Végéig jár a Marmaray!

Vagyis majdnem…

Ugyanis a reklám szerint akár Londontól Pekingig lehet majd vele közlekedni. Így ha kekeckedni akarunk, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy a beígért 12.000 km-ből még bő 11.930 km hiányzik.

De tegyük hozzá azt is, hogy azt ígérték, hogy ez majd csak 2017 után lesz! Én pedig biztos forrásból tudom, hogy 2017 után vagyunk (és ez még hosszú ideig így is marad). Tehát egyenlőre mindenki tartja magát az ígéreteknek.

Az viszont tény, hogy az eddigi 13,6 km hosszú vonal immár 76,3 km hosszú lett (ez több, mint Budapesttől Hatvan… A Balaton irányában Tánc községig el lehet jutni).

És mire is elég ez a 76.3 km egy olyan hatalmas városban, mint Isztambul?
Gebze városrészből el lehet jutni Halkalı-ba. Vagyis Isztambul egyik végéből át lehet vele jutni a másikba. És fordítva.

Ráadásul mindkét végén kapcsolódik az ultragyors vonathálózathoz (ezen azért még van mit dolgozni). Egyik végén Ankara irányába, míg a másik végén Edirne felé mehetünk.
Így egyszer majd technikailag az is lehetséges lesz, hogy Törökország nyugati végéből a keleti végéig utazzunk egy vonatok. Hegyek között, völgyek között, át a tenger alatt, meg ilyenek…

És akkor tényleg eljutunk oda, hogy akár Londonból Pekingbe vonatozzunk! Juhuhú!

Egy kis gyors összefoglaló, mert már oly régóta volt, hogy történt valami ebben a témában!

A Marmaray az egy olyan vonat (metró), ami bemegy a víz alá. Jó, mondhatnánk, hogy ez nem nagy szám, azt bárki meg tudja csinálni. Csak ki kell vinni a vonatot a tópartra, oszt jó erősen meg kell lökni. De a Marmaray különlegesség, hogy a túloldalon ki is jön! Mindezt úgy, hogy akik benne utaznak, azok szárazak maradnak. Sőt! Észre se veszik, hogy éppen átmentek a tenger alatt…

Jó, persze mondhatnánk, hogy víz alatt, tenger alatt áthaladó vonat azért több helyen is van a világon. A japánok szeretnek ilyeneket csinálni. De az angolokat és a franciákat is egy ilyen köti össze a csatorna alatt.

Csakhogy az Isztambuli nem két szigetet, vagy két országot, hanem két kontinenset köt össze! Így pedig ez egy interkontinentális vonat! De mivel a föld (és a víz) alatt teszi meg a két kontinens közötti távot, így ő lett a világ első és egyetlen underkontinentális metrója!

>>>>>>>> taps, sok taps <<<<<<<<

Az első tenger alatti vasút ötlete már az 1860-as években megjelent. Az akkori szultánok szerették a katonákat. De annyira nem, hogy sok is belőlük, mert akkor jobban meg kellett volna őket fizetni. Különben mindenféle nemkívánatos gondolataik támadnak a kezükben lévő fegyverektől meg a szultánról (nagy has = könnyű célpont). Így inkább arra gondoltak, hogy milyen jó lenne a katonákat gyorsan mozgatni egyik helyről a másikra, hogy sehol senkinek se legyen kedve lázadni. A németek pedig éppen nagy vasútépítős kedvükben voltak.
De aztán véget értek a borozgatások, a nap is felkelt, így mindenki jobbnak látta, ha csendben hazamegy.

1987-ben viszont már úgy érezték, hogy semmi akadálya, hogy tényleg építsenek egy igazi alagutat a Boszporusz alá. A technika elérkezett a megfelelő szintre!

Mindenki lelkes volt! Előkerültek az ünnepekre tartogatott teás készletek is, majd megkezdődtek a számítások, mériscskélések, bajusz pöndörítések.

Nem sokkal később, 2004-ben az első kapavágás is megtörtént. Hatalmas ünnepség volt. Kikiáltották, hogy 2009. áprilisban itt már metró fog menni. És suhintottak még egyet a kapával. Ami mindjárt el is akadt egy 6000 éves agyagedényben.

Úgy nézett ki, mint aki integet: „Húhú! Itt vagyok a haverokkal!”

További egymillió agyagedény került elő. Meg negyvenezer mindenféle más, ami bár nem agyagedény, de a régiek szerint jó volt valamire. Találtak még 36 hajóroncsot, csontvázat, templomot, de még egy egész falut is.

Mindeközben a tengerben sorba pakolták az alagút modulokat, és gyorsan haladtak. Néha kikiáltottak a szárazföldre.

-Hé fiúk! Mi lesz már?? Mi mindjárt átérünk a túloldalra!
-Várjál már! Megint belebotlottam egy kisköcsögbe! Legalább két hét, mire kipiszkálom az ecsetemmel!

Végül a tengeri szakasz (1,4 km) már 2008. szeptemberében elkészült. A szárazföldi részre viszont még 5 évet kellett várni. Végül a 13,6 km-s első szakaszt 2013. október 29-én, a Török Köztársaság 90. évfordulóján adták át.

Ezzel mindenki boldog volt. Oda-vissza lehetett metrózni a Boszporusz alatt.
Úgyhogy mindenki megitta a teáját, és hazament sorozatot nézni.

Teltek-múltak az évek. 13,6 km volt készen, és 5 állomás. A maradék vonal és állomások egy felszíni vasút volt, ami már bő 100 éve készen volt. Hát jó, ha így nézzük, tényleg ideje volt felújítani. Úgyhogy összeszedték magukat, meg a teás készletet is, és 2019. márciusában (nem sokkal a választások előtt, micsoda véletlen!) átadták a maradék szakaszt is.

Így most már tényleg 76.3 km, és 40 megálló található a vonalon. És tényleg átutazhatunk vele Isztambul bal oldalától a jobb oldaláig. És vissza.

A teljes szakasz most így néz ki (a föld alatti rész félkövérrel lett jelölve):

Mustafa Kemal, Küçükçekmece, Menekşe, Florya, Yeşilköy, Yeşilyurt, Ataköy, Bakırköy, Yenimahalle, Zeytinburnu, Kazlıçeşme, Yenikapı, Sirkeci, itt a Boszporusz, Üsküdar, Söğütlüçeşme, Feneryolu, Göztepe, Erenköy, Suadiye, Bostancı, Küçükyalı, İdealtepe, Süreyya Plajı, Maltepe, Cevizli, Atalar, Başak, Kartal, Yunus, Pendik, Kaynarca, Tersane, Güzelyalı, Aydıntepe, İçmeler, Tuzla, Çayırova, Fatih, Osmangazi, Darıca és végül Gebze.

Azért megmaradt egy amolyan belső mag. Zeytinburnu és Söğütlüçeşme között a vonatok sűrűbben járnak: 8 percenként. Míg a külső magon 15 percenként.

Ez nem tűnhet túl sűrűnek. És a figyelmes szemlélőnek az is feltűnhet, hogy a megállókba több vagon is beférhet (és még csak nem is élére állítva!). De semmi baj, mert lesz még itt fejlesztés! Természetesen majd 2017 után.

Na de lássuk, mire is jó mindez annak, aki nem Isztambulban él, vagy nem a vonal közelében lakik?

Nos… Elsősorban ha a buli nagyon-nagyon jól alakult, és utána nagyon-nagyon eltévedtünk (Isztambulban egy kiadós mókázás után nemcsak az utcát, de akár a kontinenset is könnyen el lehet véteni), akkor ez a metró segíthet hazajutni. Mégiscsak bejárja a város egyik oldalát a másikig.

Nem mellékesen az első vonatok 6:00-kor indulnak a végállomásról. De vigyázni kell, mert az utolsó 22:00-kor, illetve 22:15-kor. Ez azért elég korán van… Inkább várjuk meg a hajnalt, minthogy idő előtt otthagyjuk a jó társaságot, aztán mégis lekéssük a metrót.
A konkrét időpontok itt találhatóak.

Viszont, aki nemcsak bulizni akar, annak is nagy élmény, hogy metróval megy át egyik kontinensről a másikra. Erről az élményről mi is beszámoltunk, bár akkor még éppen hogy csak átadták az első szakaszt. Így ez mindenképpen ajánlott a turistáknak, mert jókat lehet majd mesélni róla (látni annál kevesebbet).

De az igazi előnye akkor lesz, amikor sikerül összekötni a repülőterekkel is! Sajnos, mire sikerült jól összekapcsolni az Atatürk repülőtérrel a metróhálózatot, addigra a gépeket kirakták az erdőbe. Így még kicsit várni kell, mire a föld feletti utunkat (alias repülés) a föld alatt folytathatjuk Isztambul belvárosába.

Végéig jár a Marmaray!, 10.0 out of 10 based on 5 ratings

---