Kalandok Isztambulban és Törökországban.

A városok környéke jellemzően kisebb falvakból áll. Ezek valamilyen módon kapcsolódnak a nagyvároshoz. Pl. a kisebb falvak látják el élelmiszerrel a várost. Így az ott élő emberek pl. cipőt tudnak készíteni.

Hasonlóan működik ez Isztambulnál is. Csakhogy – a város méretéből adódóan – már rég túllépett azon, hogy a környékbeli falvak csak mint élelmiszerellátó kertek legyenek. Hiszen már az Oszmán Birodalom idejében is Isztambulba az élelmiszerek távolabbi helyekről érkeztek. Az állatok leginkább Bursa környékéről, míg a búza Magyarországról (lásd az Aranyember c. könyvet).

Már az oszmán időkben is (de leginkább a késői iparosodási időszakban) az Isztambul környéki falvak kiemelt ipari területek voltak. Leginkább természetesen azok a részek, amelyek hajóval is könnyen elérhetőek voltak. Ilyen a Márvány-tenger partján Zeytinburnu. Vagy a híres Paşabahçe üveggyár.
Utóbbi a Boszporusz partján épült, ami a szállítást segítette. Míg mögötte a végeláthatatlanan isztambuli sűrű és dimbes-dombos erdő terült el. Ez pedig az illegális dolgozókat, politikai menekülteket, és hasonló rejtőzködni vágyó embereket segítette az elbújásban.

Zeytinburnu kerület, az Oszmán Birodalom első vaskohója (1847)
Forrás: fikriyat.com
Zeytinburnu kerület, az Oszmán Birodalom első vaskohója (1847)
Forrás: fikriyat.com

Természetesen a hagyományos mezőgazdasági elemek is helyet kaptak. pl. Zeytinburnu jelentése olívabogyó-kút. De hatalmas kerteket találhattunk Mecidiyeköy, Kadıköy, stb… kerületekben is. Vagyis akkor még nem kerületek voltak, hanem falvak. Erre emlékeztet a név végén található köy, aminek jelentése: falu.

Szélmalmok Kadıköy-ben.
Forrás: listelist.com
(klikk a képre, érdemes végignézni!)
Szélmalmok Kadıköy-ben.
Forrás: listelist.com
(klikk a képre, érdemes végignézni!)

Azóta Isztambul jelentősen megnőtt, és a környező falvakat egész egyszerűen felfalta. Ma már mind Mecidiyeköy, Zeytinburnu vagy Kadıköy erősen a belvároshoz tartozik. De még Sarıyer is az a hely, ahova ma-holnap már metróval lehet menni. Így az egykori világvégi kis falvak kerültek a város közelében. Volt, amelyik ezzel jól járt, és volt, amelyik kevésbé.

A Boszporusz partjáról az ipar már szinte teljesen kiszorult. Sőt, jószerivel onnan már minden kiszorult. A nyaraló övezet is máshova került. Így a Boszporusz ma már nem azt a hangulatot árasztja, mint egykoron.
Ma se rossz… csak más.

Ortaköy... valamikor régen..
Forrás: eskiistanbul.net
Ortaköy… valamikor régen..
Forrás: eskiistanbul.net

Az ipar tehát ment a Márvány-tenger partjára. Itt is leginkább az ázsiai oldalra, Izmit irányába. Itt már Isztambul külvárosától kezdve végig gyárakat, és feldolgozó telepeket találunk a tengerparton. Igazán látványos, ahogy Izmit irányában megyünk. De az európai oldal sem marad le sokkal mögötte.
Ma már tudjuk, hogy egyik-másik gyár mellett lakni nem jó buli. Így az emberek ha tehetik, inkább nem errefele építenek tengerparti nyaralókat.

Egy cementgyár Izmit irányában
Forrás: Google
Egy cementgyár Izmit irányában
Forrás: Google

Ha nyaralásról, hétvégi házakról van szó, akkor inkább a földnyúlvány másik felét választják, a Fekete-tenger partját. De mielőtt ezekre kitérünk, egy kicsit maradjunk még a Márvány-tengernél!

Itt találhatóak a Szigetek (vagy Herceg-szigetek). Ma kb. 40-90 perc alatt érhetjük el hajóval, és már az ősidők óta használják, hogy elmeneküljenek a város zajaitól, tömegétől, vagy csak simán a császár/szultán haragjától.
Ma azért a tömegtől nem olyan egyszerű megszökni, lévén, hogy könnyi ide kijutni. De azért még mindig kevesebben vannak itt, mint Isztambulban. Az egész város azért csak nem fér fel erre a néhány szigetre.

Régebben nem volt ilyen egyszerű a Szigetre kijutni, így nagy lelkesen építettek a dombokra kolostorokat. És egy tengerészeti akadémia is található az egyik sziget sarkán (aki este ki akar szökni bulizni, annak úsznia kell). De még olyan hírességek is itt próbáltak nyugalmat találni, mint Trockij.

Leon Trotsky's Historic Home
Trockij háza a BüyükAda-n

Tehát ha nyaralás, akkor irány a Fekete-tenger! Ez nem jelenti hogy a Márvány-tenger partján ne lennének jó strandok. Mind Florya, mind Pendik városrészben be lehet menni a tengerbe. És nem fog elütni minket egyetlen hajó sem. És még valami közeli gyárból illegálisan a vízbe öntött kemikália sem fog felfalni minket. Egyszerűen csak ezen a részen elfogyott a hely. Itt nem hétvégi kis házikókat építenek a part közelébe, hanem hatalmas felhőkarcolókat.

Ezzel szemben a Fekete-tenger partja még viszonylag érintetlen. Bár a 3. repülőtér egész biztosan megváltoztatja az ottani világot: raktárak, kereskedelmi egységek, kiállító termek épülnek. Talán még gyárak is lesznek. És még az Isztambulcsatorna is tervben van. És ne feledkezzünk el a 3. Boszporusz-hídról sem!

Tehát a Fekete-tenger európai oldala az elkövetkező 5-10 évben nagyon-nagyon meg fog változni. És ez főleg az itteni világ-végi kis falvakban fog nagy változást hozni (vagyis már hozott, hiszen a traktor mellé a Boieng-ek parkolnak).

És itt előjön a török, még inkább az isztambuli különleges helyzet. Hiába van a reptér és az övezete 50 km-e Isztambul belvárosától, ide kb. 40 perc alatt lehet kocsival eljutni. Ez magyar viszonylatban soknak tűnhet (bár én Budapesten is 40 percet utaztam a munkahelyemre), de egy szaftos péntek délután ugyan ennyi idő alatt a Taksim térről még Beşiktaş-ig sem lehet eljutni. Pedig az csak 4 km-e van egymástól. (igen, gyalog gyorsabb… de tényleg!). Márpedig a törökök megszokták, hogy akár 2×2 órát is utaznak egy nap az otthonuk és a munkahelyük között (bár akkor már ha tehetik, akkor inkább közelebb költöznek).

Ebből a szempontból Isztambul 3. repülőtér környékén lévő falvak egyáltalán nincsenek messze. Sőt! Van, hogy közelebb vannak időben, mint valami más városi célpont.

Ráadásul itt minden sokkal olcsóbb!

Így a jövőben várhatóan egyik-másik falu irodaházak központjává alakul ki. Míg más falvakban lakóparkok alakulhatnak ki. Ez pedig a környező falvakban lakóknak is rengeteg munkát ad. Legjobb példa erre Göktürk.

Göktürk tipikusan az nagyváros árnyékában megbújó apró falu, amit legfeljebb véletlenül rajzolnak fel a térképre. Egyetlen különlegessége a 710 m hosszú vízvezetéke. Ez a leghosszabb vízvezeték a közelben található több tíz közül, ami a Belgrád-erdőből szállítja a vizet Isztambulba. 1554-1564 között épült.

Uzun Kemer
Uzun Kemer

Aztán 2000 környékén valaki valamit megsejtett. Vagy jókor ült jó helyre, vagy jók voltak a barátai. Vagy maga volt az akit mindenki barátnak akart tudni…

Göktürk nemcsak, hogy kb. félúton van a 3. repülőtér és Isztambul között, de még a reptérre vezető autópálya, és a metró is itt halad el. Igen, ez a világ-végi ismeretlen falu hamarosan metrómegállóval büszkélkedhet!

2000 környékén elkezdtek lakóparkokat, villa-parkokat építeni (ez látható a vízvezetéktől balra a fenti képen).

Ebben még sok extra nincsen. Számtalan hasonló lakópark-falu, lakópark kisváros van Isztambul környékén. Ilyen pl. Sarıyer kerületben Zekeriyaköy. Ami szép, és modern, és az ember kint van a zöldben, és…. hát ott van zöld, meg zöld, és zöld.

Ezzel szemben Göktürk-ben elérték azt, hogy nemcsak zöld legyen. Hanem legyen ott fehér is, sárga is, piros is, meg kék is. Minden olyan komfort, amitől az ember nem egy úgy érzi, hogy egy kisvárosban van, hanem mintha Isztambul egyik menő és modern városrészében lenne.

Mozik és hatalmas hipermarketek mellett McDonnald’s és Burgerking, Starbucks is van, csak hogy az ismertebb márkákat említsük. Rendes, nagyméretű könyvesboltokat, játékboltokat, magánkórházakat, éjjel-nappali patikákat találunk. Iskolákat, egyetemeket is. Zeneiskolák, jóga és fitnesz klubok, és más szórakozások sem hiányoznak. Itt az ember sokkal inkább városban érezheti magát, mint Isztambulban sok helyen. Mint pl. a Galata-n, ahol egy rendes vásárláshoz már metróra kell ülni.

Göktürk-nek hatalmas előnye, hogy frissen, a 2000-es években kezdett épülni. Később a 3. repülőtér, 3. híd és a hozzá tartozó autópálya is hivatalos lett, ami bizalmat adott a befektetőknek. Így ezt a világ végi falut direkt a 21. századi elvárásokhoz építették fel.

Sétálj Göktürkben (2014)!

A követező 5-10 évben kiderül, hogy a közeli hasonló kis falvak miként boldogulnak…

Rumeli Feneri - Cow
Rumelifeneri, ahol a boci mögött véget ér Európa

De már most is van, aki ilyen-olyan formában kilóg a sorból. Közülük legismertebb a Rumelifeneri. Ennek az icipici falunak a neve annyit jelent, hogy Európai lámpa. Ez a Boszporusz kapuja… ott is a jobboldali lámpa, ha éppen befelé jövünk. Igen, itt van egy világító torony, mert a helyiek nem szeretik, ha a konténer hajók bemennek a nappaliba.

Hasonló okokból még a genovaiak építettek egy erődöt, amit a 17. században a törökök megerősítettek. Úgy gondolták, hogy az a hajó, ami elsüllyedt, az okozza a legkevesebb kellemetlenséget. Nulla papírmunka, maximális idő a teázásra. Ezért az erődbe bezsúfoltak 100 ágyút, 60 katonát, és annyi élelmiszert, amivel jó sokáig kibírják. Az erőd melletti Rumelifeneri faluba még 300 katonát szállásoltak el. Csak úgy, a biztonság kedvéért. (egy jó kis drónvideó itt)

Rumeli Feneri - Ceneviz Kalesi - Genoese Castle - HDR
Rumelifeneri genova erőd

A genovaiak úgy gondolták, hogy a Fekete-tenger az övéké. Tettek is róla, hogy más ne gondolja másképp. Ezért a tengerre hadiflottát, a partra pedig bőséges mennyiségű erődöt tettek. A közeli Garipçe faluban is találunk egyet. Róla is készült egy drón-videó.

Garipçe egyébként egy vicces név. A garip szó jelentése a szótár szerint furcsa. De ez az a furcsa, akivel az ember nem szeretne egy sötét erdőben találkozni. De még egy napfényes mezőn sem. Mondjuk egy hatfejű csápos űrlényt már hívhatunk garip-nak. Na, hát ő vele nem randizna senki se…

Hogy, hogynem, nomen est omen, az internetes leírások alapján Garipçe lakói pont olyanok, mint ahogy a falu neve mutatja…

Az európai oldalon pár mondatban érdemes beszélni még Kiylos faluról, azaz Kumköy-ről (Homokfalva). Ez az európai oldal fekete-tengerparti nyaraló helyen. 6 falut foglal magába, amiből az első neve Kiylos. Meg oda a legkönnyebb eljutni. Az ember csak felszáll a buszra, és… előbb-utóbb ott van.

Gondolj bele! Iskola után felhúzod a strandpapucsot, felfújod a krokodilt, majd busszal kimész a tengerre!

Persze azért nem túl praktikus minden nap a felfújható krokodillal feltolakodni a buszra, így Kiylos környéke tele van nyaralókkal.

Ja, meg van egy erőd is, elbújva a bokrok között…

Kiylos
Kiylos… Nem a strand, nem is előnyös, és még csak nem is látszik semmi a képen!

És most lássuk az ázsiai oldal!

Isztambul egyik különlegessége, hogy az alig 1-2 km széles Boszporusz két partja két külön világ tudott lenni. Már az ókori görögök is ügyeltek arra, hogy aki a túloldalon van, az ott is maradjon. Aki meg ezen az oldalon van, még véletlenül se legyen olyan, mint a túloldali.
Mindez meglátszik az Isztambul közeli ázsiai falvaknál is.

A Boszporusz bejáratánál itt is megtaláljuk a lámpát. Azaz itt találjuk Anadolufeneri-t, azaz az Ázsiai Lámpát. Mint a nevéből látszik, itt van egy világító torony. De se vár, se erőd nincs a közelben.

A legközelebbi vár a Boszporusz parti Anadolu Kavağı-ban található. Mégpedig a híres magyar építésű Yoros Kalesi.

Na jó, van ennél közelebb is. Mégpedig Poyraz-ban. Igaz, az kisebb, de így jobban el tud bújni, nagyobb lesz a meglepetés!

Ebből már kitalálhatjuk, hogy Isztambul környéke bizony tele van várakkal, erődökkel. Pedig igazándiból még alig 1-2-vel találkoztunk! És biztosan a közeli erdő is tele van elfelejtett várakkal…

Az ázsiai oldalnak 3 nap tengerparti övezete van. A Boszporusztól nézve így jönnek sorba, egymás után: Riva, Şile, Ağva.

Riva, akinek szintén van vára, a legkönnyebben érhető el Isztambulból. Így a minősége…. amolyan ide aztán mindenki kijön.

Şile már húzósabb. Bár Üsküdar-ból ide jár busz, mégis ide kijutni már nehezebb. Sőt! Mielőtt megépült a gyorsforgalmi (*) út, csak tipikus törökországi erdei úton lehetett megközelíteni. Ez az, amin bár van aszfalt, de olyan sokat nem számít. Egyszerűen nincs olyan hosszú egyenes szakasz, ahol 40 km/h-nál gyorsabb sebességet el lehetne érni.
Mondaná az ember, hogyha kisodródik, legalább a szakadékba zuhanáskor felgyorsul végre… de a szakadékok is olyan sekélyek, hogy még beleesni sem érni meg…

