Isztambul 6.0 – 10. rész: Megaraiak

Péter átlépte a városkaput. De előtte még jó alaposan megnézte.

Meg kell hagyni, szép volt. Kőből készült, tele szép faragványokkal. Portakal jelezte neki előtte, hogy itt azért kicsit belenyúltak a városépítés terveibe. A túristáknak ugyanis túlságosan kiábrándító lett volna, ha egy ilyen fontos városnak csak egy sima kapuja lett volna. Csak hát ugye a turisták elfelejtik, hogy Büzantion egyáltalán nem volt jelentős abban a korban. Sőt! Kész csoda, hogy egyáltalán felrajzolták a térképre. Az igazán fontos átjáró Európa és Ázsia között kissé nyugatabbra volt, a későbbi Dardanellák.
E miatt a valódi fal is valószínűleg inkább funkcionális volt, mint díszes. De sajnos erről is csak kevés ismeretet sikerült összeszedni. Leginkább a hasonló görög kolóniákat használták alapul, amikor Isztambul 6.0/G-t tervezték.

Péter tetszett a fal. Bár tényleg nem volt akkora, mint az, ami 80 km-e keletre, az Isztambul 6.0/O-ban volt. Vagyis hát -pontosított Péter magában -… 2000 évvel később lesz. De azért így is eléggé tekintélyes méretű volt. Péter olyan 6 m magasnak saccolta… De így, hogy nem használhatta a túraprogramját, ugyan úgy lehetett 10-12 m is. Vagy akár csak 4…
Pétert egyre jobban idegesítette, hogy a túraprogramját ki kellett kapcsolnia. Hiányzott neki, hogy azonnal megválaszolja a kimondott, és a kimondatlan kérdéseit. Péter már az a generáció volt, akinek az a kényelmetlen, ha nem figyeli minden lépését a Nagy Testvér, és nem asszisztál hozzá.

Péter ahogy állt a kapu előtt, elnézett a fal mellett. Belegondolt, hogy ugyan ezt csinálta a 2000 évvel későbbi várfalnál is. De annak nem látta a végét, elveszett a messzeségben. Tetszett neki, hogy itt egészen jól átlátta az egész várost.

Mármint Péter úgy gondolta, egészen jól átlátja. De alig 3 perccel később, hogy átlépte a kaput, máris úgy érezte, hogy teljesen elveszett.

Péter percek alatt rájött, hogy Büzantion egyáltalán nem is kicsi. Hiába mondta Portakal, hogy ez most csak egy átlagos kikötőváros és ennél sokkal nagyobbak is vannak, Péter mégis nehezen tudott hinni neki.
Valami központi piactérre jutott, a házak mögött pedig mintha egy stadion magasodott volna. Rengeteg ember volt – Péter tudta, hogy ezek többsége turista, de akkor is! Persze mozdulni alig tudott. Még emlékezett rá, hogy a város mesterséges intelligenciája kikalkulálja, hogy a napszaknak és évszaknak megfelelően mennyi ember lehetett a valódi történelmi városban. Most ezek helyett leginkább turisták vannak, az üres helyeket pedig androidokkal tölti fel a rendszer. Na de vajon mit csinál akkor, ha több turista érkezik, mint amennyi ember eredetileg a városban volt? Vagy amennyi egyáltalán belefér. Akkor vajon azoknak kitalál valami más programot? Más útvonalat javasol? Tesz nekik valami érdekes ajánlatot, hogy másfele menjenek?

Amíg ezen gondolkodott, nézegette a kirakott árukat. Azzal, hogy lekapcsolódott a túrahálózatról, és még Géza rejtő programja is működött, így az árusok legtöbbször átnéztek rajta. Péter az elején meglepődött, de később kezdte élvezni, hogy nem akarnak minden méteren 20-30 felesleges dolgot eladni neki. Bár az egyik szőnyeg kezdett megtetszeni neki. Voltak ott még olívabogyók, antik borok, használati tárgyak, antik vázák, de még antik fegyverek is.
-Hé, Portakal – kérdezte Péter – Hogy lesznek ezek a tárgyak antikok? Mert jó, hogy mindenki úgy tesz, mintha az időszámítás előtti akármikorban lennénk. De mégicsak 2123-ban vagyunk. Annak a vázának ott nem lehet bemesélni, hogy 3000 éves…
-Mi most itt eljátszunk, hogy i.e. 300-ban vagyunk. Éppen ezért a piac is pont úgy néz ki, mint amilyen akkor lehetett. Értelem szerűen, ha akkor vettél egy vázát, vagy egy kardot, esetleg diót, akkor azok nem voltak 3000 évesek. Hanem akkor készítették, akkor szedték, akkor sütötték, stb… Tehát minden új volt. A látogatók viszont eldönthetik, hogy miként szeretnének erre az ókori Büzantionra emlékezni. Ha úgy, mint ahol időutazással jártak, akkor minden marad úgy, ahogy megvették. Amennyiben viszont antik tárgyat szeretnének, akkor a kijáratnál egy speciális gépbe tudják betenni. Ott a nanorobotok elvégzik azokat az apró változásokat, amiket egyébként az idő tenne. Pontosan ugyan azzal a módszerrel, csak 3000 év helyett elég 3 másodpercet várni. Minden szempontból ugyan olyan lesz, mint ami 3000 évig a föld alatt hevert. Leszámítva egy apró rejtett mikrochippet, amiben azért le van írva, hogy az Isztambul 6.0-ban készült, és melyik évben.

-Hogy fogjuk megtalálni a térkép darabot? – kérdezte Péter miközben elhaladtak a stadion mellett, ahonnan kihallatszottak a lóverseny hangjai.
-Egyszerű. – válaszolta Portakal – A palotában kell keresni. Ott is a feljegyzések könyvtárában lesz.
-Egyszerű?
-Hát persze! Teljesen logikus. Hiába okosabb a mesterséges intelligencia mindannyiunknál, mégiscsak alig pár éves. Lényegében gyerek. Úgy is gondolkozik. Azért lesz ilyen nyilvánvaló helyen.
-Jó, de egyszerű… Egyáltalán hogyan jutunk be a palotába. Az androidok úgy gondolkoznak, mint a 3000 évvel korábbi emberek. Nem hiszem, hogy akkoriban bárki csak úgy bemehetett a palotába..
-Természetesen nem. A legtöbb ember valószínűleg soha nem jutott még a palota udvaráig sem. De most egy turistavárosban vagyunk. Megvan mindennek a módja. Mit szólnának, ha a turistákat nem nézhetnék meg a palotát belülről? Ráadásul működés közben! Bemegyünk. Csak kicsit másképpen.
-Másképpen?
-Igen. Ezért van velünk Géza. Ő talált egy kódot egy hátsó bejárathoz.
-Nincs is itt a Géza!
-Nem úgy te! Virtuálisan!
Ebben a pillanatban megjelent Géza hologramja Péter előtt. Integetett, majd egy látványos pukkanásban eltűnt.
-Ezt most mindenki látta? Nem volt kicsit feltűnő? – kérdezte Péter.
-Csak a te virtuálisodban jelent meg.
-Nem is volt bekapcsolva!
-Most már be van! – hallotta Péter Géza hangját.
-Na, az ilyenek miatt van ő is a csapatban.
Csak azt nem tudom, én minek vagyok – gondolkozott Péter, de inkább nem mondott semmit. Inkább a virtuálist szemléte.

Az égen nagyon sok madár jelent meg. De a földön is nagyon sok állat lett hirtelen. Főleg kutyák és macskák. De volt kecske is. És birka. Nagyon sok birka.

Felfelé mentek, de nem teljesen a palota irányába. Portakal elmondta, hogy meg kell kerülniük, mert a másik oldalon van az ő bejáratuk. Útközben elhaladtak egy csomó templom mellett. Bizonyára Portakal elmeséli, melyik kié, ha Péter megkérdezi. De a fiú úgy érezte, hogy úgyse tudná követni, és biztosan elfelejteni. Így inkább csak nézegette őket. Péter kérésére az egyikbe azért benéztek.

Miután elhaladtak az amfiteátrum mellett, Portakal hirtelen irányt változtatott, és egy nagyon szűk sikátorba (vagy inkább résbe?) húzta be Pétert. Ennek a végén volt egy ajtó. És egy őr is. Portakal higgadtan odament hozzá, és a következőket mondta:
-Káelemdéhuszanhat-aláhúzás-csillag-csillag-tizenhárom-negyvenkettő-ó.
Erre az őr szikrázott, majd eldőlt.
-Nem ilyenre számítottam, de jó lesz. – mondta Portakal, majd átment az ajtón.

Először még csak hátsó utakon haladtak. Péter szerviz folyosóknak gondolta, de Portakal felvilágosította, hogy ez a szolgák útvonala. Péter ezen elgondolkodott. Régen is ilyen helyeken vitték az ételeket, meg most is. A különbség csak annyi, hogy akkor ezt emberek tették, most meg robotok, szállító szalagok meg ki tudja milyen gépek..
Ahogy beljebb jutottak, úgy lett minden egyre díszesebb. Péter kicsit csodálkozott, mert valamiért arra számított, ebben a korban nem fog arany díszítéseket látni. De úgy látszik, az emberek mindig is szerették a fényűzést.
A sok tekergélés és útvesztő közben egyszer még a király előtt is áthaladtak. Legalábbis Péter úgy gondolta, hogy az az ember csakis a király lehet. Portakal megerősítette, hogy Péter egészen jól gondolkozik.
Azt is elmondta, hogy az a kód, amit Gézától kaptak, és amivel a kapuőrt kiiktatták, az amolyan láthatatlanná tevő program. Most őket nem látja a rendszer. Péter kipróbálta, és egészen a király elé állt. Integetett neki, szamárfület mutatott, majd egy selfie-t is készített.
Portakal jelezte, hogy nincs értelme csúnyákat mutogatni a király másolatának, mert akkoriban nem ismerték a modern jeleket. Meg amúgyis azt a részt kiszedték az androidokból. Bár ha Péter mindenképpen fel akar idegesíteni egyet, van rá lehetőség. De inkább majd máskor.

Nemsokára beértek a feljegyzések könyvtárába. Ez tényleg egy érdekes hely volt. Péter sima könyveket várt. Olyanokat, amikről Géza oly sokszor mesélt. E helyett kőtáblák voltak. Mint megtudta, a legtöbb leginkább olyasmiket tartalmazott, hogy mennyi almát sikerült tavaly összeszedni, vagy melyik városból mit vettek, vagy hogy éppen kivan vannak békében.
Portakal elég rutinosan és gyorsan keresett a táblák között. Nemsokára felkiáltott:
-Megvan! Géza, szkenneld be az adatokat, és kezd meg a visszafejtést.
-Már készen is van – jelent meg Géza hologramja
-Ez gyorsan ment!
-Igen, mert van egy kis gond.
-Micsoda?
-Ez nem a térkép. Ez egy üzenet nekünk, hármunknak.
-Micsoda???
-Azt írja, hogy Kapj el, ha tudsz! Nálam van a térkép!
-Na most le kell ülnöm, és inni is kérek valamit! – mondta Portakal félig dühösen, félig elkeseredve. Ebben a pillanatban kinyílt a falban egy rejtett ajtó, kijött rajta egy elegáns szék, egy asztal, rajta egy üveg vörösborral.
Péter gondolta, ő is tesz egy próbát.
-Ööööö… Kérek egy dupla sajtburgert és egy kólát! Jah, én is leülnék valahova. Egy pillanat múlva egy másik rejtett ajtóból kijött egy kényelmetlen szalma zsámoly, egy pohár tej, és valami sült hús egy kardra felfűzve. Péter megvonta a vállát, és jót falatozott. A kardot azért eltette a végén.

***

Péter Portakal mellett ült egy apró csónakban. Volt egy vitorlája is, de mivel túl sok turista ütötte bele a fejét, lecserélték virtuálisra. A csónakot egy rejtett motor hajtotta. Portakal lazán ült azon a kis helyen, ami neki jutott. Mintha csak minden reggel végighajózott volna a Boszporuszon. Péter viszont egy pillanatig sem bízott az apró járműben.
-Merre megyünk? – kérdezte, hogy elterelje a gondolatát a vízről. Pedig még a Mesebeli tengeri szörnyek modult be sem töltötte.
-Géza elemezte az írást, a program működését, meg elindított pár mesterséges intelligenciás felderítő programot. Ez alapján az egyik tengerparti halászfaluban fogjuk utolérni. Mondom, hiába nagyon okos a program, akkor is csak gyerek. Most játszani akar.

Már lassan egy órája mentek. Péter nem számolta, hány halászfalu mellett hajóztak el. Úgy érezte, rég lementek a térképről. Ezen Portakal jót nevetett.
-Erről a korról csak egy térkép maradt fel. – magyarázta – annak viszont pont a közepén vagyunk. Egyébként nem lehetne leesni róla, mert akkor még úgy gondolták, hogy a világ szélén egy áthatolhatatlan hegylánc húzódik végig. Később azért rájöttek, hogy a Föld gömb alakú.
A mi esetünk azért más. Mert a turistaváros nem végtelen. Pár 10 km után véget ér. Sőt! Igazándiból már olyan részen vagyunk, ahova elvétve is ritkán jön 1-1 turista. Az eltévedteket jóval hamarabb kell összeszedni. Idáig már csak a fanatikusok fanatikusai jönnek.
-Akkor miért lett ez a rész is megépítve?
-A városépítő program így gondolta – vonta meg a vállát Portakal – a többi korban, főleg az oszmánban – ez a vidék tényleg érdekes. A tehetősebb embereknek voltak itt kisebb-nagyobb faházai, palotáig. Valóban szép. Már az elejétől úgy döntöttünk, hogy nemcsak Isztambult, hanem a teljes Boszporuszt és a környékét felépítjük. És ha már a későbbi korokban felépítettük, akkor itt is legyen meg, összehasonlításképpen.
-És mi van a térképen túl?
-5 km tenger, majd a következő város. Ebbe az irányba az Isztambul 6.0/SA, vagyis a kőkorszaki város van. Ez a leginkább ismeretlen város, ami még folyamatosan változik, hogy a történész mesterséges intelligenciák egyre több részt raknak össze. A turisták persze a csővasút-hálózaton keresztül jutnak egyik szigetről a másikra. Így nem látják mi van a városok határán vagy azon túl.

-Géza szerint már közel járunk – mondta Portakal.
-Én nem látok semmi különöset.
-Én viszont azt hiszem, igen. És ez nem jó..!
-Micsodát? – kérdezte kérdezte Péter, aki újfent nem bízott a csónakban.
-Ez bekapcsolta a vihar programot! Kapaszkodj Péter!
-De hát azt csinálom már órák óta!
-Még jobban!
-Hova lehetne jobban??
Ekkor jött egy hatalmas hullám, és felborította az apró csónakot.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

 
  • Nincs hasonló bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .