Amikor 2005-ben először érkeztem Isztambulba, még álmodni sem lehetett valami GPS alapú navigációs eszközön. Az első használható digitális térkép csak évek múlva jelent meg. A használatához pedig külön eszközt kellett venni. A telefonok akkor még csak arra voltak jók, hogy telefonáljunk, SMS-t küldjünk, vagy verekedjünk, diót törjünk velük.
A navigációhoz egyetlen egy fajta turistatérképet lehetett haszálni. Az is erősen csak a belvárost mutatta: Taksim térnél véget ért a világ. Aki pedig lelépett a térképről, az magára vessen… 2 kontinens is van, amin lehet bolyongani bőségesen.
Mindezek után igencsak meglepő, hogy az útikönyvek egyenesen azt javasolták, hogy a Taksim téren üljünk fel az egyik emeletes buszra, ami majd átvisz minket a Boszporusz-hídon. És ez tök jó lesz!
Nincs kétségem, hogy nagy élmény emeletes busszal átmenni a Boszporusz felett. Ahogy a felől sem, hogy igazán maradandó élmény lesz az is, amikor Isztambul ázsiai oldalán fogunk napokig bolyongani (nem étlen-szomjan, mert Isztambulban nem marad éhes az ember – míg van pénze), keresve valami visszautat, hogy újra felkerüljünk a térképre…
(2013-ban alaposan átrendezték a Taksim teret. Buszt sem egyszerű találni, nemhogy emeletest! Legközelebbi is 2 km-e van… A Hopp-on társaságnak viszont van megállója, és szerencsés esetben még a Boszporuszon is átvisznek (meg vissza is hoznak). Más esetben órákon keresztül csodálhatjuk Isztambul folklór hangulatú közlekedési dugóját.)
Abban az ősi időszakban egyedül a Yahoo-nak volt egy használhatónak látszódó térképe. Igen, a Boszporusz balra volt elcsúszva 1 km-et, míg az Aranyszarv-öböl meg jobbra volt elcsúszva 1 km-el.
Sok probléma nem volt, hogy az utak így nem igazán találkoznak, meg nem igazán voltak utak a térképen.
Aztán a GPS fejlődésével, és az eladások növekedésével lassan meghódította Isztambult is. Még lassabban pedig Törökországot is.
A feladat kicsit sem volt könnyű. A Waze volt az első, amelyikben közös munkával próbáltunk térképet rajzolni. Csak a szűk környék felrajzolása a műholdas képekre több hetet vett igénybe. És akkor még nem is voltak utcanevek!
Persze ha mindenki ezen dolgozott volna, akkor talán 1 év alatt befejeztük volna. De hiába nagy Isztambul, a Waze nem túl ismert, csak kevesen használják. Még ma is ez a legnagyobb hátránya Törökországban: nem jelzi, hogy 1 millió autó próbál felmenni a Boszporusz-hídra, mert egyikük sem használja a Waze-t. Így én sem, ami miatt még kevesebb az aktív használója.
Pedig milyen jól kicseréltem a hangokat, hogy az Árpi kiabálja a útvonalat! 🙂
Egy 2018-as adat szerint Isztambulban 25.000 km-nyi út van. Csak míg leírtuk ezt a mondatot, valahol biztosan leaszfaltoztak még legalább 100 métert. Úgyhogy azóta biztosan sokkal több út keletkezett.
De mit is jelent huszonötezer km?? Nos… A Föld kerületének több, mint a fele! Ha elindulnánk Budapestről, akkor…. Nem! Ne is próbálkozzunk Budapestről elindulni! Ehhez Cape Town-ból kell elindulni, ami Dél-Afrikában van. Míg az érkezési hely… szó szerint a világ vége: Magadan, ami Oroszországban található. És ez az út is még csak 22.387 km a Google Térképen. Isztambulban még ennél is több út van.
Tehát nem egyszerű a feladat. Így annyira ne csodálkozzunk, ha esetleg a térkép nem naprakész…
…..
még több pont-pont-pont…
Mikor már volt okos(nak látszó) telefonunk, nagyon vártuk, hogy a Google végre csináljon egy használható térképet. Hiszen a Google Earth (Föld) nagyon vagány volt. Így csak idő kérdése volt, hogy mikor lesz ebből bármi Isztambulban. Nem is beszélve Törökország többi részéről….
Miközben vártuk a Google-t (a Google-t, hát a naaaagy Google-t!!), addig volt pár érdekes időszakuk a török állammal. Nem igazán egyformán értelmezték az adózási törvényt… Ha védeni akarnám a Google-t, azt mondanám, hogy még egy sima török Jóreggelt! mondatot is bármely sima török simán 5 féle képpen tudna félreérteni. Az ügyvédnek meg ez a dolga…. De eszem ágában sincs a Google-t védeni…
Tehát vártuk az ingyenes térképet. Mert fizetős lassan kezdett lenni 1-2. De egyik sem volt az igazi… és hát fizetős… Míg a Google esetében… hát ott csak a lelkünket adjuk oda neki.
Szóval időközben megjelent a Yandex! Ők nem titkolták, sőt, büszkén hirdették, hogy a Google vetélytársa, ellenfele, koppintása akart lenni. És őket kevésbé érdekelte, hogy mit gondolnak a felhasználók róluk. Így rendkívül agresszíven tudtak terjeszkedni. A számítógépekről úgy kellett irtani őket. Ha nem figyeltünk, mindjárt feltelepítették a Yandex böngészőt mindenféle kacattal együtt.
De legalább lehetett választani, hogy esetleg valamelyik népszerű török focicsapat (Beşiktaş, Fenerbahçe, Galatasaray, Trabzonspor) színeiben legyen.
Ráadásul megelőzve a Google-t, sokkal hamarabb voltak utcatérképei. Sőt! A mai napig vannak olyan utcanézetei, amelyek a Google-nál nem szerepelnek. Főleg belső nézetek, mint pl. a Dolmabahçe Palota, AyaSofya, Kék Mecset (emelet is), Elsüllyedt Palota, Héttorony, Topkapı Palota, vagy a teljes Archeológiai Múzeum. És még hajóról is készültek utcaképek!
A Yandex már a kezdetektől megbízható dugó térképet nyújtott, és nagyon jó alternatív útvonalakat nyújtott. És ha kerestünk egy utcát, meg is találta. Míg a Google…. hát néha igen, néha nem….
Mára a Google erősen bepótolta a lemaradását. Többnyire jó a keresője, jó a dugófigyelője, az offline (internet nélkül is használható) térképeivel sincs baj (mert volt ám azzal is!), és a tömegközlekedési navigáció is egészen jól működik. Olyannyira, hogy időközben több fizetős programot is kiszorított. Köztök az én kedvencemet, a Navigont is.
Úgyhogy ma már ha választani kell a Google és a Yandex között, akkor a legfőbb kérdés nem az, hogy ők mit nyújtanak, hanem az, hogy mi milyen személyes adatot adunk mindezért cserébe!
Pedig a Navigon milyen jó volt! 96%-ban jó utat mutatott, csak 1-2 alkalommal volt apró tévedése. És mindjárt 3 alternatív útvonalat ajánlott fel. Nem hasonlóakat, mint a Google, hanem tényleg alternatívokat.
Az első verzió a normális utat mutatta, ami leginkább főutakból állt. Ez a legtöbb esetben jó is volt. A második egy teljesen más utat javasolt. Míg a harmadik a leginkább elhagyatott hátsó kis utcákat. Ahol még a macska sem jár. Milyen sok dugót sikerült így elkerülni!
És még ott volt a HUD kiegészítő, ami roppant vagányan nézett ki amikor a hegyi utakat jártuk..
Forrás: Windows Central
A Navigon helyett a Sygic-t használom. Ez sajnos nem annyira jó, de elvisz A pontból Z pontban. Kicsit furán, de elvisz. Ő ugyanis felépít egy útvonalat A-B-C-D—Z pontokon keresztül. És az A pont után mindenképpen át akar vinni minket a B ponton. Ha viszont a B pontot valamilyen okból elkerültük, akkor oda vissza akar vinni. És igencsak bőséges utat teszünk meg, mire szól, hogy van egy rövidebb út: menjünk tovább úgy, hogy eddig.
Neki nagyon jó a dugó figyelője, ami pl. a Navigon-ból hiányzott. És elég jó menekülő utakat talál. Csak győzzük követni! 🙂
A Sygic tud HUD módban is működni. Ez az, amikor a telefont odatesszük az ablak elé. Ilyenkor nem tudjuk nyomkodni, viszont a kijelző a szélvédőn tükröződik. És nagyon vagányan néz ki. És még hasznos is. Bár Isztambul belvárosában nem elég, ha azt mutatja, hogy balra kell fordulni. Azt is tudni kell, hogy balra melyik utcába…
Másik látványos funkciója az AR, azaz a Kiterjesztett valóság. Ez azt jelenti, hogy sikerül mindent jól beállítani, akkor a telefon kijelzőjén az utat látjuk. És virtuálisan rá van festve az útvonal is. Ezzel pedig tényleg láthatjuk az, hogy melyik a bal oldalon lévő 3-4 utcából tényleg melyikbe kell befordulni.
Ez egyébként egy igazi telefongyilkos művelet. a GPS+Navigáció egyébként is magas fordulaton használja a processzort. Erre rájön még a kamera+AR, ami szintén önmagában is annyira felmelegíti a telefont, hogy felgyújtsuk vele az erdőt. De még a szélvédőn keresztül is tűz be a nap, illetve télen jön a meleg levegő a telefonra.
Egyszer viszont akkora ködben kerültünk a Fekete-tenger partján, hogy a kocsi orrát sem láttuk, nemhogy az út szélét. Az AR technológiának köszönhetően viszont kiválóan láttuk, merre kacskaringózik az út. Márpedig a Fekete-tenger partján nincs olyan, hogy egyenes…
Ő neki jó alternatívának tűnt az Easy Router nevű program is. Egy időben nagyon reklámozták. Ráadásul ingyenes, úgyhogy mi bajunk lehet? A lelkünket már többször is eladtuk… Úgyhogy őt is kipróbáltuk.
Elég jól nézett ki. Kedvence az volt, hogy beállítottam a kocsi típusát, és az alapján számolta a várható fogyasztás. Friss napi áron!
Ráadásul az út tervezésénél lehetett választani, hogy rövid legyen, gyors, vagy kevés üzemanyagot használjunk el. És még pár már érdekességet is tudott…
De aztán, amikor már fél éve állandóan azon az úton küldött, ahol a főutat a heggyel együtt több hónapja elbontották, akkor meguntam. Persze, az út nem jelezett dugót, mert egyetlen kocsi sem tudott arra járni, hacsak nem repült. De nem tudtam neki megmondani, hogy ne arra vigyen már megint.
Sajnos sajnos elég kevés programban van lehetőség visszajelzésre. Egyikben ügyes-bajosan a Hibás utcanév kategóriába írtam be, hogy a földrészeket összekötő híd hiányzik.
Azóta nem néztem vissza… Lehet, hogy kijavították, és van egy Hiányzik a híd nevű utca….
Az elmúlt időszakban a Here kezdett nagyon kopogtatni, hogy őt is próbáljam ki. Ráadásul nagyon sok helyre beépül, összekapcsolódik, stb… ami most éppen szimpatikus volt. Ha már a zoknimmal fog szinkronizálni, akkor már lehet, hogy kevésbé fog tetszeni. Bár ha úgy mozgatja a lábamat, hogy én közben könyvet olvasni, vagy aludni is tudok, azért cserébe akár kilóra is eladom a személyes adataimat!
Beépül pl. a Samsung mesterséges intelligenciájába is, a Bixby-ba. Ez az, amit nagyon szeretnék végre valami hasznosra használni, de egyenlőre csak a telefon lámpáját tudom vele felkapcsolni (le már nem mindig sikerül). Már értelmes dolgot még nem sikerült kicsikarni belőle…
Sajnos ezen a Here beépülése sem segített…
Viszont van egy programrésze, amit a Samsung órára is fel lehet telepíteni. Ez viszont tényleg nagyon vagány! Nem kell többi a jobb kezemben a telefont fogni, ha a balon már ott az óra!
Viccet félretéve, az tényleg jó. Nem a Here az első, amelyik a navigációs utasításokat kivetíti az órára, és őszintén megmondva a többiekre sincs panaszom. Egyikükkel sem mentem falnak, estem le a lépcsőn, vagy gyalogoltam fel szembe az autópályán.
Igen, az órás navigáció leginkább gyalogláskor hasznos. Igaz, vezetés közben is jó, hogy bizserget, mert így tudom, hogy most kell figyelni. A telefonra persze, nem az órára… mert az azért vicces tudna lenni… meg fájós.
Na de ami miatt a Here-ről akarok írni, az épületek belsejében működő navigáció! Ez angolul jobban hangzik: indór navigésön! (majd át a keritésön.. ahogy egy régi ismerősöm mondta…).
Az épületek belseje az a hely, ahol a telefonok nem szokták a GPS jeleket érzékelni. Kivéve, ha szalmakunyhóban vagyunk, vagy egy hurrikán elvitte a ház tetejét.
Persze nem a lakásban akarjuk megtalálni a papucsot vele (bár én egy olyan applikációra is szívesen befizetnék), hanem ez nagyobb épületekben lehet hasznos.
Isztambulban (De Budapesten, Bécsben, stb…) a bevásárló központokban segít a tájékozódásban. Ha a térképen ráközelítünk az épületre, és virtuálisan belépünk, akkor láthatjuk az összes üzletet, és azok helyét is. És külön-külön láthatjuk az emeleteket is. És a legjobb, hogy az épületen belül tudunk keresni is!
Ez egy olyan, amit a Google is nagyban ígérget. Egy bevásárló központba belépve felajánlja, hogy letölti a térképet. Aztán felhoz egy oldalt, ahol valami térképfélét lehet találni…de használni már nem. Ha pedig rákeresünk egy boltra, akkor vagy elmondja, hogy ebben a bevásárló központban van 1, vagy elküld 30 km-e a legközelebbibe. Akkor is, ha tényleg van olyan bolt az adott helyen.. Meg 5 másik 5 km-en belül…
Ezzel szemben a Here az adott bevásárló központban keres, így nem fogunk feleslegesen 20-30-t km-t menni (vagy Isztambul esetében másik kontinense átugrani). És nagyon is jól megmutatja, melyik emeleten, és hol van az a bolt.
Mindez nemcsak a bevásárló központokban működik, hanem a repülőtereken is! (Isztambul harmadik repülőterén egyenlőre nem, de az Atatürkön, és a Saiha Gökçenen igen. És sok más török városban repterén is.) A keresés itt is működik, ami egy hatalmas segítség, ha az kérdés, hogy hol a 212-es kapu, az útlevél ellenőrzés, ATM, vagy egy kávézó. Főleg, ha közben rohanunk.
Márcsak az lenne jó, ha a navigáció is működne!
