És ott volt előttük! Isztambul 6.0/B! Azaz Isztambul bizánckori másolatában. Kifejezetten a turisták részére felépített városban.
Péter örült neki, hogy ezúttal másik irányból érkeznek. Eddig bármelyik turistáknak készített városmásolatba is ment, mindenhol az úgynevezett turista kapunk kellett áthaladnia. Ez pedig egy olyan hely volt, ahol már a városba lépés előtt megpróbáltak minél több mindent eladni a látogatónak. Általában valami olyan felszerelést, amivel a turisztika élményt lehetett fokozni, túra programokra lehetett befizetni, vagy akár ajándékokat lehetett vásárolni.
Péter utálta ezt. Akárhogy is próbálkozott, mindig egy csomó felesleges dolgot eladtak neki.
Ezúttal viszont a tenger felől érkeztek. Egy bizánci hadihajón.
Mint Portakal elmondta, ez egy dromon volt. A 6-7. század híres bizánci gályája. Amerre megjelent, az ellenségek szívébe rettenet ült, a lábuk elnehezedett, a gondolataik megakadtak… meg hasonló érdekes metafórákkal mesélt Portakal. A dromon legalább 40 m hosszú volt. Különlegessége, hogy 2 evezős szintet építettek, így 2×25 pár evezős hajtotta a vitorlák mellett. Azaz 100 ember tudott egyidőben evezni. Így a hajó iszonyú romboló erővel bírt, ha éppen arra volt szükség. De mind a hajóorrot, és a tatot is megemelték, ahova hajítógépet, dárdavetőt vagy a híres görögtűz-vetőket lehetett felállítani.
A bizánci időkben a hajóflotta tényleg híres és félelmetes volt. Sokszor mentette meg Isztambult, azaz Konstantinápolyt a támadóktól úgy, hogy még a város elérése előtt megsemmisítette őket.
Az a hajó, amin Péter és Portakal utazott, egyenlőre még csak egy próba volt. A tervek szerint a turistákat vitte volna körbe a város körül. Esetleg egy tengeri ütközetben is részt vesz majd. Mindezzel egyenlőre még csak kísérleteznek. Ahogy az árak is bizonytalanok még.
Péter el is csodálkozott, hogy magasabb árat fognak fizetni azok, akik evezni fognak. Arra gondolt, hogy az ókorban valószínűleg büntetésből kerültek a lapáthoz az emberek. Most meg inkább fizetnének érte! Fitnesz-út néven lesz árulva!
A hajón csak ketten voltak. Holott akár 200-an is felférnek majd rá. Géza kölcsönözte ki Portakal ötletére, aki ismerte a bejáratot a tengeri raktárba.
Itt nemcsak a hajókat tartják majd, hanem a robot delfineket, és néhány egzotikus robot tengeri szörnyet.
–Ha egyszer a turisták azt is akarnak látni!– vonta meg a vállát Portakal amikor Géza kérdőn nézett rá.
***
A dromon a képzeletbeli Márvány-tenger felől közelítette meg a képzelet szülte valós várost. Egykoron rengeteg kereskedőhajó érkezett Érkezett Konstantinápolyba. Portakal elmondta, hogy ezek a hajók fából készültek. Ez logikus, mert ugye a fa akkor is a vízen marad, ha nem csinálnak vele semmit. Csakhogy ha már egy egész hajót építünk belőle, akkor az pont e miatt könnyen felborul. Ennek elkerülése érdekében ballasztot használtak.
A hadihajók alját kövekkel töltötték fel. Míg a kereskedőhajókban az árul voltak a ballasztok. Ezeket nagyon ügyesen kellett elrendezni, mert mondjuk ha néhány tucat amfora eldőlt, akkor attól úgy megváltozhatott a hajó egyensúlya, hogy attól felborult.
Viszont ha a hajó léket kapott, akkor a legtöbbször a ballasztnak használt áruk és kövek egyszerűen kipotyogtak. A hajó maga viszont nem süllyedt el, hiszen fából volt. Ezért is nehéz ókori hajóroncsokat találni.
Mivel pedig a hajók nem igazán süllyedtek el, max felborultak, a tengeri csatákban jobb szeretnék az ellenséget inkább felgyújtani.
Ez a másik ok, amiért olyan kevés ókori hajóroncs található a tengerek mélyén…
***
-Ugye, itt is minden úgy megy, mint az oszmán-kori Isztambul verzióban? Nincs konkrét év, az androidok magukat valódinak hiszik, stb… – Kérdezte Péter
-Igen – válaszolt Portakal – Hiszen ez egy turista park! Nem mindig az a lényeg, hogy hiteles legyen, hanem hogy a turisták szeressék. Az AyaSofya esetében pl. 537. december 27-ei dátum van. Menas pátriárka ezen a napon szentelte fel. Persze nem minden nap van szentelés, csak hétfőnként. A hét többi napján 538. Érdekesség, hogy 20 év múlva, 557-ben egy földrengés miatt a kupola beomlott. Ezután módosították. Így a későbbi Isztambul verziókban már a végleges kupolát láthatod, itt még az eredetit.
A város többi része is valamelyik korszakhoz köthető. A város szélén a fal mentén II. Theodosius császár ideje zajlik, 413-ban. Vagy olyan templom, ahol minden szerdán a 725-ös képrombolást lehet átélni.
Igazándiból a különböző városrészeken túrázva egy folyamatos időutazásban vehet részt a látogató. Minden ehhez igazodik: a ruházat, a beszéd, az után sétálók nációja, de még az írás is. Ugyebár a VII. század előtt még a latin volt a hivatalos nyelv, majd Hérakleiosz idejében lesz a görög.
Ez így kicsit fura.. Mégiscsak több mint 1000 évet kellett valahogy bezsúfolni egyetlen városba… De hát ugye a turistákért mindent!
***
A hajó szép csendesen, mintha tényleg a szél fújta volna, haladt el a város előtt (Géza azért távolról belenyúlt a rendszerbe, hogy a szokásosnál kicsit gyorsabb legyen..). Portakal elmondta, hogy mivel a hajózási lehetőség még nincs kész, a császári nyugati kikötő, a Júlián-kikötő sem alkalmas még a a hajó fogadására. Persze ki is lehetne úszni…
E helyett a város másik felén, a hagyományos kereskedelmi kikötőbe, az Aranyszarv-öbölbe fognak érkezni, a Prosphorion kikötőbe. Ez a kis kitérő viszont jó lehetőség Péternek, hogy az ókori város minden oldalát a tenger felől megcsodálja. Mint Portakal mondta, régen a fontosabb emberek mindig hajóval, a víz felől érkeztek a városokba. Így azok a legszebb felüket pont a tengerek, folyok felé mutatták. A repülős korszakban viszont a gépek valami távoli kietlen helyre érkeztek, az utazók pedig rendszerint áthaladtak a város széli ipartelepen. Ez pedig nem éppen a legszebb bemutatkozása egy városnak… Ma egy kicsit jobb, hogy a csővasút a város központjába érkezik.. de azért ez még messze nem olyan, mint régen volt…
***
A dromon csendesen siklott a Boszporuszon. Péter a császári palotát nézte, és fotózgatta, amikor felfigyelt arra, hogy a másik parton, az ázsiai oldalon is van egy apró városka.
-Az ott micsoda? – kérdezte.
-Az ott Khalkédón, ami később Kadıköy lesz. De még nincs kész. Mindenképpen szükséges, hogy előbb beinduljon a hajózás, mert a túloldalra mással nem lehet majd átjutni. Kivéve persze az úszást…
-És mi lesz ott?
-Ő egy másfajta városrész. Pontosabban ekkor még nem is városrész volt, hanem külön város. Őt korábban is alapították, mint az európai oldalon Konstantinápolyt. Már csak e miatt is érdekes lesz. De az igazi különlegesség a zsinatok lesznek!
-Zsinatok?
-Igen. Igazándiból ott csak egyet tartottak, 451 október 8. és november 1. között. Első körben ezt fogják újrajátszani, és ezen lehet majd vendégként részt venni. De a szervezők úgy gondolták, miért csak 1 zsinat menjen újra és újra? Helyette éves program szinten az összes zsinat megtekinthető lesz. Így ha valaki újra eljön egy másik időpontban, akkor egy másik zsinatnak lehet szemlélője.
***
Már közel álltak, hogy megkerüljék az Akropoliszt és beforduljanak az Aranyszarv-öböl felé, amikor a hajó egyszer csak megállt.
-Ajaj! Baj van! – jelent meg Géza hologram formában.
-Mi történt? – kérdezte Péter.
-Felfedeztek minket! – mondta Géza.
-A Lánc! – szólt Portakal – Teljesen elfelejtettem!
-Milyen lánc?? – értetlenkedett Géza
-Volt egy lánc. – kezdett bele Portakal – Már a bizánciak előtt is kifeszítettek egy láncot Európa és Ázsia között. Ezzel lezárták a Boszporuszt, és szabályozták a hajóforgalmat. Nemcsak az ellenséget tartotta távol, hanem a kereskedőket is megállította. De most a turista Isztambulban vagyunk, egy 32 km átmérőjű mesterséges szigeten. Nem gondoltam, hogy a láncot is felépítették…
-A hajót ki tudom szabadítani… – gondolkozott Géza – de mivel észrevettek, már követni tudják. Túl nagy, hogy elrejtsem… Ugye nem baj, hogy úszni kell?
-Én nem fogok úszni! – jelentette ki Portakal mérgesen – Reggel csinálta meg a hajamat a robot fodrászom… Egyébként is van mentőcsónak..
-De azon is látni fognak titeket – ellenkezett Géza.
-Azt hittem, átnézted a tervrajzokat… – mondta Portakal szemrehányóan – Van néhány vízalatti mini tengeralattjáró is. Ezekkel 10-10 főt tud majd lemerülni, hogy vízalatti roncsokat nézegessen. Ezek egyikével simán meglépünk!
-Azt mondtad, hogy ezek a hajók nem szoktak elsüllyedni, mert fából vannak. Milyen roncsokat lehet akkor látni? – kérdezte Péter.
-A turistákért mindent! Ezt is mondtam. – vonta meg a vállát Portakal – Erre gyere!
***
-Nem is gondoltam volna, hogy itt van egy titkos alagút. – mondta Péter
-Hát igen… Mi sem gondoltuk volna, míg a mesterséges intelligencia meg nem építette. – válaszolta Portakal
-Na de ez egy városfal. Ráadásul a tenger felől választja el a várost. Minek erre titkos bejárat?
-Látod, ez egy jó kérdés! 1453-ban is a törökök egy ilyen bejáratot jutottak fel a falra, majd foglalták el a várost.
***
A kikötőben voltak. Egy igazi ókori kikötőben. Az Aranyszarv-öböl tele volt különféle kereskedőhajókkal. Péter túraprogramja lelkesen azonosította be őket: melyik honnan jött, mit szállított, stb.. Úgy tűnt, mintha éppen a birodalom fénykorában, legnagyobb kiterjedésekor lettek volna.
De nemcsak a hajók, hanem a parti piac is nagyon változatos volt. Péter rengeteg halárust látott, így rövid gondolkodás után inkább nem kapcsolta be a szag-szimulátort. Bőven elég volt neki a valóságos! Nem kellett még, hogy mesterségesen rásegítsenek, amitől teljesen olyan lenne, mint az ókorban.
-Portakal – kérdezte Péter – Narancsot szeretnék venni, de sehol sem találok?
Portakal először szúrósan nézett a fiúra. De aztán rájött, hogy Péter tényleg narancsot szeretne, nem pedig valami idióta szójátékkal próbálkozik
-Az a szomorú hírem, hogy még nincs narancs.
-De hát a Mediterránon vagyunk!
-Igen, de a narancs csak a XV. században jelenik meg Európában. Hiába viszonylag elérhető helyről, Indiából érkezik… Ugyan így ne keressél paprikát, krumplit, kakaót, és még sok minden mást. Be kell érned az almával, búzával, olívabogyóval és hasonlóakkal.
-És kézműves dolgok nincsenek is?
-De. Csak fent a dombtetőn, a Konstantin Fórumán.
***
-Nos, akkor összegezzük – mondta Géza hologramja, miután letelepedtek egy ókori fogadóban. Péter azt hitte, hogy az oszmán kori helyzeteknél nem lehet rosszabb. Végül is, miben más a középkor az ókornál? Nincs villany, internet, meleg víz, TV… De aztán rá kellett jönnie, hogy lényeges különbségek vannak. Pl. abban, hogy mennyire puha, azaz kemény az ágy. Mivel lehet takarózni. Meg egyáltalán a szék… A szék nem több ezer éves találmány??? Hogy tud az akkor mégis ennyire kényelmetlen lenni?? Meg recseg-ropog… Mindjárt összetörik!
És ez még a kellemesebb dolgok közé tartozik. Hiszen Péter ülhetett az ágyra is. Bár nem úgy tűnt, hogy az kényelmesebb lesz.. Péter nem hitte, hogy tud majd aludni..
-Bocsánat, hogy közbeszólok – szólt közbe Péter – De nincs valami komfortosabb szoba?
-Ez is része a játéknak – válaszolt Portakal – Olyan házban lakunk, mint az akkori átlagpolgárok. Így is számtalan komfortot beépítettek. Pontosítok: számtalan kényelmetlen faktort kikapcsoltak. Nincsenek bolhák, patkányok, a párnában levő szalma tiszta és száraz, meg ilyenek. Persze lakhatnánk az egyik palotában is, de az nemcsak drága, hanem feltűnő is. Internet viszont mindenhol, mindenkinek van.
-TV is van? – csillant fel Péter szeme.
-Az nincs. A szórakozás is ókori jellegű. Van színház és lóverseny.
-Ennyi? Az ókorban csak ennyit jelentett a szórakozás?
-El lehet járni még templomba, meg piacra. Leginkább pletykálni. Ebben nagyon jók az androidok. Ha tudnád, micsoda pletykákat találnak ki!
-Folytathatjuk? – kérdezte Géza.
-Bocs… Persze – válaszolta Péter.
-Nos tehát. Átnéztem azt az írást, amit a Szulejmán dzsámiban találtatok. A saját gyártású mesterséges intelligencia programmal pedig körbenéztem a hálózaton, archívumokban, stb… A következő a helyzet. Azt tudjuk, hogy az ókor kezdetén Anatóliát az egyiptomiak, asszírok és a hettiták uralták, befolyásolták. Mindez még a perzsák-görögök előtt történt. De van egy elmélet, ami szerint volt egy negyedik civilizáció is, mégpedig Anatólia nyugati végén. Az az írás, amit találtunk, ennek a civilizációnak a fővárosát mutatja meg. Vagyis nem, mert ez csak leírás. Aki a térképet készítette, vicces hangulatban lehetett, mert 3 részre szedte, és elrejtette a 3 korábbi Isztambul turista városba: a bizánciba, a görögbe és a kőkorszakiba.
-Tehát ezért jöttünk át ebbe a városba. – mondta Péter. – No és hol az a térkép?
-Hátul, a Kis AyaSofya-ban.
***
Néhány hátsó kis utcán másztak felfelé míg végül a Konstantin Fórumán előtt lukadtak ki. És itt… Itt aztán Péter tényleg meglepődött.
Hatalmas tömeg volt! Péter még megmozdulni is alig tudott. Portakal elmondta, hogy fénykorában félmillió ember lakott Konstantinápolyban. És persze a környező földekről, falvakról is rendszeresen jártak be az emberek. Nem is beszélve a kereskedőkről, utazókról. A város mesterséges intelligenciája ezt próbálja szimulálni. A Fórum mindig tele van. Leginkább turistákkal, hiszen a bizánckori Isztambul egyik legfőbb érdekessége. De ha olyan alkalom adódna, hogy kevés turista járna a téren, akkor a város mesterséges intelligenciája androidokkal tölti fel. Jelenleg a Fórumon tartózkodók 82% valódi emberi, a többi robot.
A Fórumon voltak, ami a bizánci élet központja volt. Egy hatalmas oszlopon Konstantin császárt látták volna, ha a nagy tömegben egyáltalán rá tudtak volna nézni.
Itt bármit lehet venni, amit csak az ókorban el tudtak képzelni: olívabogyót, olívaolajat, gyümölcsöt, búzát, ruhákat, kézműves és fazekas termékeket, szobrokat, de még fegyvereket is.
Sajnos az ókoriak képzelete nem egyezett Péter képzeletével. Legnagyobb megrázkódtatása akkor érte, amikor beültek kávézni. Mármint Péter úgy hitte, hogy kávézni ülnek be. De mint megtudta, az ókorban még sem kávé, sem tea, de legkevésbé kóla nem volt. A gyümölcslevek sem olyanok voltak, mint Péter várta. Bár talált köztük egészen érdekes keverékeket is. Végül, jobb ötlet híján, híg bort ivott, hozzá pedig valami sült kenyeret evett. A túraprogramja elmondta, mi micsoda, de Péter képtelen volt megjegyezni. Inkább elmentette az információkat későbbre.
A Fórum után a császári palota irányába próbáltak menni, de ezen a főúton is hatalmas forgalom volt. Az út két oldalán pedig ugyan úgy árusok sorakoztak, mint a Fórumnál. Végül az egyik jobboldali kis utcán keresztül megszöktek.
Egy régi fal maradványai mentén eljutottak a Hippodrom mögé. Innen mentek le egészen a Júlián-kikötőig.
-Hát… Ha működne a hajózás, direkt ide érkezhettünk volna. – állapította meg Portakal – Gyere, itt a Kis AyaSofya. Vagyis mai nevén Szent Szergiusz és Bacchusz temploma.
***
-Ez valami titkos föld alatti rejtekhely? – kérdezte Péter miután az infravilágítást felkapcsolta a személyi számítógépén.
-Igen. Képzeld! Mi sem tudtunk róla. Ezt is a nanogépek találták meg. Azóta megnéztük az eredetit, és tényleg van ott is egy ilyen földalatti rejtekhely… – válaszolta Portakal – Bár mintha az kicsit más lenne… de nem emlékszem rá..
-Figyelj, kérdezhetek valamit?
-Nem randizok! De azon kívül igen.
-Jó. .. ööö. szóval figyelj! Én azt hittem, hogy valami kincset fogunk keresni, valami igazán értékeset..
-A mai világban, amikor a nanorobotok bármit fel tudnak építeni, nem nagyon maradt olyan, hogy kincs. Itt maga a történelem az érték! Azt pedig nem lehet nanorobotokkal megépíteni.
-Pedig ti pont ezt csináljátok. Nanorobotokkal építetek történelmi várost!
-Igen. De ehhez tudni kell, hogy mit építsünk fel! Miután felépítettük, akkor pedig tényleg olyan kincs lesz, mint amire te gondolsz.
***
-Ez az? – csodálkozott Péter.
-Ez.
-Hát ez könnyen ment.
-Ja.. Túl könnyen!