December 1. van. A post megjelenéskor legalábbis az volt.
Ez pedig azt jelenti, hogy hivatalosan is megkezdődött a karácsonyi hajrá.
Úgyhogy mint adventtel, mi is minden vasárnap megjelenünk, és beszámolunk arról, hogy is tart a Karácsony Isztambulban.
De álljunk csak meg egy pillanatra! Hiszen Törökország nem keresztény ország! Akkor mit is keres itt a Karácsony?
Akik régebb óta követik Törökországot (vagy a blogot), azok már megszokhatták, hogy a dolgok sosem ilyen egyszerűek. Törökország hivatalosan nem muszlim ország, hanem muszlim többségű. Az az elenyésző százalék, akik viszont tényleg keresztények, ők… na ők aztán képviselik szinte az összes keresztény ágat, ami csak a világon megtalálható.
Ne felejtsük el, hogy már a Római Birodalom idejében is a legfontosabb keresztény központ Anatóliában volt. Antiokheia, vagy magyar nevén Antiokheia (ma Antakya) a kereszténység bölcsője volt, míg a vallás el nem terjedt az egész Birodalomban. Attól kezdve a kiváltságos helyzetével osztoznia kellett Alexandriával, Jeruzsálemmel és Rómával. A birodalom kettészakadásával (395) Konstantinápoly is a vallási központok közé került. Egészen addig, míg a törökök el nem foglalták (1453). De az Ortodox Pátriárka, azaz a vallás központja még ma is Isztambulban van.
Isztambulban viszont nemcsak ortodoxok találhatóak. Hanem szinte az összes keresztény ágazat. Találunk római katolikus templomot, ahogy anglikánt is. Meg szír keresztényt is. Nem is beszélve az örményekről, akik igazán meghatározóak ebben a témában.
Azt tehát láthatjuk, hogy Isztambulban bőségesen sok olyan ember él, aki megünnepli a Karácsonyt. Annál sokkal érdekesebb, hogy ezt mikor is teszik!
A Karácsony pontos időpontját nem volt egyszerű összehozni. Ehhez több évszázad, elmélkedés, számolás, stb.. kellett. Nem beszélve arról, hogy valamennyire igazodni akartak a már létező többi vallás ünnepeihez is. Minderről elég sok érdekességet találunk a Wikipédia oldalán.
Végül Gyula pápa 350-ben úgy döntött, hogy december 25.-e lesz a nagy ünnepnap. Csakhogy eddigre az örmények már megelőzték a rómaiakat, és államvallásukká tették a kereszténységet (301-ben). És erre az örmények a mai napig büszkék, hogy az övéké volt a világ első keresztény állama.
Ezek után persze hogy nem akarták azt tenni, amit a rómaiak, majd később a bizánciak kértek.
Az örmény keresztények tehát saját belátásuk (számításuk, elméletük, csillagállásuk, stb…) alapján a Karácsony napját január 6.-ra tették. Gyula pápa viszont december 25.-ére tette. Szintén a saját belátása (számítása, elmélete, csillagállása, stb…) alapján. Ez terjedt el a Római Birodalom területén, majd egész Európában, és máshol is.
Később (1054-ben) megtörtént az Egyházszakadás. Eddigre a Karácsony napja már megszokottan (ősi szokás szerint) december 25.-re esett. Csakhogy 1582-ben Gergely pápa helyreigazította az addigra igencsak elcsúszott naptárat. Eddigre már 9 nappal voltak elcsúszva a valóságtól. (Bezzeg ma fel se tűnne, ha két napsütéses hónap után március közepén elkezd szakadni a hó..).
Természetesen a keleti egyház nem fogadta el a nyugatiak eretnek naptárreformjait, és továbbra is a saját igazhitű naptárukat használták.
Persze az Ortodox egyház két legnagyobb területén (Anatóliában és Oroszországban) vagy egyébként is összevissza esik a hó, vagy túl gyakran van hó ahhoz, hogy bárkinek is feltűnjön a naptár lassú elcsúszása. Így mára eljutottunk oda, hogy 13 nap különbség van a nyugati és a keleti keresztény naptárak között. Hiába ünnepli mindkettő a Karácsonyt december 25-én, mégsem ugyan azon a napon állítják a karácsonyfát…
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az örmények január 6-án, a nyugati keresztények december 25-én, a keletiek pedig január 7-én ünnepelnek.
A magyarok pedig december 24-én…
Mindeközben a törökök….
Ugye írtam, hogy december 1 van (vagyis a bejegyzés ekkor íródott). Azaz minden török, akit érdekel a Karácsony, az mostanra már felállította otthon a Karácsonyfát..
Nade, nade, nade mégis!?!?
Oké. A törökök alapvetően szeretik a színes dolgokat. Meg a lámpás dolgokat. Így a színes-lámpás dolgokat duplán szeretik.
És akkor már a színes díszeket is.
Az meg úgy furcsán nézne ki, ha a karácsonyfa díszeket és égőket csak úgy simán a falra ragasztanák (bár erre is találunk bőséges példát…). Ezért inkább ők is a fára pakolnak mindent.
Ugye azt beszéltük, hogy a törökök imádják a színes dolgokat… Akkor pedig miért is nem lehetne maga a fa is színes?
Bizonyára ezt a kérdést többen is feltették a festékvödör mellett állva, amikor is úgy döntöttek, hogy MINDEN színű karácsonyfa kapható lesz.
Ennek megvan az az előnye is, hogy így olyan színű karácsonyfát is vehetünk, ami beleillik a cég arculati színeibe.
De nemcsak a karácsonyfát, a díszeket és persze a színes lámpákat imádják a törökök, hanem a Mikulást is (*)! Egyrészt mert ő is piros ruhában van, és a törökök imádják a piros színt. A zászlójuk is piros. Igaz, ez a sok harcban kiömlött vért szimbolizálja. De a törökök amúgy is egy harcos nép. Ezt leginkább a közlekedésben lehet jól megfigyelni, amikor 2-3 mm előnyért zajlanak az összecsapások.
Másrészt pedig a törökök imádják a szakállat, és a szakállas dolgokat. Még a szakállas vicceket is..
(*) Nem mellékesen pedig a Mikulás is Antalya körzetében született. Róla bővebben itt!
Tehát a Mikulást is szeretik. Szerencsére őt a kínaiak is szeretik, így nagyin széles az a választék, hogy milyen Mikulást is szeretnénk venni. Van sima piros Mikulás. Meg rózsaszín Mikulás. Meg felfújható Mikulás. Meg táncolós-éneklős-ez_elromlott_cseréljük_ki Mikulás. Meg olyan Mikulást, aminek leesik az arca, mert nem ragasztották fel rendesen. De a legjobbak mégiscsak a különféle kommandós Mikulások.
Ezeket azok, amelyeket fel lehet akasztani minden falra. Márpedig a törökök szó szerint veszik a minden falat. Vagyis az összes falat telepakolják vele. Meg az ablakokat, erkélyeket, és minden mást. Kivéve a plafont. Oda ugyanis az ejtőernyős Mikulások kerülnek…
Ha már itt tartunk, akkor érdemes kitérni arra, hogy a Mikulás neve törökül Noel baba. És semmi köze december 6-ához. Meg úgy a nemlétező Karácsonyhoz sem. Őt pedig Noel-nek, vagy még inkább Noel gece-nek (azaz Karácsony este) hívják. A karácsonyfa viszont mindjárt yılbaşı ağaç, ami azt jelenti, hogy újévi fa.
Ebből két dolog is látszik: egyik, hogy a törökök nem szilvesztereznek, hanem újéveznek. Másrészt pedig, hogy ez az egész decemberi mókázás Mikulással, karácsonyfával, tűzijátékkal, mind-mind december 31-én, az év utolsó napján van.
Igen, nincsen december 25-26 szünnap. És nincs mértéktelen bejgli evés. Bár ezen a téren nem kell a törököket félteni, mert ők az év 365 napján mértéktelenül eszik a baklavát, ami legalább 80x több cukrot tartalmaz…
De tényleg ugyan úgy dolgozunk december 26-án, mint mondjuk augusztus 3-án. A fő különbség, hogy munka után nem megyünk le a tengerpartra szörfözni…
Mielőtt azonban szomorkodnánk, hogy Karácsony napjain is munka van, akkor gondoljunk arra, hogy otthon decemberben mekkora hajrá szokott lenni! Először is a 4 heti munkát 3 hét alatt kell befejezni. Ami eleve nehezített körülmények között zajlik. Hiszen nem elég, hogy az embert már belepte a karácsonyi rózsaszín köd, de még folyamatosan karácsonyi dalokat is kell hallgatni!
Másrészt az év vége miatt azokat a munkákat is be kell fejezni, amiket mondjuk még márciusban kellett volna…csak éppen eddig halogattuk…
Ráadásul ott van még a karácsonyi extra! Céges üdvözlőlapok, karácsonyi jókívánságok azoknak az ügyfeleknek, akiket év közben annyira utáltunk.
Tehát nem elég, hogy rövidebb a hónap, de még a szokásnál is több a munka!
Ezzel szemben a törökök! A bezzegisztániak!
A standard török azt vallja, hogy az a munka, ami arra vár, hogy holnap megcsináljuk, az várhat holnap utánra is. Sőt! Ha kibírta a holnaputánt, akkor igazán kivárhatja a jövő hetet is. Márpedig az, ami nem volt elég fontos ahhoz, hogy 2019-ben megcsináljuk, azzal 2020-ban sem érdemes vacakolni. Fő a nyugalom! Gyerek, üljünk ki a Boszporusz partjára egyet teázni!
Ami az egészben viszont igazán izgalmas, hogy a Karácsony estélye december 31-én van. Vagyis amikor Európában december 27-28-án elkezdenek a karácsonyfák tűlevelei hullani (majd maguk a fák is kifele repkedni kezdenek..), nálunk akkor kezd el az ünnep igazán beindulni.
Tehát ha december 27-28-án úgy érzed, hogy Jajdekár, hogy vége az ünnepeknek! (vagy csak el akarsz menekülni a főnököd elől), akkor irány Isztambul!
2 Replies to “Karácsony Isztambulban 2019. – első rész”