Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Reggel volt, amikor ébresztettem őket. Persze ezt csak én mondom, a campidoctor, aki az újoncokat képzi. Az újoncok… vagy nevezzük őket nyulacskáknak.. még azt hiszik, hogy valami éjszakai buli kezdődik.

Persze… Buli.. Még azt se mondanám, hogy jól szórakoznák rajtuk. Volt egyszer egy olyan csapat is… De ezek.. Ezeket nem tudom, a Birodalom melyik sarkából szalajtották. Talán a Taurus másik oldaláról.. Vagy a sivatagban találták őket egy piramis alatt?

Még ki se nyílt a szemük, és már panaszkodnak! Hogy sötét van még! Hát azért nyisd ki a szemed, te! Te, kit délután már az oroszlánok fognak rágcsálni. Meg, hogy esik az esik! Pffff!! Ez itt Pontus Ploemoniacus! A legkeletibb provincia. Itt legalább 90 napig esik az eső, és még csak 20 nap telt el belőle! Még éppen hogy csak elkezdett átázni a föld. Mennyivel mulatságosabb lesz minden, amikor 30 nap múlva fognak a nyakigérő sárban fekvőtámaszozni!

Nem tudom, mit gondoltak, amikor Pontusba jöttek… Hogy valami laza tengerparti pancsolás lesz? Vagy hajókázás?

Olyan majd lesz! Áthajózunk a barbárok vidékére és felgyújtunk pár falvat. Ez lesz a vizsgafeladat az év végén! Persze csak annak, aki még életben lesz akkor.

Hívtam néhány pedes-t, azaz igazi, végzős katonát a legalacsonyabb fokozatból. Ezek legalább már tudnak járni, nem csak dülöngélnek, mint azok a szerencsétlenek, akiket ki kell képeznem. Bár inkább én vagyok a szerencsétlen, hogy megint egy ilyen nyomorult bandát kaptam.

Ezt meg is mondtam nekik. Korán reggel jó érzés ordítani. Hallottam is, hogy a tábor körül sófárló vadállatok nyüszítve elmenekülnek. Bárcsak ezek az újoncok is megpróbáltak volna menekülni! Tarthattunk volna egy jó kis íjász gyakorlatot!
Ezt is megmondtam ezeknek az anyaszomorítóknak: aki megszökik, azt üldözni fogjuk, levadásszuk, végül este nyárson megsütjük. És még nem is biztos, hogy ebben a sorrendben.
Aj, de szeretek hajnalhasadás előtt ordítani. Jót tesz a keringésnek meg a légzésnek, mondta a medicus, a tábori doktor.

Márpedig a medicus szava majdnem annyira parancs, mint az enyém, így addig ordítottam az újoncokkal, míg már negyedszerre kellett a homokórát fordítani. Utána elmentünk reggelizni.

Mármint én, meg a többi tiszt. Ezeket a bénákat kint hagytam néhány frissen végzett katonával, a pedes-ekkel, hogy fussanak csak. Szokják csak a mozgást, meg az esőt. Nemsokára úgyis kúszni fognak, és akkor végre a sárt is elkezdik szokni.

Természetesen reggeli előtt bevonultunk a kicsi kápolnába, hogy imádkozzunk császárunk hosszú egészségéért. Majd pedig erőt és kitartást kértünk, hogy jól szolgálhassuk őfényességét.
Én gondoltam, hogy kérek még egy óriási tengeri szörnyet is, amelyik felfalja az újoncokat, ameddig reggelizünk. De végül csak annyit kértem, hogy amelyik nem bírja, hamar hulljon el, hogy ne szenvedjek velük sokat.

A jó kis katonai étkezés alapja a saját készítésű kenyerünk. Ehhez jött hozzá a hús, ami kétnaponta más. Ma éppen malacot ettünk és halat. Mellé olívaolaj és kecsketej. Szintén kétnaponta változik, hogy bort, vagy ecetet kapunk. Ma az ecet volt a soros. És ettünk még egy gyümölcsöt is.
Ha valaki ügyesen bánt a fizetésével, akkor a pénzén vehetett valami különlegeset is. Bár a Birodalom minden finomsága nem jut el a mi világvégi táborukba, azért nincs okunk panaszkodni. Én amúgy sem rajongtam a rántott tevesarokért. Bőven megelégedem az osztrigával.


Az ientaculum, azaz reggeli után visszatértem a gyakorló térre. Útközben örömmel vettem észre, hogy az eső is magához tért, és végre rendesen esik. Alig láttam 20 lépésre… Bárcsak most lenne egy jó kis rajtaütésünk valami elátkozott perzsa seregen! Az jól esne így reggeli után!

De aztán visszább kellett vennem az örömömből, amikor láttam, hogy még mindegyik újonc megvan. Egyet sem adtak még oda a halaknak. De legalább néhány már a földön volt, és nyöszörgött. Jól van, haladunk.

Leküldtem a többit is a földre. No nem nyöszörögni, bár sokan megpróbálták. Ilyenkor megkértem valamelyik pedes-t, hogy álljon már rajta vigyázzban, míg az újonc elszámol százig. Pfff… kiderült, hogy egyik-másik még húszig sem tud elszámolni! De legalább nem tudják az ellenséget sem megszámolni. Így nem futnak el előlük.

No de itt vagyok most már én is. Kezdjünk belőlük embert faragni! Erről eszembe jutott favágó nagyapám mondása: jó dolgokat csak jó fából lehet faragni. Ugyan ez igaz nálam is! Jó katonát csak jó alapanyagból lehet faragni! Ideje, hogy elkezdjük a válogatást!

Ezek az anyaszomorítóak azt gondolták, hogy katonák lesznek! Persze a sorozásnál azt mondták, hogy bárki lehet katona! Aztán ez kicsit módosították: bárki, aki alkalmas. Én pedig azt mondom, bárki, aki túléli a kiképzést!

Nagyon sokan azt gondolják, hogy ha már erősek, vagy nagy a hangjuk, akkor már jó katonák lesznek. Nem mondom, hogy mind az erőre, mind a hangra nagy szükség van, de ez még nem minden. Sőt! Ez még csak az alap! A jó katona kardot is tud forgatni, íjjal is tud lőni, és napokon keresztül menetel a felszereléssel, ha kell. Szükséges még az egyensúly, és leginkább a bátorság.
Semmit se ér az a katona, aki kétezer harci elefántot látva mindjárt elfut..

Aki a kiképzést végigcsinálja, azt bevesszük a seregbe, és megkapja az ezzel járó bélyeget is. De ne gondolja még, hogy akkor már tényleg katona is lett. Ő még csak arra jó, hogy lelassítsa a ellenséget. Ekkor kezdődik az igazi katonai képzés, a taktika! A formációk, és az, hogy a parancsoknak minden helyzetben engedelmeskedniük kell.

De az ezeknek az embereknek még messze van.. Lássuk, mit tudnak! Kezdtük a kúszással. Te jó ég! Hát ezek mit értenek kúszás alatt! Ha ezt egy kígyó látná, a röhögéstől lábat növesztene! Én csak elfordultam, és sírtam. Jó, hogy az esőben ez nem látszott!

Na jó, megkértem az egyik pedes-t, hogy mutassa be. Micsoda szégyen! Még ezt is meg kell tanítani! De legalább volt olyan a nyomorultak között, amelyik megértette. Egyik-másik egészen ügyesen haladt a sárban. A többit meg a pilum-al bökdöstem, hogy haladjon egyáltalán.

Na most, hogy jó sáros lett mind, következhet az úszás! Egy igazi katona természetesen úszni is tud. Nincs mindig idő meg anyag hidak építésére. Egy katona nem fog csak azért megállni, mert egy folyó került az útjában. Ha az ellenség a túloldalt van, akkor nemcsak integetünk. Előbb jó alaposan meglövöldözzük nyilakkal, majd a bajtársaink fedezete alatt átússzuk a folyót, és feldarabolunk mindenkit, akit csak találunk.

Mindezt jóleső érzéssel elordítoztam ezeknek az anyaszomorítóknak is. Mert elkezdtek panaszkodni, hogy minek úszni.. meg hideg van, meg ilyenek.
Itt hideg? Még nyár van! A hó is csak két-három hét múlva kezd el esni. Azt hiszik, hogy akkor nem kell majd úszni? Azt hiszik, hogy hóban a katona a kályha mellett üldögél, és nem csinál semmit?? Látom már, micsoda mezítlábas futások lesznek itt, amikor beállít az igazi tél!

Persze nem fognak most rögtön megtanulni úszni. Mára beértük annyival, hogy mindet belökdöstük a folyóba, majd később összeszedtük őket. Jöhetett a prandium, az ebéd.

Eddig az újoncok bizonyára azt hitték, hogy át lettek verve. Hova lett az a csodás élet, amit a hadseregbe lépéskor ígértek nekik? Hah! Azt még ki kell érdemelni!
De az a katona, amelyik éhes, és erőtlen, nem jó semmire. Meg kell persze tanulniuk a nélkülözőst, a sátorban vagy a szabad ég alatti alvást, a por nyelését, a nehéz dolgok cipelését. De viszont el is vannak látva mindennel, amire csak a világ legjobb katonáinak szüksége van. Így az élelemmel is.

A prandium – hasonlóan az ientaculum-hoz még mindig szerény. Majd a cena, a vacsora rendes méretű. Be kell érni kenyérrel, hússal, lencsével, gyümölcsökkel, és mézsörrel. Ha a katona sokat eszik, később hogy fog majd menetelni.

Persze az enyémek még nem álmodjanak a menetelésről! Az már a kiváltságosak jutalma lesz. 30 km a tűző napon, teljes felszerelésben! Az való a katonának! De ki van zárva, hogy ezek a nyámnyilák egy zsák krumplival a sarokig eljutnának.

A favakról szerzett katonákkal általában kevesebb a baj. Ők megszokták a cipelést, az ásást, a szabad ég alatti munkát. Ők mindig edzettebbek, és a szájuk is kisebb. Nem úgy, mint a városi nyamvadtak, akik futnak be az árnyékba… Én persze mindig ezekből kapok többet!

Így a prandium után kő kemény cipekedés lesz. Összekötve a hasznosat a még hasznosabbal, egy új árok ásásába is belekezdünk. Ez lesz a mi diplomamunkánk: körbeássuk az erődöt. És ami követ kiásnak, azt le kell cipelni a kikötőbe, hogy új hullámtörőt építsenek. Ez egy jó kis feladat lesz!

De persze ahogy ezek megfogták az ásót…! Hát nézni sem bírom! Ott is hagytam őket néhány pedes-el. Meghagytam nekik, hogy vigyázzanak rájuk. És amelyik össze akar esni, annak tegyenek a hátára még két követ a biztonság kedvéért.

Ezt egy barlanglakó kicsi öregasszonytól halottam az egyik hadjáraton: “Tedd, vagy ne tedd. De ne próbáld meg!” – vagy valami hasonló. Nos, én segítem a bizonytalanokat, hogy biztosan elterüljenek a súly alatt.

Míg az enyémek a lapátokkal és a zsákokkal hadakoznak, átnéztem a kiképzőtársamhoz, Thedos-hoz.
Ő már néhány szinttel előbbre jár. Az ő újoncai már fafegyverekkel gyakorolják a harcokat. Ezek a fa játékszerek nagyon hasonlítanak az igazira. Eléggé fáj, ha eltalálnak vele valakit, ez pedig mindenkit arra biztat, hogy ügyes legyen. És persze roppant jól ki tudják vele bökni egymás szemét, de azért kezet-lábat nem lehet vele levágni. Úgyhogy estére talán nem hal meg senki az ő csoportjából. A gyengébbek más így vagy úgy úgyis kiestek.

Azt mondtam, hogy a gyakorló fegyverek részletesen hasonlítanak a valódira. De egyvalamiben óriási a különbség: ezek jelentősen nehezebbek. A katonák a nehéz fegyver forgatását szokják meg. Így éles helyzetben megszabadulva sok felesleges súlytól sokkal mozgékonyabban tudnak harcolni.

Thedosz emberei éppen egy fa gladus-al egy fa bábun gyakorolnak. Mindeközben teljes vértezetet viselnek, hogy szokják. Bal kezükben van a nagy pajzs, a scutum. A jobb kezükbe pedig a kart, a gladus. A jobb lábukkal tartják magukat, míg a bal lábuk van elől a pajzzsal. A gladus-al pedig a pajzs melletti gyors szúrásos technikákat gyakorolják.

Na most mindenki azt hiszi, hogy mi a kardokkal vágunk. Hogy feldaraboljuk az ellenséget. De kérdem én! Az ellenség kolbász, hogy szeletelni kelljen? Nem! Az ellenség csontból és páncélból áll. Ezen a vágás meg a karddal suhintgatás nem sokat segít.
Persze fáj, ha az embert karddal megvágják, de csak ritkán fog belehalni. Akkor is későn. Ezzel szemben egy igazi birodalmi katona tudja, hogy a gyors, és a pontos szúrás átmegy a páncélon. Ha pedig tudja, hol vannak a létfontosságú szervek, akkor már egy 2 hüvelyknyi mélység is halálos lehet.
Így leginkább ezt kell az újoncok fejébe beleverni, és nagyon sokat gyakoroltatni. Ha már ez megvan, akkor jöhet a parittya, a nyíl, a pilum azaz dárda, meg a lovaglás. Igen, egy katonának ezt mind tudnia kell.

De mint mondtam, a gladus, scutum azaz a kard és pajzs használata a legfontosabb. Minden nap ebéd előtt és után ezt gyakorolják a fabábukon. És nemcsak az újoncok, hanem a képzett katonák is újra és újra előveszik.

Ezen a kívül a harcrend az, amit nagyon be kell gyakorolni. Egy ütközetben döntő jelentőségű a harcrend. És akkor már nincs idő gondolkodni, így ennek rutinosan kell mennie. Mert ha a katonák túl közel állnak egymáshoz, akkor nem tudnak harcolni. Ha túl messze, akkor pedig az ellenség egyszerűen átszalad közöttük.

Éppen ezért minden reggel mindenki kivonul. Név szerint szólítjuk az embereket, akik egyenes vonalban állnak ameddig csak a szem ellát. Ennek a sornak nyílegyenesnek kell lennie. Ez a katonaság, nem a piacon állunk sorba a dinnyéért, hanem a csatában az ellenségért. Ezután parancsra meg kell kettőzni ezt a sort.
Egy másik parancsra négyszögű alakzatot veszünk fel. Ebből bármikor háromszöget kell tudnunk csinálni. Ez lesz a támadó ék. De ugyan így körré is át kell tudunk alakulni. Ez pedig a védekező kör lesz.

Thedosz egyszer unatkozott, és megpróbálta a tábori teheneket is támadó ékbe állítani. Meglepő módon hamarabb sikerült neki, mint az újoncokkal.
Persze amikor rohamra indította őket, akkor a tehenek egyszerűen csak lefeküdtek kérődzni. Mi persze jókat nevettünk.

Sokan csodálkoznak, hogy tehenek is vannak a táborunkba. Bizony, mi itt egy komplett kisváros vagyunk, akik teljesen ellátják magunkat. Csak ha jön a perzsa, akkor ez a kisváros megindul, és kebabot csinál belőlük.

Éppen e miatt a tábori személyzet is kapott valamennyi kiképzést. Ők is bírják a cipelést, és tudnak úszni. Persze gladus-t nem adnék egyiknek se a kezébe. Főleg a szakácsnak. De neki azért nem, mert ő már egy szimpla konyhakéssel is rettentő veszélyes.

Visszamentem a sajátjaimhoz megnézni, sikerült-e már egymás betemetni. Ezt jó hangosan meg is kérdeztem tőlük, mert már lassan egy fél órája nem ordítottam, és már roppantul hiányzott. Meg ők is érezzék parancsnokuk törődését.
Hát. Nem álltak olyan rosszul, mint vártam. De azért ordítoztam velük még egy darabig. Mint említettem: érezzék a törődést.

Miután így ők is egy jót mozogtak, meg én is megmozgattam a hangszálaimat még egy utolsó ordítással Oszolj!-t rendeltem. Legközelebb 2 óra múlva, a cena-nál, azaz a vacsoránál találkozom velük.

Ez persze nem jelenti azt, hogy most lustálkodhatnak, meg ilyenek. A katona élete nem áll meg teljesen sose.
Még akkor is, amikor semmi munkánk nincs, akkor is a környező településeknek segítünk. Egy katona erős, fegyelmezett és sok mindenhez ért. Főleg az építéshez. Rengeteg falat, utat, csatornát, hidat és más egyebet szoktunk építeni mindenki nagy megelégedésére. A helyiek általában csapnivaló munkát végeznek. Míg nálunk vannak mérnökök. Mert ha katonaság megindul, meg se áll a világ végéig. Legyen az akadály perzsa hadsereg, kiáradt folyó, forró sivatag, vagy sziklás hegyvidék.

Persze még szoktak minket hívni a rend fenntartására, aratásra, vagy akár a kereskedelmi hajók kipakolására is.

Most ilyen nem várható. De attól még az újoncoknak renget dolgok van a cena-ig. Legfőképpen meg kell csinálniuk a saját kenyerüket. Megkapják a napi búza adagjukat. Ez a tábori kézi malmok egyikén kell megőrölniük. Majd az így kapott lisztből saját maguk gyúrnak tésztát és sütnek kenyeret.

Meg aztán fel kell állítaniuk a sátraikat, amelyeket véletlenül jó alaposan szétrugdostam amíg a köveket cipelték. Remélem, mindenük elázott, mert így még izgalmasabb lesz az éjszaka. Nem titkolom, hogy éjszakára még egy 20 km-es hátizsákos gyaloglást tervezek nekik. Nem titkolom, csak éppen nem szólok nekik. Legyen meglepetés.
Meg éjszaka is szeretek ordibálni.

Mindeközben mi, tisztek sem unatkozunk. A kenyeret ugyan úgy mi is magunk csináljunk. Majd ezen kívül a fegyvereinket is karban kell tartani. Egy jó birodalmi páncél igencsak sok darabból áll.

Végre eljött a cena ideje. Már nagyon éhes voltam a napközbeni sok ordítástól. Ráadásul én tudtam azt, amit az újoncaim még nem: esti rövid séta.

Szerencsére a katonák csak ritkán vannak híján az ételnek. A császár gondoskodik róla, hogy bőségesen, egészségesen és változatosan étkezzünk. Kapunk búzát, húst, olajat, zöldséget, gyümölcsöt, tápláló lencsét, és még rengeteg mindent… Igazán jól teletömhetjük a hasunkat. És szerencsére olyan helyen vagyunk, ahol a zsoldunkból könnyen tudunk venni valami kedvünkre valót. Sőt! Almából 23 fajta, körtéből pedig 38 fajta közül választhatunk! Ráadásul tele vagyunk dinnyével is!
Hallottam olyan helyőrségről, ami nemcsak a világ végén volt, de a vadak is nagyon körbevették. Így még vadászni sem tudtak. Minden nap csak kenyeret ettek marhával, retekkel, és lencsével. De legalább tudtak sört főzni. Azt viszont mesteri szinten művelték!

Uh! Jól teleettem magamat. Mára befejezem az írást, és ledőlök egy kicsit aludni. Mint említettem éjszaka még dolgom van!


Előfordulhat, hogy a nem pontosan adja vissza az 500-as évek bizánci katonaság hangulatát, és a kifejezések (meg minden más is) tévesek. Az iromány célja a szórakoztatás. Nem érdemes tudományos munkához felhasználni, de még álhír költésre sem.

Fő forrás: http://www.romaikor.hu Tényleg nagyon jó, nagyon részletes!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Egy bizánci kiképző egy napja, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


93
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    şehir merkezi
    “town center”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések