Egy újabb vasútvonalat fogunk megnézni. A kiinduló pontunk ismét Ankara. És megint keletre megyünk. Mégpedig a Kurtalan Expresszel!
A vonat neve pontosan Déli Kurtalan Expressz (törökül Güney Kurtalan Ekspresi). Ezen egyesek biztosan elgondolkoznak majd: ha van déli vonal, akkor bizonyára van északi vonal is!
De amúgy meg hol a bánatban van az a Kurtalan? És egyáltalán mi ez? Egy város? Egy ember? Vagy egy rockbanda?
Aki a rockbandára szavazott, talán nem is tudja, mennyire telibe talált!
1972-ben Barış Manço (ő egy igazi török rock legenda) vezetésével alakult anatóliai rock banda. A nevét az Isztambul-Kurtalan vonatjáratról kapta (a miértekről nem írnak, de találunk ennél furcsább neveket is a rock legendák között). Ha viccesek akarnánk lenni (de nem, mert ez egy komoly blog amúgy), akkor azt írnánk, hogy a rockbanda miatt változtatták át a vonat nevét Déli Kurtalan Expresszre.
Barış Manço -t érdemes ismerni, mert ő egy igazi rock legenda. De ő sajnos 1999-ben hirtelen meghalt. Így a bandát Cem Karaca vitte tovább. Sajnos ő 2004-ben halt meg. Az új vezető ezúttal Bahadır Akkuzu lett. Sajnos ő is meghalt, mégpedig 2009-ben. De a többiek nem adták fel, a banda még ma is él, mozog, és zenél. Csak még nem döntötték el, ki legyen az új főnök.
Az igazi, vagy eredeti, vagy más néven zakatoló Kurtalan Expressz már nem ennyire kitartó. Hogy jobban megértsük, vissza kell menni a történelemben egy kicsit.
Ahogy az első részben erre bőven kitértünk, Törökországban (született Oszmán Birodalom) nem éppen úgy épült a vasúthálózat, mint az európai országokban. Itt nem az volt a cél, hogy összekössék A várost B várossal, hogy az ott élőknek jó legyen.
Az európai országok azon ügyködtek, hogy nekik jó legyen. A szultán pedig azon, hogy neki legyen jó. Pl. ahol az emberek úgy érzik, hogy nekik nem jó, és ennek hangot is adnak, akkor odaküldi a katonákat. Ezek után az emberek már nem mondják, hogy nem jó nekik ott.
E miatt a vasút útvonala mindig az aktuális politikai érdek szerint változott. De azért alapvetően volt egy fő irány: Irak-Irán vagy akár India!
Ebben persze sokat segített, hogy az országot 3 oldalról tenger határolja. Azaz teljesen mindegy, hogy Egyiptomot, vagy Oroszországot akarjuk elérni, először el kellett jutni keletre egy bizonyos pontig. Utána már lehet válogatni, hogy északra-délre-melyik irányba menjen tovább.
El is jutottak Tatvan városáig. Innen már akár át is lehetett látni a Van-tó túloldalára, Van városába. Elég csak a tavat megkerülni, és már mehet is a vonat Iránba. (Ez végül egy vasúti komppal meg is valósult.)
Csakhogy a tókerülési akció végül elmaradt. Az okok változóak: túl magasan volt, túl sok a hegy, túl sok a víz, túl sok a macska, kezdődik a török sorozat, stb.. Így inkább egy új vonalat kezdtek, egy kicsivel délebben.
Az eredeti vonal Ankarából indulva Kayseri, Sivas, Malatya után Elazığ -be érkezett. Innen ment volna tovább Van városba, majd Iránba, ha hirtelen nem ugrik eléjük Törökország legnagyobb tava.
Így viszont visszamentek Malatya-ig, majd innen mentek tovább Diyarbakır irányába. A terv az volt, hogy elmennek Siirt városáig, majd innen cselesen a huncut tó háta mögött jutnak el Van városába.
Ez a terv jól nézett ki. Sőt! Minél messzebbről nézzük, annál jobban. Isztambulból nézve pl. a 2000-3000 m magas hegyek egészen jelentéktelennek tűnnek.
Amikor viszont tényleg elérte a vasút a hegyet, akkor kiderült, hogy ez egy kicsit magasabb, mint gondolták. Ráadásul nem is csak 1 darab van!
Legjobb esetben is legalább 170 km-t kellett volna haladni. És csak egy helyen van olyan „lyuk”, ami a 2000 m-es tengerszintnél alacsonyabb. Az sem segít, hogy a kiindulópont és az érkezési oldal között 1000 m-nyi szintkülönbség van (felfele).
Így amikor megérkeztek Kurtalanba, elnéztek balra: hegyek. Elnéztek jobbra: hegyek. Elnéztek előre: még több hegyek. Végül elnézést kértek, és hazamentek(*).
(*) Ajánlom mindenkinek a Railroad Tycoon nevű vonatépítő játékot! Ebben nagyon jól ki lehet próbálni, milyen is az, amikor a hegyeken keresztül szeretnénk a vonatot átvinni…. és már eltelt 30 év, az összes pénzünket beleöltük, az összes útvonalat kipróbáltuk, már a fél világot megkerültük, de még mindig csak 200 m-el sikerült feljebb jutnunk…
2017-ben megígérték, hogy legalább Siirt városáig elviszik a vonatot. Ez végül is csak 21 km, és ennyit a modern technológiával már igazán meg lehetne csinálni. Mégiscsak Siirt a tartományi főváros. Meg ott vannak a legjobb pisztácia ültetvények Törökországban.
Jelenleg tehát 1212 km vonal járható be. Ezt 23 óra 30 perc alatt tehetjük meg a már megszokott háromféle utazási mód egyikével: ülésen, kupéban, vagy hálókocsiban (esetleg az érkező kocsiban az asztalra dőlve). Aki már olvasta a korábbi bejegyzéseket, az nyugodtan ugorja át ezt a részt!
Az alap jegyár 45 líra. És általában eléggé kényelmesnek mondják. Az egyik oldalon 2 szék, másikon 1 van. Hely van bőven. Legnagyobb hiányosságnak a konnektort mondják, ahol a telefont lehetne tölteni. E mellett ebben az árban nincs benne az étkezés. Az étterem kocsit drágának, de az ételt jónak mondják. Alkoholt viszont nem árulnak, és nem is szabad inni. Jah, és nincs mindig nyitva! Legyen nálunk elég víz (és ropi)!!
A kupé (örtülü kuşetli), társas emeletes ágyas szobába a jegy 62 TL. Ebbe 4 ember fér el, és mivel ez a legnépszerűbb, ezek a jegyek fogynak el leghamarabb. A legjobb benne – azon kívül, hogy ágyon alszunk -, hogy van benne 1 db. konnektor. Érdemes elosztót vinni, ha nem akarjuk, hogy megérkezéskor 1-2-3 emberrel kevesebb legyen…
Míg a legjobb a háló (yataklı). Ez egy kétszemélyes zárható szoba (kívülről azért nyitható). Egy mosdó is található benne, ami sokat javít a kényelmen. Ráadásul 2 db. konnektor is van! De olyan helyen, ahol egy hosszabbító jól jön. Mások arról számoltak be, hogy 1 konnektor van csak. Így erre érdemes készülni. E mellett minibár, és 2 pár papucs is feltűnik a szobában.
Ennek ára: két embernek fejenként 116 (azaz 232) TL, míg egy embernek 186 TL.
A jegyeket itt lehet megvenni. De vigyázni kell, mert a hely kiválasztására, név, személyi szám, nagymama leánykori macskájának neve, stb… megadására csak 10 percünk van. Utána törlődik a rendelésünk. Érdemes előtte egy NASA-szimulátorban gyakorolni.
A vonat munkanapokon jár. Ankarából 10:55-kor indul, és 10:42-kor érkezik Kurtalanba. Visszafele reggel 8-kor indul, és 7:44-kor érkezik Ankarába.
Így, hogy túl vagyunk a technikai és történelmi részen, nézzük meg, hogy miért is érdemes ezzel a vonattal utazni.
Még pontosabban: tegyük fel a kérdést, hogy miért is a Kurtalan Expresszel utazzunk, ha már mindenképpen vonatozni szeretnénk Törökországban? Hiszen mind a Van-tó Expressz, mind a Kelet-Expressz nagyon szép helyen megy, és hasonlóan 24 óra a menetideje (és még a vagonok is ugyan azt az élményt nyújtják). Ráadásul egyik helyen Van városa, másik helyen Kars városa vár, és mindkettő nagyon izgalmas. Míg itt csak… hát… Kurtalan városa…
Éppen ezért megpróbáltunk pár pozitívat is összeszedni erről az útról, amiért érdemes lehet inkább őt választani:
- A másik két vonalat már bejártuk. Tök jó volt, és nem tudunk betelni a vonatozással!
- A másik két járatot belepte a hó.
- Útközben teljes hangerővel a Kurtalan Expres rockzenekart akarjuk hallgatni. Ez pedig hülyén jönne ki a másik két járaton…
- Minden vágyunk pisztácia erdőben barangolni.
- A vonat átmegy Batman városán, és az nagyon vagány!
- Van-tó Expressz és Kelet-Expressz táblával a kezében már mindenki készített fotót. A Kurtalan-Expressz táblával viszont csak a legmenőbbek.
- Valaki azt írta az interneten, hogy Kurtalanban szépek a lányok/fiúk, így ellenőrizni kellene ennek a hitelességét
- Valójában nagyon is kíváncsiak vagyunk erre a Kurtalan városra.
- Valami különlegeset szeretnénk vásárolni.
Na jó. Nézzük meg, tényleg mit is találunk Kurtalan városában!
Ez egy város Siirt tartományban, 630 m-e a tengerszinttől (légvonalban egyébként a legközelebbi strand északra 360 km-e van, Trabzonnál. Nem érdemes fürdőgatyával terhelni a csomagunkat). Kb. 60.000 ember lakik itt a 2018-as népszámlálás szerint. Ismerve a török statisztikát, ebből kb. 30.000 lány, és 30.000 fiú. De a szépségükről nincsenek hiteles beszámolók. Ezt mindenkinek magának kell megnéznie..
Más érdekesség Kurtalanról nem található.
Valójában a vidék Siirt körzetébe tartozik. A tartományi főváros egyik vidéki, mezőgazdasági régiója (a 20. században cementgyár és hasonló jóságokkal tették változatosabbá a hangulatot). A nagy változást az 1944-ben átadott vasút végállomása hozta el, ami ezt a mezőségi területet várossá alakította.
Hát igen… Fél évszázada naponta érkeznek a kíváncsi turisták, és csak érkeznek, és érkeznek, és nincs hova tovább menni….
Így inkább Siirt városát érdemes megismernünk. Az ő történelme sokkal mélyebbre nyúlik vissza.
Siirt az ősi Király útján fekszik, ami Mezopotámiát kötötte össze a Kaukázussal. Később pedig a Selyem-út is itt haladt át. Ebből pedig érthető, miért is gondolták úgy, hogy a vasutat is jó ötlet lenne erre hozni. Csakhogy ahol a teve át tud menni, nem biztos, hogy a vonat is.
A város neve egy romantikus történethez vezethető vissza.
Volt egyszer egy lány. Aki nagyon szép volt. És volt egy gazdag ember, aki bizonyára nem volt szép, mert a lány nagyon nem akart hozzámenni. De viszont volt egy helyes, izmos és matekból is kiváló fiú fent a hegyek között, aki nagyon tetszett a lánynak, és akit Alinak hívtak. De hát mit tegyen a fiú, ő csak egy egyszerű pásztor volt, aki a birkákat számolta (osztott-szorzott-integrált) egész nap…
Amikor eljött az esküvő napja, és már csak másodpercek választották el a szép lányt, hogy a (bizonyára csúnya) gazdag emberé legyen, akkor hatalmasat kiáltott: Seğirt Ali!!! Seğirt!!! (*)
Olyan nagyot kiáltott, hogy a hangja egyik nomád törzstől a másikig hatolt, míg Ali is meghallotta, aki nyomban útnak is indult, hogy kiszabadítsa a lányt.
De meghallották az égiek is, akik sűrű esővel, meg sok-sok villámmal sújtották. Így az esküvő egy pillanat alatt véget ért. Nemsokára pedig megjelent Ali is, aki elvitte a lányt a hegyek közé, és ott a történet szerint nekik nagyon jó volt.
(*) A tudósok szerint a Seğirt a török koş (fuss!) helyi nyelvjárása. Ez torzult az évezredek alatt Siirt-re.
De hát ugye nem kell szíriuszi ősmagyar nyelvész professzornak lennünk, hogy egyből lássuk a Seğirt valójában a magyar Segíts! szó. Ebből pedig már egyértelműen levezethető, hogy Ali valójában Árpád, Dzsingisz kán, Nagy Sándor és Napóleon nagyapja volt.
Siirt történelme közel 12.000 éves. A közeli Güzir Höyük-ben már i.e. 9000-ben is itt volt. Míg a másik közeli Türbe Höyük egy kicsit később, i.e. 8000-ben épült. De mivel ez a terület nemcsak a kereskedők, hanem a hadsereg egyik fő útvonalának számított, a múltból nem sok minden maradt meg,
A legkorábbi komolyabb emlék a bizánci keresztény időszakból maradt, amelyik Siir volt az itteni egyházmegye központja. Ebből az időből egy különleges kézzel írt Biblia maradt fent, amit ma Párizsban őriznek.
Később (1129) a Seljuk időszakban épült a Nagy Mecset (Ulu Cami), ami ma a legrégebbi épületnek számít.
És van egy vár is (Tillo Kalesi), ahonnan nagyon jó a kilátás. Hát még a lelátás!
Egyeseknek sikerült jobban lenézni, mint ami egészséges. Úgyhogy építettek egy divatos üveg-teraszt. Ezen mindenki kedvére mászkálhat, nézelődhet, sikoltozhat.
Van is okunk sikoltozni, mert ez egyúttal Törökország legmagasabban lévő üveg-terasza. A felszíntől 220 m magasan sétálhatunk, és 7 m-e távolodhatunk el a sziklától.
Az üveg természetesen nagyon erős. Állítólag egy vízilovat is elbír, bár az nem derül ki, hogy ezt hogyan is tesztelték…
A közelben repülőtér is található, így akár repülővel is visszatérhetünk az utazás után. De mégis inkább a vonat az ajánlott. És nemcsak azért, mert izgalmas, hanem hogy jó alaposan bevásároljunk!
Természetesen leginkább pisztáciát érdemes venni. De a környék híres a takaróról (Siirt battaniyesi), a szappanról (Bıttım sabunu) és a mézről is.
Amikor pedig eszünk, akkor mindenképpen próbáljuk ki a büryan kebabot!
