1938. november 10-én, reggel 9:05-kor megtörtént az, amitől mindenki a legjobban félt: a Török Köztársaság első miniszterelnöke meghalt.
Eddigre ő már visszavonult a mindennapi politikai csatározásoktól, és a Dolmabahçe Palotában élte utolsó napjait.
Mustafa Kamal Ataürk , ahogyan az első miniszerélnőkőnél (vagy akár királyoknál) ez általában történik, roppant népszerű volt, és őt nagyon szerették az emberek.
De nemcsak e miatt lett a törökök kedvence. Elsőnek neki köszönhető, hogy az első Világháborúban a Dardanelláknál megállította a Szövetségeseket. Akik így nem tudták Isztambult elfoglalni, hogy azt egy nemzetközileg semleges átjáró várossá alakítsák.
Az itteni győzelmével a nép teljes támogatását élvezhette, akár a szultánnal szemben is. Hiszen a törökök a háború alatt az összes csatát elvesztették, kivéve azt, amit Atatürk irányított. A török emberekkel a háta mögött pedig nemcsak az ország függetlenségét harcolta ki, de a szultánságot is eltörölte, így kikiálthatták a demokráciát.
Bátran állíthatjuk, hogyha Atatürk nem lett volna, akkor ma Törökország sokkal kisebb lenne.
Miután sikerült megállítani az ország feldarabolását, és elérkezett a demokrácia ideje, a munkának még messze nem volt vége. Atatürk jól érezte, hogy a demokrácia nem egyszerű dolog. Nem olyan, mint egy csoki, amit bármely gyereknek oda lehet adni, aki majd tudja, mit lehet vele kezdeni. Egy valódi, és jól működő demokráciához tanult nép kellett.
Így a rengeteg reform és változás között ott volt az oktatás is. A korábbi arabos írásmódot lecserélték törökre. Ennek köszönhetően ma bárki gyorsan megtanulhat törökül írni és olvasni. Ez történt a török emberekkel is, ahol a korábbi 90% feletti analfabetizmust sikerült néhány százalékra leszorítani.
De ugyan így érdemes kiemelni a nemek közötti egyenlőséget. 1934-ben a nők teljes politikai jogot kaptak, és elmehettek szavazni. Ezzel pedig megelőzött sok európai országot is.
Összességében Atatürk néhány évtized alatt több száz év lemaradást hozott be, az országot sikerült felzárkóztatni. Mind gazdaságilag, mind kulturálisan. Törökország 1938-ra minden szempontból egy modern, európaiként gondolkodó ország lett.
A mese általában itt szokott véget érni. Csakhogy pl. Nagy Sándor hiába hozott össze egy soha nem látott és elképzelhetetlen hatalmas birodalmat, ha az a halála után pillanatok alatt a darabjaira hullott. Atatürk országára az igazi megmérettetés csak ez után kezdődött.
Pontosan tudjuk, mi zajlott Európában 1939. és 1945. között. Ebben a második világégésben szinte az összes ország részt vett. Törökország nem. Hatalmas politikai kötéltánc zajlott, hogy semlegesként kivárják a háború végét. És ez egy olyan eredmény, amit nehéz érzékelni. Ha megnézzük az európai országokat, a II. Világháborúval igazándiból senki se járt jól, mindegyik melyik oldal állt. A mai Törökországban élők pedig elképzelni sem tudják, milyen borzalmakból maradtak ki, mit úsztak meg Atatürk harcostársának, İsmet İnönü-nek köszönhetően. Ő vitte tovább az országot Atatürk után egészen 1950-ig.
De Atatürk eredményeit, reformjait még most is, lassan 100 év múlva is a mindennapokban érezhetjük.
Elég csak azt megnézni, hogy a szomszédos országokban mennyi minden történt az elmúlt évszázadban. Egyedül Törökország az, ahol nyugalom volt az eltelt évtizedekben.
Láthatjuk tehát, hogy Atatürk kihúzta az országot a mocsárból, és rátette egy olyan útra, amiről azóta sem tért le. Ezek után nem csoda, hogy Törökország tele van az ő képeivel, szobraival, és nagyon sok mindent róla neveztek el.
Mégis, mindezek után meglepő, hogy a halálának évfordulója mégcsak nem is állami ünnep, vagy munkaszüneti nap.
Atatürk azt akarta, hogy a törökök vigyék tovább, építsék tovább az országot. Ezért igazándiból a legnagyobb tiszteletet azzal lehet leróni neki, ha az ember elmegy, és a legjobb a tudása szerint dolgozik.
Persze azért valami tényleges megemlékezés mégiscsak jó lenne, így ilyen is van. Ez pedig nem más, minthogy minden évben Atatürk halálának évfordulóján 1 percre mindenki megáll.
Ez minden évben november 10-én, reggel 9 óra 5 perckor történik. Előtte és utána ugyan úgy telik a nap. A gyereke iskolába mennek, az emberek dolgozni. Az utakon az autók és a buszok járnak. Minden teljesen olyan, mint bármely másik nap. Egészen 9 óra 5 percig.
Ekkor megszólalnak a szirénák, és minden, mindenki megáll erre az 1 percre.
Majd pedig utána minden megy tovább. A gyerekek folytatják a tanulást az iskolába, az emberek folytatják a munkát, az autók pedig mennek tovább.
De annak az 1 percnek hihetetlen hangulata vagy, ahogy egy egész ország megáll. Ez az az idő, amikor semmilyen mozgás nincsen, és semmi mást nem lehet hallani, csak a végtelen szirénát.
Szerencsére ma már mindenki mobil telefonnal rohangál Törökországban, és mindegyik el van látva kamerával. Így ez a különleges 1 percről számtalan videót találhatunk az interneten. Ehhez az 10 kasım Saygı Duruşu keresőszót érdemes beírni pl. a YouTube-on. Itt van egy példa:
De találhatunk érdekes összeállításokat is.
Vannak igazán különleges helyek. Ilyenek, mint a Boszporusz-híd. Vagy bármely hely, ahol sokan vannak, és a hajókat is lehet hallani.
És vannak igazán különlegesek is, mint a repülőtér.
Ezzel mindjárt fel is merülhet a kérdés, hogy vajon hogyan zajlik mindez a levegőben. A repülő mégse tud megállni. Ott a rövid megemlékezés így néz ki:
Természetesen kisebb-nagyobb állami ceremóniák is vannak. Az elmúlt 2 évben pedig november 10-e hétvégére esett, így különféle megemlékezések voltak. És nagyon sokan elmentek a Dolmabahçe Palotába, Atatürk halálos ágyához.
A legérdekesebb talán mégiscsak az, hogy ezt az emlékezést leginkább a sima emberek maguk szervezik. És bár törvény van az 1 perces megállásról, a legtöbb ember erről sose hallott. Maguk a törökök szeretnének az egykori vezérükről méltó módon megemlékezni.
Így ezen a napon – az 1 perces megálláson kívül – különleges dolgokkal is készülnek. Ilyenekkel, mint egy 2 km hosszú török zászló, Atatürkös zászlóval ejtőernyős ugrás, vagy merülés, összeállnak egy hatalmas Atatürk képpé, vagy akár Atatürkös tetoválást csináltatnak.
Erre a különleges napra különleges reklámokkal is szoktak készülni. Jellemző rájuk, hogy a cég termékei, profilja ilyenkor a háttérbe szorul. Sőt! Maguk a reklámok (inkább emlékvideók) egyáltalán nem a cégről szólnak, hanem természetesen Atatürkről, és az ő reformjairól. Pl. a női egyenjogúságról. Ezek körül is válogattunk néhányat.
A Koç Holdings (ők egy csomó nagy céget irányítanak, a Koç család a török gazdaság legfontosabb oszlopa) minden évben egy nagyon ütős videóval jelenik meg. Szerencsére valaki ezt összefűzte egybe, így könnyebb megnézni őket.
Én Atatürköt minden nap látom
Van olyan tartozás, mit nem lehet visszafizetni
A Filli Boya (ők festékeket gyártanak) 2018-ban mutatott egy látványos videót.
A Pegazus (légitársaság) egy igen érdekes videót állított össze a Törökországban található Atatürk alakú természeti jelenségekről: Atatürk-sziget – Atatürk árnyéka – Atatürk-hegy – Atatürk-szikla
A Watsons (kozmetikumok) a női egyenjogúságra építve készített egy emlékvideót. Ebben azt mondja el, hogy a török nőket nem lehet megállítani. Ők csak egyvalakiért hajlandóak megállni.
És végül még egy különlegesség. A Vatanım Sensin (Te vagy a hazám) sorozat 2016-ban erre a napra egy nagyon egyedi résszel állt elő. Már napokkal előtte megindult a szóbeszéd, így legalább a fél ország izgatottan várta a film kezdetét.
A sorozat a Török Függetlenségi Háborúban játszódik, messze az atatürki eseményektől. Így az addigi részekben nem is szerepelt. Ezen a napon (vagyis ebben a részben) viszont a szövetséges kémek jelentik, hogy egy Musztafa nevű egyén a Bandirma hajó fedélzetén Samsun városába tart. Ez az a hely, ahol a Függetlenségi Háború elkezdődött. Azaz a sorozat szerint most meg lehetne akadályozni az egészet. De a főhős megakadályozta a megakadályozást (meg is jegyzi, hogy „Musztafa, te sosem tudtál nyugton maradni!”). Így kitört a háború minek végeredményében megszületett a Török Köztársaság. A sorozat ezen a részén az utcákra kihallatszott az éljenzés.
- Atatürk halála – 72. évforduló (1.000)
- Török gyereknap (1.000)
- Augusztus 30 - Zafer Bayramı (Győzelem Ünnepe) (1.000)
- Török nacionalizmus (1.000)
- Atatürk halála – 73. évforduló (1.000)
- Atatürk halála - 71. évforduló (RANDOM - 0.881)
2019-ben a Galatasaray meccse éppen nov. 10-re esett. (Ellenfél a Rizespor). És ebből az alkalomból a szponzor Terra Pizza helyett a „Te vagy a holnapunk” felirat szerepelt a mezükön!
Ez szép lehetett…