Ha nincs GPS jel, akkor a wifi jelekből, mágneses eltérésekből, és hasonlókból egy épület belsejében egészen jól meg lehet állapítani a tartózkodási helyet. A Google is azt vallja, hogy ezért gyűjti a Wifi adatokat (csak már senki se hisz neki). Egy bevásárló központ pedig tele van Wifi-vel (egy reptér már kevésbé). Így a Here program elvileg tudhatná, hogy hol vagyunk, melyik bolt előtt, melyik emeleten stb…
De sajnos az eddigi tesztek ezt nem igazolták. Pedig még csatlakozni is lehet a térképező csapathoz egy ingyenes letölthető programmal!
De nemcsak, hogy a Here nem tudja hol vagyunk, de a navigáció is utca alapon működik. Tehát a program megkér minket, hogy menjünk ki az épületből… majd menjünk vissza. Esetleg kerüljük meg háromszor…
A gyalogos navigáció egyik programban sem az igazi. Az alapötlet az volt, hogy az autók 99%-ban mégiscsak az úton közlekednek, és ott is leginkább 1 irányba. Míg az emberek össze-vissza mennek.
Így egy autó esetében egyszerű megmondani, hogy haladjon az úton, majd 200 m múlva forduljon balra, ahol megint egy út van. De a gyalogos nem mindig megy az úton. Sőt! Az emberek többsége ha teheti, nem sétál az autópályán hosszában. Inkább keresztben, korlátokon átugrálva…
További szuperkihívás azoknak, akik gyalog követik a navigációt, hogy a programokat nem érdeklik az emelkedők. Pedig a Google még kis is írja hogy mekkora szintkülönbségre számítsunk. De utána simán bezavar minket a vízmosásba.
Pedig Isztambulban sok esetben ha +200 m-t gyalogolunk közel vízszintesen, akkor megspórolhatjuk, hogy +100 m-t másszunk felfelé közel függőlegesen.
Ha turistáskodunk, és leginkább gyalogolunk, akkor nekünk a Maps.Me vált be legjobban. A Google Föld programban otthon, kényelmes körülmények, macskák, gyerekek között előre össze lehet gyűjteni a látnivalókat, boltokat, fontosabb pontokat, hotelt, stb.. Mindezt külön-külön kategóriába, más-más színekkel, stb..
Majd az eredményt KMZ formába lementjük, és felpakoljuk mindenkinek a telefonjára, hogy a Maps.Me elérje. Így nemcsak mindenkinek térképe lesz, hanem az saját könyvjelzővel lezs ellátva.
Az ő offline (internet nélküli) adatbázisa is eléggé megbízható. Eddig bármilyen helyre kerestünk, megtalálta.
Szerencsére egyre több programban jelenik meg a tömegközlekedés használata is, mint lehetőség. És mostanra már itt is elvárás lett, hogy akkor is tudjuk használni, ha éppen nincs internet.
A fő kedvencünk, a Trafi, ami Isztambulban, Ankarában, Izmirben és Bursában működik. Sajnos az utóbbi időkben egyes járatok egyszerűen hiányoznak. Sőt! Van olyan vonal, ahol bár napközben 30-nál is több busz jár, a program szerint a következő busz majd csak éjjel 11-kor várható…
Neki jó alternatívája a Moovit, ami sokkal több török várost ismert. És még magyarul is tud. Nála viszont egyenlőre nem sikerült az offiline módot előcibálni. Ő ehhez túlságosan online…
A fent szépszavakkal említett Here térkép is sok fejlesztetést kíván a tömegközlekedés használatához. Elsőnek pl. mindjárt feltűnhet az, hogy ilyenkor nincsen navigáció. Megmutatja, hogy az adott A pontról mivel, miként lehet eljutni a B pontba. Majd sok sikert kíván… Nem visz el a megállóba, nem szól, hogy hamarosan le kell szállni, stb…
De még viccesebb, hogy a hajó nem tartozik a tömegközlekedések közé. Azt valamiért a gyalogláshoz tették be. Sőt! Az ajánlott útvonalat elnézve nem vagyok biztos benne, hogy tényleg hajóra gondoltak, nem pedig arra, hogy úszva kelljünk át a másik földrészre..
