Az Istanbulkat

Isztambulban a tömegközlekedés legnagyobb részén buszjegy helyett kártyával tudunk fizetni. Ennek számos előnye van a sima buszjeggyel szemben. Pl. nem ázik el!
De az elektronikussága lévén olyan extrákat is kapunk, mint az átszállási kedvezmény vagy az online feltöltés. És még ilyeneket is tud, mint a nyilvános wc-t is használhatjuk vele, vagy az összegyűjtött műanyag palackokat válthatjuk utazási élménnyé. (ez így leírva olyan jól mutatott, hogy muszáj volt leírnom!)

Az Isztambul utazási kártya, alias buszjegy, vagyis az istanbulkart akkora, mint egy bankkártya. És kicsit hasonlóan is működik.

Amikor felszállunk a buszra, akkor tudunk vele fizetni. Ehhez az első ajtón kell felszállni, ott található a leolvasó autómata, ahhoz kell a kártyát hozzáérinteni. A kijelzőn láthatjuk, hogy mennyit fizettünk, és még mennyi pénz van a kártyán.
A metró, villamos és hajó esetében az állomásra, kikötőbe belépéskor kell fizetnünk. Ennek köszönhetően egy metróvonalon egyetlen belépéssel egész nap ellehetünk (villamoson már nem annyira, hajón pedig egyáltalán nem). Így a metrószerető fiúkat (és lányokat) olcsó tudjuk hosszú ideig szórakoztatni…

Tehát a kártyát a leolvasóra kell tenni. Egyik speciális tulajdonsága, hogy elvileg vékonyabb anyagokon keresztül is le lehet olvasni, pl. pénztárcában, vagy akár a zsebben is.

De a pénztárcában a többi bankkártyát is érzékeli, amitől igencsak csuklani fog a leolvasó rendszer (teljesen kiakasztani még nem sikerült). Zsebben pedig… hát elég jó mutatvány lenne a zsebet az olvasó egység közelébe vinni. (kipróbáltuk, és az esés tényleg látványos…bár tapsot nem kaptunk érte).

Az egész digitális buszjegy rendszernek az igazi előnye viszont az, hogy figyeli az átszállásokat, és a következő járatra már kedvezményt kapunk. Egészen 5 átszállásig lehet így utazni. Utána nem tudjuk, mi lesz, de valószínűleg addigra kiértünk a városból… Egyébként 2 óránk van, hogy összevissza utazgassunk…

A 3. átszállás után már csökken az összeg tovább, de már így is majdnem harmada az első jegy árának, és majdnem hatoda jeton árának. A jetont azok fizetik, akiknek nincs istanbulkartjuk. Ők már induláskor is duplát fizetnek. Tehát már néhány utazás után is megtérül az istanbulkart ára, ami 6 líra.

A mindenkori isztambuli tömegközlekedési árakat itt találjátok. (ezt sikerült frissíteni)

Az istanbulkartra speciális kártyafeltöltő helyeken (automata, vagy trafik) tehetjük pénzt a kártyára, majd később ezt használjuk el. Elsősorban a tömegközlekedésre, utazásra. De a kártya más szolgáltatásokra is használható. Sőt! A Nagy cél az lenne, hogy minden olyan dolgot az istanbulkarttal fizethessünk, ami az isztambuli önkormányzat tulajdonában van, illetve kapcsolódik hozzá.

Ebből a publikus wc-k már megvalósultak. Ott a belépésnél fizethetünk az istanbulkarttal. És elvileg az İşPark parkolási rendszerében is használhatjuk. De én olyan emberről még nem hallottam, aki ezzel a kártyával fizetett volna a parkolásért.
Viszont jó lenne, ha mondjuk a bicikli bérlés ezzel a kártyával megoldható lenne, és még sok hasonló…

A kártyáról nemcsak fogyasztani tudunk, hanem visszapakolni, és tölteni is.
A metrobusz átmegy majdnem a teljes Isztambulon. Így a használata is drágább, mintha sima busszal mennénk. Viszont ha csak pár megállóra megyünk, akkor nem kell az egész vonalat kifizetni, csak annyit, amennyit haladtunk. A buszról leszállva a kijárat közelében (általában nem túl feltűnő helyen) vagy fordított autómata, ahol az el nem használt km-eket visszatölthetjük a kártyára.

A másik különlegesség, hogy egyes helyeken, népszerű metróbejáratoknál a kidobásra ítélt PET-palackokat lehet utazásra fordítani. A speciális automatába begyömöszöljük a PET-palackokat, amiért cserébe kapunk egy kevéske pénzt. Ezt a végén felírhatjuk az istanbulkartra.
Aki persze sok-sok-sok PET-palackot gyűjt össze, az sok-sok-sok utazásra elegendő összeget szedhet össze.

Most lássunk egy kis történelmet… és technikát!

Az istanbulkart 2009 márciusában született meg. Az elődjét, az akbilt elég sokára tudta leváltani, ami egészen 2014 év végéig volt forgalomban.
Ez is azt mutatja, hogy az akbil is egy nagyon jól kitalált technika volt. Sőt! Sokan nem is értették, miért lett lecserélve.

Az akbil, az akıllı bilet, azaz okos jegy szóösszetételből jött létre. Roppant praktikus volt, mert ezt a kis műanyag darabot a kulcscsomóra lehetett rakni. Elég jól bírta a gyűrődést, és tényleg kicsi volt.

Erre egy speciális automatában, vagy a trafikokban lehetett az összeget feltenni, amit később leutaztunk. Az olvasás is egyszerű volt: a buszra felszálláskor egy készülékhez kellett csak hozzáérinteni az akbilt, ami gyorsan leolvasta, és kiírta a még felhasználható összeget.

Az akbil olvasása közben egy jellegzetes hangot adott ki. Innen tudta a sofőr, hogy az illető teljes jegyet vett, átszálló jegyet, kedvezményeset, vagy hogy lemerült az eszköz. Ez eléggé Isztambul mindennapjai része lett (része lett a kultúrának), így ennek a kottája is megtalálható az interneten, de még a telefonos applikációt is lehetett letölteni.

Különlegessége volt, hogy az akbil egy úgynevezett RFID technológiával működött. Az adatok olvasásához és írásához (azaz a feltöltéshez) egy viszonylag különleges eszközre volt szükség (vagy akár házilag is lehetett barkácsolni, de az se volt egyszerű).

Ezzel szemben az istanbulkart a szabványos NFC technológiát használja (ez egy rádióhullámos adatátviteli technológia, mint a Wifi meg a Bluetooth, csak a két eszköznek nagyon közel kell lennie egymáshoz), amit már a megjelenésekor is nagyon sok mobil telefon tudott kezelni. Ma meg már mindegyik. Még az iPhone is.

E miatt pedig már az elején is felvetődött a kérdés, hogy akkor miért volt jó ez a csere. Az új kártya nagyobb, könnyebben sérül, érezhetően lassabban is működik. És ha akár egy telefonnal is lehet olvasni, akkor bizonyára fel is lehet vele törni. Ráadásul az átállás sok időbe, és rengeteg pénzbe került.

Igazándiból nem kel feltörni. Elég ha egyszer egy kártyát feltöltünk, majd azt egy üres kártyára átmásolni. Ezek után a másolt kártyát használjuk, míg el nem fogy a rajta lévő összeg. Akkor pedig a kártyát letöröljük, és újra rámásoljuk az eredeti, és feltöltött kártyát.
Mindezt pedig bármelyik NFC másoló programmal meg lehet tenni. Márcsak egy hasonló kártyát kell az internetről venni, ami pedig nem drága…
—idáig az elmélet—
Két dolog miatt mégsem működik. Egyik, hogy az istanbulkart a megszokottnál nagyobb tárolókapacitású. Ezért a sima NFC másoló programok nem tudnak vele mit kezdeni. De ettől még egy sima másoló programot nem egy nagy kaland összedobni.
A komolyabb kihívás inkább az, hogy az összeg nemcsak a kártyán lesz rajta, hanem a központi rendszerben is, ahol minden más információ is tárolódik. A minden az tényleg mindent jelent: mikor, mennyiért és hol használtuk az istanbulkart-ot, mennyit töltöttük rá, mikor és hol, stb…
Ahhoz, hogy házilag barkácsolva tegyünk pénzt a kártyára igencsak mélyen bele kellene nyúlni a rendszerbe. És akkor már ajánlatos lenne mellé banki átutalásokat is hamisítani. Ha viszont valaki már ilyen szinten van, akkor nem buszjegyet fog magának gyártani, hanem mindjárt részvényeket, bankokat, vagy országokat.

Az istanbulkart fő előnye az lehetne az akbil-el szemben, hogy az NFC technológiát tartalmazza. Vagyis a mobil telefonnal össze lehetne kapcsolni, vagy akár ki is lehetne váltani. Azaz a kártya helyett elég lenne a telefont odatenni az érzékelőhöz amikor felszállunk a buszra. A telefont mégiscsak ritkábban hagyjuk otthon, mint a kártyát. Igaz, hogy viszont a kártyát ritkábban törjük össze, mint a telefont.
Sőt! Ma már az okos órákban is van NFC. Úgy lenne igazán kényelmes, ha mindjárt az órát kellene a leolvasó közelébe tenni…

Bő 10 év telt el az istanbulkart megjelentése óta, amikor végre elérkezett az idő. Bizonyára eddig vártak, hogy végre az iPhone is beérje az Androidot telefonokat, így most már tényleg mindenkinek a zsebében ott az NFC technológia. Így végre megjelent az a program, amivel bárhol, és bármikor feltölthetjük az istanbulkartunkat. Ehhez csak a telefon hátuljához kell tenni a kártyát.

Na meg persze előtte regisztrálni kell a rendszerbe, amihez török személyigazolvány kell, meg egy török bankkártya (kezdetben csak 1-2 bank kártyájával működött). Tehát azért le van védve, nehogy valaki belenyúljon, ér pár milliót rátöltsön a kártyájára. Cserébe, akinek nincs török igazolványa, az továbbra is keresheti az automatákat.

A program innen tölthető le Androidra és innen iPhone-ra. Kapott szépen csillagokat, leginkább egyet. Pl. azért mert egyeseket zavar az, hogy a kettesek kényes adatokhoz jutnak ezáltal… Micsoda világ ez, ahol ilyen egyesek meg kettesek vannak!

Miután a program túlélte a kezdeti összeomlásokat, és most már az istanbulkartra is megérkezik az elküldött összeg, feljebb lehetett lépni: bekerült a rendszer a banki programokba is!

A törökök mobilis banki programjaik egyébként is annyira összetettek, hogy egy sorozatot lehetne róluk írni. Eddig is már annyi funkciójuk volt, hogy az ember még elvétve se járt a bankba, de még az ATM közelébe is szinte csak szórakozásból jártunk (azaz kivettük a pénzt, és elmentünk vele szórakozni). Most viszont a száznál is több szolgáltatás közé felkerült az is, hogy az istanbulkartot feltöltsük.

Nos, most már itt tartunk! Már csak a következőket várjuk:

• Tényleg direkt telefonról, okos óráról, okos kabátról, okos zokniról, okos gatyáról, meg mindenféle más NFC-vel ellátott kütyüről lehessen használni.
• Még több olyan szolgáltatást lehessen használni vele, ami az Isztambul Önkormányzatához tartozik. Pl. a biciklit.
• Más, nem az önkormányzathoz tartozó közlekedésben is lehessen használni: pl. taxi, minibusz, dolmuş, Martı, stb…
• Lehessen vele mást is venni. Pl. fagyit. De legalább a metróban az üdítős automata használható legyen vele.

Utóirat: igazándiból az istanbulkartra semmi szükség. Ahogyan azt a kártyát érintéssel le lehet olvasni, ezt meg lehetne tenni simán a bankkártyákkal is. Az pedig már egy jól működő kész technológia.