Elkezdődött a december Isztambulban. Vagyis elkezdett esni az eső is. Majd valamikor április végén abbahagyja..
Úgyhogy a legjobb idő volt arra, hogy végre kinézzünk a Karácsony-bazárba!
Mai mottónk: Vegyél műanyag Mikulást kilóra!
A magyarországi karácsonyi hangulat része az is, hogy a karácsonyi árusok között bóklászunk. Ez mindenkinél vérmérsékletfüggő, hogy csak sétálgat, vagy keres valamit, szórja a pénzét, vagy pánikban van, hogy végre találjon valamilyen ajándékot.
Ez Isztambulban nincs. Legalábbis néhány évvel ezelőttik még nem volt. Mostanra egyre több bevásárló központban (AVM – Alışveriş merkezi) terjed az, hogy ezekben is tartsanak valamiféle karácsonyi vásárt. Vagy valami hasonlót. Vagy bármit, amiért az emberek hajlandóak még több pénzt költeni..
Mégis, van egy hely, ahol valamennyire átélhetjük az európai karácsonyi vásár hangulatát. És nemcsak a karácsonyi vásárlás részét, hanem az ezzel járó extrákat is: lábralépés, lökdösődés, érthetetlen pénzfogyás, stb.. Egyedül a forralt bor illatát kell nélkülöznünk… helyette mindent átjár a kávé illata!
Ez pedig azért van, mert a nemhivatalos Karácsony-bazár a Fűszer-bazár mellett található. Mégpedig úgy, hogy kijövünk a Fűszer-bazár épületéből (nem azon az ajtón, hanem a másikon!), majd elindulunk a kávéillat után.
Itt egy kb. 100 m hosszú utcát találunk, ami békeidőben a konyha-bazár és a papír-bazár szokott lenni. Néha-néha 1-1 játékboltba is bele lehet esni (ha nem, akkor majd valaki biztosan segít nekünk).
Ahogy eljutunk ez első kereszteződésig, nagyjából be is jutottunk a közepébe. Innen balra-jobbra haladva még pár tíz méterig tart.
Illetve ha innen bármely irányba indulva eltévedünk a bazárban, akkor még belebotolhatunk 1-1 kupac Mikulásba. Kivéve, ha a tenger irányába megyünk, mert akkor a halak közé botolhatunk.
Tehát a terület nem túl nagy. Mégis ez szolgálja ki Isztambul nagy részét karácsonyi dekoráció ügyben. Mi, akik csak néhány kg karácsonyfadíszt szeretnénk venni, semmik vagyunk azokhoz, akik raklapnyi karácsonyfát cipelnek a kezükben.
Tehát, mint említettük, ez a terület az év többi részében leginkább a Papír-bazár szerepét tölti be. Közte pedig-átmenetként még a Fűszer-bazár boltjaival találkozhatunk. Így pl. mindenféle konyhai dolgokat áruló részek is vannak.
Ezek pedig – ahogy az isztambuli bazároknál már megszokhattuk – nemcsak egyszerű kis boltocskák. Itt profi cukrász kellékekkel is találkozhatunk. És itt tényleg az a normális, hogy valaki egy 500 fős vacsorához vesz kellékeket.
Ezek a sütögetős boltok azért is jók ilyenkor, mert Mikulásra vadászva eszünkbe juttatja, hogy Karácsonyra sütit is jó lenne készíteni. Márpedig itt aztán tényleg megtalálunk mindent, amire csak szükségünk lehet!
Kezdve a nyújtófával, és a mindenféle formákkal.
Nagyítsatok rá a képre! A pirossal tényleg szívecskés alakú mintákat lehet csinálni. A lila csigás, a sárga virágmintás, a fehér csillagos, a kék labirintusos (???), a rózsaszín pedig macis… de az már nem látszik..
De a formák sem rossza.. Van fagyis, gitáros, vonatos, anaszászos is!
De ha csak simán kiöntő formát szeretnénk (vagy mi ennek a neve), akkor abból is találunk bőségesen.
Persze a Karácsony szupersztárjai nem is lehetnének mások, mint a kivágó formák.
Erre a képre is érdemes ránagyítani. Illetve az ilyen boltokba nagyon is érdemes betérni, és átnézni a kínálatot, mert nagyon izgalmas, egyedi dolgokat lehet találni. Akár még Kislány-tornyos kivágót is!
Ezen a képen is van frissen házasodó pár, dinoszaurusz, BatMan, házikók, hangjegyek, gitár, mindenféle babák, koronák, szívecskék… a lista szinte végtelen..
Arra azért készüljünk fel, hogy nem feltétlenül időtálló anyagból készültek…
Na de menjünk is tovább, különben egész nap csak ebben az egy boltban leszünk… pedig épp csak bekukkantottunk ide, nem mentünk fel az emeletre…
Na jó. Kezdjük inkább elölről!
Kijövünk a Fűszerbazárból a hátsó ajtón. Innen követjük a kávé illatát, és megyünk végig a Hasırcılar Caddesin. Elmegyünk az egyre nagyobb Mikulások mellett, és egyre jobban behatolunk a sűrűjébe. El kell jutnunk az első kereszteződésig!
Erről készítettem is egy videót. Egy olyat, aminek az eszmei érte felbecsülhetetlen!
Vagy inkább nem érdemes vele számolni..
Mivel nem akartam folyamatosan az előttem cammogó hátát videózni, így inkább magasba emeltem a kamerát. Ennek köszönhetően vajmi kevés látszik rajta. (De legalább az se, hova tüntettem el az előttem bóklászót, amikor már meguntam a bénázását).
A videó nem hosszú. Kevesebb, mint 3 perc! Köszönhetően annak, hogy útközben nem álltam meg vásárolni. Ezzel legalább 3 órát nyertünk.. De aki úgy érzi, hogy nincs kedve végigvárni, annak készítettem egy gyorsabb változatot. Ez már mindössze 46 másodperc.
De ha valakinek még ez is túl hosszú, akkor itt egy ultragyors verzió is! Ezen legalább pont annyira nem látszik semmi, mint az eredeti videón… Viszont legalább csak 8 másodpercig tart!
Tehát így néz ki röviden… tényleg röviden…
Ez a kereszteződés, ahol a videó is véget ér, ez az a pont, ahol döntenünk kell!
- Mehetünk egyenesen tovább. De akkor nagyjából ki is jutottunk a Karácsony-bazárból
- Mehetünk balra, ahol további izgalmas karácsonyi dolgokat találhatunk. Sőt! Ha itt tovább megyünk jobbra és fölfelé, akkor… akkor akármit is találhatunk…
- Mehetünk jobbra is. Itt egy rövid folyosón át kijuthatunk a friss levegőre. Ez az út bár rövid, de szerintem a legjobb boltok mind itt bújtak el.
- Vagy úgy döntünk, hogy csak egyszer van Karácsony (ebben az évben legalábbis), és inkább az összes pénzünket elszórjuk angyalkákra, Mikulásokra, és minden más csilligó-villogó bigyóra.
Úgyhogy visszafordulunk, és bemegyünk az első boltba.
És ha már idáig eljutottunk – mármint az olvasásban, nem a boltban), akkor felmerülhet a kérdés, hogy mit is lehet venni a Karácsony-bazárban??
Nos, aminek csak a képzelet szabhat határt!
Mármint a kínaiak képzelete… Hiszen az összes áru Kínából érkezik. Hatalmas konténerszállító hajókon. Igen, ez így könnyen megy, hogy mindjárt a boltok mellett ott a tenger… Bár most már máshova öntik ki a rakományt, de az isztambuli fűszerbazárt pont azért volt évezredeken keresztül kedvelt, mert ide tudtak a kereskedő hajók kikötni. A viharoktól és kalózoktól védett Aranyszarv-öböl kiváló hely volt a hajóknak. Míg mellette a part pedig kiváló hely volt a raktáraknak. A raktárak pedig kiváló helyek voltak az árusoknak, akik kiválóan értettek ahhoz, hogyan lehet minden vackot rátukmálni az arra járó gyanútlan áldozatokra. A kereskedelemből befolyt adóbókból pedig a szultán érezte kiválóan magát.
Ha mégse, akkor valaki gyorsan egy fejjel rövidebb lett…
Tehát a Karácsony-bazár árui direkt érkeznek Kínából (a többi, minőségi boltokban kapható dekorációk is, de azokat általában előtte megfuttatják Németországban…jobb legyen a színe az északi levegőtől, vagy valami hasonló…).
Van ebben valami kalandos, hogy az ünnepi dekorációk egy olyan országban készülnek, ahol nincs ilyen ünnep, és így nincs is neki hagyománya. Meg amúgy is teljesen mások a kulturális alapok.
Még jobb, hogy a fogadó ország – jelen esetben Törökország – sem igazán büszkélkedhet karácsonyi múlttal. Mármint, ha az elmúlt pár száz évet nézzük. Mert előtte azért Anatólia a kereszténység egyik meghatározó területe volt.
Ebből adódóan senkinek sem tűnik fel, ha mondjuk a Mikulás a megszokott piros helyett véletlenül zöld lesz. Vagy narancssárga… Esetleg lila. Sőt! Az emberek még azt fogják mondani, hogy „Hű! Micsoda változatosság! Nem unalmas piros a ruhája, hanem zöld!”
Úgyhogy semmi sincs, ami határt szabna a kreativitásnak.
Mondhatnánk azt is, hogy Határ a csillagos ég! De a csillagokat már ráragasztották a Mikulás köpenyére…, az égből meg ki tudja mi lett… talán távirányítós tarantula..
Úgyhogy itt leginkább olyan dolgokat találunk, amire még álmunkban sem gondoltunk volna. Mint a már említett(?) narancssárga karácsonyfa. Mert ugyebár nem minden lakás színharmóniájába illik bele a zöld… Bár amelyikbe a neon-rózsaszín illik bele, én abba a lakásba nem akarok bemenni… de még abba a kerületbe sem!
De nemcsak színben van korlátlan választék, hanem méretben is. Hiszen ha már úgyis begyömöszöltünk egy karácsonyfát a nappaliban, és nem férünk el tőle, akkor már tehetünk rá akkora díszeket, ami még a macskát is agyonüti, ha ráesik.
És persze ott vannak még a mindenféle Mikulások és angyalok mindenféle verziói. A többi díszről nem is beszélve!
Így az egyetlen határt valójában a pénztárcánk szabja.
