Isztambul történelme az évezredek homályába vész…
Vagyis csak hinnénk, hogy elveszett! Mert aztán egyszer csak sétálunk az utcán, és megbotlunk egy kőben, amiről kiderül, hogy ezt valaki 6000 évvel korábban tette oda.
Ráadásul oda is ragasztotta, hogy az legyen a házának a teteje.
Az iskolában úgy tanultuk (már ha tanultuk egyáltalán), hogy Isztambult a görögök alapították az európai oldalon. Mégpedig egy Büzansz nevű megarai görög király időszámítás előtt 667-ben (ha még egy évet várt volna, milyen érdekes kezdő időpontot kaptunk volna. És mint aki jól végezte a dolgát, saját magáról nevezte el az új várost. Majd elment ebédelni.
Amit viszont a görögök elfelejtettek feljegyezni, az a hely, ahol piknikezni készültek, már lakott volt. Két trák falu állt már legalább 500 éve a félszigeten: Lolka és Bolka Lügosz és Szemisztra. Így nemcsak a sátrakat sikerült felverni, de mindjárt az újdonsült szomszédokat is.
Azt nem tudjuk, hogy mi lett a barátkozás eredménye, hiszen mint írtuk, a görögök erről nem írtak (vagyis az eredményt tudjuk, hiszen a görögök maradtak talpon). Mintha meg se történt volna. Talán tényleg nem történt meg. Este közösen egy jót buliztak, majd mindenki hazament. Aztán lehet, hogy a trákok a nagy lelkesedésben betévedtek a Boszporuszba. Vagy hosszú idő alatt beolvadtak a görögökhöz.
De azt tudjuk, hogy 600 évvel később élt egy római, akit röviden csak Pliniusnak neveztek (teljes neve: Caius Plinius Secundus Maior), és ő írt egy hosszabb ókori enciklopédiát, amiben említést tesz Lügosz városáról. De azt nem tudjuk, pontosan mit is akart ezzel leírni, mert 79-ben kirándulni ment a Vezúv tövébe…és ahogy mondani szokás… ő aztán tényleg rosszkor volt rossz helyen..
Érdekes adalék, hogy mikor Büzansz megérkezett, az ázsiai oldalon már bő száz éve laktak a görögök. És ők is megaraiak voltak, így őket Büzansz már beírta a naplójába (sőt, ha lehetősége lett volna, még közös selfie-t is készített volna). A várost Kalcedónnak nevezték a hivatalos iratokban. Valójában viszont ő volt a Vakok városa. Mégpedig azért, mert mindenki látta, hogy a rossz oldalon vannak. Az európai oldal sokkal jobb(*)! Ezt még a perzsa tábornok, Megabazus is megírta a naplójában!
Biztos forrásból tudjuk, hogy eredetileg Hülyék városát akarta a kőtáblára vésni, de nem talált olyan ékírásos jelet, ami kellőképpen kifejezte volna a gondolatait
(*) A történelem megmutatta, hogy tényleg az európai oldalon lehet jobb várost építeni. Hiszen ott keletkeztek a nagy birodalmak. Mindeközben az ázsiai Kalcedónt többször is kifosztották és felgyújtották az arra járó turisták. Míg az európai Konstantinápoly az évezredeket megúszta kisebb-nagyobb tüzekkel.
A békésebb időszakokban az ázsiai oldalon amolyan vidéki kisvárosként éldegélt. Míg a politika, intrika, fejlődés és fejlevágás leginkább az európai oldalon zajlott, az ázsiai oldalon nyugi volt.
Ez a hangulat többségében ma is megmaradt. Kadıköy nyugisabb, és európaibb, mint a túloldalon, ami.. nos.. tipikusan isztambuli.
Na de hogy lehet az, hogy mindenki tudta, hogy az európai oldal a jobb, kivéve azok, akik ott laktak vele szemben??
Erre bizony a mai napig senki se találta meg a választ….
Lehet, hogy a trákok akkoriban még voltak olyan barátságosak, mint Büzansz idejében? Vagy Büzansz tudott valami trükköt, amivel a trákokkal ki tudott egyezni? Ki tudja vajon??
De senki ne jöjjön azzal a hülye szójátékkal, hogy Büzansz a nevéből adódóan valószínűleg nem volt jó illatú (ezért is kergették el otthonról), és egyszerűen csak leült a trákok közé, akik elmenekültek a bűz elől..
Akárhogy is történt, jól mutatja, hogy már a görögök előtt is laktak a Boszporusz partján. De vajon ki?
Mindig is lelkes vita lengi körül azt a témát, hogy ki volt az adott helyen előbb. Isztambul esetében jelenleg a trákok vezetnek 5500 évvel. De valószínűleg őket is megelőzte valaki. A szakértők egyetértenek abban, hogy Isztambul történelme legalább 10.000 éves. Csak elég mélyre kell ehhez ásni!
Márpedig ásás szempontjából úgy tűnik, hogy teljesen mindegy, hol ásunk a Boszporusz közelében, valamit biztosan fogunk találni!
Most úgy gondolhatjuk, hogy ez megnehezíti a dolgát mindenkinek, aki valamilyen szinten a föld alá akar menni. Így pl. az építészet sem egyszerű, hiszen a földrengés-biztonsági előírások nagyon komoly alapozást írnak elő.
De szerencsére az elmúlt 6-8-10 ezer évben nemcsak népek-katonák-turisták jöttek és mentek. Hanem akik a Boszporusz partján laktak, azok sokat ástak is. Néha csak a háznak ástak egy pincét. Néha a kertet ásták fel. Néha az ellenlábast ásták el. Néha pedig kincset.
Tehát ami érdekeset ki lehetne ásni, azt már régen megtette valaki.
A gond akkor szokott kezdődni, ha olyan mélyre ásunk, ahova már évszázadok, évezredek óta nem járt senki.
Éppen e miatt az építkezéseknél az önkormányzat nagyon erősen előírja, melyik kerületben (melyik utcában) milyen mélyre lehet ásni. És ezt érdemes is betartani, mert előfordulhat, hogy az egyik előkerülő kő valójában egy régi palota csúcsa. És az senkinek nem jó, ha utána a fél kerületet fel kell ásni, csakhogy a palota a felszínre kerüljön.
Láttunk olyat, hogy valakinél az egyik kő gyanús volt. Így kértek egy radaros térképet. Hamar kiderült, hogy az a kő valójában egy 18 m-es oszlopnak a csúcsa. És ilyen oszlopból még legalább 30 darab van a közelben. Ezek után mindenki sokkal-sokkal óvatosabb lett, és sokkal jobban odafigyeltek, mire is lépnek rá.
De még így is sokszor kerülnek elő érdekes dolgok. Bár ezek nem szoktak 1-2 ezer évesnél régebbi lenni, azért így is izgalmas tud lenni.
Ilyenkor persze minden esetben hívni kell a megfelelő illetésekéseket, hogy ők járják körbe a talált tárgyat. Nézzék meg, tapogassák meg, szagolják meg, és leginkább döntsenek a további sorsa felől.
Itt tegyük hozzá, hogy azért egy akkora város esetében, mint Isztambul, ami ráadásul legalább 10.000 éves történelemmel büszkélkedhet, ott azért nem lehet minden talált tárgyat múzeumba rakni. Akkora múzeum azért nincsen. Meg akkor kiürülne a város.
Nagyon sok dolog inkább valahogy visszakerül a mindennapi életbe. Így pedig maga Isztambul lett egy hatalmas múzeum.
Ha nyitott szemmel járunk (főleg a történelmi városrészekben), akkor számtalan régi épület nyomait fedezhetjük fel. 1-1 tégla, vagy egy darab a hajdani ivókútból, vagy egy darabot a régi falból.
GalataIlyenkor a régi dolgok nem vesznek el. Megmaradnak új formában. Mint ez a bástya is, ami ma talán egy háznak a nappalija.
Vagy olyat is találhatunk, amikor valaki házat épített a régi fal tetejére. Minden esetre jó lehet ott a kilátás. Még ha a hideg-meleg vízzel problémák is lehetnek…
Többször mi is jártunk hasonlóan. Nem egyszer kellett a talált régi falat az új házban ismét használnunk. Rendszerint újra falként. A legérdekesebb mégis a történelmi WC volt.
Egy másik helyzet pedig az, amikor amolyan történelmi kiállítás lesz a talált tárgyakból, faldarabokból.
Ez az az eset, amikor a talált dolog értékesebb annál, hogy a mindennapok használatában legyen. Egy fal darab ki lesz téve az időjárásnak, meg annak, hogy bármikor neki mehet egy kamion. Így ezeket a fontosabb tárgyakat jobban kell védeni.
Annyira azért mégse fontosak, hogy múzeumba kerüljenek (pedig de örülnének a múzeumban, ha minden nap pár tonna követ bevinnének hozzájuk), de valahogy mégis szeretnék megőrizni az utókornak.
Ilyenkor történik az, hogy valamilyen formában vitrinbe kerül a fal, vagy a többi talált dolog. Ez különösen izgalmas és mérnöki kihívás. Valahogy meg kell oldani, hogy a talált faldarab látható legyen, de védve is legyen. És mindeközben ne legyen útban. Egy darab fal mégsem olyan, mit egy váza, hogy az ember oda teszi, ahova éppen a kedve tartja…
Nem is beszélve arról, hogy a falakat régen sem azért tették valahova, mert olyan kedvük volt, hanem mert arra ott volt szükség. És e miatt az újonnan épülő ház (vagy felújított ház) esetén is azon a helyre lenne szükség egy falta. De ott most egy vitrin lesz…
Összegezve eléggé jó móka egy ilyen. Ha jól csináljuk, akkor viszont az eredmény igazán látványos és különleges lesz.
Ebben a hotelben az egyik szoba lakói nyerték azt az lehetőséget, hogy egy majd 2000 éves fal felett aludhatnak. Ráadásul a fal különlegessége, hogy egyben a vízvezeték szerepét is betöltötte.
A szoba egy darabja lett lefedve egy speciális üveggel, így nyugodtan lehet rajta járkálni, takarítani és aludni is. Sőt! Horkolni is!
Ezek után tényleg úgy érezhetjük, hogy az évezredek felett alszunk.
Szerencsére a fal elég hosszú ahhoz, hogy ne csak egy szoba kiváltsága legyen. Így a lépcsőházban is megtekinthető. Bár nem valószínű, hogy a személyzet engedné, hogy a lépcső alatt aludjunk..
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- Magyarország (0.576)
- Visszatérés Törökországba (0.576)
- Esküvői videók (0.576)
- Találtam magyar zászlót :) (0.576)
- Beşiktaş stadion alatt régészeti leletet találtak (RANDOM - 0.424)
Ez rendkívül érdekes volt! Bár volt már egy olyan írásod, amikor végigmentél az egykori Beyoğlu fal mentén, de ez a hotel… Mindent visz! 🙂