Hóhelyzet (immár 2020-ban)

2020. van. És ahogy ilyenkor lenni szokott, az évet mindjárt januárral kezdjük (nem mindig volt ez így!).

Ez ugyebár a tél a közepe, és ugyebár ilyenkor hónak is lennie kellene…

Igen, tényleg jó lenne… Az utolsó igazán rendes havas telünk 2017-ben volt.
Az utolsó igazán látványos pedig 1954-ben. Akkor akár át is lehetett sétálni a Boszporuszon.

Természetesen a Boszporusz akkor sem fagyott be. Ilyen csak az utolsó Jégkorszakban történhetett volna, ha addigra a Boszporusz kialakult volna (született i.e. 5600 körül..).

A professzorok, és a nem-brit tudósok szerint ahhoz, hogy a Boszporusz tényleg befagyjon, -25 Celsius foknál is hidegebb levegő szükséges. Ekkor fordulhat elő, hogy a víz hőmérséklete -4 fok alá süllyedjen, ami a fagyasztási folyamat megindulásához szükséges.
Márpedig, amióta Isztambulban van hőmérő (olyan 100 éve), még nem hűlt le a levegő -13,8 fok alá.

A fényképek azért valódiak, és hitelesek. Csak éppen nem a Boszporusz fagyott be, hanem a Dunáról kerültek a jégtáblák a Fekete-tengerbe, majd onnan a csatornába.
És nem ez volt az egyetlen alkalom.

• A legkorábbi történelmi feljegyzést 401-ben a bizánci Arkadius császár tette. Az ő beszámolója szerint mindez 20 napig tartott.
• 739-ről és 755-ről is hasonló emlékek maradtak fent. Lehetséges, hogy mindkettő ugyan az az esemény volt, mert hasonló a leírásuk. A szemtanuk arról számoltak be, hogy 100 lépésig lehetett a jégen a parttól eltávolodni. A 101. lépésnél viszont valami rejtélyes fizikai szabály miatt az emberek mindig eltűntek. Ezt többen is kipróbálták, és tényleg így történt…
• 928-ban 4 hónap kellett, hogy a jég végre megolvadjon, és végre hajózni lehessen. Nem tudni, ez mennyire igaz, de mindenképpen kemény télnek kellett lennie..
• 1621. február 9-én került leírásra az első oszmán-kori fagyás. Ekkor a Galata kerülettől (ma Karaköy) át lehetett sétálni a szemközti Üsküdar városrészbe.
• 1755-ben a változatosság kedvéért az Aranyszarv-öböl „fagyott be”. Ő ugye kevert víz (a 20. században az édes és a sós víz mellett bőséges ipari szennyezést is lehetett benne látni). Ekkor megint át lehetett kelni a túlpartra.
• 1823 és 1878 között is jégtáblákkal találkoztak a Boszporuszon. Ezek egyértelműen a Dunáról kerültek oda.
  Ebben az időszakban történt az 1838-as pesti árvíz.
• A 20. században 1929-ben és 1954-ben volt még két jelentős jégzajlás. Ez utóbbiról készültek a vidám fényképek is.

Itt, a 21. század elején viszont éppen süt a nap. Meg azért esik a hó is, bármennyire nem látszik a képet. Tehát azért valahol mégiscsak tél van… valahol..

Valahol…

Az ország észak-keleti vége az, ahol általában már szeptemberben leesik a hó (innen tudják, hogy vége a nyárnak). Ez azért még nem jelenti azt, hogy a helyiek rövid ujjúról hosszúra váltanának, pláne nem azt, hogy előkeressék a téli kabátot. Azt majd csak akkor, ha már -10 fok alá esett a hőmérséklet. -15 foknál meg felveszik a sapkát…

Persze amikor megjön a hó, erről Isztambulban mindenképpen hírt kell adni. Mégiscsak az első hó az országban. Érezzék az emberek, hogy elindult már a tél, úton van. A 34 fok már csak illúzió, ideje elővenni a téli cipőket…

Ilyenkor általában kiküldenek a terepre a TV-től valakit. Valakit, aki még soha életében nem látott havat, és már a 40 fokban is fázik. Valakit, aki olyan nagyon nem fog hiányozni, ha elveszne a hóban.
Ez a valaki pedig lelkesen közvetít arról, hogy megtalálta az első hópelyhet, megtalálta az első jégcsapot, megtalálta az első jégbuckát, megkapta az első hógolyót a vigyorgó iskolásoktól. Amit utána több száz követ.

Riporterünk igencsak kilóg a sorból a rikitó téli ruhájával, mintha csak az Antarktiszra menne felderítőnek. Miközben a helyi lakosok még mindig rövidujjúban vannak.

A kamerás embert sem kell félteni. Bár ő nem látszik a képeken, valamiért a helyiek őt megkímélik (talán ő a tapasztalt róka, aki minden évben elkíséri az újonc riportereket). Ő lelkesen közvetíti, amint hősünket az őslakosok beterítik hóval. Nem avatkozik bele ebbe a rituáléba. Inkább ráközelít, hogy minden hókristály jól látható legyen a riporter arcán.

Majd telnek-múlnak a hónapok. Isztambulban közben beköszönt a mediterrán tél. Ez azt jelenti, hogy megjelenik a csapadék.

Már szeptemberben elkezdődik az esős időszak, ami kb. májusig tart. De azz első időszakban még több hetes szünetekkel lehet találkozni. Olyankor akár ki is lehet feküdni a Boszporusz partjára (kifeküdni persze később is ki lehet, max az ember odafagy). És ha ez a napfényes szünet decemberre esik, akkor a Karácsonyt is rövid ujjúban lehet tölteni.
Ha viszont esik az eső, akkor 5-15 fok körül mozog a hőmérséklet. Ezért még a hideg időben is pont azon a határon felül vagyunk, amikor már a hó esne. Így marad a végtelen eső. Nem kis mennyiségben.

Amennyiben viszont egy kicsit is lehűl az idő, mindjárt átcsap hóba. És az fog hasonló intenzitással esni. 2017-ben pl. 134 cm hó esett le pár nap alatt.

Márpedig ha a hó esik, akkor azt komolyan teszi (éppen annyira, mint ahogy azt az eső teszi). Ez nem olyan, hogyan kicsit befehéredik a fekete aszfalt, és máris megáll az élet. Hanem itt tényleg annyi hó lesz, hogy nem lehet tőle mozogni. Leginkább a Boszporusz-hidak a kritikusak, mert ha valahol, hát a Boszporuszon tényleg tud a hó esni.

A Boszporusz-hidak használhatatlanok lesznek, ahogy rövid idő múlva a hajók is. Marad 1 metró, és 1 alagút, ami összeköti a két kontinenset. Nem sok 5-7 millió embernek. De valójában a legkisebb utcáig mindenhol beáll a közlekedés.

A dugó csökkentése érdekében, amint elkezdődik a havazás, mindjárt bezárnak az iskolák. Ezzel máris több millió embert, azaz gyereket lehet eltávolítani az utakról. Bár ők otthon a nagymama tepsijével felszerelkezve pár perc múlva újra megjelennek, immár a meredek kisutcákban.

Ha pedig tényleg látszik, hogy eldurvul a helyzet, akkor az üzletek is bezárnak. Mindenki örül, ha egyáltalán haza tud érni. Vagy legalább valamelyik ismerősénél tud aludni.

Éppen e miatt Isztambulban kiemelten fontos, hogy tudjuk, jön a hó. Míg az ország észak-keleti végén hó esetén az emberek egyszerűen csak hólapáttal kelnek fel, addig Isztambulban tényleg megáll az élet.

Amint látszik, hogy belátható időn belül megkezdőik a havazás, a különböző tv-társaságok kimennek a zöldbe, hogy ott várják meg, míg minden fehér lesz. Vannak megszokott helyeik, amelyek magasabbak, hidegebbek Isztambulnál, így biztosak lehetnek benne, hogy ők kapják az első havat. És ebből majd csinálnak egy jó kis műsort.

Természetesen ide is egy olyan lelkes ember érkezik riporternek, akinek ez lehet élete első hava, jege, zúzmarája. Így mindenről jó részletesen tud beszámolni.

Egyik évben nagyon izgalmas volt látni, ahogy emberünk találkozik egy befagyott patakkal. Először egy korhadt ággal bökdösi, hátha sikerül betörnie a jeget. Mivel nem járt sikerrel, köveket kezdett dobálni, majd pedig a saját testi épségét nem féltve, ő maga is jégre szállt.
Kár, hogy nem jelezték előre, hogy ilyen látványosan fog esni, mert pattogatott kukoricával készültünk volna!

A tél, a havas igazi tél csak 3 napig tart. Amikor egy kicsit megmelegszik az idő, újra hó helyett eső kezd esni, és pillanatok alatt eltűnik minden fehér folt.