Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Kedves naplóm!

Piroska vagyok, László király lánya, Kálmán király tanítványa.
De most már úgy ismernek, mint Eiréné, a Görög-Római Birodalom császárnője.

Felesége Komnénosz Jóannész császárnak (az én Jánosom!), anyja a majdani császárnak, aki talán Elek, András, Izsák, Mánuel lesz. De anyja vagyok a 4 tüneményes lánynak is, Mária, Anna, Theodora és Eudokia.

És tulajdonosa egy kétajtós ruhás szekrénynek, amiből ma reggel két fura szerzet lépett ki. Az egyik egy magas fehér félnótás fiú, a másik meg talán egy szeldzsuk lány.

De ami mindennél furcsább, ahogy a fiú beszél. Nagyon zavaros, és sokszor nem értem, mit mond, de biztosan állíthatom, hogy magyarul beszél. A régen hallott anyanyelvemen.

Mindjárt ahogy kilépett a szekrényből, magyarul szólalt meg:
-Csá, nagymama!

Én meg fogtam a
Birodalom története LXXVII kötetét (amit Anna, az ex-barinőm írt), és mind a 900 oldalt a fejéhez vágtam. Mert azért mindennek van határa!

***

Amikor Zoltán felébredt, egy ismeretlen helyen találta magát. És rettenetesen fájt a feje.
-Arról volt szó, hogy csak 500 évet ugrunk… – gondolta magában. -Annyitól pedig nem kellene, hogy fájjon a fejem.. Pláne nem ennyire! De akkor meg mi történhetett?
Körbenézett, és egy minden jel szerint egy palotában feküdt. Egy igencsak ismerős palotában.
De legalább sehol egy medve! – sóhajtott nagyot Zoltán. Majd arra lett figyelmes, hogy a közelben 2 ember görögül beszélget. Az egyik egészen biztosan Kiraz volt. A másikat nem ismerte fel. De minden jel arra utalt, hogy az az illető is igen jól beszéli a görögöt. Sokkal jobban, minthogy Zoltán megértse a beszélgetést. Csak kisebb foszlányokat sikerült a fejében lefordítani, de így meg nem állt össze a beszélgetés képe.. Így inkább visszafeküdt aludni.

***

-Felébredt a hétalvó? – jelent meg Kiraz, és immár angolul beszélt.
-Mi történt? – kérdezte Zoltán.
-…. – mondta az ismeretlen személy Kiraz mellett görögül, ami akár azt is jelenthette, hogy Jobb, ha nem mondjuk el neki. De akár azt is, hogy A rakétahajtómű-vezérlő szoftver programkódját csatolt fájlként átküldtem feltöltöttem a felhőbe. Bár Zoltán gyanította, hogy nem a második változat lesz a helyes fordítás.
-Bemutatom neked a magyar László király lányát, Piroskát. Konstantinápolyban felvett nevén Eiréné császárnő.
-Ó! – lepődött meg Zoltán. – Csá, nagy.. – kezdett bele, de aztán valami azt sugallta, hogy más megszólítás illendőbb lenne. Talán az, ahogy a császárnő a könyvet fogta a kezében… – Üdvözlöm őfelsége! – mondta végül, magyarul.
-Látod, tud ez a Zoltán, ha akar – jegyezte meg Kiraz, görögül.
-Na….de… várjunk! Várjunk! – kezdett bele Zoltán, aki láthatóan elszokott, hogy az anyanyelvén is tud beszélni. – Ö…. van valami közös nyelv? Mármint, amin mindhárman megértjük egymást? – kérdezte angolul, magyarul, meg a biztonság kedvéért görögül és latinul is. Meg berakott még két hettita szót is, amit bár nem értetett, de a hangzása jó volt.
-Én tudok latinul, görögül, németül, és persze magyarul – kezdte Piroska.
-Én is tudok latinul, görögül, és néhány ókori nyelven.. meg persze angolul és törökül – folytatta Kiraz.
-Öööö… nekem csak az angol van. Pedig azt mondták, hogy világnyelv… mindenkivel fogsz tudni beszélni! Csak éppen azt kihagyták, hogy a…a… Kiraz, melyik században is vagyunk?
-A 12.-ben.
-Kösz! Tehát a 12. században nem megyek semmire az angollal.. Ezt nem mondták… Mondjuk a korábbi évezredekben sem volt jó semmire.. Vajon visszakérhetem a pénzemet?
-Legyen a görög! – javasolta Kiraz, mert látta, hogy Zoltán gondolatai kezdenek föld körüli pályára állni, és akkor estig sem végeznek – Majd lassan beszélünk, hogy te is megértsd!

***

-Na jó. -kezdett bele Zoltán. – A szokásos kérdéseket mellőzhetjük. Már visszajöttek az emlékeim, tudom miért vagyunk itt. Kellett megint egy ugrópont, hogy ne utazzunk túl sokat. És akkor már egy békésebb időszakot választottál. Ez pedig a te ajándékod, hogy az egyik ősömmel találkozhatok. Ez tényleg nagyon kedves tőled. Roppant izgalmas! Teljesen hitetlen, hogy ennyit utaztunk, és most találkozom egy távoli rokonnal! Mennyit jöttünk? Melyik évben vagyunk?
-1118-ban vagyunk. – válaszolta Kiraz – A császárt II. Jóannésznek hívják, és alig néhány hete, hogy kisebb viszontagságok után megszerezte a trónt, ami egyébként jogosan az övé.
-Ó, igen! Az egy húzósabb időszak volt.. – jegyezte meg Piroska – De most már minden rendben van. Ugye, most már minden rendben lesz?! Kiraz mondta, hogy ti a jövőből jöttetek, így tudjátok mi fog történni. Ugye, minden rendben lesz?
-A jövőt tudni sosem jó – tudományoskodott Zoltán. Még az ujját is felemelte hozzá. – Én pl. ha tudom, hogy beleesek a lukba, akkor el se jövök Isztambulba. De akkor meg kihagytam volna ezt az egész időutazásos bulit. Azért meg kár lenne..
-Isztambul? Az meg hol van? – kérdezte Piroska
-Az Konstantinápoly jövőbeli neve. – válaszolta Zoltán.
-Más lesz a neve a jövőben? – értetlenkedett Piroska – Miért?
-Ööö… hát ez olyan… azért, mert… – jött zavarba Zoltán.
-Ebben semmi különleges nincs – segítette ki Kiraz gyorsan. – Városoknak a neve gyakran változik. Attól függően, hogyan változik a birodalom, időnként átnevezik a városokat. Ez volt már Caracalla, majd lett Második Róma, azaz Alma Roma. Meg Keleti Róma, Új Róma. A hivatalos okmányokban is ezt használjátok, Nova Roma.
-Igen, tényleg ezt írjuk..
-De több, mint száz másik neve is van. Ilyenek, mint a Városok Királynője, a Legnagyobb Város. De néha csak simán Városnak hívják, mint Polis. Ezt az örmények pl. Bolisnak mondják. A szlávok viszont Tsargrad-nak hívják. Az egyik ilyenből lesz majd az Isztambul is. Ahogy volt a Kelet Róma név, a jövőben ő lesz a Nyugat Város. Ez a germán east, meg a görög poli szóból fog összeállni, elég sok torzulás után.
-Tehát ez lesz a Nyugat Város? Akkor lesz valami keleti város is?
-Ó, igen! Antiochot sikerül majd visszaszerezni, és fényesebb lesz, mint valaha! Az egyik leszármazottad megteszi fővárosnak, és át is költözik oda. Akkor változik majd meg ennek a városnak a neve.
-Ennek nagyon örülök! Akkor tehát gazdag is hosszú jövő vár a birodalomra?
-Igen. De tényleg jobb, ha a jövőről nem beszélünk – mondta Kiraz szemlesütve.
-És otthon? A magyarokkal is minden rendben?
-Erről inkább Zoltánt kérdezd majd. De amint látod, ép és egészséges. Pedig tényleg sok helyről esett le.. Tehát igen, apád országa a jövőben is meglesz.
-Ööö… visszatérhetnénk az elmúlt 500 év eseményeire? – szólt közbe Zoltán.
-Én tudom, mi történt! Az ex-barinőm, Anna megírt mindent a több kötetes könyveiben! Mindet elolvastam!
-Sajnos Anna barátnőd nem mindig törekedett a pontosságra. És sok minden van, amiről nem tudhatod… – mondta Kiraz.
-Hát igen.. Anna időnként…hmmm.. érdekes.. Nos jó, akkor halljuk egy szakértőtől. Most én is kíváncsi lettem!

***

-Nos – kezdett neki Kiraz. – 620-ban a birodalom váltságban volt. A perzsák itt kopogtattak Konstantinápoly falainál. De Hérakleiosz császár, némi rábeszéléssel, új erőre kapott. Átrendezte a hadsereget, az adminisztrációt, amivel nemcsak a perzsákat és az avarokat fékezte meg, hanem egy új arany korszakot hozott el. De ahogy az gyakran a jólétben előfordul, elpuhultak a dolgok. Végül is.. 500 év telt el. Majd pedig több oldalról is folyamatos támadás érte a birodalmat. Az Itáliai, észak-afrikai területek elvesztek. De az igazi veszteség 1071-ben a manzikerti csata volt.
-Erről nemcsak olvastam, de még hallottam is! – jegyezte meg Piroska
-Akkor már legalább ketten vagyunk, akik valamennyire ismerjük a történetet!
-Legyünk hárman! Én is tudni akarom! – szólt bele Zoltán is.
-Na jó, folytatom. A manzikerti csata volt a sorsforduló. Miközben bár a csatát elvesztette a birodalom, de valójában nem volt nagy veszteség. A hadsereg java része túlélte. A császár bár fogságba esett, nemsokára szabadon engedték. Igaz, közben odahaza puccsot hajtotta végre, de ez egyáltalán nem volt ritka a birodalomban. Sokkal fontosabb volt, hogy a szeldzsukok ellen vesztettek. Akik ezzel látták, hogy a birodalom nem sebezhetetlen. Ezen fellelkesülve a későbbiekben hatalmas területet foglaltak el. Mégpedig pont a mezőgazdasági részeket. Ez látta el élelemmel és katonával Konstantinápolyt. Szinte minden felkelés az élelmiszerhiánnyal kezdődött. Így a stabilitással is bajok voltak, meg a védelemmel. De ha mindez nem lenne elég, Európa is azt látta, hogy a birodalom már nem a régi. Ez az egyik ok, amiért elindítják a keresztes hadjáratokat.
-Jaj, a keresztesekkel annyi baj van! – jegyezte meg Piroska.
-Nos igen.. Eléggé egy nehezen kezelhető népség… – mondta Zoltán, miközben sokatmondóan összenézett Kirazzal.
-De aztán szerencsére jött az apósod, Alexiosz – mondta gyorsan Kiraz Piroskának. – Amikor ő felült a császári trónra, a birodalmat három irányból is fenyegették: Anatóliában a szeldzsukok teljesen megtelepedtek. Már Konstantinápollyal szemben, Nikaiában is ők voltak. Velük formálisan úgy békült ki, hogy hivatalosan szövetségeseknek tekintette őket. Így bár nem a császár uralkodott a belső területeken, de úgy látszott, mintha mégis. A Balkánon pedig a besenyők és a normannok jelentették a veszélyt. Itália már elveszett, és most úgy tűnt, hogy a normannok a Balkánt is elfoglalják. A császár csak a velenceiek segítségével tudta megállítani őket. De az ár nagyon magas volt. A velenceiek vám- és adómentességet kértek. És azt, hogy a birodalom területén saját kikötőket, kereskedelmi telepeket építhessenek. Az egyik ilyet láthatjuk az Aranyszarv-öböl túloldalán is, a Pera negyedben. Mai nevén Sycae.
-A velenceiek? De nem ők azok, akik.. – kezdett bele Zoltán.
-Zoltán, kérlek. Ne zavarj meg – válaszolta Kiraz, miközben Ez nem az a pillanat nézéssel jelzett Zoltánnak. – Tehát sikerült a normannokat lerendezni, és szeldzsukokkal is legalább látszólag békében volt. Ekkor érkeztek a besenyők. Őket szerencsére, véres csatákkal, de sikerült megfékezni.
-Erről Anna azt írta, hogy a besenyőket teljesen ki is irtották. – mondta Piroska.
-Ez nem teljesen igaz. Bár annyira megfogyatkoztak, hogy később már nem jelentettek komoly fenyegetést. Viszont az apósod a túlélőket letelepítette. És pont 2 év múlva fel fognak lázadni. De nem kell félned, mert a férjed fényes győzelmet fog aratni. Hét napig fogják ünnepelni a diadalt, és minden évben emlékezni fognak rá!
-Ó, ennek nagyon örülök! – lelkendezett Piroska.
-Így tehát, hogy mindhárom veszély ideiglenesen elmúlt, Alexiosz nekiállhatott a birodalmat rendbe tenni. – folytatta Kiraz – A legnagyobb gondot továbbra is a szeldzsukok jelentették, akik ugye a fő élelmiszer és katonai bázist uralták. Alexiosz szerencséjére megjelentek a keresztesek. Látszólag ezeknek a kalandozó embereknek mindegy volt, hogy kivel vesznek össze. Bármerre is jártak, mindenhol csak zűrzavart okoztak.
-Igen, Apusnak is sok baja volt velük – szólt közbe Piroska – Végül katonai őrizettel tessékelte ki őket az országból.
-Konstantinápolyban sem volt jobb a helyzet. Alexiosz viszont felhasználta őket. Áttette őket az ázsiai oldalra, hogy inkább a szeldzsukokkal harcoljanak, cserébe ellátta őket élelemmel. A keresztesek hamarosan felszabadították Nikaia városát, és át is adták a birodalomnak. Alexiosz pedig a saját katonáival az egész Anatóliát vissza tudta foglalni. De végül a keresztesekkel rosszra fordult a kapcsolat. És amikor azok elfoglalták Antiochot, azt már nem akarták a birodalomnak visszaadni. Kisebb-nagyobb csatározások után Antioch és a déli területek, mint pl. Jeruzsálem a keresztesek kezén maradt, de a császárral kibékültek. Így viszont Alexiosznak nem kellett a déli arab fenyegetéssel foglalkoznia. Teljes erejét a szeldzsukokra fordíthatta. És ezzel a birodalom ismét megerősödhetett. Ez az, ahol most vagyunk.
-Ez szép történet volt – jegyezte meg Piroska.

***

-Uh… Ez közel volt – jegyezte meg Zoltán, amikor kettesben maradt Kirazzal
-Nagyon óvatosnak kell lennünk! – mondta Kiraz – kevesebb, mint 100 év van vissza, mielőtt a keresztesek elfoglalják Konstantinápolyt, amivel megadják neki a kegyelem döfést. Ez nekünk az utolsó bizánci állomásunk. Nekik viszont nem szabad megtudniuk, hogy mennyire sötét jövő vár rájuk! Láttad, még a nevekkel is vigyáznunk kell! Nem hívhatjuk a várost Isztambulnak, még inkább nem hívhatjuk a birodalmat bizáncinak. Ezt a nevet majd csak 450 év múlva használják először. Ma Bizánc egy rég elfeledett kis falu neve.
-Hát.. megpróbálom…
-Nem Zoltán. Ahogy Yoda is mondaná: Csináld, de nem próbálkozz. Különben berakatlak valami sötét pincébe, amíg megkeresem a gépet.
-Jó-jó.. Értettem. Tényleg, hol a gép?
-Fogalmam sincs… Megpróbálom felvenni a kapcsolatot a zöld sapkás barátainkkal. De egyenlőre egyet se találtam.. furcsa…
-Nyugi! Csak 1 napja vagyunk itt. Ez sose ment egyszerűen.
-Jó. De aggaszt az a merénylő, akit otthagytuk az előző ugrás után.
-De azt elküldtük jó messzire. Afrikába. Szerintem azóta egy arab törsz elfogta, és talán meg is ette!
-Bárcsak így lenne!
-Tehát már csak 100 év, és az ezeréves birodalomnak vége lesz.. Kár érte.. egészen megkedveltem.
-Zoltán. Tényleg figyelj oda.
-Oké, oké… Ígértem. Igazad van. Nem szabad elvenni a reményt tőlük. Ez a magyar királylány…császárné is milyen lelkes. Ha megtudná… Jó kis hazugságot találtál ki arról, hogy miért fogják a várost Isztambulnak hívni. Viszont tényleg. Antioch várossal mi lesz?
-Az sajnos már sose lesz többet a birodalom része. Az nagyjából a földrengés óta elveszett…
-Akkor sajnos nem lesz belőle gazdag nagy város?
-Sajnos nem…
-És Piroska? Őt ugye nem éri nagy csapás?
-Ő 30 évesen egy betegségben fog meghalni. Így nem fogja látni két fia, és férje halálát. Talán jobb is.
-Uh… Tényleg nem jó a jövőt előre tudni..
-Nem bizony! A negyedik fia, Manuél viszont hatalmas császár lesz. Nem sokon múlik, hogy a Magyar Királyságot is a birodalomhoz csatolja.
-Öööö… Na jó, ezek mind olyan dolgok, amelyeket túl sok kérdést vethetnek fel, ha Piroska megtudja…
-Pont ezért a legjobb, ha semmit nem mondasz neki a jövőjéről. Egyetlen egy rossz szó is katasztrófához vezethet. Abban se vagyok biztos, hogy neked elmondani jó ötlet volt..
-De valami jó csak történik vele… olyan furcsa, hogy az én ősöm, de közben meg nem tudok róla semmi. A suliban egy szóval sem említették.
-A Pankrátor-kolostort ő fogja megalapítani, ami sok évszázadig a legmodernebb kórház-komplexum lesz. Nagyon jól át lett gondolva, tele olyan elemekkel, amelyek nem voltak a korban jellemzőek…és…
-Igen?
-Eszembe jutott valami!
-Igen?
-Figyelj. Összeszedem, miket is tanultam a Pankrátor-kolostorról. Utána le kellene ülnöd Piroskával. Mesélj neki a modern kórházakról. Segíts neki megtervezni a kolostort.
-Arra gondolsz, hogy…?
-Igen. Az apró változások a történelemben. Valaki segített Piroskának, hogy olyan kórházat-komplexumot építtessen, amilyet még évszázadok nem lát Európa. Valaki, aki talán a jövőből jött. Ez pedig te voltál… vagy te leszel. És téged úgy hívnak, hogy Nikephorosz.
-Kicsoda???
-Nikephorosz. Ő tervezte a Pankrátor-kolostort. Ez leszel te.
-Ööö… hát jó… Majd bemagolom ezt a nevet…
-Jó! És még valami!
-Igen?
-Nem is tudom…hogy mondjam.. Ezek a tervezések az éjszakákba nyúlhatnak majd…
-Na és…? Majd reggel sokat alszunk.
-Úgy értem, hogy te…meg ő..
-Nem értem.
-Pffff… hát jó. A történelem szerint Piroskának 8 gyereke született. A legfiatalabb egy év múlva jön a világra. Nem írják, hogy pontosan melyik napon… De bárhogy is alakuljon, ez nem lehet a te gyereked! Ne kavarjuk össze jobban a történelmet!
-Mi??? Hogy éééén? És vele??? De hát ő…én.. inkább… – hajtotta le a fejét Zoltán, hogy még véletlenül se nézzen Kirazra – valaki mást… – mondta halkan.
-Légy óvatos, Zoltán! – mondta Kiraz – Főleg az esti bulik alkalmával!

***

-Tudod, azért nagyon izgalmas lehet nektek! – mondta Piroska
-Áh! Annyira azért nem. – válaszolta Zoltán. – Legtöbbször várunk, hogy használni tudjuk az időgépet. Tudod, fel kell tölteni…ööö..erővel. Mint a… a teve, akit jól meg kell itatni, hogy bírja a sivatagot. Meg sokat gyalogolunk. Nagyon sokat… Nagyon-nagyon sokat…
-És ez a gép hol van? Láthatnám?
-Nagyon veszélyes! Nemcsak, hogy rossz időbe, de rossz helyre is mehetsz vele. Lehet, hogy egy csata közepén találod magad. Vagy a tenger közepén, és akkor úszhatsz heteket keresztül…. Ha Kiraz nem lenne mellettem, már rég elvesztem volna. Ő szerencsére tudja, mely időszakok a biztonságosak. Mert mi nem vagyunk ám hősök, vagy valami..
-De azért elmondod, hol a gép?
-Nem tudom.. Kiraz azt próbálja kideríteni. Keresi a zöld sapkásokat.
-Zöld sapkások?
-Ez egy titkos szervezet – súgta Zoltán – Véletlenül alapítottunk..olyan… 6000 éve. Ők követik a gépet meg segítenek nekünk. Kiraz meg cserébe add nekik tippeket a jövőre. Befektetések, meg ilyenek…Amivel tudják finanszírozni a szervezetüket, meg titkosak tudnak maradni.
-Sose hallottam róluk…
-Mert titkosak! Nagyon jól csinálják! Mi is csak azért tudunk velük találkozni, mert Kiraz előre szólt nekik, hogy mikor és hol érkezünk. Hamarosan biztosan találkozunk velük!
-Remélem.. és remélem, megtaláljátok a gépeteket, és haza tudtok menni. A jövőbe.. Milyen izgalmas! A jövő!
-Meséljek neked a jövőről?
-Kiraz nem azt mondta, hogy nem szabad megtudnunk? Mert az veszélyes?
-De, de. Tényleg veszélyes. Saját magam is tapasztaltam párszor… De van néhány dolog, amit elmondhatok. Pl. azt, hogy ahonnan én jöttem, ott nem lovak húzzák a szekeret. Hanem automata gépek. Az embereknek van saját automata…hmm..szekerük. Ebbe beül, és az magától megy. Mintha varázslat lenne. Persze tiszta tudomány. De nagyon jó, ha valahova menni akarsz, nem kell gyalogolni. És gyors is! Egyetlen nap alatt el tudsz menni innen Budapestre!
-Budapestre? Az meg hol van..
-Izé… Esztergomba!
-Ó! És…és.. sok ilyen gépetek van?
-Ilyen mozgó sok van. Még olyan is, ami repülni is tud! Meg hajó is, ami gőzzel megy, nem széllel. És még nagyon sok mindent gépekkel csinálunk. Pl. traktorok végzik a szántást, gépek számolnak, rajzolnak, gépeket gyártanak. Vagy enni adnak. Az iskolában volt egy kólaautomata. Ha inni akartál egy kólát, nem kellett a boltik elmenni, és..
-Kólaautomata?
-Jaja. Bedobod a pénzt, és ad egy kólát. Kivéve, ha hátul összekötsz 2 drótot, mert akkor pénz nélkül is…
-Mi az a kóla?
-Nem ismered a kólát?
-Nem. Mi az?
-Ó! A francba! Azt még mindig nem találták fel? – mérgelődött Zoltán. De nem látta, hogy valaki a közelben hallgatózott, majd a jól ismert jelmondat elhangzása után elhagyta a megfigyelő helyét.

***

-Figyelj! – magyarázta Zoltán – A higiénia nagyon fontos!
-Mi az a higiénia? – kérdezte gyanakvóan Piroska.
– Vannak ilyen pici izék… szörnyek. Olyan picik, hogy nem látszik. De ha sok van belőle, és bekerül a szervezetbe, akkor komoly bajok lehetnek. Ezért kell az, hogy a doktor megmossa a kezét minden vizsgálat előtt és után. Különben a betegség átmegy egyik betegről a másikra. És aki eddig mondjuk csak sánta volt, az most már leprás is lesz..vagy valami.
-Tehát azt mondod, hogy fürödjenek meg??
-Annyira azért nem.. bár nem ártana, ha néha azt is megtennék. Mondjuk naponta. Csak a kezet kellene megmosni. Szappannal. Jó alaposan.
-Hát… A kézmosás talán menni fog, de a napi fürdés… Kéthetente nem elég?
-Nem. És a betegeknek is kell a fürdés. Ha a napi nem megy, azért akkor is.. hetente legalább kétszer kellene.
-Kétszer???
-Nem lehetne császári rendeletbe adni, hogy aki nem fürdik, azt lefejezik?
-Ismerek olyat, aki inkább adná a fejét, csak ne kelljen mosakodnia…
-Érdekes… Na jó. Akkor tehát – fordult Zoltán a tervrajzok felé – Összesen 50 ágy lesz. Ezeket 5 szobára osztjuk szét, így mindegyikbe 10-10 ágy jut. Az ágyneműt hetente kimossuk. Minden beteg után a matracot is cseréljük. A régit elégetjük. Jó lesz a fűtéshez.
-Ez a fűtés jó ötlet. Néha itt a palota is elég hideg…
-Igen, a hideg nem tesz jót az embernek. De a túl meleg sem jó, mert azt meg a pici szörnyek szeretik. Valahogy 21 fokon lenne jó tartani, de nem tudom a 21 fokot elmagyarázni.. Hát…ööö.. a kézmelegnél mindenképpen legyen hidegebb. Olyan, amiben az ember még pont nem fázik. És akkor ide tesszük a labort, ahol pedig..
-Zoltán, elég lesz. Késő éjjel van. Elfáradtam… Nem innál inkább egy kis bort?
-Áh, nem kellene…
-Na gyere! Otthonról hozattam, a Magyar Királyságból! Végre magyar bor, és végre magyarul tudok beszélni valakivel!
-Uh… hát igen.. Ezer éve… akarom mondani még ezer évig nem találkozom magyarral. Pláne magyar borral.. És ez még a filoxéra járvány előttről való!
-Milyen járvány?
-Áh, mindegy… De akkor sem kellene…
-Jaj! Ne már! Legalább kóstold meg!
-Na jó. Csak 1 pohárral!

***

-Zoltán! Mit tettél – Kiraz kiabálásától még a városfal is megremegett, és hatalmas kövek hullottak bele a Boszporuszba. – Arról volt szó, hogy visszafogod magadat!
-De hát.. – kezdte Zoltán – nem történ semmi.
-Neeeem? Téged részegen találtak a kikötőnél. A császárné meg ott alszik a dolgozószobában, ahol tegnap hagytalak titeket.
-De tényleg nem történt semmi! Csak sokat dolgoztunk, ő lazítani akart, előkerült egy kis bor, és…
-Egy kis bor???
-Igazi magyar bor! Neked is ki kellene próbálnod. Isteni!! De ő már az első pohártól elaludt. Én meg gondoltam, ne vesszen kárba ez a kitünő bor, így kiültem vele a csillagok alá a tengerpartra. Egyébként is Piroska nem az a típus. Eléggé hűséges. Sokat emlegeti a férjét. Meg a gyerekeket is.
-De ez most tényleg? Biztosan így történt?
-Egy éltem, egy halálom, esküszöm is, hogy egymagam mulatoztam a tengerparton. Lehet, hogy közben trágár nótákat is dúdoltam, de az csak nem változtatja meg a történelmet…
-Hát jó.. Remélem, hihetek neked.
-Hé! De hát ismersz! Már 6000 éve együtt vagyunk!
-Ez alatt leginkább azt tanultam meg, hogy nálad semmi sem biztos… Na jó. Van egy komoly problémánk! És remélem, hogy tényleg csak ez a problémánk van – nézett szúrós szemmel Zoltánra.
-És mi az? Ezúttal nem csináltam semmit. De tényleg!
-Nem találom a zöld sapkásokat. És nem találom a gépet sem!
-Azt hiába keresitek! – szólalt meg egy hang a sarok mögül, majd a beszélő is megjelent néhány katonával.
-Ióannész! – szólalt meg Zoltán meglepetten – Tudhattam volna!
Tudhattam volna? – mondta Kiraz. – Ez majdnem olyan béna, mint a Ezt még megbánod! Mintha csak valami béna rajzfilmből idéztél volna…
-Jó ötlet! Ezt még megbánod, Ióannész!
-Honnan tudod a nevemet? – csodálkozott Ióannész.
-Nem tudsz te semmit, Havas… izé.. Ióannész.. na.. Hát ez így tényleg béna… Ha egyszer erről filmet csinálnak, ezt a részt jobban át kell majd gondolni.
-Nem vagy ma formában, Zoltán – jegyezte meg Kiraz.
-Sokat ittam az éjjel… és asszem trágár nótákat énekeltem a kikötői matrózokkal…meg versenyeztünk, hogy ki tud nagyobbat…
-Őrök! Vigyétek ezeket a frank kémeket az északi börtönbe! – mondta Ióannész, amikor sikerült összeszednie magát.
-Már megint?! Nem lehetne inkább a délibe? Ott még nem jártunk..

FOLYTATÁS

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


120
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    bir saat
    “one hour”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek