Isztambul 6.0 – 1. rész: Péter megérkezése

2123. október 25. Hétfő.
Péter Ankara 3.0-ban beült földalatti csővasút egyszemélyes fülkéjébe. Nagyjából 20 békés és magányos perce volt, míg megérkezik Isztambul 6.0-ba, a turisztikai vízi-városba. Vagy ahogy az angol neve után egyszerűsítve hívják: TWC

Péter úgy döntött, hogy kihasználja ezt az időt, és elővette a turista könyvét. Gondolta, mégiscsak utána néz, hogy hova is fog hamarosan megérkezni. A könyv valódi papírból volt! Péter örökké lázadozó barátja, Géza készítette neki az útikönyvet. A Saját fejlesztésű mesterséges intelligencia vadászta össze az adatokat az internetről, válogatta meg és fordította le Péter ízlésének megfelelően. Géza pedig kinyomtatta. Papírra. De csak azért, mert tudta, hogy ez illegális. Gézát akár 5 évre is lecsukhatják környezetrombolás címen, ha ez kiderül. Péternek fogalma se volt, Géza honnan szerzi az üres papírt. Nem is beszélve a nyomtatóról meg a festékről… vagy mivel is működtek ezek az ócska vackok. Pedig Géza többször próbálta neki elmagyarázni. Még a mesebeli A4-es formátumról is tartott egy előadást, de teljesen reménytelenül. Péter egyszerűen alkalmatlan a régi korok ismeretének befogadására. Nem is törte tovább ezen a fején. Inkább az útikönyvet kezdte olvasni.

Az egész 2068-ban kezdődött – írta Géza. Ez az az év, amikor Velence nem bírta tovább a turista áradatot. Valami végleg eltört, és a Szent Márk tér egész egyszerűen elsüllyedt azzal a rengeteg emberrel együtt, akik mind ott voltak. A város maradék részét pillanatok alatt kiürítették, és lezárták. Egyenlőre csak ideiglenesen, majd véglegesen. Ma már csak a történészek és a régészek mehetnek be. De ők is csak távirányítású lebegő drónokkal, meghatározott számban, időben és útvonalon. Aki ettől eltér, annak a drónját minden szívfájdalom nélkül lelövik. Az ENSZ nem engedi, hogy turistákra lövöldözzenek a városvédők. De a drónokért senki sem ejt egy könnyet sem. A tulajdonosát kivéve. Az meg vigyázzon jobban!

Velence így elveszett. Talán örökre. De valamit mégiscsak kellett csinálni. A világ nem maradhat Velence nélkül!

Példátlan összefogás vette kezdetét! Szerencsére Velence pont egy olyan város volt, amiről bőséges mennyiségű képi, tapintású, és szaglású információ állt rendelkezésre. Az évtizedek alatt a turisták mindent digitalizáltak. Tényleg mindent. A turisták benéztek a legutolsó tégla mögé is, de még a vízalatti részeket is lefényképezték. Nem is beszélve a macskákra és a galambokra szerelt kamerákról. Bőségesen elegendő anyag állt rendelkezésre ahhoz, hogy intelligens 3D nyomtatós robotok pár hét alatt megalkossák az eredeti Velence pontos mását. Csak ezúttal jobban megerősítve, és távolabb a parttól.

Ráadásul mindjárt kettőt is építettek, hogy elférjenek az emberek. Így született meg Velence 2A és Velence 2B. Az azóta eltelt évtizedekben újabbak épültek a világ más-más pontjain. A legújabbat, Velence 2N-t 2118-ban fejezték be Rio de Janeiro partjainál, ahol már más TWC-k is épültek.

Velence lemásolása nagy vihart kavart. Egyre több város döntött úgy, hogy ők is megépítik a saját turistáknak szánt másolatukat, hogy a saját lakosaik így végre békében élhessenek.
Egy japán cég különleges mikró-drónokat fejlesztett ki, amelyek a meglévő városokat szinte atomi pontossággal feltérképezik. Így garantálva, hogy bármely várost, vagy bármi más nevezetességet pontosan le lehessen másolni.

Mindeközben Isztambul, a törökök nagyvárosa más problémával is küzdött. Nemcsak turistából, de a lakosokból is túl sok volt. A százmilliós város szinte élhetetlen lett. A török vezetés Velence példáját látva úgy döntöttek, hogy ők is élnek a technológia adta lehetőséggel. És mindjárt két új várost is építettek a közeli tengerbe. Egyiket a turistáknak, másikat a lakóknak.

A két város nem volt egyforma. A turistáknak szánt verzióból (Isztambul 3.0) sok minden hiányzott az eredeti Isztambulból. Sőt! Mondhatni, hogy minden hiányzott, kivéve a történelmi látnivalókat. A turisták számára érdektelen részeket egyszerűen kihagyták. Így sok látnivaló közelebb kerülhetett egymáshoz. A legnépszerűbbekből pedig mindjárt többet is építettek. Az AyaSofya, a KékMecset és a Dolmabahçe Paltota pl. 10 másolatot is kapott. Így senki sem kell 2 percnél tovább sorban állnia.
Ráadásul a mesterséges fényeknek, és a robot személyzetnek köszönhetően minden látnivaló napi 24 órában volt látogatható.

A törököknek szánt változat (Isztambul 2.0) mindennek a fordítottja volt. Az csak praktikusan az emberek mindennapi megélhetéséhez szükséges elemeket tartalmazta. Házak, irodák, gyárak, szórakozó helyek, bevásárló központok. Újjátervezett utakkal, és közlekedési hálózattal.
De ez nem vált be. Az emberek hiányolták a történelmi épületeket, amitől a városuk Isztambul lett. Annak ellenére, hogy nem használták őket, nem jártak bennük.

Több tüntetés és városégés után a török vezetés újratervezte a lakossági várost (Isztambul 5.0). Miután a második próbálkozás (Isztambul 4.0) is súlyos kudarcot vallott, már jobban odafigyeltek, hogy az új város megtartsa az eredeti hangulatát. Az utcák újra szűkek, és szabálytalanok lettek, tele meredek emelkedőkkel és lépcsőkkel. Hatalmas parkok is épültek, a közelükbe pedig a történelmi épületek másai kerültek. A felszínen látszólag minden a régi lett. Míg a felszín alatt – kihasználva, hogy a város a vízen épült – a legfejlettebb közlekedési hálózatot lehetett kiépíteni.

Mindeközben a történelmi város (Isztambul 3.0) is befuccsolt. Bármennyire is volt praktikus, a turisták nem szerették, hogy ennyire mű a város. Egyre több internetes médiában panaszkodtak, hogy ez nem is város, hanem csak egy félresikerült vidámpark. A turisták az igazi várost akarták látni.
Kezdetben még csak 1-1 gerilla turista volt, aki az elkerített régi városba mászott be. De később már a turista irodák szerveztek csoportos illegális behatolást az igazi műemlékek közé. Ezért végül megépítették Isztambul 6.0-át, ami 100%-ban megegyezik az eredeti várossal. De csak a történelmi városrészt építették újjá. Azért, hogy az egykori lakóházak mása ne álljon üresen, ezek lettek hotelekké átalakítva.

Mindezt persze ügyesen úgy, hogy kívülről általános isztambuli lakóháznak tűnjön. Időnként még 1-1 emberszabású robot is kimegy az erkélyre, hogy zoknikat teregessen, vagy a szomszéddal pletykálkodjon.

Isztambul 6.0 nemcsak egy sima másolata lett a 21. századi verziónak. Úgy gondolták, hogy a technológia elég fejlett lett már ahhoz, hogy érdekesebb dolgokat is építsenek. Elkészítettek hát egy speciális mesterséges intelligenciát, ami a történelmi feljegyzéseket, építészeti és geológiai adatokat tanulmányozza. Több évi kutatómunka és számítás eredményeképpen felépítettek egy teljesen korhű oszmán kori Isztambult is. Ezekbe – szintén a mesterséges intelligencia iránymutatásai alapján – teljesen korhű droidokat is helyeztek, hogy 100%-os legyen az élmény.

Sajnos minden tényleg 100%-osra sikeredett. Az első turistacsoportot a kommandósok csak nagy nehézségek árán, az utolsó pillanatban sikerült kimenteni. Szulejmán@Szultán.ist éppen csoportos kivégeztetésre készült az AyaSofya előtti téren, amit a lakosok (szintén 100%-ban a korabeli hangulatra programozott droidok) nagy örömmel fogadtak. Mint kiderült, az egyik turista lefényképezte a szultán (droidot)t, aki e miatt boszorkányság, majd pedig az ördöggel cimborálás miatt az egész csapatot bitófára akarta küldeni. Szerencsére a turistákon volt SOS karszalag, így azonnal tudták a kommandósokat hívni. De még így is alig tudták megmenteni a tömegtől, amelyik most már biztos volt, hogy az ördög támadta meg a várost.

A következő években béta-tesztelő turisták bevonásával végeztek finomhangolást. Azt semmiképpen nem akarták, hogy a korhű droidok “elpuhuljanak”, hiszen az elrontaná az illúziót. Végül arra jutottak, hogy a vendégek kapnak egy mesterséges intelligenciával ellátott sapkaszerűséget. Ez elsősorban tanácsokkal látja el a turistákat. De szükség esetén elektronos impulzusokkal részlegesen blokkolhatják a mozgás-, vagy a beszédközpontot. Így még a kialakulása előtt megakadályozhatja a bajt.

Azóta csak egyszer volt szükség azonnali kommandós beavatkozásra: Az egyik turistának fürdés közben szappan ment a szemébe. Kit tudja hogy, és miképpen a nyakig habbal felöltözött hősünk végül a háremben kötött ki.
Érthető okokból ennek senki sem örült. Egy embert kivéve, de ő is csak addig, míg az őrök Szulejmán@Szultán.ist elé vitték, aki az azonnali lefejezését kérte…

A sikeres tesztek után az oszmánkori Isztambul (Isztambul 6.0/O) megnyitotta kapuijait a nagy nyilvánosság előtt. Mindjárt az első héten hatalmas siker lett. Sőt! Az előrejelzések azt jósolták, hogy még legalább 10 évig Isztambul 6.0/O lesz a turisták elsőszámú célpontja.
Ezen felbuzdulva újabb projektbe kezdtek, immár nem sajnálva a belefektetett összeget.

Néhány év múlva elindulhatott Isztambul 6.0/B is, ami a hihetetlen részletességgel hozta vissza a bizánci időszakot. Nyitás előtt nagyon komoly fertőtlenítésen esett át a város, mert a lelkes mesterséges intelligenciának sikerült a korabeli vírusokat is reprodukálnia.

Isztambul 6.0/B-t követte a G, azaz a római kort megelőző előtti görög időszak is. Majd pedig nanorobotokkal 10 km mélységit átkutatták az eredeti Isztambult és környékét. Ennek célja az volt, hogy a még kevésbé ismert, időszámítás előtti 5000 éves Isztambult, pontosabban a Boszporusz környékét reprodukálják. Ennek ideiglenesen az Isztambul 6.0/X nevet adták. De ettől mindenki arra gondolt, hogy itt valami különleges, felnőtteknek szánt verzió készül, így gyorsan átnevezték Isztambul 6.0/SA-nek, mint a kőkarszak angol rövidítése.

**

A csővasút megállt, megérkezett. Péter abbahagyta az olvasást. Ez bizony gyors volt! – jegyezte meg.
Természetesen Péter is ismerte az elmúlt évszazad törtélmét, miszerint 2051-ben valaki megcsinálta a tökéletes napelemes kisrepülőt. Nulla károsanyag-kibocsájtás mellett tényleg ingyen működött. Ráadásul az illető már újgenerációs volt. Ahelyett, hogy jó pénzért eladta volna az ötletet, vagy nyit egy céget, inkább feltette az internetre. Mindezt egy olyan letölthető csomagba, amit bárki otthon ki tudott nyomtatni, és már minimális intelligenciával össze tudott rakni.
Szerencsére a gép megkerülhetetlen fő alkatrésze egy olyan navigációs eszköz, ami távol tartja más repülőktől. Így végül a tömeges ütközések és légikatasztrófák elmaradtak. De azt mindenképpen elérte, hogy néhány nap alatt teljesen megszűnjön a hagyományos légiközlekedés. Pár év múlva pedig szó szerint megtelt a levegő. Mostanra már csak a fővárosok közötti ballisztikus közlekedés működik. A közbülső helyeken minden ország maga oldja meg a közlekedését valahogy.
A törökök a csővasutat választották. Mivel úgyis olyan hegyekkel van tele az ország, ahol folyamatosan alagutakat építenek, így gondoltak egy nagyot, és Ankara és Isztambul között is építettek egy alagutat. A török szemlélet egyébként is az, hogy minél drágább valami, annál több embernek lesz az jó!

Péter kiszállt a csővasútból, és körbenézett. Isztambul 6.0 bejáratában állt. Itt választhatott, hogy melyik korba szeretne kalandozni. Rövid gondolkodás után Péter úgy döntött, hogy ő túl modern ahhoz, hogy valami történelmi városban bolyongjon. Főleg, mivel úgy hallotta, hogy azokban a jobb hangulat érdekében minimalizálták a modern technológiát. Csak a gyaloglás segítő nadrágot, és a tolmácsgépet engedélyezték. Egyes helyeken, még a meleg víz is korhűen lett megcsinálva: leginkább nincs.

Talán majd néhány nap múlva! – gondolta Péter, majd elindult a modern Isztambul irányába, melynek Isztambul 6.0/A lett a végleges neve.

FOLYTATÁS

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
Isztambul 6.0 - 1. rész: Péter megérkezése, 10.0 out of 10 based on 1 rating
 

2 Replies to “Isztambul 6.0 – 1. rész: Péter megérkezése

  1. Több mint 10 éve történt… 2010-ben, egy tavaszi vasárnap délelőttön éppen nem volt semmi dolgom, és rám tört egy nagyon erős érzés:
    Én most, ebben a percben úúúgy elmennék Antakyába! (Antiochia). Szeretnék már ebéd előtt ott várost nézni, karışık pidét ebédelni, majd kora estig megint várost nézni!
    Elfogadnám (dehogy fogadnám!), hogy már azon a napon vissza is kell jönni, csak hadd menjek már el Antakyába!
    Milyen jó lenne, ha lenne ilyen napelemes kisrepülő! Egyszemélyes, 5000 km/h-val, és az se baj, ha akkora, mint egy zuhanykabin, és végig állni kell benne!
    És most Péternek megadatott az ilyen eszköz!
    Én most kezdem a regényt, kíváncsian várom a folytatást! 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .