-Mi az, hogy ajaj?? – kérdezte Kiraz nem kis felháborodással, és nem is kis ijedséggel.
-Azt hiszem, rossz lapocskát tettem a gépbe. – válaszolta Zoltán bizonytalanul.
-Micsoda??? – kérdezte Kiraz ezúttal már hallhatóan nagyobb ijedtséggel.
-De nem biztos… Nem tudom… A gép már átrakott az időben.. És ugye nincs is itt. Nem tudom, megnézni..
-Na de hogy lehet ezt elrontani?? Ezt már annyiszor megcsináltuk! Már annyit haladtunk az időben… Alig néhány ugrás volt hátra, hogy otthon legyünk!
-Lehet, hogy mégse rontottam el. Éppen kezdtünk ugrani. Tudod, megjelentek a villámok, én meg még egyszer ránéztem a gépre. És mintha valami nem stimmelt volna. De addigra már ugrottunk.
-Hát jó. Nézzünk ki az ablakon! Remélem, jó időben vagyunk!
***
-Hát. Az ott az AyaSofya. Olyan nagy baj nem lehet akkor. – állapította meg Zoltán.
-De Zoltán!! Hiányoznak a minarettek? – mondta Kiraz most már tényleg ijedten.
-Öööö… és az baj?
-Persze, hogy baj!! Azt az oszmánok építették. Mi most újra a bizánci időkben vagyunk. Visszamentünk az időben!!
-Ugyan már! Semmi baj! Hiszen ott már egészen otthonosan mozgunk. Kiderítjük, hogy melyik évet írjuk, megkeressük a gépet, feltöltjük, és elugrunk. Ahogy szoktuk. Odanézz! Ott buli van!
-Az ott nem buli. Katonák. Úgy tűnik, hogy megtámadták a várost…
-Ó! Akkor hát szerencsénk van! Te tudsz ilyenek, hogy mikor meg kik támadták meg a várost.
***
-Zoltán! Ezek törökök! – kiáltotta Kiraz, aki még az előbbinél is jobban megijedt. – Az oszmánok támadtak meg minket!!
-Az jó, nem? – kérdezte Zoltán – azok a tieidek.
-Ez azt jelenti, hogy 1453-ban vagyunk!
-Ez nagyszerű! Nincs is nagy baj! Csak 99 évet mentünk vissza!
-Zoltán. Nem érted? Hát nem tudod, mi van 1453. május 29-én?
-Öööö… a szülinapod?
-Dehogy is! A Bizánci Birodalom az utolsó napit éli! Nem tudom, ma pontosan hanyadika van. Talán ma, talán egy hét múlva, de a birodalom el fog bukni. A törökök elfoglalják a várost, és mindenkit lemészárolnak.
-Mindenkit? A nőket is?
-Persze. Csak őket előbb megerőszakolják.
-Ez így egyáltalán nem hangzik túl jól…
***
-Na jó – mondja Zoltán – okosak vagyunk, a jövőből jöttünk, ki fogunk találni valamit.
-Na de mit?? Egy egész hadsereg van a falakon túl! – mondta Kiraz – 80.000 török katona, 10.000 janicsár, 1500 szerb lovas, számtalan ágyú és még 30 hadihajó meg 75 kisebb hajó. Ezzel szemben a várost alig 26 hajó és 10.000 ember védi. Ez tudod mit jelent a 20 km hosszú falon?? Minden egyes embernek 2 m-e kell vigyáznia!
-Hú! Ez aztán a pontos leírás! Azt ne mond, hogy név szerint is tudod a támadókat.
-Ne vicceljél már! Komoly a helyzet. Fogalmam sincs, hogy jutunk ki ebből…
-Nem kell az egészből kijutnunk. Csak a városból. A száz évvel későbbi török ruháink vannak rajtunk. Így a fal túloldalán könnyen elvegyülünk. És most mondtad, hogy alig tudják ezt a falat őrizni. Mi pedig ismerünk egy csomó titkos utat.
-Hát… most, hogy mondod.. tényleg török ruhában vagyunk. Szerinted mit gondolnak majd a bizánciak, ha ebben meglátnak minket?
-Igazad van. Akkor majd éjjel osonunk ki, amikor nem látnak.
-Éjjel? Mint a kémek? Izgalmasan hangzik!
-Jól van, jól van! Akkor szerezzünk valahonnan helyi ruhát, és… öööö….egyszerűen kisétálunk.
***
-Egyszerűen elloptuk a ruhájukat! – mondta Kiraz.
-Tudom. – mondta Zoltán – De valamit fel kell vennünk. Nekik meg… áh… mondtad, hogy a város napjai meg vannak számolva.
-Igen.. De akkor is…
-Oké, oké. Ígérem, hogy ha legközelebb ostromlott városban leszünk, nem fogom másnak a ruháját elvinni. Valahogy azért ki kell jutnunk innen. A császár ruháját pedig mégse vihetjük el. Túl feltűnő lenne.
-Igaz… Pedig hogy megkönnyítené a munkánkat! Itt menjünk jobbra. Arrafelé lesz egy átjáró. Legalábbis a 21. században ott van egy régi beomlott járat.
-Reméljük, nem később építették! De azért van B-tervünk?
-Nincs. És nem is lesz! Ezt ott kell megoldani. Szerencsére pontosan emlékszem a csapatok elhelyezkedésére. Ezt az ostromot elég jól rekonstruálták.
-Vagyis… Ugye nem?
-De! Ha ott nem jutunk ki, akkor sehol sem.
-Öööö.. Esetleg úszva?
-Attól még, hogy május van, nem jelenti azt, hogy lubickolni lehet a vízben.. Sőt! Szerintem nagyon is hideg. De mindegy is. Ahogy mondtam, a török oldalon 75 kisebb hajó van. És bár azt írták, hogy a bizánci hajók már az első nap megsemmisültek, de lehet, hogy találtak még egyet, vagy van egy csónakjuk. Akárhogy is, nem hiszem, hogy feltűnés nélkül kijuthatnánk a tenger felől. Itt balra!
***
-Állj! Ki az ott? – kérdezte egy meglehetősen katonásnak hangzó hang.
-Hogy hívják a császárt? – súgta Zoltán Kiraznak
-Constantin – érkezett a válasz Kiraztól.
-Mi??? Ezt is?? Vagy ez most ugyan az?
-Ez a 11.
-Jah! Vagy úgy!
-Hahó! Van ott valaki?! – kérdezi újra a katonásnak hangzó hang, de a tulajdonosa még mindig nem látszik.
-Őfelsége Constantin küldött minket! – mondja Zoltán hangosan.
-Miért?
-Mi közöd hozzá?
-Én vagyok itt az őr! Nem látod?
-Hát éppenséggel nem látom… Tök sötét van itt..
-És most? – jelenik meg egy katona egy frissen gyújtott fáklyával a kezében.
-Hé! Tényleg! Most már látlak!
-Na, akkor mondjátok, mi dolgotok itt?
-Mondtam már, hogy a császár, a fényességes Constantin küldött.
-Igen, ezt már mondtad. De még mindig nem tudom, hogy miért..
-Izé… ööö… Ételt viszünk.
-Étel??? De hát nem látok nálatok semmit, ami étel lenne.
-Hát pont ez az! Te is észrevetted az, amit a császár is: nincs mit enni! Pedig őfelsége nagyon megkívánt egy kebabot, így hát elküldött minket, hogy szerezzünk egyet a törököktől.
-A törököktől???
-Hát ki mástól? Te tudsz kebabot sütni? Ráadásul csípős szósszal kéri!
-Nem.. Nem igazán…
-Látod? Odakint meg hemzsegnek a törökök. Valamelyik biztosan tud kebabot sütni.. Ha szépen megkérjük. Na! Engedj át minket, mert a császár már nagyon éhes. De nyugi! Éjfélre visszaérünk!
-Na de már mindjárt éjfél!
-Jó, akkor legyen fél 2! Na csááá!
***
-Nos… – szólal meg Kiraz – ez meglehetősen érdekes volt…
-De kint vagyunk! – lelkendezik Zoltán – Ideje visszaöltözni töröknek.
-Igen… Figyelj… Tudom, hogy sötét van, meg minden… De nincs kedved kicsit távolabb öltözni? Csak néhány kilométerrel..
***
-Na jó, akkor most merre? – kérdezte Zoltán, alias Ali.
-Lássuk csak… – gondolkozott Kiraz – balra van İshak pasa csapta, középen a szultán és Karaca pasa, itt vannak a magyar ágyuk is, míg az öböl túloldalán Zaganos pasa csapatai vannak..
-Várjál, várjál… azt mondtad, hogy magyar ágyúk? Vannak már ágyúk?
-Elég kezdetlegesek… leginkább csak az ellenség ijesztegetésére jók…
-És magyarok hogy kerülnek ide?
-Nos.. az ágyúk még nagyon újak ebben az időszakban. Nincs megbízható forrás, hogy pontosan mikortól használják. De leginkább az 1300-as évek közepe tekinthető az ágyuk kezdetének. Mi attól még csak 100 évre járunk, tehát eléggé még csak tapogatóznak a felhasználhatóságával. Ekkoriban élt, azaz ma is él, és akár találkozhatsz is vele, egy Orbán nevű magyar ágyúkészítővel.
-Húha! És hogy került ide?
-Bizánc is a Magyar királyság között jó a kapcsolat. És közel is vannak egymáshoz. Európa meg éppen próbálja a százéves háborút, ahol egyébként is használtak ágyút. Így ez a magyar Orbán Konstantinápolyba jön, hogy felajánlja a szolgálatait. Bár a császár rendel tőle néhány kisebb ágyút, de valójában már nincs elég pénz a birodalomban, hogy rendesen ki tudják fizetni. Így az ágyúöntő csak rövid ideig marad, majd távozik, hogy új vevőket találjon.
-Csak nem a törököket?
-De-de. II. Mehmed szultánnak mindennél fontosabb volt, hogy Konstantinápolyt elfoglalja. De azt is tudta, hogy a falakat bevenni szinte lehetetten. Kellett neki valami, ami lebontja a falakat. Így Orbánt is bevették a csapatba, hogy készítsen falromboló ágyúkat. De mivel a falak sem a szokásosak voltak, az ágyúk sem lehettek hétköznapiak. Ide szuperágyúk kellettek. A törökök egyébként is szeretik az ilyesmit: csillog, nagyon szól, és még látványos is! És persze legyen minnél nagyobb. A bizánciak is voltak ágyúi, de azok jóval kisebbek. Nálunk 1-3 m hosszú ágyukat találtunk.
-És ezek a szuperágyúk… azok milyen hosszúak voltak?
-A leghíresebb, a Basilica 8 hosszú volt. És 550 kg-os kőgolyókat tudott másfél km-re ellőni. A hangja pedig elvileg 16 km-e is hallatszott.
-Húha!
-Ez az ágyú olyan nagy volt, hogy Edirnéből 60 örök húzta. Két oldalt pedig 200-200 ember vigyázott, hogy fel ne boruljon. A menet előtt pedig az utat egyengették, hidakat építettek, stb..
-Na jó, akkor szerintem a magyar ágyúk közelében fogunk letáborozni. Kíváncsi lettem rájuk. És talán még pálinkát is találunk!
-Én a helyedben sokat nem maradnék az ágyúk közelében.. Főleg akkor nem, amikor használják?
-Hát tudod… mondtam, hogy ezek még kezdetleges ágyúk. A folyamatos használat pedig nagyon nem tesz jót nekik. Az ostrom vége felé egyik-másik fel fog robbanni. A magyar ágyúöntővel együtt.
-Na jó, akkor melyik táborba menjünk?
-A túloldalra: Zaganos pasáéba
***
-Mit mond? – kérdezte Zoltán, miután Kiraz elcsevegett egy zöld ruhás szakállas emberrel.
-Azt, hogy ma 857 Jumada Al-Awwal 16-a van. -érdekezett a válasz.
-Micsoda?? Hát nem 1453-ban vagyunk?
-Ez az Iszlám naptár. E szerint… várjál…ha elosztom…hozzáadom.. igen! május 25-e van. Vagyis 4 nap maradt a város elestéig.
-Akkor jó, hogy nem maradtunk tovább, és hamar megszöktünk.
-Igen. Belegondolni is rémes…
-Na jó. Van terved?
-Nos.. Hacsak nem akarsz az ostromban személyesen részt venni, akkor most várunk 4 napot. Ez alatt azért sok érdekeset lehet megtudni. Mégiscsak élőben láthatjuk a történelem egyik legfontosabb birodalmának bukását.
-Azért ez így elmondva tényleg durva..
-A feljegyzések szerint a győzelem után 3 napig tartott a város feldúlása. És utána még 3 nap, amire úgy-ahogy sikerült felfordulást feltakarítani. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem nagyon akarok visszamenni a városba az ostrom után…
-Én se. De azt hiszem, muszáj lesz… A gép ott lesz valahol…
-De vajon hol? Nem hiszem, hogy a bizánci palotában..
-Szerintem se.. Én az AyaSofyara tippelek.
-Jaj, ne. Ott lesz a legnagyobb vérengzés!
-Azért ez mégiscsak durva, hogy tudjuk, mi fog történni, de mégse csinálhatunk semmit.
-Nem avatkozhatunk bele. De nem is tudnánk. Ehhez túl kicsik vagyunk.
-Néha a legkisebbek teszik a legnagyobb dolgot..
***
-Na jó. – eltelt 5 perc, és Zoltán unatkozott – Legalább másfél hetünk van.
-Mondjuk beszélhetsz az emberekkel. Tudod, annak ellenére, hogy a törökök nyerésre állnak, nagyon alacsony a moráljuk. Konstantinápolyt eddig még senki se tudta elfoglalni. És nagyon sokan úgy gondolják, hogy most se fog sikerülni. Leginkább attól félnek, hogyha az ostrom túlságosan elhúzódik, megérkezik a magyarok felmentő serege.
-És tényleg van ilyen? Én nem emlékszek rá a történelemkönyvekből..
-Nincs. Persze, nincs. Hiszen tudod, hogy a város elesik a végén. De a magyarok néhány éve csaptak össze a törökökkel, és alapos vereséget szenvedtek. Mégis. Ők az egyetlenek, akik a bizánciak segítségére érkezhetnének. De ez nem fog megtörténni.
-Értem. Na jó, elcsevegek velük. Közben az jutott eszembe, hogy hogy került ide ennyi hajó. Úgy emlékszem, az Aranyszarv-öböl kapujában volt egy jó erős lánc. A törököknek sikerült elvágniuk?
-Nem-nem. Az egy nagyon jó kis lánc.
-Akkor hogy kerültek ide ezek a hajók?
-Az úgy volt, hogy az első tengeri ütközet még a Márvány-tenger felől történt. Itt hamar elbukott a birodalmi flotta, hiszen alig néhány hajójuk maradt. Ami segítséget pedig kaptak Európából, azok is inkább szállító hajók voltak, nem alkalmasak tengeri ütközetre. Ennek ellenére a törökök nem tudtak mit kezdeni a megszerzett előnnyel. A város bár blokád alatt volt, a tengeri falon nem tudtak átjutni. Ekkor gondoltak a törökök arra, hogy a fal nagyon hosszú, miközben kevés ember tudja védeni. A probléma adott volt: hogy lehet átjutni a láncon, hogy az Aranyszarv-öböl felől is támadhassák a várost. Az ötlet az volt, hogy megkerülik.
-Mármint a szárazföldön?
-Igen. Átvitték a hajókat a földnyelven. Ezzel megkerülték a láncot, az őrtornyot, meg az egész városrést.
-De hát itt elég meredek dombok vannak!
-Meg tüskés bokrok. Igen. Ráadásul 75 hajót vittek így át. Gondolhatod, mit éreztek a bizánciak, amikor ezt látták, és semmit se tehettek ellene. Ezek után a város összes tengeri falát kellett védeni. A szárazföld felől pedig folyamatosan ágyúzták.
-Végül melyik oldalon sikerül bejutniuk?
-Ez elég érdekes. A törökök bár több fallal körülvett várost elfoglalta már, de nincs igazi tapasztalatunk az ilyen harcokban. Ők azt szeretik, ha lovakkal lehet rohamozni. Az ostrom viszont leginkább arról szól, hogy melyik oldal a türelmesebb. Nos… a törökök nem szeretnek várni. Ezért egyre idegesebbek. De közben a fallal se tudnak mit kezdeni. A hajók csak a védőket kötik le, de a tenger felől nagyon nehéz bejutni. A szárazföldön pedig az ágyuk nem tudnak elegendő kárt okozni. A vége az, hogy egy kis csapat bizánci egy titkos járaton ellen rohamra indul. De nemcsak, hogy odavesznek és a genovai Giovanni Giustiniani hős is elesett, de a törökök ezen keresztül be is jutnak a városba. Ez alapvetően sok mindenen nem változtatott volna, de addigra a falak is meggyengültek, a morálon is javított, a kaput is ki tudták nyitni. Valószínűleg ez az esemény döntő fontosságú lett. Mondjuk úgy, hogy ez az, ami kibillentette a mérleget az egyensúlyából.. az egyik oldal javára
***
-Jó napot tesó! Ez aztán nagyot szólt! – köszönt Zoltán új-magyarul.
-Te meg ki vagy? – kérdezett vissza Orbán ó-magyarul.
-Zoltán.
-Zoltán? Ugye nem valami szultán vagy te is?
-Még csak az hiányozna! Ezt te építetted?
-Igen! Tetszik?
-Nagyon! Nincs belőle egy kisebb? Ami zsebben elfér? Olyat vennék egyet. Tudod, utazok, így nem akarok sok mindent cipelni magammal.
-Na igen. Egy örökkévalóságig tartott, mire elhoztuk Drinápolyból. De én meguntam a kicsi ágyúkat. Olyat mindenki tud. Én csak nagyot építek. Ha ennek az ostromnak vége, akkor építek egy még nagyobbat! Akkorát, amibe egy ember állva belefér!
-Ez izgalmasan hangzik! Mikor lesz a következő lövés? Úgy tudom, sokat kell várnod, hogy kihűljön az ágyú.
-Úgy bizony. De már eleget vártunk. Olyan fél óra múlva nekiállhatunk tölteni. Gyere addig a sátramba! Van egy jó borom. Utána együtt rálövünk a városra!
-Áh, köszi. De ma nagyon fáj a fejem. De holnap mindenképpen megnézem! Most jobb lesz, ha messzire megyek. Tudod… a fejfájás…
-Hát jó. De jó messzire kell menned! Ez nagyon hangos! Hehe! Imádom, amikor durran!
-Akkor jó durrogtatás! Szerzek aszpirint, és holnap visszajövök. Pá!
***
-Mi ez a hang? – kérdezte Zoltán.
-Ez az utolsó este. – válaszolta Kiraz. – Mi tudjuk ezt. De ők.. Valahogy érzik, hogy reggel döntő ütközet lesz. Mindkét oldal beveti az összes erejét. Az imádkozást hallod. Azért nem érdekes? Két különböző kultúra. Két különböző vallás. És egyidőben mindkettő kéri az Istene segítségét. Aki ráadásul ugyan az.
-Tehát akkor holnap…
-Igen. Figyelj! Innen nem látszik, de ott a császár is. Szemben azon falon. Ő is érzi, hogy ez az utolsó este. Ezt a katonái mellett tölti, hogy lelkesítse őket.
***
-Hát…öööö… – próbálkozott Zoltán – Nem tudom, mit mondjak. Még innen nézve is durva volt. Pedig az Aranyszarv-öböl túloldalán vagyunk..
-És az igazán durva még csak most kezdődik. – válaszolta Kiraz.
-Lángol az egész város!
-Fog ez még égni jobban is….
-Azt hittem, örülni fogsz. A tieid győztek.
-Ez igaz. De mégiscsak ezeréves birodalom veszett oda. A történelem egyik korszaka zárult le.
***
-Nagyon megváltozott a város. – mondta Zoltán néhány nappal később, ahogy az AyaSofya felé tartottak.
-Most vagyunk túl az első napokon – mondta Kiraz – A szabad rablás ideje még csak nemrég ért véget. Nemsokára kezdődik az újjáépítés. Ebben az esetben pedig a szultán igencsak toleráns. Visszahívja az elmenekülteket. Engedélyezi a szabad vallás, ami mondjuk nem volt jellemző a bizánci időkre. Itt tényleg egy világváros épül. Egy új világváros egy új világra. Remélem, könnyen megtaláljuk a gépet, mert nem szeretnék itt sokat maradni. Túl sok az emlék. Meg az AyaSofyat is átalakítják mecsetté, és akkor már nehezebb lesz keresni.
***
-Na jó. – mondta Zoltán – Itt most már biztos nincs. Már negyedik napja kutatjuk.
-Talán nem itt lesz. – vélte Kiraz – vagy rosszabb esetben nem ebben az időben.
-Minden titkos folyosót átnéztünk?
-Mindet. Ebben biztos lehetsz!
-De a múltkor is kiderült, hogy vannak más folyosók is…
-Igen. De azóta azokat is átnéztem. Most már biztosan nincs több folyosó.
-Na jó. Akkor hol lehet?
-A palota kizárva. Abból alig maradt valami…
-Én a templomokon kívül nem ismerek mást… Én odatenném.
-Hát jó. Kutassuk át őket… Jó, hogy száznál is több van!
***
-Oké. Ez már a harmadik hét, hogy kutatunk. – mondta Zoltán. – Valami más módszer kellene.
-Hát jó – mondta Kiraz – Eddig bentről haladtunk kifelé. Most akkor induljunk el a faltól befelé. Van is egy ötletem, hol kezdjük.
-Hol?
-A Chora-nál. Ez egy nagyon jó állapotban maradt templom. Közel a falhoz. Jó hely arra, hogy a gépet elrejtse valaki.
-Na jó. Vezess!
***
-Hé! – lelkedzett Zoltán – Tényleg itt van! Pár hét, és kész a feltöltés!
-Jaj, ne már. – mondta Kiraz szomorúan. – Nem akartam már többet várni… Nem lehet, hogy fel van töltve? Ez a mostani teljesen kikészített. Haza akarok menni… illetve még egy megállót beiktatunk. De tényleg az utolsót.
-Hát… Egy próbát megér… Melyik évet akarod beállítani?
-Majd én! Legutóbb te tetted… és…láttuk az eredményt!
-Rendben. De ne indítsd még el! Elmegyek a cuccainkért!
***
-Készen állsz?
-Készen.
-Akkor csak egy..utolsó megálló…
-Igen.
- A duda (1.000)
- Roxelána (1.000)
- Isztambul nevei (1.000)
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- Egy alternatív történelem (1.000)
- Aki átrepülte a Boszporuszt (RANDOM - 1.000)