Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Nem kérdés, hogy a szemét egy komoly kérdés!

Most, hogy túléltük az előző bekezdés szójátékát, rá is térhetünk a konkrét dolgokra!

Áh, mégse… Előtte történelem!

Amikor az előembert (alias hal) partra vetettek az első hullámok, akkor még nem volt gond a szemét. Igazándiból már ekkor is volt szemét, csak a természet a maga ráérős évmilliós munkájával kialakította azokat az élőlényelet, amelyek mások szemetével táplálkoznak.
Tehát elvileg ha várunk néhány millió évet, akkor kifejlődnek olyan élőlények, akik a mai szeméttel támaszkodnak.
(ha valaki a nagyon távoli jövőben olvassa a blogot, akkor léci valahogy jelezzen vissza 2019-be, hogy tényleg így fog-e történni)

A gond éppen az idővel van. A természet nem tud ennyire gyorsan alkalmazkodni. Ahogyan az ember sem.

Olyan jó 100 éve még az ember közelebb élt a természethez. A mindennapi használati tárgyak leginkább olyan anyagokból voltak, amelyek a természetben könnyen fellelhetőek. Így ha eldobták, mondjuk a kert végébe, akkor az ott szépen lebomlott, és újra a természet része lett.
Ráadásul a tárgyak viszonylag drágák voltak ahhoz, hogy az ember csak úgy eldobálja. De szerencsére eléggé tartósak is voltak ahhoz, hogy ne kelljen gyakran eldobálni.

Mindez roppant rövid idő alatt változott meg. Ha összehasonlítunk egy fa asztalt egy mobil telefonnal, akkor óriásiak a különbségek! És nemcsak azért, mert az asztallal nem lehet telefonálni! Hanem mert míg az asztal jó eséllyel fából készül, és akár 20-30 évig is használjuk, addig a mobil telefon rengeteg olyan alkatrészből áll, amit nem lehet a kert végében megtalálni. Ráadásul ezek legnagyobb része olyan, amit nem is jó, ha a kert végébe dobunk el.

A világ nyugati felében volt elég idő, hogy az emberek többé-kevésbé megszokják, más az, ha a kert végébe egy almát vagy egy hűtőt tesznek le. Az alma pár nap alatt eltűnik. A hűtő viszont több évtized múlva is ott lesz.

A világ fejletlenebb részén a változás sokkal gyorsabban ment végbe. Ehhez további nehezítésképpen jött a gyors városiasodás is. Isztambulban 1980-ban még csak 2.8 millióan laktak. 2000-ben már 8.8 millióan, míg 2019. januárjában már 15 milliónál is többen.
Ez az ütem pedig túl gyors, hogy az emberek átszokjanak a kert végi szemét kupacról a szelektív hulladékgyűjtőkig.

Itt olyan ütemről van szó, hogy anyu-apu még falun nőtt fel, ahol az almacsutkát bárhol el lehetett dobni. A gyerek viszont Isztambulban nőtt már fel, ahol mégse lehet az almás telefont akárhol eldobni.
Nem is beszélve arról, hogy a gyerek már csak az Instagramon lát almafát. A bolti alma pedig legalább nyolcféle műanyagba van csomagolva, vonalkóddal ellátva.

Úgyhogy mondjuk ki (írjuk le) nyugodtan: Törökországban rengeteg a szemét. És nemcsak az, ami a kukában van (bár ez se kevés), hanem az utcán mindenfele eldobált mindenfele is bőségesen van.

Érdekes pozitívuma is van az utcai szemétnek. Egyik részről rengeteg állat (főleg kutya és macska) tud a városban és a tengerben élni.
Másrészt rengeteg ember is él a szemétből. A kukások, a hulladékgyűjtők, és még nagyon sokak keresik a mindennapi kenyerüket a szemétszedésből.
A mi utcánk, ami egyébként egy jelentéktelen hátsó utca, naponta 2x járja végig a söprögetős bácsi, és 1x a kefés autó.

Mindjárt tegyük hozzá azt is, hogy még mindig jobb, mint mondjuk Egyiptomban. De még fontosabb, hogy a törökök nagyon is próbálkoznak egy tisztább város (tisztább ország) elérésében.

Talán a leglátványosabb az Aranyszarv-öböl megtisztítása volt.

Az Aranyszarv-öböl Isztambul legmenőbb helye lehetne. De ha ma megnézzük… hát… messze nem az. Pedig nem véletlenül kapta az arany nevet! Valaha tényleg meseszép lehetett.

Az isztambuli Aranyszarv-öböl egykor ilyen lehetett (vagy ilyennek képzeltél el) - Forrás: nem találtam - bocsi!
Az isztambuli Aranyszarv-öböl egykor ilyen lehetett (vagy ilyennek képzeltél el) – Forrás: nem találtam – bocsi!

Viszont maga az öböl minden szempontból kiváló volt, hogy a kereskedő hajók ide kössenek ki. Ez pedig idővel magával hozta a raktárakat, majd az ipart is. E miatt pedig a 20. század közepére az egész egy úszó szeméttelep lett. És nemcsak, hogy ronda volt, de még büdös is.

Az Aranyszarv öböl 1979-ben. - Forrás: Szözcü
Az Aranyszarv öböl 1979-ben. – Forrás: Szözcü

A probléma elég komoly volt. Bár ekkoriban Isztambul még a töredéke volt a maiénak (1950-ben érte el az 1 millió lakost), viszont az Aranyszarv-öböl is jobban szem előtt volt. Ma legalább el lehet előle menekülni… Akkor viszont a város közepét jelentette.

Már 1943-ban foglalkoztak azzal, hogy valamit kellene vele csinálni. De igazán használható (és kifizethető) megoldást nem találtak (illetve megoldás volt, csak a pénz tűnt el mindig). Így amikor 1985-ben megkérdezték az embereket, mégis, mit gondolnak róla, a lakosság 95% volt arról meggyőződve, hogy soha az életben nem lesz már tiszta az Aranyszarv-öböl.

A terv az volt, hogy az Aranyszarv-öböl forrásvidékét összekötik a Boszporusszal. Maga, az Aranyszarv-öböl nem igazán büszkélkedhet bármilyen vízmozgással (ezért is tudott olyan jól elszennyeződni). E miatt ha hátulról jó alaposan megtolnánk egy nagy adag vízzel, akkor kimenne onnan minden.
(Igen, lényegében az Aranyszarv-öböl minden szemete egyszerűen átkerül a Boszporuszba, onnan a Márvány-tengerbe, onnan a Földközibe, utána meg.. ki tudja, tehát már nem a mi problémánk).

Szerencsére kéznél van a Boszporusz, korlátlan vízmennyiséggel. Ezt csak valahogy bele kell pumpálni az Aranyszarv-öbölbe. Csakhogy nem csak a távolság jelentős, de még eléggé dimes-dombos is. Nem elég az, ha ásunk egy kis árkot.
Ráadásul ahogy telt az idő, Isztambul egyre növekedett. Ha sokat halogatják, egyszerűen nem marad hely a projektnek.

Mindeközben volt olyan ötlet is, hogy az egészet fordítva is lehetne csinálni: Ha már úgyis pumpálni kell a vizet, akkor miért ne lehetne az Aranyszarv-öböl vizét (és mindent, ami benne található) átpumpálni a Fekete-tengerbe?
Igen, hosszabb lenne, a szemét se menne túl messzire, de végül is többe kerülne, tehát mindenki jól járna vele.

Aranyszarv-öböl tisztítási projekt
Aranyszarv-öböl tisztítási projekt

Végül 1997 volt az az év, amikor a projekt tényleg megvalósult, és be is indult. De nemcsak elindult, hanem hamarosan újra láthatóvá vált a víz. 2001-ben pedig megkapta a Kék zászlót, ami azt jelenti, hogy biztonságosan lehet benne fürdeni. Nem kell attól félni, hogy az ember mutálódik.

Persze nemcsak ennyiből állt a projekt. Elég sok mindent a felhoztak a felszínre (ebből akár egy kiállítást is rendezhettek volna), miközben a vízen kukás hajók gyűjtik az úszó dolgokat. Mindemellett bizonyára megpróbálták törvényileg is szabályozni a környező gyárakat. És valószínűleg nagyon sok gyár el is költözött (valami jobb helyre), vagy bezárt.

Ez egy izgalmas példa arról, hogy a törökök igenis próbálkoznak tenni valamit a tisztaságért, és a környezetbarátabb jövőért.

Sok iskolában tanítják a szelektív hulladékgyűjtést, és sok helyen megtalálhatóak a szelektív kukák is. Vagy egyre több helyen találkozhatunk elektromos autókkal is. Sőt! Most már a zacskókat sem adják kilós kiszerelésben, ha veszünk egy darab zoknit.

Legutóbb pedig egy érdekes géppel találkoztunk. A zsebünkben (vagy az utcán) heverő PET palackot lehet ebbe beledobni. Cserébe pedig pénzt ad!
Nem teljesen olyat, amin csokit lehet venni, hanem a kapott összeget az elektronikus buszjegyre, az istanbulkart-ra tudjuk rátölteni. És már mehetünk is buszozni, metrózni, hajózni!

PET palackból buszjegy
PET palackból buszjegy
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


90
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    dün
    “yesterday”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések