban mindig királyfikat rajzoltam. Sose oroszlánt.
-Itt van még valami.. -mondta az, aki a vázát találta – Mintha egy csatt lenne… meg egy öv… és egy sötétkék valami… Mi ez?
-De hiszen ez az én farmer nadrágom! – lelkendezett Zoltán. – Nahát! Mintha csak új lenne! Meg se látszik, hogy több ezer évig a föld alatt volt! Még a címkéje is megvan! Kicsit elmosódott, de még el tudom olvasni: Made in China in 2012…
-Ott mintha lenne egy kis szakadás… -próbálkozott Kiraz
-Afene.. visszaviszem a boltba, és reklamálok!
-Itt van még valami. – mondta a vázás-nadrágos – Ez egy szobor? Lássuk csak… 9 kéz, 3 fej, meg egy… Hú de ronda orra van!
-Na-na! Mi nem tetszik az orromban?? – mérgelődött Zoltán, és már éppen keresni kezdte a nemrég talált baltát.
-Hát pedig ez tényleg ő. -mondta Marcus – Ilyen orrot nem lehet kitalálni. Még egy félelmetes istennek sem.
-Hé! – panaszkodott Zoltán – Szálljatok le az orromról!
-Nos Ióannész? – kérdezte Marcus. – Mit gondolsz?
-Mihez? Egy hülye szoborhoz, meg egy hülye… mi is ez? .. nadrághoz? Ez lenne a bizonyíték? Utazók, meg.. mi is? Viharisten? Látsz te akár egyetlen felhőt is? -válaszolta gúnyosan Ióannész.
-Hm… villámot szeretnél? – kotorászott a zsebében Zoltán – dugd csak ki a nyelvedet!
-Miért? – kérdezte Ióannész. – mit fogsz csinál..JUJ!
-Mi történt? – kérdezte Kiraz döbbenten – mitől feküdt ki?
-Hozzáérintettem a telefonom aksiját a nyelvéhez. Gyerekként ezt játszottuk a 9-voltos elemmel. Jól megcsípet.
-És most meghalt?
-Nem tudom… nem vagyok biológus… De nem kéne.. Ez csak 3.8 voltos. Bár nem tudom, mennyi benne az amper.. az a rész lekopott. Talán el kellett volna olvasni a használati utasítást.
-Még lélegzik.. De elég rendesen kiütötted.
-Hát. Ha ez tényleg egy hülye sci-fi, akkor most valami ilyesmit kellene kiírni: Gyerekek, ne nyalogassátok a mobiltelefonotok akkumulátorát!

***

-Húaztamindenit! – mondta Ióannész miután egy nappal később magához tért – ez meg mi volt?
-A Vihar Csókja. – válaszolta Zoltán, immár farmernadrágban – Javaslom, hogy Kiraz-nál ne próbálkozz, mert ha ő csap meg, akkor az idők végezetéig nem ébreszd fel.
-Na de…Na de… Mi történt? Kik vagytok ti egyáltalán?
-Ó. Hát Kiraz meg Zoltán. Még nem mondták neked?

***

-Holnap indulunk Isztambulba. Azaz Konstantinápolyba – mondta Kiraz.
-Nagyon jó! – örvendezett Zoltán – Jó buli volt itt, de már hiányzik a szabad levegő.. és a tengerpart is.

FOLYTATÁS

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


131
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    ne zaman?
    “when?”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek