Isztambul 6.0 – 8. rész: Chrysopolis

-Ez az? – csodálkozott Péter.
-Ez.
-Hát ez könnyen ment.
-Ja.. Túl könnyen!

***

Amikor kiléptek az épületből, egy egész római légió állt előttük. Pontosabban nem római, hanem bizánci. De Péter nem ismerte fel a jellegzetes különbségeket. Ő csak annyit látott, hogy túl sokan vannak.
A túraprogramja bizonyára szívesen elmondta volna neki a részleteket, és a kialakulásuk körüli történeteket is, de az most nemhogy nem működött, hanem még mintha Pétert direkt össze akarta volna zavarni: mindenhol virtuális fák voltak, melyek eltakarták a teljes látómezőt.
-Öööö… – határozta el magát Péter – Ugye, most akkor mi szépen megnyomjuk a sötétlila gombot…
-Nem! Túl sokan vannak. A zöldet!
-De azt mondtad, hogy azt sose, még vészhelyzetben sem!
-Már túl vagyunk a vészhelyzeten! Nyomd meg! Most!
Péter megnyomta.

Péter úgy gondolta, hogy mindez nem is lenne olyan rossz. Csakhogy roppant ijesztő volt. Péter roppant ijesztő sebességgel repült át a Boszporusz felett. Ezt az élményt a kabátjára felszerelt mini rakéták okozták.
-Ó, de baró! – akarta mondani Péter. De helyette csak annyi sikerült, hogy – Hííííííj!
Portakal hamar utolérte, és jól láthatóan minden gond nélkül uralta a szerkezetet. Mintha csak a fél életét a levegőben töltötte volna, olyan könnyedén odasiklott Péter mellé. A kabát hátulján rövid idő alatt nagyon sok gombot vagy hasonlót nyomkodott, miután a szerkezet irányt változtatott.
-Huuuuujjjj! – mondta Péter, még kevesebb meggyőződéssel, mint korábban.

Jó néhány perc múlva a Boszporusz-parti erdőben egy kis tisztásra szálltak le.
-Hú! Ez elég vad volt! – jelentette ki Péter.
-Meg lehet szokni – mondta Portakal nyugodtan – Az ötletet egy régi történet adta. A szerint Hasan Çelebi 1633-ban beült egy ágyúba, és átlőtte magát a Boszporuszon.
-Tényleg?
-Valószínűleg nem. Így nem… inkább úgy tűnik, hogy rakétákat tett magára, és azzal repült.. valameddig. Már ha egyáltalán repült. Majd ez lesz a mesterséges intelligencia következő feladata, ha már az összes város készen lesz.
-Azt hittem, hogy a mesterséges intelligenciát eddig is használtátok.. Mármint hogy a történelmi feljegyzések mellett a meséket is átnézte.
-Igen, de eddig csak az épületek és a mindennapi élet szempontjából. Meg persze az olyan fontosabb eseményeknél, mint Isztambul elfoglalása. De ha ezzel kész, akkor rengeteg érdekes történet kering Isztambulról, Konstantinápolyról, Bizáncról.. meg úgy az egész környékről. Eddig ezeket legjobb esetben is igencsak megbízhatatlan források voltak. De majd a mesterséges intelligencia összerakja belőle a valós részeket, meg kitölti a hiányzókat. Aztán meglátjuk, mit lehet belőle betenni a “műsorba”. Talán felépítünk egy Isztambul mesevárost!

-Hol vagyunk mi valójában? – kérdezte Péter egy kiadósabb gyaloglás után.
-Chrysopolis-felé megyünk. A modern időben ez lesz majd Üsküdar. És ahol most állunk… lássuk csak… igen… itt éppen egy döner árus lesz. Bár ez nem mond sokat… Isztambulban legalább 5000 döner árus lesz a 21. század végére.
-De hát egy erdő közepén vagyunk! – mutatott körbe Péter.
-Jaj, tanulj meg 4 dimenzióban gondolkodni! Persze ez most nem teljesen igaz, hiszen továbbra sem mentünk vissza az időben. De azért képzeld azt, mintha valahol a 8-9. században lennénk. Az androidok is így tesznek.

-És ez az Üsküdar… – kezdett bele Péter később, amikor úgy érezte, hogy most már tényleg túl sokat gyalogolnak. A lépéskönnyítő nadrágot nem merte bekapcsolni, nehogy a várost irányító mesterséges intelligencia átvegye rajta a vezérkést. – azaz.. mit is mondták? Mi a neve?
-Chrysopolis.
-Ööö… szóval az… Az milyen hely?
-Ő is egy görög város, városállam a Boszporusz partján. Hasonlóan, mint Khalkédón. A fő különbség, hogy Chrysopolisnak nagyon jók voltak a kikötői, így az összes ázsiai kereskedelmi útvonal innen indult. Ez később változott, talán a terep miatt, mert a Bagdadba menő út, és a vasút is Khalkédónban épült meg. De ez majd később. Vagyis azokat a modern Isztambulban, a 6.0/A-ban láthatod. Itt, a 6.0/B-ben, a bizánci városban most Chrysopolis egy nagyon fontos kereskedelmi állomás. Habár ez már így is egy érdekes dolog, egy kicsit megtoldottuk. Chrysopolis egy bizánci kori buli negyed lett.
Konstantinápoly volt a birodalom központja, ahol a császár uralkodott. Később ugyan így Isztambul, a szultán központja… Khalkédón egy amolyan vallási központ lett az ázsiai oldalon. Chrysopolis viszont egy olyan hely, ahol mindenféle ember megfordul. Ide érkeztek be a hajók a birodalom minden pontjáról, és ide érkeztek be a karavánok is Anatólia minden pontjáról. Az időt itt is kitoltuk a Római Birodalom korára, így tényleg minden területről érkezett portékát meg lehet tekinteni. Elsődleges vásárlóhelynek ott a Fórum. Itt viszont az ételeket, italokat lehet kipróbálni. Van hispán bor, ahogy antiochiai is. Ez pedig adta magával, hogy akkor Chrysopolis egy komplett bulinegyed legyen. Ha majd a hajózás is elkészül, akkor ezeket is beépítjük a rendszerbe. Lesznek külön gasztronómia hajók, ahol a korabeli ételek, italok készítésével, származási helyével is megismerkedhetnek az érdeklődök. Ebben a mesterséges intelligenciával segített történészek nagyon jók!
E mellett fontos kitérni arra is, hogy a kereskedelmi utakat a katonaság is használta. Sőt! A Római Birodalomban minden utat a katonaság épített. Chrysopolis nemcsak kereskedelmi, hanem katonai központ is volt. A bizánci laktana természetesen látogatható, kipróbálható. És majd lesznek hadihajók is. Vagyis aki Chrysopolisba jön, mind a kereskedelemmel, mind a gasztronómiával, mind az korabeli szórakozással, de még a hadsereggel is megismerkedhet.

***

Péter úgy döntött, hogy ez lesz az utolsó dombtető. Ha arra felért, akkor lefekszik, és alszik egyet. Már nem érdekelte semmi. De amint felért a dombra, elámult a látványtól. Portakal javasolta neki, hogy a virtuálisat is kapcsolja be, így Péter másodsorra is el tudott ájulni a látványtól. Gondolt egyet, és az illat-szimulátort is bekapcsolta. Ekkor viszont már úgy érezte, hogy a szagoktól harmadszorra is elájul, de ezúttal már tényleg.
-Hát igen… – jegyezte meg Portakal, mikor látta Péter ábrázatát – az állatokkal és az utazókkal az illat is együtt jár…

Péter a Boszporusz partján néhány utcát, és sok-sok emeletes faházat látott. Mellettük a kikötő egy hatalmas tér, és valami, ami leginkább sok-sok raktárra hasonlított. A kikötőben rengeteg különféle hajó horgonyzott. Péter késztetést érzett, hogy bekapcsolja a túraprogramot, hogy elmondja, melyik hajó honnan jött, és milyen áruval. De Portakal figyelmeztette, hogy nem lenne jó ötlet, mert hamar megtalálnák őket. Így Péter csak ámuldozott.
A raktár részleg – Péter így nevezte el magában – tele volt tevékkel és szamarakkal. És persze ládákkal, amelyekben valószínűleg áruk voltak.
Mármint valaha… a valóságban.. – gondolta Péterk. – Most bizonyára mindegyik csak dekoráció.. De ha az egyikbe belekukkantanék, a virtuális biztosan valamit tenne bele valamit… Talán egy repülő szőnyeget vagy egzotikus borokat, fűszereket..
De nem minden volt ládákban. Péter valóban látott szőnyegeket, meg amforákat is. Bár mint megtudta, azokban olívaolaj vagy más kevésbé egzotikus folyadékok voltak.

Portakal az egyik hátsó utcába vezette, ahol egy átlagos faházba mentek be. Péter azért megjegyezte, hogy szerinte nem annyira átlagos. Bár igaz, a többi is tele volt mindenféle dekorációkkal, zászlókkal, meg még ki tudja mivel. Portakal elmondta, tényleg jobb ha Péter nem tudja, eredetileg még mikkel voltak ezek a házak tele.
A felső emeleten ültek le, ahol pár pillanat múlva Portakal behunyta a szemét. Bizonyára Gézával egyeztetett a továbbiakról. A rendelés varázslata és bonyodalmai Péterre maradtak. Arra gondolt, hogy végül is mindegy, mit rendel, mert a rendszer úgyis kijavítja valami jellegzetes helyi ételre. Azaz ugyan azt fogja kapni akkor is, ha duplasajtos hamburgert kér, mintha sós percet. Bár azért Péter érezte, hogy talán valami gond lehet ezzel a gondolatmenettel. De hát végül is mi baj lehet?
-Rántott teknőst kérek ananász szósszal! – mondta a pincérnek. Vagyis annak, aki a pincér szerepét betöltötte… Péter úgy érezte, meg fog őrülni a túraprogramja nélkül..
-Te tényleg teknőst kértél? – kérdezte Portakal.
-Hát… gondoltam, úgyse találom el, mit ettek a bizánciak, akkor meg mindegy, mit rendelek.
-Pedig pont eltaláltad! Tényleg ettek teknőst is. Ne nézz így! Nem valódi. Ezt is a nanorobotok rakják össze, hogy olyan legyen, mint az eredeti. Ez is egy érdekes dolog. Rengeteg biológus, történész és gasztronómus dolgozik saját fejlesztésű mesterséges intelligenciával. Nagyon sok középkori és ókori étel, növény és ital van, ami feledésbe merült. De szerencsére egyre többet többet sikerült reprodukálni. És olyan ételek is készíthetőek, amelyek ma már elképzelhetetlenek lennének. Kérhetsz akár elefánt lábat is, roston sülve.
-Nem-nem..köszi.. Inkább nem.
-Pedig soha vissza nem térő alkalom! Próbáld ki!
-Áh, nem. Inkább valami… hogy is mondjam.. normálisabb étel jobb lenne..
-Oké, lemondtam a rendelésedet… Lássuk csak.. ez szerintem tetszeni fog nektek… hasonlít arra, amit úgy hívtok, hogy… lángos. Ráadásul ősbúzából, ahogy azt a 6. században sütötték.
-Ó, az tényleg jó lesz!
-És mond, ananász is volt a bizánciaknál?
-Nem, azt csak Amerika felfedezése után ismerik meg az európaiak. Így ananász szószod nem lesz. És most, hogy itt vagyunk, ne hívd őket bizánciaknak. Ez a név csak évszázadokkal a birodalom bukása után kerül rájuk.
-Akkor hogy hívjam őket?
-Simán rómaiaknak!

***

Portakal és Péter a szobájukban várakoztak Géza bejelentkezésére. Péter a Boszporusz virtuális hajóforgalmát nézte, mellette a közeli katonai erődöt. Időnként megkérte a virtuálist, hogy rendezzen sorakozót. Látta, hogy a különböző századok hadseregei kivonulnak az erődből, majd eltűnnek a domb mögött. Majd később látta, ahogy a győztes vagy vesztes katonák hazatérnek.
-Bocsánat, hogy ennyi ideig tartott. – jelentkezett be Géza hologramja – Többszörösen volt az anyag kódolva, és elég erősen. De sikerült átjutni rajta.
-Lényeg, hogy megcsináltad – örvendezett Portakal – hol a következő darab?
-Nem fogod kitalálni!
-Szerintem igen. Isztambul 6.0/G-be megyünk.
-Hogy találtad ki???
-Hát… van valami romantikus bénaság ebben az egészben…
-Melyik az az Isztambul G?? – kérdezte Péter.
-Az az időszámítás előtt 660-73 közötti görög időszak. – válaszolta Portakal

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .