Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Zoltán amikor felébredt, egy fura helyen találta magát. De ahogy az agya lefuttatta a szokásos ellenőrző körutakat, majd befűtött és elkezdett gondolkodni, Zoltán felismerte, hogy mégsem annyira fura helyen van. Sőt! Kimondottan ismerős a szoba felépítése. Sőt! Idegesítően ismerős: rácsok, kőfal, és minden hideg és nedves. És persze minden szürke. Unalmas szürke…
Kivéve az rácson kukucskáló ember sapkáját. Az ugyanis rózsaszín volt.
-Pssssz! Zoltán ugye? – kérdezte a Barbia-babának öltözött ember. Ugyanis nemcsak a sapkája volt rózsaszín. De ami még furcsább volt, hogy magyarul beszélt.
-Igen. Zoltán vagyok – válaszolta az, akit valóban Zoltánnak hívtak.
-De ugye az, amelyik a jövőből jött?
-Ööööööö……jó az nekem, ha az a Zoltán vagyok?
-Azt nem tudom… Az én feladatom csak annyit, hogy kiszabadítsam azt a Zoltánt. Majd elvigyem a titkos rejtekhelyre. De, hogy ott aztán mit csinálnak veled..
-De ugye nem esznek meg?
-Nem is rossz ötlet! Na, csak vicceltem! Akkor te vagy az?
-Igen.
-Na végre! Akkor várj éjfélig! Akkor kiszabadítalak!
-Ígérem, nem megyek sehova!

***

-Helló! Zoltán vagyok! – mutatkozott be később Zoltán egy szakállas embernek a rejtekhelyen – Ki volt ez a csóka?
-Csóka? – csodálkozott a szakállas – Így még sose hívták… Egyébként Béla. Kicsit megviselte, amiért elhurcolták Magyarországról. De kiváló munkaerő. Ha tud koncentrálni, akkor nagyon jó ötletei vannak. Máskülönben eléggé szétszórt.. Ki tudja, hol járnak a gondolatai…
-És ezért van rózsaszínben?
-Ja, hogy az?! Az a rendünk színe! Azért vette fel a azt a ruhát, hogy könnyebben felismerd. Ha tudnád, hogy hány Zoltánt kellett eddig kikérdeznünk…! Ráadásul mindegyik tudta a titkos jelszót.. Ez valami gyakori szó lehet nálatok…
-Olyasmi… De mit mondtál? A rózsaszín a rendetek színe?? Ez meg hogy?
-Hát… Én se szeretem.. De ez volt az Úrnőnk parancsa… Azt mondta, már nagyon utálja a bíbort. Legyen inkább rózsaszín…
-Úrnő??
-Hmmm. Biztos, hogy a jó Zoltánt hoztuk el? Hiszen nem tudsz te semmit..Havas Zoltán.
-Az a Havas Jon lesz.
-Hmmm..hmmm.. Helyes válasz. Mégiscsak a jót hoztuk el.
-Na de te honnan tudod ezt??? Ezt majd csak 450 év múlva ismerik az emberek
-Pontosan! Ezért is javasolta az Úrnő, hogy ez legyen a teszt. Ő mindenre gondolt.
-És ki az az Úrnő? Találkozhatok vele?
-Hacsak nem mész vissza az időben, aligha… Ő a rendünk alapítója. De azt hiszem, jobban meg fogod érteni, ha elolvasod a levelet, amit neked írt.
-Nekem?? Levelet? Ez egyre furcsább!

***

“Kedves Zoltán!

Bizonyára a ti időtökből csak néhány óra tellik el, mire ezt a levelet kézhez kapjátok…Nálam viszont évek múltak el, míg megírtam..
Sokszog gondoltam arra, hogy talán mégis veletek kellett volna mennem. És sokszor álltam a gép előtt is, hogy magam próbáljam meg. De szerencsére nem értek hozzá, így hiába a kísértés, nem kellhettem útra.
Idővel beláttam, hogy az én helyem tényleg itt van. És amiket meséltél a jövőről, azok.. nem nekem valók. És itt van a Pantokrator-kolostor is, amivel foglalkozom. Erre nagyon büszke is vagyok. Még így is, hogy tudom, nem élhetem meg az elkészültét. Ez már most is egy csodálatos épület. De Zoltán, ígérd meg, hogy megnézed a jövőben! Remélem, tetszeni fog neked!

Közben az eltel évek alatt sikerült felgöngyölítenem Ióannész szervezetét. Természetesen nem ő volt a vezetőjük. De végül őt is megtaláltuk. Majd elküldtük a Szent Földre, a többiekkel együtt. Legalább valami hasznukat vegyük. Biztosíthatlak, hogy a jövőben már nem fognak problémát okozni.

Többször említetted, hogy az időutazás mennyi veszéllyel és problémával jár. Elején azt hittem, ezeket csak azért mondtad, hogy az én kedvemet vegyed el. De idővel beláttam, hogy valószínűleg igazad volt. A történelem ismerete nélkül esélyem se lenne egy utazásra. Az elbeszéléseidből látom, hogy nektek is nehezen megy. Kiraz nélkül talán nem is sikerülne. Ő okos lány, vigyázz rá!

Látod, ő felépítette a titkos szervezetet is, ami bizonyára óriási segítség volt nektek. Nélkülük talán elvesztetek volna az időben. De ti most őket kénytelenek vagytok nélkülözni. Éppen ezért, ha már veletek utazni nem tudok, legalább a múltból megpróbálok segítenek nektek.

Felépítettem nektek egy új titkos szervezetet. Bár azt nem tudom, mikor fogtok megjelenni újra, ezért elláttam őket minden fontos instrukciókkal. Olyanokkal, amiket csak a jövőből jött utazó ismerhet. Ezek olyan dolgok, amiket tőled hallottam. Így te mindet ismered. Én pedig remélem, hogy jól emlékszem rájuk… Különben akár az életetekbe kerülhet.

Sokat gondolkodtam, miként tehetném meg, hogy ez a titkos szervezet túlélje az évszázadokat. Hiszen mesélted, a birodalmam a végnapjait éli. Ezért arra gondoltam, hogy a fő bázisuk az otthonomban lesz, Esztergomban. Egészen addig, míg az általad töröknek nevezett nép be nem települ az én városomban. Akkor visszatérnek. Meg kell tenniük, hiszen ti itt jelentek meg. És ha jól emlékszem, utána pedig az én hazámra várnak nehéz évek. Nem lesz egyszerű. De ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti, hogy sikerült. Remélem, tényleg így lesz!

Kívánom nektek, hogy sikeresen hazaérjetek! És bár a birodalmam és én is majd az idő homályába veszünk, remélem, ti azért nem felejtetek el minket!

Piroska.

ui: A titkos szervezetet egyébként fel fogod ismerni, mert a sapkájuk a kedvenc színemet, a rózsaszínt viselik. Nem pedig a bíbort, amivel lépten-nyomon összefutok a birodalomban, és már nagyon unom!!!”

***

-Hát jó – mondta Zoltán, miután elolvasta a levelet, és eltette – ideje, hogy Kirazt is kiszabadítsuk!
-Őt sajnos még nem találtuk meg… -mondta a szakállas.
-Azt hiszem, őt a Háremben fogjuk megtalálni.
-Jaj ne!
-Ugye? Tiszta klasszikus. Ki kell hozni a lányt a Háremből. Mondom én, hogy egy hülye filmben vagyunk..
-De hát oda nem lehet bejutni?
-Van egy ötletem! Nőnek öltözöm, és úgy simán bejutok. Régen csináltunk ilyet a suliban…
-Gondolod? Úgy mondják, az északi lányoknak szőrös a lábuk, de nem hiszem, hogy ennyire…
-Upsz.. Ezzel tényleg kezdeni kellene valamit…
-De még ha be is jutsz… Hogy fogsz kijönni?
-Hát… majd arra is kitalálok valamit… Jut eszembe… Még nem is kérdeztem a nevedet.
-Sinan.
-Üdv Sinan! De ismerős a neved! Én meg Zoltán vagyok. De azt hiszem, ezt már tudod..

***

-Figyelj, Zoltán – kérdezte Sinan – Jól meggondoltad? Ez azért mégiscsak őrültség!
-Ugyan már! Csináltam én sok hülyeséget korábban is…
-Az lehet. De vajon akkor is a tét a fejed volt? Nem is beszélve a többi testrészedről, amit le lehet vágni.. kezek, lábak, miegymás..
-A tét most valójában Kiraz. És más ötletem nincs. Csak segíts bejutni. A többit majd megoldom… valahogy..

***

-Hahó! Hoztam egy új lányt – kiáltott be a palota bejáratán Sinan.
-Ezt csak így? – kérdezte Zoltán döbbenten, de lehetőleg halkan.
-Mit tudom én! Építész vagyok, nem lánykereskedő…
-Mit akarsz? – jelent megy ember. Valami hivatalnokféle. Egy olyan forma, mint akit otthon hagynak a házat őrizni, míg mindenki elmegy a buliba. Jelen esetben a hadjáratra.
-Hoztam egy lányt. A szultánnak. – válaszolta Sinan.
-Csak így?
-Ja. Egy építkezésen találtam. Nekünk nem kell, mert van családunk. Ha viszont kapnánk érte pénzt, akkor vehetnénk belőle ennivalót. Meg takarót. Talán egy szekeret is, és akkor csinálunk belőle mozgó színházat, és akkor tudunk mulatni a fiúkkal.
-Eladtok egy lányt, hogy tudjatok a fiúkkal mulatni?? Elég furcsák vagyok….
-Na jó. Nem vagyok én kereskedő.. bevallom, hogy a lány imád énekelni. És nagyon szép a hangja. Csak az a baj, hogy elszédíti vele a fiúkat. Már hárman is leestek a minaretről az építkezés közben, mikor a lány elkezdett énekelni.
-Na halljuk! A szultán szereti az énekes lányokat.
-Nos..Zsuzsika! Énekelj valamit a bácsinak! Valami szépet! – mondta Sinan miközben Zoltánt oldalba bökte.
-Ádászkú, tú széj, áj lovjú! – énekelte Zoltán teljes beleéléssel. És magasan, ahogy csak tudta.
-Hú! Azta! Micsoda hangja van! – mondta a hivatalnokféle. – De miféle nyelv ez?
-Amerikánus. Egy távoli kis törzs szülöttje. De ez a hang! Mintha az égből jönne! – válaszolta Sinan.
-Inkább csak a tetőről… De onnan a cserepek is lejöttek, ha jól látom…
-Nemcsak a cserepek.. Nálunk a munkások is leesnek a döbbenettől, ha meghallják!
-Hát nem tudom… Meglehet, a szultán érdeklődik a csodafegyverek iránt…
-Aj kegyelmes uram! Ha a szultán magával viszi a hadjárataira, és ez a madárka csak kinyitja a száját, akkor még Bécs falai is leomlanak!
-Hát.. És táncolni tud-e?
-Zsuzsika mutasd meg!
-Riszálom úgyis-úgyis – kezdett bele a táncba Zoltán.
-Hát… – gondolkozott a hivatalnok – Nem mondom, hogy ez a legszebb nő, akit láttam. Sőt! És hangja is.. Na meg a tánc!
-Ugye? Van benne egzotikum rendesen!
-Nem kifejezés. Talán több is, mint kellene!
-A szultán teljesen odáig lesz érte!
-Vagy inkább tőle… Meg se áll Bécsig!
-Ugye? Egy igazi csodafegyver! Na? Akkor megveszi?
-Egye fene.. De a szultán nincs itthon… Csak az után tudom kifizetni, ha megjött.
-Na ne már! A fiúk az építkezésen éheznek! Adjon legalább egy aranygyűrűt! Egy iciripiciri is elég lesz! Az se baj, ha nincs benne gyémánt. A zafír is megteszi!
-Na! Hát azért! Mindennek van határa! Megmondtam, ha a szultán megjött, majd akkor.
-Jaj, Zsuzsika! Énekeld el a bácsinak azt a kozák altatódalt, amit nekem is szoktál!
-Na jó! Mindjárt hozok egy gyertyatartót. Rodoszról hozatta a szultán. Oda meg a hitetlenek vitték még Jeruzsálemből. Úgyhogy az elég érték lesz a lányért cserébe.
-Ó! Köszönöm! Az ég áldja meg a bölcsességedért! Mi is a neve? Hagy emlékezzek rá örökre!
– Jumurdzsák.
-Ó Jumurdzsák bej! Ha fiam lesz, akkor magáról fogom elnevezni! Addig is a macskámnak adom ezt a nevet. Örülni fog neki!
-Jó-jó. Csak menjen már! Te meg lányom, kövess engem!

***

-Zoltán? – lepődött meg Kiraz – Hát te meg mit keresel itt? Egyáltalán hogy jutottál be ide?
-Ez egy meglepően érdekes, de hosszú történet… – válaszolja Zoltán, még mindig elváltoztatott hangon. E miatt Kiraz nehezen fogja vissza magát, hogy ne nevessen. – Engem Piroska titkos szervezete szabadított ki. Ott egy szakállas ember a főnök. Sinannak hívják. Civilben építész. Ő segített bejutni.
-Piroskának titkos szervezete van?? Te Sinannal találkoztál? És ő segített bejutni?? És ő a titkos szervezetnek ő a vezetője??? Miről maradtam le, míg idebent voltam?
-Majd később elmesélem… Te hogy vagy?
-Hát… Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehetett a Hárem a valóságban. Igazán jó feljegyzések nincsenek róla. De azért azt nem hittem, hogy én is a részese leszek.. Még szerencse, hogy a szultán elment harcolni. Biztosan kíváncsi lett volna rám. Azzal meg felkeltettem volna a többi nő figyelmét… Na menjünk! Ennyi elég volt belőle!
-Szerintem is. Ez a női ruha nem igazán kényelmes.
-Pedig nem áll rosszul. Kiemeli a lábad kecsességét.
-Jaj! Ne is mond! Ha tudnád, mi mindenen mentem át, míg ide eljutottam! Még a lábamat is legyantázták!
-Akkor az volt az az ordítás! Csodálkoztam is, hogy mit keresnek farkasok ennyire közel a palotához… Na gyerünk! Menjünk!
-Rendben. Merre?
-Én tudjam? Te jöttél megmenteni… Csak van valami terved.. Ugye?
-Hátöööö… Eddig az volt a cél, hogy bejussak, és megtaláljalak. A kifele utat meg gondoltam… majd akkor gondolom ki…
-Na de azért valami ötleted csak volt?
-Hát… Mi lenne, ha lemásznánk a falon?
-Mintha nem emlékeznél rá… Egyszer ott álltunk mindketten, és le akartak dobni minket!
-Jó, de az több évszázada volt. Gondoltam, azóta megváltozott.
-Igen. Megváltozott. Magasabb lett. Meg nem is vagyunk falmászáshoz öltözve.. Nem is beszélve az őrökről…
-Őrök is vannak?
-Persze! Mit gondoltál?
-Pedig egyet se láttam..
-Attól még, hogy nem látod őket, ott vannak. Tudod, a Hárem a szultánnak az egyik legfontosabb kincse. Nemcsak a feleségeit őrzi, de a gyerekeit is. Lényegében itt van a családja. Az őrzés pedig kétirányú. Se ki, se be.
-Hajaj… Kész csoda akkor, hogy bejutottam.
-Az. Egyetlen feljegyzés sincs róla, hogy valaha is valakinek sikerült volna…
-Na jó. A kertbe azért kimehetünk, ugye?
-Igen. Csak nem kitaláltál valamit?
-Még semmit. De gondoltam, legalább nézzünk körbe!

***

-Hát jó! Legalább van egy szép kilátásunk Isztambulra! – elmélkedett Zoltán.
-Igen. – értett egyet Kiraz.
-Meg jó a levegő!
-Ez is igaz!
-Hmmm…
-Ugye? Semmi ötlet?
-Nyugalom. Most már együtt vagyunk. Okosak vagyunk. A jövőből jöttünk. Valamit ki fogunk találni. Van néhány hónapunk addig, míg a szultán visszaérkezik.
-Az lehet. De mit gondolsz, meddig tudod titkolni, hogy valójában fiú vagy?
-Ó! Azt bármeddig! A suliban a színjátszókörben voltám már Júlia is, meg Rómeó is. De még Piroska is. Ez nem gond!

***

-Mit ordibál a főnökasszony? – kérdezte Zoltán a nagy felfordulás közepén.
-Azt, hogy ma van a tisztálkodás napja. Lesz fürdés. – válaszolta Kiraz – És hogy úgy mondjam, alaposan kitisztítják az embert. Mindenhol. Tudod, nem lenne jó, ha valami lány elkapna valamit. Főleg a kívülről érkező új lányoknál nagyon alaposak.
-És nem lehetne elbújni?
-Áh, ki van zárva! A szolgák nagyon tudják a dolgokat. Több évszázados tapasztalatuk van.
-A francba! Most mi legyen? – mondta Zoltán sípoló hangon. Ha nem lett volna a helyzet kritikus, Kiraz nevetett volna.
-Na ne! Te is magyar vagy? – jött oda hozzájuk egy fekete hajú lány.
-Igen! Csak nem te is? – tetetett lelkesedést Zoltán. Nem igazán örült az újabb embernek. Most nem.
-De-de. Júlia vagyok! – mutatkozott be a lány.
-Örvendek. Én meg Rómeó – próbálta Zoltán a stresszt oldani.
-Hú de fura név.. Még sose hallottam ilyet.
-Apám olasz. Azért.
-Olasz? Az meg milyen?
-Nem fontos..Figyelj! Nem tudsz valami jó módszert, hogy megússzam a fürdést?
-Miért? Végre tiszták leszünk! Én már alig várom!
-Az az igazság, hogy tegnap festettem be a hajamat. És nagyon sokat dolgoztam vele. Nem akarom holnap újrakezdeni. A festék is drága volt..
-Semmi rejtekhelyet nem tudok. De én nem is akarok kimaradni belőle. Talán próbáld meg Ayşe nénit. Azt ott! Azt mondják, sok trükköt ismer. Lehet, hogy neked is tud segíteni. Na megyek. Utána még beszélünk! Pá!
-Ez meg ki volt? – kérdezte Kiraz, aki semmit se értett a beszélgetésből.
-Egy földim…
-És mit beszéltetek? Tud segíteni?
-Áh. Nem igazán.. Viszont azt mondta, hogy az a kövér nő talán igen. És most, hogy jobban megnéztem, talán tényleg ő jelenti a megoldást.
-De miért? Mit látsz rajta?
-Van egy rózsaszín sapkája!
-Sapka? Az inkább kendő.. De miért számít az?
-Piroska titkos szervezetének titkos jele a rózsaszín sapka. Talán ő is a szervezet tagja..
-Rózsaszín sapka???
-Ja. Azt írta, hogy már elege van a bíborból.
-Azt elhiszem. A bíbor volt Bizánc színe. A palota tele volt vele.. emlékszem.. De várjunk csak! Neked Piroska levelet írt?
-Igen. Ha kijutottunk, akkor majd megmutatom. Talán neked is írt valamit. Biztos valami jó bonyolult görög nyelven, hogy csak te értsd meg.. Na de most.. Hogy lehetne ezzel az Ayşe nénivel beszélni. Elég szigorú tekintete van. Szerintem engem megesz reggelire.
-Hát.. Valamit pedig muszáj lesz csinálni. A fürdés elől nem fogsz tudni elmeneküli. És akkor lebukunk. És akkor tuti nem várják meg a szultánt a kivégzésünkkel.
Zoltán bizonytalanul elindult a kiszemelt nő felé. Nagyon gondolkozott, hogyan kezdjen bele, ezért nem vette észre a lába előtti kis háromlábú széket. Így látványosan átesett rajta.
-A francba! – jegyezte meg kicsit sem nőiesen.
-Kiraz? – kérdezte Ayşe néni miközben furcsán végigmérte Zoltánt. – Hogy kerültél ide?
-Nem. Az én vagyok – lépett oda Kiraz.
-Ez akkor…. ugye nem????
-De-de.
-Ajaja. Gyorsan! Erre gyertek! A végén még valaki észreveszi, és akkor baj lesz. Nagyon nagy baj!

***

-Jumurdzsák! Százszor elmondtam, hogy menj le az asztalról. – mondta Sinan a macskának – Abba a szőrös fejedbe nem fér bele, hogy ide tilos felmásznod?
-El sem hiszem! – lelkendezett Kiraz – Találkozhattam Sinan mesterrel! A Birodalmi Építésszel! I. Szelim, I. Szulejmán, II. Szelim és Murad szultán főépítésze!
-Milyen szultánok? – csodálkozott Sinan. De Kiraz meg se hallotta, folytatta tovább a felsorolást.
-Mihrimah szultánnak is épített dzsámit. Kettőt is. Kılıç Ali pasának is, meg Rüstem pasának is. És még hány fontos embernek!
-De hát én ilyeneket nem is építettem.
-Összesen 84 dzsámi, 57 egyetem, 52 mescit, 41 hamam, 35 saray, 22 türbe, 17 imaret, 7 medrese, 3 kórház, 8 híd és 6 vízvezeték!
-De hölgyem! Ennyit senki se tud felépíteni egy élet alatt. Jumurdzsák! Menj már onnan!
-De maga mégis megtette! Meg fogja tenni! De hát tudja! A jövőből jöttünk!
-Tudom…tudom.. elég baj az nekem… Zoltánt is bejuttatni…majd kijuttatni… Ezzel foglalkozom, amikor várnak engem a dzsámijaim..
-Tényleg! Hogy halad a Szulejmán-dzsámival? Már 2 éve épül!
-Jól. Haladunk.. Tényleg. Egészen jól!
-Megnézhetném.
-Na jó.. De Zoltán csak akkor jöhet, ha nem fog énekelni! Egyébként ott van a gépetek elrejtve.

***

-Te is kaptál levelet Piroskától? – kérdezte Zoltán.
-Igen. – válaszolta Kiraz. – És eléggé megható.. személyes.. Jó lenne visszamenni és újra találkozni vele!
-Jó lenne. De nem írta, hogy találkozott volna velünk. Tehát nem mentünk vissza.
-Talán a levél írás utáni időszakba…
-Jussunk haza. És akkor utána.. esetleg lemehetnénk 1-1 időre. Egy kicsit pihenünk, internetezünk, megnézzük az új filmeket a moziban és közben pattogatott kukoricát eszünk, hamburgert eszünk, meg ilyenek. Utána.. Benne vagyok, hogy visszamenjünk. Tudjuk az időt, tudjuk, hogy ott a gép. Biztonságos lesz. Nem kockáztatunk.
-Igen. Úgy talán jó lesz. Most menjünk előre. Mindig csak előre!
-Menjünk! Elég kalandban volt itt részünk!
-Bizony! És tudod mi a legfurcsább?
-Micsoda?
-Vándorlunk az időben… Évszázadokon keresztül. Különféle népek, kultúrák, vallás… Annyi minden. De valahogy mindig sikerült az ottaniakkal összebarátkozni. Még a királyokkal is.
-Igen. Szerencsések vagyunk. Alakulhatott volna rosszul is.
-Igen. De most. Végre elértünk a török korba. Az én koromba. És pont itt sikerült ilyen galibába keveredünk.. Ha a szultán nem éppen háborúzgatna, akkor téged is, engem is mindjárt vittek volna elébe. És akkor itt lett volna vége az utunknak. Így viszont megúsztuk. Persze Piroska segítsége nélkül nem ment volna!
-Igen. Ő sokat segített. Meg te is jól időzítettél. Meg ugye ott van az elméletem, hogy benne vagyunk egy hülye sci…
-Ki ne mond!
-Jójó. Akkor induljunk! Teszem a lapocskákat és indulunk.. Kék, kék, és ajaj!
-Mi történt?

FOLYTATÁS

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


120
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    doksan
    “90”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek