Kalandok Isztambulban és Törökországban.

-Hát… Itt semmi sem változott – fedezte fel Zoltán, a tények nagy felfedezője – Egyáltalán működött a gép?
-Dehogy is nem! – mondta Kiraz – Nézd! Más színű függöny! Azért elvárható, hogy 94 év alatt kicserélik.
-Én semmi különbséget nem látok…
-Nézd meg alaposabban! Eddig halvány-közepes-sötét-kékes-vöröses-lilás bíbor volt, most pedig sötét-közepes-halvány-lilás-vöröses-kékes bíbor.
-Hát… én még mindig semmi különbséget nem látok… de várjál csak! Mit is mondtál?? Hány évet mentünk??
-94-t. Most 620-ban vagyunk.
-Csaaak? Azt hittem, 1-2 ugrás, és már otthon is vagyunk… -mondta Zoltán szomorúan.
-Igen jó lenne… De van egy kis feladatunk itt.
-Ajaj… Mit kellene csinálnunk? Csak nem a világot fogjuk megmenteni?
-Mondhatjuk úgy is.. Bár elég lesz csak az ismert világot..meg Európát..meg a kereszténységet.. és persze a Bizánci birodalmat.
-Ah, csak ennyi? És mit csinálunk délután?

***

-Kiraz! – kezdett bele Zoltán. – Elmondanád, mit történik itt? Miért szálltunk ki az időből ilyen hamar?
-Nem. – fogta rövidre Kiraz – Most nem. Majd később.
-Na de miért?
-Zoltán! A bizánci császár palotájában vagyunk. Egy olyan időben, amikor nem ismer minket senkit. Mégis, szerinted mit fognak csinálni velünk, ha megtalálnak?
-Kiállítanak minket a városfalra, és lelöknek a Boszporuszba?
-Hogy találtad ki?? Gyere, erre!
-Na jó. De ha ez ilyen veszélyes, akkor miért nem érkezhettünk meg egy közeli erdőben, ahogy azt már többször csináltuk?
-Mert nem biztonságos. Bármikor belefuthatunk egy kisebb bolgár, vagy avar fosztogató csapatba.
-Azt hittem, az összes csatát tudod fejből, ami itt történt az elmúlt 9000 évben.
-Csak azokat tudom, amiket feljegyeztek.. Minden kis csetepatéról ők sem emlékeztek meg. Ne feledd, mi nem a bizánci hadsereg vagyunk. Nekik meg se kottyan, ha összetalálkoznak egy néhány lovas avar csapattal. Nekünk viszont végleges lehet..
-A katonákról jut eszembe… Mintha hallanék néhányat.
-Ó! A francba!
-Látom Kiraz, eltanultad tőlem…Gyere, próbáljuk erre!… és mi van az ázsiai oldallal? Az csak nincs tele bolgárokkal meg avarokkal.
-Nincs… Ott a perzsák vannak.
-Micsoda??? Azok meg hogy kerültek ide??
-Majd…mindent…elmagyarázok…csak…itt merre is?
-Balra!
-Oké.. Szóval ha kijutunk innen, mindent elmagyarázok.
-Hát.. Jó nagy baj lehet, ha már a perzsák vannak a kapuban.. Pedig 94 évvel ezelőtt arról volt szó, hogy most éli a birodalom a fénykorát…
-Pont ezért vagyunk itt. Hogy segítsünk! Ööö…ez a függöny mindig is itt volt? Valahogy nem emlékszem rá…
-Nem volt itt. De ez nem is igazi függöny. Az ablakok a másik oldalon vannak. Ez bizonyára egy titkos ajtó!
-Nahát! Tényleg egy titkos ajtó van itt! A bizánciak olyan nagyon nem erőlködtek, hogy elrejtsék. Te elsőre megtaláltad!
-Na ja. De nekem könnyen ment! Láttam az összes James Bond filmet. Valószínűleg ez nem mondható el a bizánciakról.

***

-Rettentő sötét van itt! – állapította meg ezúttal Kiraz.
-Az a jó a sötétben – kezdett bele Zoltán – , hogy nem látod a pókokat!
-Zoltán! Ne idegesíts már! Tudod, hogy félek a pókoktól!
-Hehe! Tudom! Pont azért mondom.
-Figyelj! Vízbe folytalak!
-Hehe! Csakhogy nincs is víz a közelben!
-Azt te csak hiszed! Hallgasd csak egy kicsit!
-Tényleg! Valami csöpög… Vajon mi lehet ez?
-Nekem van egy tippem….
-És mi lenne az?
-Ó! Majd mindjárt megtudod…
-Na ne már! Nocsak… itt mintha vége lenne az útnak. És mintha egy luk lenne itt. Majdnem beleestem!
-Nemcsak majdnem – mondta Kiraz, aki hátulról segített Zoltánnak.
-Hé! – kiáltotta Zoltán, ahogy rövid zuhanás után a hideg vízben találta magát.
-Nyugi! Nem olyan mély! Odakint most nyár van. Így biztos nincs teljesen feltöltve!
-Az nem érdekel, hogy mély! Már ha nincsenek bene óriás polipok meg ilyenek.. De roppant hideg!
-Ússzál a jobb irányba! Ott lesz a part nemsokára.
-Ööö… oké… De ugye jössz te is??
-Persze, csak előbb megkeresem a csónakot..
-Miféle csónakot?
-Csak nem gondolod, hogy van egy titkos út a víztározóhoz, de csónakot nem tesznek ide ki??
-De ha van csónak, engem miért löktél bele?
-A pókok miatt! Indulj a part fele. Mindjárt ott vagyok én is!

***

-Valami azt súgja, hogy te pontosan tudtad, hol vagyunk… -mondta Zoltán, miután kikecmergett a vízből.
-Az elején még nem… -válaszolta Kiraz – de az irányból, sejtettem, hogy a víztározó a közelben lesz. Aztán, amikor meghallottam a csöpögést, biztos voltam benne. Tudod, ebben az az izgalmas, hogy több forrás is említette, hogy létezett ez a titkos folyosó. De a 20-21. században senki se találta még meg.
-Akkor mi lettünk az elsők! Ráadásul sok-sok száz évvel megelőztünk mindenkit! És most merre tovább? Egy törölközőnek mondjuk örülnék.. Meg valami száraz ruhának is. Nem hiszem, hogy a bizánciak nagyon lelkesednének, ha elkezdenék pucéran mászkálni..
-Nos.. Egészen biztos, hogy az Elsüllyedt Palota, amit nemrég építettet Jusztinianosz. Innen van egy út az AyaSofya-ba, amit szintén Jusztinianosz építettett. Azt szerencsére ismerem, mert jártam ott néhányszor. Onnan pedig kimehetünk a szabadba, és megkereshetjük a barátainkat.
-Kezd olyan érzésem lenni, hogy ez a Jusztinianosz nem véletlenül oda tette az épületeit, ahol azok vannak. A végén még kiderül, hogy egy egész föld alatti titkos úthálózat van!
-Tényleg van! De nem hiszem, hogy az egészet Jusztinianosz kérésére építették. Inkább sokan tettek hozzá újabb járatokat..
-Hát jó! És ruha?
-Azt tudunk szerezni az AyaSofya-ban.
-De ugye nem valami papi ruhát?
-Áh, dehogy! Egyenesen bíborosit!
-Ugye, most viccelsz!
-Hát persze!

***

-Itt is vagyunk! – mondta Kiraz lelkesen! – Ez az ajtó mögött az AyaSofya egy elhagyatott szobája van. Ott szerzünk neked ruhát.
-Biztos vagy benne? – kérdezte Zoltán kétkedve – Annyi minden változhat az évszázadok során. Mi meg annyit kanyarogtunk jobbra és balra.. A saját anyámat nem találnám meg itt… No, nem mintha ilyen helyeken járkálna..
-Szerencsére az AyaSofya sokkal nagyobb, mint egy ember. És több föld alatti bejárata is van. Inkább az a nehéz, hogy ne oda akarjunk kilukadni.
-Hát.. Ha te mondod… – nyitotta az ajtót Zoltán. Majd az ott álló őrnek automatikusan odaszólt. – Helló!

***

-Hát ezért tök fölösleges volt a víztározóban megfürödnöm – morogta Zoltán – Újra a palotában vagyunk.
-De most a börtönben! – jegyezte meg Kiraz.
-Hát igen.. Mégse tudok ennek örülni…
-Pedig lehetne rosszabb is! Állhatnánk akár a városfalon is, mint a múltkor.
-Igaz.. Ott nagyon fújt a szél… Itt meg annyira azért nincs rossz idő.. Már majdnem megszáradtam..
-Ennek örülök.. És bocs, hogy belelöktelek a vízbe.. Bár akkor jó ötletnek tűnt.
-Áh, semmi baj! Szerinted meddig fogunk itt maradni?
-Biztos, hogy kihallgatnak minket. Nem a megszokott helyen érkeztünk, így mindenképpen gyanúsak vagyunk. Talán sikerül kibeszélnünk magunkat, és nem kínoznak meg minket…
-Nem bánnám, ha megúsznánk a kínzásokat… Most viszont, hogy van időnk, elmesélheted, hogy mit keresünk itt. Meg egyáltalán, mi történik itt? Kevesebb, mint 100 éve a birodalom Spanyolország egy részét is magába foglalta. Most meg a Boszporusz egyik oldalán avarok, másik oldalán perzsák vannak…
-Hát jó! – kezdett bele Kiraz – Ott hagytuk abba, hogy Jusztinianosz abbéli törekvésébe, hogy felélessze az egykori Római Birodalmat, hatalmas területeket foglalt el. Csakhogy ez már nem az volt, mint amikor az eredeti Római Birodalom foglalta el ezeket a területeket. Nem apró barbár törzsek lakták, hanem olyanok, akik saját királyságot tudhattak maguknak. Persze még ők is messze el voltak maradva a bizánci fejlettségtől. De a birodalom túl nagy lett. És elfogyott a pénze. Az elfoglalt területekről nem lehetett a kincstárat feltölteni. Hiszen így is bizonytalan lábakon álltak. Nem lett volna szerencsés még kifosztani is őket! E mellett az évszázados lemaradások behozatala, az adminisztráció kiépítése, stb.. mind-mind rengeteg pénzt elvittek. És akkor még ott volt a megnövekedett határ védelme. Így hiába lett nagy a birodalom, ha ezzel magát gyengítette le.
-Talán ha lassan haladtak volna.. Végül is a rómaiak sem egy nap alatt foglalták el az egész Európát.
-A két kor nagyon különbözött. A bizánciakat pedig az idő is hajtotta. Minél később szerzik vissza az elveszett területeket, azok annál jobban elidegenednek. Másrészt az ekkor még barbár királyságok idővel megerősödnek, és komoly ellenfelek, vetélytársak lesznek. Ahogy ez végül meg is történik. Az az érdekes, hogy pont a területvesztés az, amivel a birodalom meg tud erősödni. Ez egyrészt felrázta a bizánciakat, hogy reformokra van szükség, másrészt végre egységes tudott lenni. Mind nyelvben, mind kultúrában. De még úgy-ahogy vallásban is. Bár erről még fogok mesélni. A birodalom úgymond ledobta a kolonc tartományokat, és végre magára tudott figyelni. De ehhez sok fontos vereséget kellett elszenvedni. A fordulópont pedig most van. És mi ezért jöttünk ide.
-Pontosan mi a feladatunk?
-Észhez téríteni a császárt.
-Csak ennyi? Sima ügy! Pofozkodni lehet? Vagy egy vödör hideg vizet öntsek a fejére?
-Ez annál kicsit nehezebb lesz. De hagy kezdjem az elején! 602-t írtak akkor. Azaz 18 évvel a mai nap előtt. Bizánc kifulladt. A kincstár teljesen kiürült. De annyira, hogy a katonákat nem tudták, de nem is akarták kifizetni. E miatt azok elégedetlenek voltak. A lakosok is lázadoztak, az afrikai gabonaszállítmányok pedig késtek. Bizánc történetében először a két párt, a kékek is a zöldek is összefogtak a császár ellen, annyira rossz volt a helyzet. Végül egy katona tisztet, egy nem túl okos századost választottak császárnak. Az pedig mindjárt kivégezte az előző uralkodót.
-A történelemből azt veszem ki, hogy királynak, császárnak lenni jó. De ha az ember hibázik, akkor a nép mindjárt vért akar.
-Hát igen… Ahogy a Pókemberben is van: Nagy hatalom, nagy felelősség. De az ilyen lázadások, császárváltások elég gyakoriak voltak Bizáncban. A probléma nem is itt volt. Legalábbis a legnagyobb nem ez volt. Hanem az előző császárt nem kellett volna kivégezni.
-De nem ez volt a szokás?
-Nem. Megvakítani, megcsonkítani, az igen, elfogadott volt. Meg a sima száműzetés is. De ritkán végezték ki az uralkodót. Ráadásul az előző császár nagyon jó viszonyban volt a perzsákkal. Évszázadokon keresztül egymás vetélytársai, ellenségei voltak. Most mégis sikerült egy házassággal békét kötniük. De akkor jött ez a katonatiszt, aki megölte a kedves rokont. Erre a perzsák nagyon mérgesek lettek, és támadásba lendültek. Eleinte még csak sima bosszú hadjáratról volt szó. Eközben a katonából lett császár próbált rendet tenni. De hát katona volt, nem közgazdász. Minden problémát karddal próbált megoldani, de ezzel csak nőttek a gondok. A nép pedig egyre inkább elégedetlenebb lett. Persze ezt is erőszakkal akarta megoldani. A katonatisztből lett császár egy véreskezű zsarnok lett.
-Hát… Ha így néz ki, akkor remélem, nem tévesztettük el az évet! Semmi kedvem vele találkozni..
-Ne izgulj! Ennyi ugrás után már eléggé pontosak vagyunk! Folytatom: jöttek a perzsák, és mindent felégettek, ami csak az útjukba került. A katonából lett császár készült, hogy szembeszálljon velük. De míg keleten a perzsák voltak, nyugaton a szlávok és az avarok. Ezért a császár lefizette az avarokat, hogy ne piszkálják a birodalmat, amíg ő csatába vonul.
-Ez ilyen egyszerűen ment? Adtak pénzt az ellenségnek, hogy hagyják őket békén?
-Az avarok alapvetően csak rabolni jártak át a birodalomba. Ha valaki többet fizetett nekik, mint amennyit a rablás alatt össze tudtak szerezni, akkor inkább otthon maradtak. Esetleg másik országba mentek.
-És ha megígérték, hogy nem támadnak, meg is tartották a szavukat?
-Hé! Ennyire ne menjünk előre a történelemben! Menjünk csak szépen sorban!
-Oké!
-Tehát a katonacsászár lefizette az avarokat, majd elindult keletre a perzsák ellen. Csakhogy a csatát elvesztette. Erre a perzsák fellelkesedtek, és úgy döntöttek, hogyha már úgyis bent járnak a birodalomban, akkor azt el is foglalják. Egészen a Boszporuszig jutottak. Bár Khalkédónt megszerezték, Konstantinápolyt nem tudták elfoglalni. Ezt látva az avarok is úgy döntöttek, hogy megtámadják a birodalmat. Ők is főváros faláig jutottak.
-Aha! Tehát eddig tartott az adott szó! És mindezt hogy élte túl a birodalom? Két irányból is két erős hadsereg, a kincstár üres…
-A fővárosban még rosszabb volt a helyzet. A katonacsászár továbbra is fegyverrel válaszolt minden problémára. Pedig gond most már tényleg bőségesen volt! A nép éhezett, és fellázadt.
-Na még ez is…
-Mindeközben volt egy katona, a távoli afrikai Karthágóban. Őt úgy hívják, hogy Hérakleiosz. A többiek nevét nem mondtam, hogy ne zavarjon meg. Az övét viszont jegyezd meg. Mert ő lett a császár, és ő menti meg a birodalmat.
-Ő az, akinek segíteni fogunk?
-Igen.
-Na de.. Karthágót nem rombolták földik a rómaiak?
-De. Csak aztán kiderült, hogy az nagyon is városnak való hely. Így újra felépítették. Sőt! A Római Birodalom egyik legnagyobb városa lett!
-Na, ez a rész kimaradt az iskolából… De az is lehet, hogy átaludtam…
-Észak-Afrika a mostani időben nagyon békés. Voltak katonák is, a tartomány is gazdag volt, és ott volt Hérakleiosz is. Aki szintén katona volt, ahogy már említette. Az apja viszont az egész észak-afrikai tartománynak, a kormányzója volt. Hérakleiosz nemcsak, hogy jó stratéga, de volt elég pénze is, hogy a katonáit maga mellett tudja. Amikor pedig sikeresen fordult a zsarnok császár ellen, akkor a nép is mellé állt. Pl. nem kellett Konstantinápolyt elfoglalnia, mert előre kinyitották a kapukat. Végül Hérakleiosz legyőzte a zsarnokot, és ő lett az új császár.
-Hurrá-hurrá! Akkor mindenki megmenekült!
-Nem. Mert az avarok továbbra is itt vannak. És a perzsák is. Ők már elfoglalták Egyiptomot, Jeruzsálemet, Szíriát, és a fél Anatóliát. Szó szerint itt vannak a kapuban.
-Öööö… És erre mit lép a császár? A… mit is mondtál, hogy hívják?
-Hérakleiosz. Azon gondolkodik, hogy visszamegy Karthágóba, és feladja Konstantinápolyt. Ami azért sem jó ötlet, mert alig 75 év múlva végleg elfoglalják az arabok. Konstantinápoly azért még úgy-ahogy, de 900 évig Bizáncként megmarad.
-Ööö… És akkor az a feladat, hogy rábeszéljük a császárt a maradásra? És akkor le tudja győzni a perzsákat?
-Igen! Jól látod.
-Oké. És ki fogja erre rábeszélni?
-Hát te!

***

-Na de hogy fogom én maradásra bízni a császárt? – kérdezte Zoltán. – Hiszen én nem tudom, mi fog történni, pláne, hogy miként kell megoldani a problémákat… Kivéve, ha azok számítógépes problémák. De aligha hiszem, hogy Windowsot kell telepítenem a kora-középkori Bizáncban.
-Zoltán – kezdett bele Kiraz – Bár volt néhány befolyásos nő a Bizánci Birodalomban, azért a 20. század előtt nem sokat adnak egy ismeretlen nő szavának..
-Nem tudják, mit veszítenek… Most is épp azon vagy, hogy megmentsd őket… Na jó! Halljuk, mi a megoldás?
– Hérakleiosznak hatalmas reformokat kell végrehajtania. Legfontosabb a thema-rendszer bevezetése. Erről már beszéltünk, hogy ezzel nagyon meg tudja növelni a hadseregét. Ráadásul fél Anatólia elnéptelenedett a perzsáknak köszönhetően. A felszabadítás után ott könnyen lehet földet osztani, és így a thema-rendszert is felépíteni. A másik a vallási kibékítés.
-Azt hittem, az Egyházszakadás még odébb van.
-Igen, de ettől még mindig vannak nézeteltérések. De ez leginkább abból adódik, hogy a császár Konstantinápolyban van, így nyilván azt szeretné központnak. A keresztények egy csoportja pedig Antiochot szeretné központnak, hiszen ott kezdődött a kereszténység, ezért az ottani iskolák tanítását fogadja el. Egy harmadik csoport pedig alexandriai iskolákat fogadja el. De ők legtöbbször összeállnak az Antiochot követőkkel, csakhogy a császár ellen legyenek. Mindez sajnos a vesztükre lesz, amikor 16 év múlva az arabokat fogják támogatni, és ezzel nagyon sokat segítenek az iszlám kezdeti terjeszkedésének. Jeruzsálemben pl. egész egyszerűen kinyitják a városkapukat.
-Ööö… ez elég durva.. És abban hogy segítünk?
-Figyelj! Nekünk igazándiból csak egy feladatunk van: a császárt kell felrázni, hogy ne futamodjon meg. Hanem vegye fel a harcot, és csinálja meg a reformokat. A többi már meg magától.
-Aha. Hát jó… bár nem tudom, ezt hogy lehetne megcsinálni.. Á! Van egy ötletem!
-Nos, ki vele!
-Azt mondjuk a császárnak, hogy egy messziről jött jós vagyok. Az ilyeneket szeretik. De azok ugye össze-vissza szoktak hablatyolni, és senki se érti, amit mondanak. Ezért kell egy tolmács nekik! Én majd magyarul karattyolok valamit. A rokonaim úgyis majd csak 300 év múlva jelennek meg.
-És én lennék a tolmács?
-Igen. Arra gondoltam.
-Hát jó. Benne vagyok!
-Jól van! Akkor ideje, hogy a császár elé menjünk!
-Ööö… rendben. De hogy jutunk ki? Őfelsége még nem küldetett értünk…
-Jaj! Hát én vagyok a jós! Ha azt mondom, hogy ki fogunk menni, akkor tényleg ki fogunk menni! Ez van megírva a csillagokban! Meg az állatok belsőségeiben!
-Ööö… Hát… felőlem…
-Na, akkor próbáljuk a régi módszert! – mondta Zoltán, és kétszer belerúgott az ajtóba, majd felkiáltott! – A francba! Engedjenek már ki minket!
-Fjancba? – jött a kérdés a sötétből. Majd megjelent egy térdig zöld zoknit és rövid szoknyaszerűséget viselő katona. – Csak nem Zoltán?? És Kiraz? Hát megjöttetek! Már nagyon vártunk titeket!

***

-Le a kalappal előtted! – mondta aznap este Zoltán egy vörösbor társaságában. – Nemcsak, hogy felépítettél egy több ezer éven keresztül működő titkos hálózatot, de még a császárt is milyen gyorsan helyre raktad!
-Köszi – mondta Kiraz pironkodva.
-Látszott, hogy már alig várja, hogy elindulhasson. De mit mondott a végén? Abból semmit se érettem. A többit is nehezen követtem… De a végén hirtelen mindenki nagyon lelkes lett.
-Azt mondta, hogy szent háborút indít. Mellette az a nagyon hosszú szakállas és nagyon csúcsos sapkás ember a pátriárka volt. Ő lelkendezett a legjobban.
-És az ugye jó, ha az egyház is velük van?
-Meggyőztem őket, hogy ettől a háborútól függ a kereszténység jövője. Ha elbuknak, akkor megszűnik a kereszténység. Ez nagyon komolyan megrémítette őket. És tudod, az egyháznak hatalmas tartalékai vannak, hiszen tele van arannyal. Ebből lesz a pénzügyi fedezet.
-És a jóllakott katona mindjárt jobban is harcol.
-Igen. De a thema-rendszer is segíti a morált, a papok a hitet, maga a császár pedig egy teljes fél éven keresztül a kiképzéssel foglalkozik. Új stratégiákat dolgoznak ki, úgy fegyvernemet, stb..
-És nyerni fognak?
-Mi az hogy! Az összes katonát összeszedik. De tényleg az összeset! Az egész birodalom üres lesz, csak Konstantinápolyban hagynak pár embert.
-Őrizni a tüzet…
-Micsoda?
-Áh, nem érdekes.. És az avarok?
-Pont azért volt a császár előrelátó, mert hagyott elég katonát a város őrzésére. Persze, hogy amint a bizánciak elvonultak keletre, az avarok mindjárt megjelentek. De vereséget szenvedtek. Olyan annyira, hogy otthon kaptak is a fejükre. Előtte a többi szláv néppel egy amolyan szövetség-félében éltek, ahol ők voltak az uralkodók. De a kudarc után ezek a népek fellázadtak, és elszakadtak.
-Hát ez pech… Na de mi lett a császárral?
-Ő sikeresen kijátszotta a perzsákat. Azok délen várták, Szíria felől, gondolván, hogy felszabadítja a saját területeit. E helyett Hérakleiosz északról, a Kaukázuson keresztül ment. Ott több keresztény területet is sikerült felszabadítani, akik így mellé álltak. Végül pedig legyőzte a perzsákat, de úgy, hogy megbukott a birodalmuk.
-Teljes a siker!
-Igen. Ráadásul nemcsak a kereszténységet sikerült megmenteni. Ugyanis az így meggyengült perzsa területeket könnyen elfoglalják az új vallás katonái, az iszlám arabok. Ők a Bizánci Birodalomból is hatalmas területeket foglalnak el: Észak-Afrikát, és így Egyiptomot. Majd Szíriát, Jeruzsálemet is. De ez már a későbbi történelem.
-Mi ugye átugorjuk azt az időszakot?
-Igen. A következő állomásunk 1120. Ott van egy meglepetésem a számodra.
-Ó! Imádom a meglepetéseket! Ha csak nem az lesz, hogy valami magas helyről akarnak majd ledobni… – mondta Zoltán, és éppen lehajolt, hogy felvegyen valamit az asztal alól.
-MEGLEPETÉS! – jelent meg egy ember, és egy görbe késsel oda döfött, ahol az előbb Zoltán feje volt. De ettől kiesett az egyensúlyából, mire Kiraz fejbevágta egy borosüveggel.

***

-Hát ez meg mi volt? – kérdezte Zoltán később.
-Nem tudom.. – válaszolta Kiraz. – Talán egy merénylő..
-Azért kár a borért…
-Igen. De bor van még. A fejedből viszont csak 1 van.
-Na jó. Most mi legyen vele?
-Talán bele kellene dobni a Boszporuszba…
-Jó ötlet. De az emberölés lenne. Mi pedig a jók vagyunk, nem?
-De láttad, hogy mit akart. Vagy te, vagy ő. Ha felébred, nem lesztek mindjárt ivócimborát. Vagy ha mégis, az csak addig tart, míg ki nem józanodtok.
-Hát… Akkor alkohol alatt kell tartani addig… Van egy ötletem!
-Jaj! És az jó nekünk?
-Tegyük fel egy hajóra!
-És az tényleg jó nekünk?
-Elviszi jó messzire!
-De minek? Visszajön…
-Na és? A gép töltőn van. 2-3 hét, és indulhatunk tovább. Mire ő visszajön, mi már 600 évvel előbbre járunk!
-Miért érzem azt, hogy ez egy rossz ötlet? Egy nagyon rossz ötlet?
-Hát figyelj. Én most kimegyek a mellékhelyiségbe. Te addig darabold fel azzal a görbe késsel, amivel le akart döfni. Este majd bedobáljuk a halaknak.
-Kössz! Inkább maradjon a hajó!

***

-Készen állsz? Indulhatunk?
-Igen.
-Vajon mi lehet a barátunkkal?
-Most érkezhet meg Marokkóba…
-Hát. Őt biztos nem látjuk többet! Induljunk!

FOLYTATÁS

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


117
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    lütfen
    “please”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek