Ramazan 2019

Éjjel fél 3 van. És sötét van. Meg fúj a szél…
De lehet, hogy nem fúj a szél. Mert ha az ilyet tesz, akkor azt kint teszi az utcán (de csak miután megjavítottuk az ablak szigetelését). Mi meg bent vagyunk. Bár lehetnénk kint is…

Az viszont biztos, hogy sötét van. De most felkapcsolom a villanyt. És íme! Világos van! (A szél meg odakint továbbra is fúj, ha eddig fújt. De ha eddig nem fújt, akkor most sem.)

Na jó. Kezdjük. Ideje reggelizni. Nemsokára felkel a nap, és tényleg világos lesz. Addig viszont még meg kell ennünk ezt a dinnyét, azt a tál sülkrumplit, azt a két pidét, meg minden mást, amit csak találunk az asztalon.

Nem, azt az egyet azért mégsem. Az a váza. Az marad.

Itt vagyunk 2019-ben. És éppen a Ramadán (törökül: Ramazan) kellős közepén.

Akik régóta követi a blogot, azok már tudják, hogy ez az esemény minden évben eljön. Az Iszlám hold alapú naptárjának köszönhetően minden évben 10-11 nappal van hamarabb. Lesz majd olyan év is (2030), amikor kétszer ünnepelünk! (kétszer lesz Karácsony! Juhúhú!). De aki nem ismeri (vagy elfelejtette), annak álljon itt egy ismertető.

A Ramadán (Ramazan) egy hónapnak a neve. Mégpedig az Iszlám naptárnak 9. hónapja, jelentése pedig: szárazság. De sokkal inkább a böjtről nevezetes.

A böjt nem ritkaság a vallásokban. Ilyen-olyan formában szinte minden vallásban megtaláljuk. Jellemzően valaki minél komolyabban veszi a hitét, annál szigorúbban böjtöl.

Érdemes tudni, hogy a 11. századig a keresztények is nagyon kemény böjtöt tartottak: 40 napon keresztül késő délutánig nem ettek semmit, és a böjti napokon nem ettek húst, tojást, tejterméket.
Tekintve, hogy milyen állapotok voltak akkor, ez leginkább az uralkodó osztályt érintette komolyan. A szegények egyébként is ritkán láttak húst. De valahol a böjtnek az (is) a lényege, hogy akinek jól megy, elgondolkozzon azokon, akiknek nem megy jól.
Volt egy még nehezebb változata, a Negyvenelés. Ilyenkor naponta csak egyszer lehetett enni, azt is naplemente után. Míg pénteken csak hét búzaszemet.

Az Iszlámban a Ramadán böjt hajnalhasadástól esti tart 30 napon keresztül. Ebben az időszakban a következő tevékenységek tilosak:
– Evés
– Ivás
– Dohányzás
– Nemi kapcsolat
– Erőszak, düh, irigység
– Pletyka
Ezt mindenki maga döntse el, melyiket a legnehezebb betartani.
A szomszéd Fatma nénit láthatóan nem az étel-ivás hiánya viseli meg a legjobban. Nem is dohányzik, és az elmúlt 40 évben influenzán kívül más vitte őt ágyba….

Mindez eléggé erősnek tűnik. Ezért nem is kötelező mindenkinek. Felmentést kap az, aki:
– 14 évnél fiatalabb
– terhes és szoptatós anyák
– betegek
– utazók
– csatában harcolók

Persze ma az emberek nem gyalog indulnak neki a sivatagnak, hanem klimatizált repülőn ülnek. Így erre hivatkozva kihagyni az aznapi böjtöt nem túl sportszerű dolog.
De egyébként a kimaradt napokat később pótolni kell.
Aki viszont egészségileg böjtölhetne, de mégse teszi meg, az kiválthatja azzal, hogy adakozik a szegényeknek. De erre még visszatérünk.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az Iszlám eredetileg egy sivatagi vallás, ami a 7. században, az akkori környezetben alakult ki. Az ő esetükben teljesen természetes volt, hogy napkeltétől napnyugtáig kint vannak a pusztában, minimális élelemmel és vízzel. Ráadásul az se mindegy, hogy milyen messze vagyunk az egyenlítőtől.

Mekkában, a vallási központban az önmegtartóztatás hajnali 4:17-től esti 19:01-ig tart. Ez összesen 14 óra és 44 perc.
Mivel nyár van (legalábbis naptárilag, bár itt most éppen nem esik a hó), így északra haladva a nappali böjt ideje egyre hosszabb lesz. Isztambulban pl. hajnali 3:46-tól este 20:26-ig tart. Ez összesen 16 óra és 40 perc. Majdnem 2 órával több, mint Mekkában.
Budapesten már 3:25-től 20:26-ig tart, ami 17 óra és 1 perc. Berlinben 3:27-től 21:09-ig, ami 17 óra és 42 perc. A kedvencünk pedig Izland (Reykjavík), ahol 3:42-től 23:55-ig tart a böjt. Ez 20:13 perc. Ez azért már tényleg erőpróbáló!

Bármennyire is úgy látszik, hogy ez a hosszú étlen-szomjan maradás nagyon nehéz, főleg a nyári melegben, valójában egészen jól meg lehet szokni. Persze vannak olyan időszakok, amikor az ember legszívesebben elmerülne egy kád vízben, vagy fejest ugrana a kútba… De a böjt 30 napja sokkal inkább egy edzésre hasonlít. És miután túl vagyunk az első néhány napon, utána már egyszerűen csak nehéz… De nem kibírhatatlan.

A napközbeni böjttel szemben – amikor leginkább csak zombiként valahogy elvagyunk estig – az éjszaka sokkal izgalmasabb.

Ne feledjük, hogy mindez valójában egy ünnep. Olyan, mint a Húsvét. Hangulatában pedig inkább a Karácsonyra emlékeztet. Egy 30 napig tartó karácsonyra.

És ahogy a Húsvétról is elsősorban az ünnep jut eszünkbe, és nem a böjt, ugyan ez igaz az Ramadánról is. A törökök pont ugyan úgy örülnek neki, mint a gyerekek a karácsonynak. Pedig se ajándék, se karácsonyfa nincs benne.

Az emberek leginkább az ünnepi vacsorákra és reggelikre gondolnak a Ramadán kapcsán. Mégpedig mindez 30 napon keresztül. Ami azért elég komoly kihívás elé állítja a háziasszonyokat. Nem is beszélve arról, hogy az ételt nem lehet megkóstolni. Így leginkább csak a tapasztalat és a remény dönti el, hogy minden megfőtt-e rendesen, és a fűszerek mennyiségével sincsenek problémák.

De igazándiból még fontosabb, hogy az emberek együtt vannak. Ebben a 30 napban az emberek felkeresik a régen látott ismerősöket is, és elhívják egy iftar vacsorára. Ez nagyjából azzal egyezik meg, mintha valaki meghívunk Karácsony másnapján ebédre, vacsorára.

Míg más alkalmakkor hatalmas közösségi vacsorákon vesznek részt. Ha jó az idő, akkor a parkok megtelnek. Pl. a Kék Mecset környékén több ezer ember piknikezik, és várja az estét jelző ezánt. Ez egy igazán nagyszabású közösségi esemény, ahol a vacsorán kívül más szórakozási formák is megjelennek. Legnépszerűbb a klasszikus árnyjáték, a Karagöz.

Amikor pedig véget ér a böjt 30 napja, akkor kezdődik az igazi nagy együttlétek. A Cukor Ünnep (mert végre lehet enni megállás nélkül) a rokonokról szól. Ilyenkor a kiterjedt család felkeresi a legidősebb családtagot, hogy együtt ünnepeljenek.

Ez egyúttal azért is érdekes, mert a nagyszülők jellemzően a hegyi falvakban élnek (Isztambul 15 millió lakosából 11 millió első vagy második generációs isztambuli). Így majdnem az egész város felkerekedik, hogy meglátogassa a nagypapát, nagymamát. Csakhogy geológiai okokból csak 1 autópálya van, ami Isztambult összeköti Anatóliával. Ebben az időszakban nem ritkák a 10 órás kocsisorok sem.

Tehát láthatjuk, hogy a 30 napos böjt azért mégsem csak a koplalásról szól. Sokkal inkább a családról, barátokról, közösségről. És a szegényekről, akikről bővebben is fogok írni. De tényleg! Becs szó!

De azért mégis… 30 napon keresztül mégiscsak a nap java részében nem eszünk, nem iszunk. Hogy lehet ezt kibírni?

A szervezet ehhez elég könnyen hozzászokik. Csak az első 2-3 nap a nehéz, utána már bele lehet jönni. Ráadásul ez az egész olyan, mint egy tréning. Az első nap végén az ember alig várja, hogy egyen valamit, majd este mindenfélével jó alaposan teletömi a gyomrát (kérdezhetnénk, hogy nem álszentség ez???). De ez utána fokozatosan csökken. És mire eljutunk a 30. nap végére, addigra bőven elég lesz 1-2 szelet kenyér, gyümölcs, meg ilyenek. Sőt! A Ramadán végeztével az ember nem tér vissza azonnal a korábbi pazarló életmódra. Így, hogy tudja, mennyit is ér egy csepp víz, egy falat kenyér, az elkövetkező időszakban minderre sokkal jobban odafigyel. Ahogy az embertársaira is.

Persze azért ahogy közeledik a naplemente, úgy lesznek az emberek egyre idegesebbek. Olyankor már mindenki nagyon menne haza. Vagy legalább egy étterembe beülne, ahol végre ehet és ihat. Így ebben az időszakban a sofőrök lazábban veszik a szabályokat, és többet dudálnak. Hihetetlen, de tényleg tudnak többet dudálni!

Főleg az utolsó percek az érdekesek. Aki nem ért haza, az minden-mindegy alapon keresi azt a helyet, ahova még beférhet. Láttam olyat, hogy a villamost hagyta ott a sofőr az út közepén.

Kétgyerekes szülőként azért minden sokkal könnyebben megy. Hozzászoktunk, hogy hosszú ideig nem sikerül enni, vagy hogy a fél éjszaka talpon vagyunk (bár azért naponta 1-2 alkalommal amolyan újra-bootolást élek át: Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Mit csinálok itt? Ki ez az ember velem szemben???).

Mert bizony a Ramadán éjszakákról sem szabad megfeledkezni! Ha visszalapozunk, akkor láthatjuk, hogy Isztambulban kb. fél 9-kor kezdődik a vacsora. Mivel ez egyúttal ünnepi vacsora is, nem lehet csak úgy összecsapni egy gyors McDonnald’s hamburgerrel. Az étkezés simán eltarthat akár 2 órát is. Utána pedig jön a tea, kávé, egy kis édesség, egy kis gyümölcs. És hopp! Máris éjfél van!

Csakhogy a reggelit kb. 3-ig be kell fejezni (maradjon idő fogmosásra, és bőséges vízivásra). Úgyhogy nem árt, ha már 2 előtt elkezdünk enni. Vagyis kevesebb, mint 2 óra maradt a két étkezés között.

Mivel elég jó az idő odakint, sokan inkább haza se mennek, hanem átülnek az étteremből előbb a cukrászdába, majd a kávézóba. Utána pedig keresnek egy helyet a reggelizéshez.

Ez egyébként tényleg jó buli, ha közben másnap nem kell felkelni. Nekem az alvásmérő jelezte, hogy sikerült 27%-al kevesebbet aludnom, pedig eddig is több száz órányi hiányt sikerült összegyűjtenem…

De ha valaki mégis megpróbálkozna az alvással még a reggeli előtt, nem kell aggódnia, hogy későn ébred. Lelkes emberek dobokkal járják az éjszakai utcákat, hogy biztosan mindenki felébredjen. Erről itt található egy angol videó, miként is zajlik a tradíció. Itt pedig azt láthatjuk, hogy lehet ezt csinálni modern hangszerekkel is, jelen esetben elektromos gitárral.

És ahogy már többször érintettük, a Ramadánban a szegényekre is gondolunk. Ilyenkor sokkal könnyebb adakozni, mert rengeteg segélyszervezett sokkal aktívabb. Nálunk a péknél pedig lehet kérni, hogy fizetek egy kenyeret a szegényeknek. A boltokban pedig adománycsomagokat vásárolhatunk.

A leglátványosabb viszont az utcákon, tereken felállított ingyenes étkező helyek. Ide bárki jöhet, és kap egy vacsorát. És ezt nem minden esetben politikusok szokták. A lakóövezetben is többen összeállnak, hogy egyik estére lefoglalják valamelyik utcát. Ezt telepakolják asztalokkal, ahol bárki ingyen megvacsorázhat.

Szokás még, hogy a népszerűbb kifőzdékbe otthonról hoznak ételt az emberek, amit utána az arra járó szegények elfogyaszthatnak.

Nos. Ez történik Isztambulban 30 napon keresztül.

Ramazan 2019, 9.0 out of 10 based on 5 ratings

---