Egy ilyen úton bő fél napot elvitt az, ha Şile-be kiment az ember, meg visszajött. De aztán megépült az út. (*) ami bár igazándiból nem gyorsforgalmi, de mindenki úgy kezeli. Legjobbak a homokszállító dömperek, amik 120-an mennek. Nem is mindig sikerül a kanyarokat bevenniük.
Éppen ezért a rendőrség kartonpapírból tesz ki rendőrautókat, hátha megijednek tőlük az emberek. De az igazi rendőrtől sem ijed meg senki. Így a papír autók csak arra jók, hogy az ember selfie-t készítsen velük. Végül is… ez is egy módszer a lassításra…

Karton Police
Papír rendőr

Tehát Şile! Most az a kategória, ahova autóval 1 óra alatt el lehet jutni. Ebből 30 perc, míg kiérünk Isztambulból, 30 perc, míg átvágunk a zöld ázsiai erdőn, és 1-2 óra, mire a hatalmas dugóban lejutunk a partra.

Şile a tipikus nyaralóváros. Ez az a hely ahol olyan bolt van, ami csak alkoholt árult. Ahol a rendes boltban rendes árut nem lehet rendes élelmiszert venni. Csak olyan félkészeket, amelyeket elég a tűzhelynek megmutatni, és már készen is van. Cserébe mindenféle olyan vackot lehet kapni, amit utána elhagyunk a tengerparton.

És persze a város tele van olyan étteremmel, ahol csak a tengerből kimászott megfáradt városlakók szoktak enni (nem is beszélve a fagyizókról). És még a Galatasaray focicsapat szponzor pizzázója is itt található (Terra Pizza)!

Tehát Şile tiszta város. Ráadásul a gyorsforgalmi út előtt egy olyan város volt, ami teljesen kiesett mindenfajta közlekedési útvonalból. Legkönnyebben hajóval lehetett ide eljutni. Mindez meglátszik a város történelmén is!

A kezdeti nagy keresztényüldözés idején Izmit városából ide menekültek az emberek. A helyi kisebb (és még kisebb) barlangokban bújtak el, ha esetleg a császárnak kedve volt pár katonát elküldeni Ázsiai csücskére.

Şile Ocaklı Ada Kalesi from the air
Şile Ocaklı Ada Kalesi

De aztán építettek ide egy várat. Sőt! Valójában 4 vár található Şile körzetében összesen. De ebből 1 az, ami tényleg látható (kint van egy sziklán a tengerparton), míg a másik 3-at találja meg az, aki tudja! (A három vár neve: Kalemköy kalesi, Heciz kalesi és Sarıkavak kalesi – jó kutatást!)

A nemrég lett 2000 éves. Mivel ilyen szuper évforduló volt, szülinapjára meglepték egy felújítással. Ennek azóta nagy sikere van, mivel a vár azóta pont úgy néz ki, mint Spongyabob. Ez pedig elég sok turistát vonz. Én a helyükbe nyitnék egy Spongyabob boltot a vár közelében…

Şile Ocaklı Ada Kalesi from the air
Şile Ocaklı Ada Kalesi, alias Spongyabob-vár

A város tele van rejtett érdekességekkel. A legrégebbi lehetek szerint már i.e. 500-ban is lakott volt. Így találhatunk ősi köveket, oszlopokat, kutakat, barlangokat, faházakat, meg naponégett strandolókat is.

És ne feledkezzünk meg a város másik legfontosabb hírességéről sem, a 150 éves világítótoronyról sem!

Şile lighthouse from the air
Şile világítótorony

Mint láthatjuk Şile nagyon is ideális kisváros lett: közel van Isztambulhoz, de azért nem túl közel; vannak történelmi emlékei; vannak látnivalók; vannak ennivalók. És estére haza lehet jutni – gondolja ezt kb. 1 millió ember egyszerre vasárnap délután 4-kor..

A következő hely Ağva. Ő látszólag csak 1 lépésre van Şile-től, de itt már véget ér a gyorsforgalmi út. Újra a régi anatóliai gibe-gurba utakon járunk. Így a két város között hiába van kevesebb, mint 40 km, képtelenség 50 percnél rövidebb idő alatt végigjárni. Így Ağva-ba csak az ínyencek járnak.
Azok, akik 1 napnál tovább akarnak maradni.

Ağva Kilimli öböl
Forrás: gezirehberin
Ağva Kilimli öböl
Forrás: gezirehberin

Tengerpart Ağva-ban is van bőségesen (izgalmas sziklákkal teli), de itt már hoteleket is többet találunk. A város igazi különlegessége viszont az a két patak, ami elég széles ahhoz, hogy akár csónakkal is lehet közlekedni. Vagy vízibiciklivel, vagy bármi mással (traktorral azért nem ajánlatos).

A patak két partján pedig hangulatos (vagy hangulatosnak gondolt) éttermek és hotelek vannak.
Ezekről sajnos olyan igazán jó képet nem találtam. De van egy egészen jó drón video, meg egy csónaktúra videó is.

Ağva patak parti étterem és hotel
Forrás: otelz.com
Ağva patak parti étterem és hotel
Forrás: otelz.com

Tehát a patak kér partja tele van éttermekkel, és hotelekkel. És ezek tényleg eléggé hangulatosak. Kivéve azokat, amiket csak a tulaj gondol hangulatosnak, rajta kívül senki más nem… Igen, ijesztőket is lehet találni.
Meg ne felejtsük el, hogy a “Közel a természet!” jelszó értelmében sok helyen nincs kotlát. Évente nagyon sok fiatal próbálkozik mégis a nemlétező korlátnak dőlni. Vagy csak szó szerint megpróbál átugrani a szomszédba…

Természetesen a környék itt is tele van természeti és történelmi látnivalókkal (vár is van, csak nagyon-nagyon el van rejtve: Kalemköy kalesi). Vannak rejtett öblök, rejtett tavak, rejtett vízesésel, rejtett barlangok. Rejtett barlangi medve nincs. De bizonyára bármelyik hotelben el lehet intézni…

Átkelés az Ağva egyik patakja felett
Forrás: MGD haber
Átkelés az Ağva egyik patakja felett
Forrás: MGD haber

Ez a terület- Riva-Şile-Ağva (és még megy tovább, de az tényleg messze van) – Isztambul ázsiai oldalának nagy nyaraló övezete. A legtöbb tengerparti és hétvégi házat errefele találjuk.
De mi a helyzet a két tenger, a Márvány-tenger és a Fekete-tenger közötti 40 km-es sávval? Az csak úgy van üresen?

Nem teljesen! Ez Isztambul utolsó zöld területe. Így a törökök ide menekülnek ki, ha már elegük van a betonból, és valami zöldre vágynak. Központjuk Polonezköy, azaz Lengyelfalva. Korábban itt tényleg lengyelek éltek, ma pedig a leszármazottaik. Ők hétvégén békésen sütögették a szalonnát a kertekben, míg a városban a szultán és a nép egymást szórakoztatta (legnépszerűbb az úgynevezett zsákos játék volt: valakit beraktak egy zsákba, majd bedobták a Boszporuszba. A többiek pedig kitalálták, ki hiányzik, és ki veszi át a helyét).
Aztán egy nap elfogyott a szalonna. Lett helyette viszont turista, akinek nagyon tetszett a nyársonsütés, a kert, meg hogy nem járnak folyton kamionok (mert lehet ám piknikezni a járdaszigeten is, amit a törökök is kipróbálnak időnként, de amikor jön a betonkeverő, az nagyon elrontja a hangulatot..).

Így lett Polonezköy, és a környéke a nagy isztambuli piknik-övezet. Fél Isztambul ide jár, amikor kicsit kimenne a kertbe… mert itt kert van bőven! Itt felkészülten várják a városi embereket. Úgyhogy lehet itt mozogni, húst sütögetni, focizni, húst sütögetni, nyugágyban feküdni, meg húst sütögetni.

Itt most álljunk meg egy pillanatra!

Turkish picknick
Török piknikezés

Nyílván egy igazi, tudatos török férfi nem fogja az idejét arra pazarolni, hogy holmi konyhákba járjon. Annál is inkább, mert ott mindenféle zavarbaejtő dolgok, és gépek vannak. De még olyan gépek is, amelyek számok vannak. Nem is beszélve a mikrohullámú sütőről, aminél még nincs tisztázva, hogy sütésre jó vagy az ufókkal való beszélgetésre? És ha sütésre, akkor miért csak egy búgó zseblámpa van benne? És tényleg van benne olyan kamera, amivel be lehet látni a hálószobába? Megannyi kérdés….
A zavarban lévő férfi pedig nem mutatja sem a tudatosságot, sem a határozottságot. Úgy pedig nehéz alfa-hímnek lenni… Szóval inkább jobb a konyhát elkerülni.

Csakhogy amikor arra kerül a sor, hogy kint vagyunk a zöldben, és nyílván 5 km-en belül mindenki minket néz (ki mást néznének, ha nem a híres alfa-hímet??), akkor mégsem tűnhet úgy, hogy a sütés férfias munkáját mégsem a férfi csinálja… Még a végén valaki úgy gondolja, hogy ez az ember nem is igazi török férfi, mert nem tud húst sütni! Meg hát mégsem lehet egy ilyen fontos munkát a nőkre hagyni, mert nem értenek ők semmit…

Szóval hősünk megmutatja, hogy hogyan is kell húst sütni. Profi módon. Határozottan (Apu majd megmutatja, hogy kell ezt!). Úgyhogy jobb kéz: villa. Bal kéz telefon, megnyit YouTube, és keres egy videót: sütés kezdőknek, lépésről lépésre.

Szerencsére az ilyen piknikező helyeken már felkészültek. Igen, mentő és tűzoltó is van a közelben, de ennél komolyabban is gondoskodnak arról, hogy a kedves vendégnek se az egészsége, se a hírneve ne sérüljön.

Ott kezdődik, hogy az előkészített húst a piknikező helyen is meg lehet venni (Jah, hogy hús is kell hozzá??).
Második lépésben nagyon szívesen segítenek a sütésben is. Persze csak amikor senki se látja…
És végül akár megsütik bent a konyhán is, amit majd titokban kicserélnek az eredetivel.

Mivel Isztambulban tényleg rengeteg ember van, aki a tavasz első napsugarára kiszalad a zöldbe, így rengeteg piknikező helyet is találunk. Attól függően, hogy mennyire akarunk részesei lenni a sütésnek, vagy inkább függőágyban pihenünk, különböző kategóriájú helyek vannak. És tényleg nagyon sok a választék. És nagyon sok falu van a környéken.

Relax restaurant
Étkezés a fa tetején

Az ipartelepeken kívül még egyetemeket is szoktak kirakni a város környékére. Ugye Isztambulban nincs sok hely. Egy nagy, és komoly egyetem pedig csak akkor tud nagy és komoly lenni, ha maga az épület is nagy, és komoly. Az, hogy a Galata-torony alatt egy pincében legyen… nem az igazi. Pedig a hangulata tényleg megvan. De az a veszély is megvan, hogy egyik nap a metró néz be a technika óra közepén..

Ezért a nagy, és komoly egyetemek is kiköltöznek az Isztambul környéki zöldbe. Egyes esetekben valamelyik falut választja, aminek így hirtelen 8000%-al ugrik meg a kocsmai látogatóinak a száma. Más esetekben pedig direkt az erdő közepére építik fel a jövő nagy és komoly egyetemét. Na, innen próbáljon meg valaki kiszökni mulatozni!

Így Isztambul környékén, néha rejtve, néha nagyon is láthatóan iskolákat, piknikező helyeket, nyaralókat, lakóparkokat, bányákat és ipartelepeket, és még sok mindent találhatunk. Isztambul, mint egy nagy pók, behálózza a környező falvakat.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


57
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    iyi bir otel
    “a good hotel”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések