Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Péter átment az Isztambul 6.0/A kapun. Megérkezett Isztambul modern, turista verziójába. Pontosabban annak előterébe.

A napszemüvegbe épített személyi számítógépére mindjárt le is töltődött az alapvető turista program: térkép, navigáció, belépő árak, történelmi ismertetők, stb… És persze sok-sok reklám.

Ahogy a program elindult, Pétert mindjárt erőteljesen beirányították egy Túrafelszerelések feliratú boltba. Sőt! Valaki biztosra ment, mert a rendes bejáratot befalazta. Így Péternek mindenképpen át kellett vágnia az üzleten, hogy bejusson a városba.

Valami azt súgta péternek, hogy valójában egy szőnyegboltba csöppent. Az erre utaló jelek a bal oldalon hegyekben álló szőnyegek voltak. Meg a jobb oldalt hegyekben álló, szintén szőnyegek. A padló is tele volt szőnyegekkel. De annyi, hogy át kellett mászni rajtuk. És még a plafonról is szőnyegek lógtak! Az egyik sarokban pedig mintha valaki mini hajtóműveket is szerelt volna a szőnyegekre.

-Na ne már! Tényleg csináltak repülő szőnyegeket? – Csodálkozott Péter. Majd pedig közelebb ment, hogy közelebb legyen hozzájuk. Így pedig közelebbről is megszemlélhette ezeket a furcsa textillikat. Egészen közelről

A szőnyegek repülési tulajdonságaik, irányíthatóságuk, méretük, és színűk alapján lettek csoportosítva. Egyik-másik már-már úgy nézett ki, mint a modern repülő autók. Míg a többség inkább a hagyományokat követve sima szőnyegre hasonlított. A kezelő felület pedig vagy a mintába volt elrejtve, vagy hangutasítások alapján történt.

Péter ki nem állhatta a hangutasításos dolgokat. Ugyanis Péter szeretett énekelni. Egyik kedvence a klasszikus Frozen – Let it go! dal volt, amit magyarul és angolul is imádott.
Sajnos egyszer az automata taxiban énekelte angolul a reflénjét, mire a jármű kirakta az első sarkon. De még kellemetlenebb volt, mikor magyarul énekelte, és beindult a klíma. Egy perc múlva már nyakig ért a hó Péter szobájában.

Még csak alig néhány másodperce vizsgálta Péter a repülő szőnyegeket, mire megjelent az eladó is. Gyorsan bemutatkozott magyarul, hogy ő Ali. És állítólag Péter legjobb barátja. Úgyhogy ő aztán tudja, hogy mi kell Péternek a legjobban.

Péter viszont azt tudta, hogy ez miként is működik. Régi hacker barátja, Géza erre alaposan felkészítette. Ali csak a fordítóprogramon keresztül tudott Péterrel magyarul beszélni. És csak azért tudott mindent, mert ezt Péter a városba belépés előtt megadta a központi turista rendszernek. Egy csomó adatot elkértek: kártyaszám, születésnap, vércsoport, lábméret, kedvenc könyv, zene, film, színész, stb.. Ezen kívül egészen biztosan a szociális médiát is átböngészte a program, hogy olyan dolgokat is megtudjon, amit Péter nem akart elmondani. Ezek az adatok most mind ott vannak Alinál.
A bolt pedig minden bizonnyal tele volt szenzorokkal. Ezek ebben a pillanatban is Péter szívverését, szemmozgását, kézmozdulatait, testhőmérsékletét, légvételét figyelték, elemezték. Az eredményt pedig megkapta Ali, aki így pontosan tudta, mi keltette fel Péter érdeklődését.

Csakhogy Ali egy valamit nem tudott. Pontosabban egy valakiről: Gézáról.
Péter hacker barátja pontosan az ilyen alkalmakra készített egy speciális programot. Ez hamis információkat küld a szenzoroknak, és még a központi turista rendszert is megkavarta. Amint Péter a programot aktiválta, Ali érezte, hogy az ügyfél minden vágya egy óriási plüss maci. És bele fog halni, ha azonnal nem tud venni legalább 20 darabot.
Míg Ali elrohant a raktárba, addig Péter kereket oldott.

A szőnyegbolt után Péter végre tényleg megérkezett Isztambul 6.0/A-ba. Ahogy az ilyen turistavárosoknál szokás, itt is mindjárt járműveket lehetett kölcsönözni. Általában az egy-két-négyszemélyes drónok a legnépszerűbbek. De Isztambul 6.0, ahogyan a többi turista város is, erősen korlátozta a légi közlekedést. Bizonyos időnként úgynevezett fotó órákat tartottak. Ilyenkor minden légiközlekedés leállt, az automata drónok leszálltak, hogy a turisták nyugodtan tudják az épületeket fényképezni.

Helyettük sokkal népszerűbbek voltak a bogár alakú lépegető járművek. Isztambul 6.0 éppen úgy tele volt meredek kisutcákkal, mint az eredeti város. Ezen pedig sok turista nem akart, vagy nem tudott felmenni. A lépegetők viszont könnyen megbirkóztak ezekkel az akadályokkal.

Péter inkább a hagyományos, gyalogos módszert választotta. Egy közeli Turistafelszerelések felíratú boltban gondolta a szükséges eszközök beszerzését. De tanulva a korábbi esetből, előbb óvatosan bekukkantott az ablakon. Sehol egy szőnyeg! Még a padló is tiszta műanyag!

Péter vett egy speciális isztambuli túra programot, amit mindjárt feltöltött a napszemüvegbe épített személyi számítógépére, és a lépéssegítő nadrágjába. Ez a program nemcsak Péter érdeklődése alapján ajánlj túra útvonalakat, de folyamatosan figyeli az életfunkciókat is. Ha Péter nagyon elfáradna, akkor könnyebb utat javasol, és bekapcsol a lépéssegítő nadrág. Illetve az elfogyasztott kalória alapján fog keresni a közelben éttermet.
De ugyan ez fordítva is működik: Ha Péter túl sokat enne a híresen kalóriagazdag kebabokból, pidékből, akkor a program direkt nehezebb utat, meredek lépcsőket, kilátókat fog javasolni. Drasztikus esetben még a lépssegítő nadrág is visszájára fordul, és nehezíti a járást.
Amennyiben az életfunkciókat figyelő program veszélyt érzékelne, azonnal S.O.S. jelzést ad, és a mentő drónok pillanatokon belül kimentenék Pétert. Szerencsére az ilyen ritkán fordul elő. Az emberek inkább azért adnak le vészjelzést, mert elfogyott a pénzük valamelyik szőnyegboltban, és S.O.S. el akartak tűnni a városból.

Péter kért egy 800 kalóriás útvonalat. Mellé ebédre egy dönert, útközben egy simitet, meg egy kis édességet. A program azonnal tiltakozott. Azt mondta, hogy a Péter által választott baklava annyi cukrot tartalmaz, hogy azt még isztambuli mértékkel képtelenség 24 óra alatt legyalogolni. Egyszerűen nincs annyi emelkedő. Péter vagy húzza ki a baklavát a listáról, vagy szerezzen be egy malomkövet. A közelben 14 olyan bolt van, amiben malomkövet árulnak. Kérésre szűkíthetőek a találatok… méret vagy szín szerint.
Péter inkább lemondott a baklaváról.

Következő lépésként bejelölte az érdeklődési köröket: építészet, művészet, kosárfonás, kalandok, teázás, gasztronómia. Rövid gondolkodás után a kosárfonást inkább kihúzta. A program meg a gasztronómiát. Jelezte, hogy Péter már így is túl sokat eszik. De össze tud állítani egy 10-napos programot, ami fele-fele arányban a török étlap végigpróbálásából, meg koplalással egybekötött sportolásból állna. Vagy egy teljes 30-napos Ramadán böjtöt is ki lehet próbálni. Péter erről inkább lemondott.

Oké. Akkor marad a sima ismerkedős napi 2 két étkezés. És mi legyen a kalandokkal? Labirintus vagy szőnyegvásárlásár? Péter gyorsan a labirintust választotta. Úgy érezte, az a rövid idő, amit a szőnyegboltban töltött, bőségesen elegendő volt. A program javasolta, hogy izgalmasabb kalandok érdekében próbálja ki Isztambul valamelyik történelmi változatát. Majd egy rövid számolás után elkészült a napi útvonaltervvel.
Ha program pontosan betartja a Péter által kért paramétereket, akkor az út valahol a város közepén ért volna véget. Ezért a lépéssegítő nadrágot 93%-a állította, így Péter már pontosan a hotel kapujába fog érkezni.

Minden készen állt, hogy Péter végre belevesse magát Isztambulba. A túraprogramja jelezte, hogy akkor most balra… föl… jobbra…föl…balra…. Igazándiból Péternek fogalma se volt, hogy hol jár, merre megy. De bízott a túraprogamjában. Az nemsokára jelzett is, hogy egy különösen népszerű utcába érkezett. Mindjárt megjelölt 16 pontot, ami a mesterséges intelligencia és a korábbi turisták visszajelzése szerint a legjobb a fotózásra a nap ezen időszakában. És 4 olyat, ahol a selfie-drónnal érdemes képet készíteni.

Péter jelezte, hogy nem hozta magával a selfie-drónját, mire a túraprogram megnyitotta a központi online áruházat. Itt 448 olyan model volt, ami 3 percen belül megérkezhet. De Péter inkább visszautasította.

Helyette utasította a túraprogramot, hogy olyan pontokat keressen, ahonnan még senki se fotózott még. Egy hosszabb szünet után a program szólt, ilyenből 1 darabot talált: egy 20. századi tűzcsap maradványa.

-Hmm..hmm.. milyen tűzcsap, milyen maradványa? – gondolkozott Péter hangosan. A túraprogram erre jelezte, hogy a tűzcsap rövid története 40 oldal, és szívesen felolvassa, míg Péter beül a közeli teázóba. De Péter inkább egy extra rövid változatot kért.

E szerint a tűzcsap a 20. század közepén véletlenül került ide. Pontosabban 50-el odébb volt. Amikor kiderült, hogy rossz utcába, rossz kerületbe, de még rossz városba is került, akkor úgy gondolták, ne vesszen kárba. Hivatalosan 20 m onnan volt egy vezeték, amihez lehetett volna csatlakoztatni. Így csak kicsit kellene ásni, és máris lenne egy tűzcsap. Ártani biztosan nem árt.
30 cm ásás után kiderült, hogy a vezeték nincs itt, majd az is kiderült, hogy azt sose építették meg. Csak tervek vannak róla. Ellenben valami ősi rom kikandikál a föld alól. Azt csak később tudták meg, hogy ez egy régi templom tornya.
Úgyhogy a tűzcsapot egy másik helyre állították fel. Itt sem sikerült a vízvezeték-hálózattal összekötni, mert az 2 utcával odébb haladt. Azóta se tudják, honnan volt az ottani házakban mégis vezetékes víz… De viszont addigra a helyiek annyira megszerették a tűzcsapot, hogy nem akarták másnak adni. Így végül találomra kitették az egyik sarokra.
Két hétre rá elütötte a kukás autó. Akkor került a falba, amit véletlenül lefestettek, és el is felejtettek. Csak több évtizeddel később került elő, amikor lehullott a vakolat meg a fal egy darabja.

Mindez természetesen az eredeti Isztambulban történt. Itt már csak a pontos másolat látható. És nemcsak azok a részek, amik láthatóak, hanem azok is, melyek a falban még mindig rejtve vannak.

Pétert meghatott a tűzcsap szomorú története. Így lefotózta, majd a képet azonnal feltöltötte a szociális hálózatra. Mellékelte a 40 oldalas rövid leírást is. Majd jobban körbenézett. Mégiscsak egy olyan utcában volt, amit mindenki fotózott.
Igen, ott az utca végén egy hatalmas mecset állt. Dzsámi, pontosított a túraprogram. Mégpedig a Hagia Szophia, vagy török nevén AyaSofya. És erről még az extra rövidített verzió is 20 oldal.

Péter elfogadta, hogy ezt már tényleg egy közeli teázóban hallgassa meg. A túraprogram mindjárt ajánlott is egy olyat, ahonnan jó kilátás van az épületre (értékelések: kilátás: 4,9/5, étel: 3,2/5, ital: 4,3/5). De előtte ő is készített néhány fényképet. Mindegyiket a legnépszerűbb fotó pontokról. Pétert ez igazándiból kevésbé érdekelte, hiszen több millióan fényképeztek pontosan ugyan onnan. És több százmillió hasonló kép lehetett még az interneten. Ő inkább valami valósra vágyott. Mármint amennyire valóságos lehet egy turistáknak felépített város.

Ahogy haladt a teázó felé, éppen egy kisebb dzsámi mellett ment el – a túraprogram erről is mondott egy érdekes történetet -, amikor azt hallotta, hogy valaki nagyon kiabál. Mégpedig fentről. Mintha a dzsámi tornyában állna valaki, és ő kiabálna. A túraprogram beazonosította, hogy Péter mire figyel, és mindjárt elmondta, hogy a tornyot minaretnek hívják. Amit pedig hall, az az ezán. Ez az, ami napi 5 alkalommal imára hívja a hívőket. Amit hall, az arabul van. A 20. század elején néhány évtizedig törökül is mondták. Ha Péter kéri, akkor lefordítja magyarra. De akár a minaret hangszoróját is átállíthatja, hogy magyarul mondja az ezánt. Ez csak 29 dollár 99 centbe kerül.

Péter nem kérte. Inkább arra volt kíváncsi, hogy tényleg vannak-e még hívők Isztambul turista városában. A túraprogram elmondása szerint természetesen nem élnek hívők Isztambul 6.0/A-ban. Viszont az itt dolgozó törökök közül sokan aktívan vallásos, és ők járnak az itteni dzsámikba. De vannak olyan turista csoportok is, akik kifejezetten vallási okokból látogatnak a városba. Ott is leginkább az AyaSofya miatt. Ez persze kissé problémás, hogy az itteni AyaSofya nem az igazi, hanem csak egy másolat. És ők követelik, hogy az eredetibe mehessenek be, ami most el van zárva. De ugyan így az ortodox csoportok pedig azt követelik, hogy ha már az eredeti AyaSofya el van zárva, akkor hagy legyen az övék, és legyen újra templom, mint régen. A mérsékeltebb vallásosak megelégednek abban, hogy az Isztambul 6.0/O-ban dzsámi formában, míg Isztambul 6.0/B-ben pedig templom formában látogathatják. Most ugyanis az AyaSofya múzeum, ahogy Atatürk alakítatta át, hogy ne legyen veszekedés (Mustafa Kemal Atatürk rövidített összefoglaló: 400 oldal). Sőt, aki az ókori vallásokra kíváncsi, az azokat a templomokat is megtalálja az Isztambul 6.0/G változatban.

-Öööö… és milyen volt, amikor még nem voltak hangszórók? – kérdezte Péter a túraprogramot – Csak nem mászott fel valaki ebbe a magas toronyba minden nap!
A túraprogram elmondta, hogy nemcsak minden nap, hanem naponta 5 alkalommal valaki tényleg felmászott ebbe a toronyba, hogy elmondja az ezánt. És ez még messze nem a legmagasabb minaret Isztambulban. Ezek után javasolta, hogy Péter töltse le a napszemüvegbe épített személyi számítógépébe az Idővonal nevű programot. Majd vásárolja meg bele a 9., 16. és a 20. századi Isztambult. Ezen évszázadok darabja csak 4 dollár 99 cent. Ha elindítja a 16. századi Isztambul programot, akkor mindent úgy láthat és hallhat, mintha abban a században lenne. A program javasolta, hogy 1538. augusztus 29-ét, 12:20-at állítsa be. Akkor különösen szép ezánt lehetett hallani. Vagy pedig 1934. március 4-re, este 6:10-re. Ebben az időben törökül hallgathatja meg.

Péter megfogadta a tanácsokat. 5 dollár nem sok, az élmény pedig hihetetlen. Még videót és készített az eseményről, amit mindjárt feltöltött az internetre. Az 1538-as videó mellé beírta, hogy “Tudjuk, mi történt aznap Mohácsnál. Ilyen volt akkoriban Isztambulban”.
Péter a 16. és 20. század után a 9. századba is bekukkantott. Nagyon meglepődött azon, amit látott. Nem volt minaret! És a dzsámi is… olyan furcsa volt.
A túraprogram érzékelte, hogy Péter szívverése megváltozott. A gyors elemzése, Péter szemmozgását követve megértette, hogy mi történhetett. Így gyorsan elmagyarázta, hogy 1453. előtt nagyon más világ volt itt. Erről a hiperszuper-rövid összefoglaló 10 oldal. Ezt mindenképpen érdemes lenne végighallgatni. Ajánlotta még, hogy Péter egy általános Isztambul történelmet is hallgasson meg. Ez 50 oldalban megoldható. Akkor minden sokkal érthetőbb lenne. Persze a legjobb az lenne, ha Péter ellátogatna a történelmi Isztambul 6.0 városokba is.
Rendben, üljünk be valahová!– mondta Péter.

**

Másfél órával – és több liter teával – később Péter felállt az asztaltól, és távozott a teázóból. Úgy érezte, hogy az elmúlt percekben nagyon intenzív kurzuson vett részt. Ez alapján újraprogramozta a túra útvonalát is. E miatt párszor összeveszett a túraprogrammal, de mivel az csak egy szoftver volt, nem tudott egy jóízűt belerúgni. Péter annyira egyszer annyira dühös volt, hogy megfenyegette a programot, hogy letörli. A program közölte vele, hogy szerződésben állnak erre az időszakra, és 9714-es pont értelmében visszatelepítheti magát
Végül azért csak sikerült kiegyeznie vele. Péter úgy érezte, hogy egy egészen jó kis útvonalat sikerült összeraknia. És még egy sütit is bele tudott erőltetni a rendszerbe. Igaz, így 4800 m-el többet kell majd gyalogolnia, hogy egyensúlyban maradjon. De ezt Péter nem igazán bánta. Legalább a városból is többet láthat. A gyorstalpaló után sokkal inkább érdekelte, mi minden vár még rá. Nagy hátránya, hogy Péter csak késő éjjel fog a hotelhez érkezni. A túraprogram biztosította, hogy Isztambul 6.0-ban nincsenek utcai rablók (csak külön kérésre, rablónként 39 dollár 99 centért rendelhetőek. Ali Baba és 40 fős csapata akciósan most csak 249 dollár 99 cent). De ha kéri, akkor 99 dollár 99 centért max 1 óráig felkapcsolhatja a Napot azon a területen, ahol jár. Az AyaSofya környékén nem, mert az ilyenkor a többi turista számára fontos fotózási helyszín.
Péter azt válaszolta, hogy inkább bevállalja az esti kóborlást.

Tényleg késő este ért a szállásra. Fáradtan, nagyon fáradtan, de jókedvűen. Megnézte a kalória kijelzőt, és örömmel látta, hogy mínuszban van. Ha minden jól megy, akkor holnapra belefér még egy süti!

Természetesen bement az AyaSofya-ba. És most már nemcsak a saját szemével nézelődött, hanem az Idővonal programon keresztül, így az oszmán és bizánci időszakokba is be-bekukkantott. Az AyaSofya hatalmas volt! És mivel ez az eredetinek csak a másolata, így nem voltak rá kényesek. Bármelyik részhez fel lehetett repülni a bérelhető lebegő székekkel, és meg lehetett fogni. Péter ráadásul véletlenül az egyik oszlopnak is nekiment, ami így kidőlt. Pillanatok alatt megjelent a nanorobot-felhő, és még az előtt újraépítették az oszlopot, hogy az épület akárcsak észrevette volna. Péter pedig egy üzenetet kapott.

Számla, 2123. október 25.
Kiállító: Isztambul 6.0 Turisztikai Hivatal
-Rongálás: 60 dollár
-Nem szándékos: 20 dollár kedvezmény
-Ajándéktárgy, torony: 129 dollár
Opciók:
-Szállítás: 6 dollár
-Csomagolás: rózsaszín: 0,25 dollár
-Csomagolás: metálkék: 0,40 dollár
-Csomagolás: csillámporos: 0,99 dollár
-Csomagolás: luv Isztambul (szívecskés): 0,10 dollár

Péter egy rövid gondolkodás után után a luv Isztambult csomagolást választotta. Címnek pedig megadta a nagymamáját. Ő szereti az ilyen érdekes dolgokat a kertjében. Egy “eredeti” AyaSofya oszlopnak biztosan örülni fog.
Miután Péter jóváhagyta a számlát, újra megjelent a nanofelhő. Gyorsan megjavították Péter oszlopát is, majd elvitték.

Következő helyszínnek Péter a Régészeti Múzeumot nézte meg. Itt is bármelyik kiállítási tárgyat megfoghatott, kipróbálhatott. Külön valódi és virtuális termek voltak, ahol Péter beöltözhetett katonának, és így részt vehetett valamelyik csatában. Vagy csak megsuhogtatta az egyik kardot, kipróbálhatta a visszacsapó nyilat (ehhez Péter nem volt elég erős, így különleges kabát segített neki). Legjobban mégis az tetszett neki, amikor az egyik kalandozó magyar csapathoz csatlakozott, és megtámadta Konstantinápolyt. Még a Boszporuszba is belemerült, hogy a víz alól lékeljen meg egy bizánci csatahajót!
A múzeum végén az egyik bizánci pajzsról kért egy korhű másolatot. Egy ilyet az eredeti módszerekkel készítik el a robotok, így ez több napot vesz igénybe. Majd Péter otthoni címére küldik el.

A vívezeték-hálózatot már drónnal repülte végig. Itt is jól jött az Idővonal program a szemüvegén. Péter hosszabb gondolkodás és a túraprogrammal való egyeztetés után több évszázadot is megvásárolt. A program figyelmeztette, hogy így nem marad pénze a végén szőnyeget venni. Márpedig aki Isztambult szőnyeg nélkül hagyja el, az egy nagy vesztes – a program szerint. De Pétert ez cseppet sem érdekelte. A kiterjesztett Idővonal segítségével az építéstől kezdve láthatta a vízvezetéket. Egészen a fénykorán keresztül annak szomorú pusztulásáig.

Ugyan így végignézte az Elsüllyedt Palota nevű víztározó építését is. Majd láthatta, amint időnként valamelyik király-császár-szultán-ellenes csapat főhadiszállása volt. Bekukkantott a klasszikus James Bond filmforgatásra is. Sőt! Adott 5 dollárt, hogy ő legyen James Bond, immár a végleges filmen.

És ha már itt járt, akkor a földalatti labirintust is bejárta. Az eredeti Isztambul városában a nano robotok ezt sokkal pontosabban feltérképezték, mint amire a régészek valaha is számítottak. És igencsak meglepődtek, hogy milyen kiterjedt hálózat keletkezett az évezredek alatt.

Péter végül a Héttoronynál bukkant ki. Ezt ugyan a 21. század elején végleg bezárták, de amikor Isztambul 6.0 megnyílt, a Héttorony is újra kinyitotta kapuit. És egyúttal be is záródtak. Hiszen természetesen a híres börtönt is ki lehetett próbálni. Sőt! Szállodaként is működött, eredeti börtönkoszttal, és valódi rácsokkal, láncos golyóval, mindennel.

Péter befizetett 10 dollárt, hogy egy óráig Bornemissza Gergellyel raboskodhasson. De nem volt olyan mókás, mint remélte. 15 perc után pedig kezdte nagyon nyomasztani.

Egy nagyon tartalmas nap után fáradtan, de lelkesen ért haza. A víztakarékos zuhanyzás után úgy döntött, hogy befejezi a Géza ismertetőjének az olvasását, majd megtervezi másnapi utat. De végül olyan lelkes volt, hogy inkább előhívta a túraprogramot, hogy együtt kalkuláljanak. Már 20 perce beszélgettek, amikor a program hirtelen elhallgatott. Éppen az egyik mondat közepén. A szobában pedig megjelent Géza hologramja.

-Péter! Baj van! – mondta – Rád települt egy követő program!
-Mi-mi? – csodálkozott Péter – Ezt honnan tudod?
-Az én követő programom szólt, hogy van egy potyautasod. Figyeli az összes mozgásodat..
-Az csak az alap program lesz. Mindig adnak egyet, amikor bemegyek valamelyik turista városba. De mi az, hogy te is tettél rám követő programot?? Mikor? És hogy?
-Abba most ne menjünk bele… De ez nem az alap program. Azt is megtaláltam, de az elég buta… ez viszont annál sokkal intelligensebb! És folyamatosan hallgatózik! Meg… még nem tudom mi… Lemásoltam, és futtatom egy virtuális láva-bázisos lövöldözős játékban… ott sok kárt nem okozhat… hehehehe..
-Várjál! Ha folyamatosan hallgatózik… akkor ezt a beszélgetést is hallja… nem? Nem fog valamit tenni ellene?
-Lekapcsoltam mindent 10 m-es körzetben… Azért csöndesedett el a túraprogramod is. Ha nem lenne hangszigetelt fal, biztosan hallanánk a szomszédot, hogy ordít. Éppen egy olyan filmet nézett…
-De akkor hogy tudok veled beszélni?
-A saját műholdamat használom átjátszónak, lézeres kapcsolat, stb…
-Honnan van neked saját műholdad??
-Találtam…
-Találtad?
-Jó, én formáztam le a vezérlő modulját, és… de ez most mindegy! Lényeg, hogy valami itt nincs rendben. Légy óvatos! Még nem tudom, kié ez a program, és mit csinál.. De maradj ki az ilyen börtönös játékokból! Lehet, hogy gondol egyet a program, és nem fog kinyílni a lánc többé. Nem is beszélve a katonás dolgokról. Kikapcsolja a biztonsági protokolt, aztán a végén még megvágod a kezdet. Vagy valaki más teszi ezt veled…
-Na de miért?
-Nem tudom.. légy óvatós! Mennem kell, mert megpróbálják visszaszerzni a műhold irányítását!

Géza ezzel eltűnt. Péter pedig egy percig csöndben bámult maga elé… A szomszédban mintha valaki a falat rugdosta volna. Aztán visszatért a túraprogram és ott folytatta, ahol tartott. Mintha semmi se történt volna. De Péter inkább leállította. Inkább bekapcsolta az álomgenerálót (egy nyugodt, tengerpartos álmot kért), majd lefeküdt aludni.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

2 hozzászólás a(z) Isztambul 6.0 – 2. rész: Az A város bejegyzéshez

  • Azért az a nadrágba épített életfunkció-figyelő program beindíthat asszociációkat. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    • Öööö….. nem, ezt nem úgy képzeltem el… Bár még 2000 táján olvastam egy olyat, hogy a WC-ben lesz egy elemző program, ami a reggeli első menet után megmondja, hogyan is áll az ember. Majd ez alapján keveri ki a vitamint, reggelit, stb…
      Tekintetbe véve, hogy a telefonok tele vannak szenzorral, és a telefonok 70% végzi a WC-ben… nem is vagyunk olyan messze ettől a rendszertől… már csak 1 jó app kell.
      Lényeg, hogy a biológiai dolgokhoz való hozzáállásunk változik. Ki tudja, ki mit akar mérni majd 100 év múlva.

      Igazándiból nem úgy gondoltam, hogy a nadrág méri az életfunkciókat. A nadrág csak a járásban segít. Amolyan exoskeleton. Csak nem annyira látványos, mert a nadrágba van építve.
      Azon nem gondolkodtam, hogy az életfunkciókat hol lehetne mérni. De mivel ebben a jövőképben nyakig lesznek az emberek a technológiával, így az alapműszer lehetne egy chip is a szervezeten belül (vagy akár egy egész hálózat)

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


57
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    merhaba
    “hello”
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések